Megváltozott bérszabályok

A vállalkozók élete a tavalyi év végéig viszonylag egyszerű volt. A vállalkozónak a minimálbér duplája után kellett fizetni. 2010-re a munkavállalókra vonatkozó előírások ugyan ?egyszerűek? maradtak, a vállalkozók járulékfizetési alapjának megállapításához azonban jósgömb beszerzése szükséges. Összefoglaltuk a lényeget.

Mind az egyéni, mind a társas vállalkozókra január 1-től hatályos előírás, hogy a társadalombiztosítási járulékokat a tevékenységre jellemző kereset alapján kell megfizetni. Eddig viszonylag egyszerű volt a képlet. A minimálbér kétszerese egy egzakt szám volt, amelynél ha több vállalkozói kivétet vett ki a vállalkozó, akkor azután fizette meg a járulékokat, ha viszont nem tellett neki havi 143 ezer forint után fizetni a járulékokat, akkor annál kevesebbet, de legalább a minimálbér (havi 71 500 forint) után fizetett.

Igen ám, de egyes szerveknek nem tetszett, hogy a vállalkozók inkább osztalékágon veszik ki a nyereségüket, hiszen így kevesebb adót kell fizetni, a nyugdíj- és egészségbiztosítási alap pedig hiánnyal küzdött. Ennek okán, a gazdasági válságnak fittyet hányva vezették be a ?tevékenységre jellemző kereset? utáni járulékfizetési kötelezettséget. Ennek nyilvánvaló célja az, hogy megnöveljék a vállalkozók társadalombiztosítási alapját.

A következőkben leírtak nem alapulnak jogszabályon, hanem csak tájékoztatókon, állásfoglalásokon, így jelentős a jogbizonytalanság ezen a téren. E bizonytalanság miatt több szervezet is kezdeményezte az alkotmánybírósági felülvizsgálatot, így lehetséges (és a szakma egyöntetűen reménykedik benne), hogy mire először alkalmazni kellene, addigra már az Alkotmánybíróság eltörli.

Mi a jellemző kereset?

A tevékenységre jellemző kereset mind az szja, a tb és az eho törvényben: a főtevékenységre jellemző, piaci viszonyoknak megfelelő díjazás. Ez a megfogalmazás több problémát okoz: először is mi a főtevékenység, másodszor hogyan lehet meghatározni a piaci viszonyoknak megfelelő díjazást.

Előfordulhat, hogy egy vállalkozó nem csak és kizárólag a főtevékenységét végzi, hanem amellett más egyéb tevékenységeket is. Utóbbiakból akár több bevétele is származhat, mint a bejelentett főtevékenységéből. Ebben az esetben nemcsak a bejegyzett főtevékenységre, hanem az általa végzett egyéb tevékenységekre is figyelemmel kell lenni, és meg kell osztania például a bevételek vagy a ráfordított munkaórák arányában a tevékenységeit. Ha ez megvan, akkor már csak a piaci viszonyoknak megfelelő díjazást kell megjósolnia (itt kifejezetten jól jön a jósgömb), és már meg is van a havi járulék alapja.

A tevékenység piaci viszonyainak megfelelő díjazása olyan adóalapot jelent, amelyet a vállalkozás bevételéből ténylegesen el lehetett (volna) érni. Ez alapján nem egy statisztikai adatról van szó, hiszen mindenképpen több tényezőtől függ az elérhető díjazás mértéke. Egy veszteséges ? vagy nyereséget alig termelő ? vállalkozástól tehát nem várható el, hogy havi több százezer forint után kelljen adót és társadalombiztosítási járulékot fizetni. A tevékenységre jellemző piaci díjazás megállapítására ezért háromféle módszert tettek közzé, melyek közül mindenki a saját belátása alapján választhat.

A piaci díjazás módszerei

1. A tevékenységre jellemző piaci díjazás az az ellenérték, amely a tevékenység folytatásával az adott térségben, adott körülmények között, hasonló munkakörben elérhető. A meghatározáshoz figyelembe kell venni a szakmai végzettségeket, a gyakorlatot, egészségi állapotot, az országon belüli területi elhelyezkedést, illetve hogy fő- vagy kiegészítő tevékenységként folytatja-e a vállalkozó az adott munkát.

Ehhez segítséget nyújthat, de nem kötelező az Állami Foglalkoztatási Hivatal honlapján lévő statisztika (www.afsz.hu ? Statisztika ? Egyéni bérek és keresetek statisztikája ??Idősorok ??2009) az egyes szakmákra jellemző keresetekről, FEOR-számok és régiók szerinti bontásban. Ez azonban mindenképpen csupán egy kiindulópont lehet. Hiszen csak az adott szakmára jellemző átlagbéreket lehet megtalálni benne régiónként, de például már nem tudjuk ez alapján differenciálni a kezdő és a több évtizedes gyakorlattal rendelkező munkavállalók bérét. Ugyanígy egyes szakmákra jellemző átlagkereset (például a közjegyzőké) nem állapítható meg a táblázatból, mivel nincsen értékelhető adatuk. Hiába van például az ügyvédekről értékelhető adat ebben a listában, nem ugyanaz az elvárható piaci díjazása a kezdő Szabolcs megyei ügyvédnek, mint a budapesti ?sztárügyvédnek?. Bár a 3 módszer közül itt van a legtöbb támpont, sokat ez sem segít.

2. A második módszer szerint ?a vállalkozás által elért bevételből a személyes közreműködés díjazása nélkül számított költségek, a szokásos vállalkozói haszon levonásával meghatározott összegnek és a tevékenység folytatása körülményeinek figyelembevételével megállapított összeg? a tevékenység szokásos piaci díjazása. Ha valaki tehát ez alapján szeretné megállapítani a szokásos díjazását, akkor több akadályba is ütközik: egyrészt járulékot minden hónapban fizetni kell, ezzel a módszerrel viszont csak utólag, az éves zárás során lehet megállapítani azt az összeget, amit fizetni kellett volna. Előre nem lehet megjósolni, hogy a piaci viszonyok hogyan fognak a tárgyévben alakulni, és ez a vállalkozás eredményességére milyen hatással lesz.

Ha tehát valaki év elején azt mondja, hogy havi 150 ezer forint után fizeti a járulékokat, év végén meg kell állapítania, hogy ez elégséges volt-e. Ha a vállalkozás tárgyévi bevétele 15 millió forint, költsége 10 millió forint, és a szokásos haszna 10 százalék, akkor a személyes díjazásra fennmaradó összeg évi 4,5 millió forint lett volna. Ehhez képest viszont csak 1,8 millió forint után fizetett járulékokat. Ám a fennmaradó különbözet után (ami 2,7 millió forint) fennáll a vállalkozói kivét-kiegészítési kötelezettsége.

Ha ugyanennek a vállalkozásnak a tárgyévi bevétele csak 11,5 millió forint, a többi adata változatlan, akkor év végén megállapítható, hogy a piaci díjazására 1,35 millió forint állt volna rendelkezésére, ehhez képest azonban ?túlköltekezett?. Ennek a módszernek tehát a legnagyobb hibája az, hogy nem lehet előre megállapítani a szokásos piaci díjazás összegét.

3. A harmadik módszer szerint ?a vállalkozás által elért bevételből a személyes közreműködés díjazása nélkül számított költségek levonásával meghatározott összeg 80 százaléka és a tevékenység folytatása körülményeinek figyelembevételével megállapított járandóság?. Ez csak annyiban különbözik az előző módszertől, hogy e szerint a módszer szerint eleve 20 százalékos haszonkulcs van feltételezve. De a hátránya ugyanaz, mint az előzőnek: nem lehet év elején megállapítani a szokásos piaci díjazás összegét.

Adóztatott fejlesztés

Akár vállalja a vállalkozó a szokásos piaci díjazás alapulvételével a járulékfizetést, akár legalább a minimálbér alapján fizet, év végén mindenképpen meg kell vizsgálnia, hogy a személyes közreműködésének díját ki kell-e egészítenie. Ez alapján, ha a vállalkozó személyes közreműködésének díjazása nem éri el a tevékenységre jellemző szokásos piaci díjazást ? és az egyéni vagy társas vállalkozás osztalékalapja pozitív előjelű (függetlenül attól, hogy a vállalkozás fizet-e például osztalékot) ?, akkor a vállalkozói kivét összegét ki kell egészítenie a szokásos piaci díjazásra.

A vállalkozói kivét-kiegészítés nem önálló tevékenységből származó jövedelem, amely után személyi jövedelemadót és 27 százalékos egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. Összességében tehát ugyanannyi járulékot kell fizetni utána, mintha vállalkozói kivétként vette volna ki, de az így fizetett járulékok nem képezik a pénzbeli ellátásoknak (táppénz, nyugdíj) alapját.

Tehát érdemes a lehető legpontosabban meghatározni a szokásos piaci díjazás összegét, és azt vállalkozói kivétként megfizetni. Nagyon sok vállalkozás szándékosan nem fizet osztalékot a tulajdonosoknak, mert a meglévő nyereségét inkább visszaforgatja a vállalkozásba, és bővít, beruház belőle. A 2010-től érvényes szabályozással azonban a bővítésekre, beruházásokra szánt pénzeket adóztatja meg az állam, amivel hosszabb távon véleményem szerint mindenképpen rosszabbul jár, mivel a vállalkozás-fejlesztést fogja vissza.

A bér mentesül

Társas vállalkozásoknál esetleg járható út, hogy a társas vállalkozó nem személyes közreműködés díjazásában részesül, hanem a saját vállalkozásával munkaviszonyt létesít. Ekkor ugyanis a fenti szabályok nem vonatkoznak a bérére, hanem a munkabérre előírt (sokkal kedvezőbb) szabályokat kell figyelembe venni. Ezt azonban nem lehet látatlanban mindenkinek ajánlani: a társasági forma és a tulajdonosok köre sok mindent befolyásol. Ezért érdemes mindenkinek a saját vállalkozásában ennek lehetőségét letisztázni. Például egyszemélyes kft.-ben a tulajdonos csak úgy lehet munkaviszonyban, ha a társasági szerződés ezt kifejezetten megengedi...

VÁLASZTHATÓ A MINIMÁLBÉR

A társadalombiztosítás ellátásairól szóló törvény (tbj. tv) a vállalkozók járulékfizetési kötelezettségét a 2009-es szabályozás szerint a minimálbér kétszerese alapján határozta meg, míg 2010-től a szokásos piaci viszonyoknak megfelelő díjazás alapján kell járulékot fizetni. Továbbra is választható azonban a legalább minimálbér alapulvételével való tb-járulék fizetés, azonban ezt a havi járulékbevallásban be kell jelenteni az adóhatóság felé. Természetesen továbbra is igaz, hogy a kieső időkre (táppénz, gyed, gyes) nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni.

A MINIMÁLBÉR 2010-BEN

A munkavállalók esetében viszonylag egyszerű maradt a szabályozás (legalábbis az előzőekhez képest), hiszen itt az elsődleges előírás a minimálbér betartása.