Az óriás mosolyogva közeledik!

A magyar-román határon működő Smith field amerikai sertésfeldolgozó óriásvállalat agresszív terjeszkedési politikájával fenyegeti Románia és a környező országok sertéstenyésztőit. A történet tanulságos.

Románia sertéstenyésztése megroppant, amióta a Smithfield Foods nevű amerikai óriás feldolgozó vállalat betette a lábát az országba. Az Arad, Temes és Bihar megyékben megtelepedett megacég a sertéstenyésztő-telepek sorát szervezte hálózatba, majd beindította a futószalagtermelést.

Egyesek szerint a rendszerváltás óta ez a legnagyobb változás, amely Románia, sőt a szintén érintett Lengyelország mezőgazdaságában történt. Mindez a magyar határtól alig néhány kilométerre történik. Ez most még a schengeni határ?

A Smithfield nem sokat teketóriázik, ezt elnöke, Joseph Luter sem tagadja: ?Nagyban játszunk és gyorsan lépünk? ? mondja, amikor Kelet-Európába költözésükről beszél. Kevesebb mint öt esztendő alatt a vállalat megnyert magának román és lengyel politikusokat, nagyot szakított az Európai Unió agrártámogatásaiból. Emellett kivédte azon ellenzéki csoportok támadásait, amelyek a több ezer sertés tartására alkalmas telepek, vágóhidak által létrejött konglomerátum ellen léptek fel.

Nagyban és gyorsan

Talán éppen a heves tempó miatt mulasztott el beszerezni néhány környezetvédelmi engedélyt, vagy emiatt felejtette el értesíteni a hatóságokat az állatok között pusztító sertéspestisről?? 2007- ben például 67 ezer disznó pusztult el három telephelyen, amelyek közül kettő engedély nélkül működött.

Az élelmiszeripari óriás árlenyomó hatása megnyomorítja a romániai sertéságazatot. A cég hatalmas tőkeerejének köszönhetően 10?15 százalékos árelőnyben van bármilyen középkelet-európai országgal szemben. A Smithfield amerikai vásárlói a cég agresszív külföldi terjeszkedési politikájának következtében 20 százalékkal olcsóbban vásárolhattak 2004-ben, mint 30 évvel azelőtt.

Kérdés, hogy a megtakarítás megéri-e azt az árat, amelyet mások, máshol fizetnek meg? Egy amerikai egyetemi professzor szerint a Smithfield globális hódítása valóságos ?élőhús-forradalmat indított el, olyan sertés- és csirkevárosok megjelenésével, amelyek csak a szegényebb államok kevésbé szigorú rendelkezéseinek felelnek meg?. Ez pedig egyértelműen rontja a kisebb állattenyésztők piacát. Az EU statisztikája szerint Romániában 2003 és 2007 között 90 százalékkal csökkent a sertéstartók száma (477 ezerről 52 ezerre), mivel nem bírták az árversenyt, és inkább az építőiparban igyekeztek munkát találni. A Smithfield 900 embert alkalmaz és körülbelül 100 termelőtől vásárol gabonát.

Szaporodnak a környezetvédelmi problémák is. Az amerikai vállalatnak 40 telepe van Románia nyugati részében, ahol hatalmas fémkonténereket telepítettek le, hogy a hulladékot a talajba nyomják. ?Megbolondulunk a bűztől? ? mondja Aura Danielescu, a Temes megyei Máslak iskolájának igazgatója, aki mindig zárva tartja az ablakokat

Smithfield Temes megyei telepei a levegő- és talaj szennyezés legfőbb forrásai ? ez áll egy önkormányzati jelentésben. A levegőbe jutó metángáz aránya például 65 százalékkal emelkedett 2002 és 2007 között.

Eurómilliók az uniótól

Mindezért a Smithfield még uniós támogatást is kapott, eurómilliókat. Az uniós tagországoknak juttatott évi összesen 50 milliárd eurós uniós támogatás hivatalos célja a ?korszerű gazdálkodás elősegítése a környezetvédelem szempontjainak figyelembevételével?. Ami még ironikusabb, a Lengyelországban is jelenlévő Smithfield azért kapott EU-s pénzt, hogy a lengyel sertéshúst Afrikába exportálhassa, ahol szintén tönkremennek a gazdák az országba beözönlő olcsó áru miatt.

Mára a Smithfield az ország legnagyobb sertéshústermelője, egy hatalmas csomagolóüzem, 40 telep és 20 ezer hektár gabonaföld tulajdonosa. Bár a cég nem árulja el, mennyi állami támogatást kap Romániában, kiszámolható, hogy nagyjából 18 millió euróról van szó. Ehhez társul 300 ezer euró területalapú támogatás és 200 ezer euró uniós pénz, amely az újonnan társult államoknak jár. Lengyelországban 2 millió eurót kaptak az Agri Plus programban.

A cég azzal védekezik, hogy sokat fektet be Kelet-Európa szegényebb részein, és a nyereség egy részét helyben forgatja vissza. Ahogy a cég szóvivője fogalmaz: ?húsfeldolgozó üzemeket vásároltak meg, újítottak fel vagy építettek, csakúgy mint sertéstelepeket, hűtőházakat, valamint támogatnak olyan független gazdákat, akik disznókat tartanak.? A helyiek másképp látják: ?Olyanok, mintha bennszülött barbárokkal érintkeznének. Csak az erő és a hatalom számít nekik? ? mondja Emilia Niemyt, egy 331 lakosú lengyel falu, Vircskovó polgármestere. ?Vadnyugati eszközökkel akarják meghódítani a keletet.?

Baráti politikusok

Az eszközök mindenesetre hatékonyak, hiszen egy 73 éve működő húscsomagoló üzemet alakított át a jelenlegi elnök, Joseph Luter családja évi 12 milliárd dollárt termelő behemóttá. A cég a sertéstartás teljes vertikumát átfogja; a mesterséges megtermékenyítéstől a táplálásig. Az eredmény a vágásra kész, 120 kilós disznó, amely 300 nap alatt éri el ezt a méretet.

Mindeközben piacszerzéssel is foglalkozik: 2000-ben 1 millió dollárral támogattak különböző jelölteket az észak-karolinai választásokon, s ennek eredményeként új üzemeik elképesztő gyorsasággal kaptak engedélyeket ? és kivételes elbánást. Az Egyesült Államokbeli növekedéssel párhuzamosan az amerikai sertéstenyésztő farmok száma is 90 százalékkal zuhant 15 év alatt.

Amikor azonban a hazai szabályozás szigorúbbá vált, a cég Lengyelországra és Romániára adaptálta korábbi módszereit. Ugyanígy befolyásos politikusokat keresett meg az amerikai nagyköveten keresztül. A befolyásos emberek rokonai később mind feladatot kaptak a cég üzemeinek megtervezésében, működtetésében.

A VÁSÁRLÓK KEZÉBEN AZ ÁGAZAT

?A Smithfield Foods a világ egyik legnagyobb élelmiszeripari vállalata. Eddig a romániai Contim megvásárlásával 500 millió dollárt fordított a vállalkozás fejlesztésére. A közelmúltban pedig megvásárolta a Campo -Frio spanyol feldolgozót is, amit betelepít a többtíz hektáros, évi 4 millió sertés levágására alkalmas vágóhídra. Elsősorban saját vágóállománnyal kíván dolgozni, ezért a teljes integráció kiépítésére törekszik. Ma hetente 15?18 ezer darab sertést vágnak, ennek 90 százalékát saját telepeikről. Ez a román vágások nagyjából 20 százalékát teszi ki, ami ? egyelőre ? még nem piacbefolyásoló erő. (A magyar Gazdasági Versenyhivatal gyakorlatában a forgalomból való 20 százalékos piaci részesedést tekintik olyan határnak, ami felett a piaci viszonyokra torzító hatással lehet egy cég működése ? a szerk.) A Smithfield regionális szerepre tör, ezért 500 kilométeres körzetben a szomszédos országok sertéstartói, húsfeldolgozói nem lehetnek nyugodtak felőle.

A teljesen új telepek megépítésénél kihasználják az uniós forrásokat, 8 ezer férőhelyes hizlaldákat létrehozva. Ide telepvezetőket vesznek fel, folyamatos a szakemberhiányuk. A süldőalapanyagot és a takarmányt a cég biztosítja. A román állattartást ezzel együtt még nem tették tönkre, ugyanis a román piac a közeli években inkább importőri, mint exportőri szerepet játszhat. Ugyanakkor a Smithfield, amint elkezd Európába szállítani, biztosan agresszív üzletpolitikát fog folytatni. Mi pontosan ennek a kivédésére kezdtük el a Minőségi Magyar Sertéshús védjegy kidolgozását, így a magyar fogyasztó képes lesz megkülönböztetni a magyar sertéshúst a külfölditől. Ha ez nem lesz elég a piacvédelemhez, bizony felkészülhetünk az amerikairomán élelmiszeripari invázióra, ami nem sok jóval kecsegtet a hazai húsipar szereplői számára? ? mondta Sákán Antal, a Magyar Sertéstartók Szövetségének elnöke.

Mehlhoffer Tamás