Jó üzlet a húsmarha

Magyarországon nincs hagyománya sem a marhahizlalásnak, sem a marhahúsevésnek. Évente és fejenként négy kilót fogyasztunk el belőle húsleves, gulyás, esetleg rostélyos formájában, és fogalmunk sincs róla, hogy ilyenkor is tejhasznú selejttehenet eszünk. Pedig a hízott marha kilójáért 75 százalékkal többet ad a piac, mint amennyi az előállítás önköltsége! Hol van még egy ilyen ágazat?

Magyarország az EU-csatlakozáskor túligényelte magát a 2015-re megszűnő tejkvótákból, de rosszul alkudott a húsmarhatartás támogatási jogosultságokra is ? legalábbis a mai igényekhez mérten. 2004 óta ugyanis a folyamatosan csökkenő állatállománnyal együtt a tejhasznú tehenek száma is egyre fogy, a húshasznúaké viszont éppen ellenkezőleg: folyamatosan nő (lásd a grafikont). Ha végiggondoljuk, hogy az egységes európai piac mekkora zűröket okozott a versenyre nem kellően felkészült tejágazatban, nem csodálkozhatunk. Hozzá kell tenni, hogy a kvótatúllépést büntető támogatási rendszer csak tovább torzított a helyzeten, hiszen ez volt az, ami az olasz piacot megnyitotta, majd amikor Olaszország 5 százalékos kvótaemelést kapott, lezárta előttünk. Mindez szépen végigkövethető a tej árának 2008. évi kicsúcsosodásán, majd zuhanásán is. Jelenleg a tejesek 15-20 forinttal az önköltségi ár alatt értékesítenek minden egyes liter tejet, kevesebbet kapnak érte (55 forint), mint öt évvel ezelőtt.

Földet!

A választott borjú, a tenyészüsző s a hízott bika eladási ára azonban stabil, sőt 2007-et leszámítva növekvő tendenciát mutat. A húshasznosítású tehenek száma mára elérte a csatlakozáskor kialkudott jogosultságok számát (117 ezer), így az állomány növekvésében megtorpanás várható, ami Márton István, a Húsmarhatenyésztők és Marhahústermelők Országos Szövetségének elnöke szerint átmeneti lehet. Egyrészt azért, mert Magyarország kétszer ennyi húsmarhát is el tud tartani, másrészt a ?kvótatúllépést? itt nem büntetik, tehát a létszámnövelés ? ha megéri ? mindenképpen bekövetkezik. A szakember nem zárja ki a lehetőségét annak sem, hogy 2011 után amerikai típusú, hatékony tenyészetek is létrejöhessenek ? akár támogatás nélkül is. A dátum nem véletlen. A hatalmas legelőkre, szántókra, olcsó tömegtakarmányra alapozott húsmarhatartás igencsak földigényes tevékenység. ?A románok állattenyésztését is az átgondolatlan privatizáció tette tönkre. Persze pénzük és tudásuk sem volt elég ahhoz, hogy a versenytársaink lehessenek, a csatlakozásukat követő pánik így hamar elcsendesült? ? mondja az elnök. A románok ugyanis jeleskedtek a választott borjú előállításában, csakhogy az állatok minősége lényegesen rosszabb volt, mint nálunk. Ezt a konkurenciát tehát legyőztük, de a privatizáció nálunk is sok igazságtalanságot hozott, ezzel együtt olyan kényszermegoldásokat, amelyekből ma már nehéz szabadulni.

Választott borjú külföldre

A félresikerült privatizáció a legfőbb oka annak, hogy a magyarok nem foglalkoznak mérhető mennyiségű hízómarha- előállítással. (A sáripusztai Hubertus Bt. és a léhi Abaúji Charolais Zrt. a legnagyobb előállítók.) Akárcsak a juhok esetében, zömében itt is a fiatal állatokat exportáljuk. A 6-7 hónapos borjak 90 százaléka kikerül az országból hízóalapanyagnak. Főként az olaszok, a horvátok, a szlovénok, a görögök és törökök nagy vevőink. A választott bikaborjú 600? 650 forintos kilónkénti áron kel el, piaci zavarok soha nincsenek. Tenyészüszőinket pedig főként a volt Szovjetunió és a volt Jugoszlávia országaiban értékelik, 300?450 ezer forintot is megadnak egy állatért.

?A borjú olcsón, gyakorlatilag anyatejen nő fel. Naponta másfél kiló abrakkeveréknél nem igényel többet ? sem borjútápot, sem premixet. Legalábbis ott, ahol az anyatehén számára van elegendő legelőfelület? ? vélekedik Márton István. Ez azt jelenti, hogy tehenenként egy hektárnyi jól ápolt legelőre van szükség. Jó legelőviszonyok mellett egy féléves borjú nem eszik meg 300 kilogrammnál több abrakot, ami átlagos gabonaárakat feltételezve 90?100 ezer forint költséget jelent. A magyar húsmarhások jellemzően ezen a ponton hagyják abba a borjútartást, de mint később látni fogjuk, vannak alternatívák.

Kéknyelv és válság

A stabilnak tűnő értékesítési lehetőségekre csak két dolog vet árnyat: a nyugati országokban tapasztalható kéknyelv betegség és a gazdasági válság. Előbbi nálunk csak kevés vizet zavar. Egyrészt azért, mert a hízóalapanyag-előállításra nincs különösebb hatással, másrészt a tenyészállatokat nem vakcinázzuk. Ez azért jó, mert például a németeknél éppen az oltás miatt nem lehet eldönteni, hogy a legyengített vírust vagy a vad változatot hordozzák-e az állatok. Mi várhatóan szeptemberben jelentjük be az EU-nak, hogy készen vagyunk a mentesítéssel, és tavaszra meg is kaphatjuk a státuszt. A németek ezt még jó ideig nem érik el.

A válság viszont már komolyabban érinti az ágazatot. A kereskedőknek és a hizlaldáknak is pénzre van szükségük az állatkereskedelemhez, illetve a hizlalás megfinanszírozásához, de a bankok kivonultak mögülük. A fogyasztók is visszafogottabban vásárolnak. A húsmarhatartás terén nagy múltú Olaszországban megfigyelték, hogy az emberek áttértek az olcsó baromfira, pulykára, ha pedig marhát vesznek, az olcsóbb argentint választják, nem a hazait!

?A válságnak lesznek utóhatásai. Lehet, hogy hatékonyabb üzemszerkezetbe kényszeríti a marhásokat, az is lehet, hogy megjelennek majd azok a marhahizlalók is, akik képesek egészen a csomagolt, márkázott húsig elvinni a termelést, ami szintén kecsegtető üzlet. Ráadásul a prémium hús kategóriában nem csökkent a vásárlási kedv? ? mondja Márton István, és szavai lentebb megerősítést is nyernek.

Föld és állat egysége

Az Abaúji Charolais Mezőgazdasági Zrt. az egyik utolsóként privatizált, annak idején a 8 ezer hektáron gazdálkodó Szikszói Állami Gazdaság alapjain jött létre. A ?darabolás? szerencsés módon nem a növénytermesztés és az állattenyésztés elválasztásával, hanem állattenyésztő telepenként, az azokat övező földterületekkel együtt zajlott le.

?A zrt. 2200 hektár szántón gazdálkodik, de kapcsolt vállalkozások révén közel 5 ezer hektárral rendelkezünk, amiben 600 hektár a legelő? ? kezdi a cég bemutatását a vezérigazgató, Jancsó István elnök. ?Húsmarhával két telephelyen dolgozunk. Ezek legelővel, szántóval vannak körbevéve, sőt az egyik telephely saját bányatóval és folyóval is rendelkezik. Ezek az adottságok komoly előnyt jelentenek. Nem mindegy, mennyit kell hajtani a többmázsás állatokat egyik legelőről a másikra, és az sem jó, ha egy traktort arra kell áldozni dologidő ben, hogy lajtkocsival furikázza a vizet a marhák után. Egyébként telepenként és műszakonként egy állatgondozóés egy traktoros dolgozik legeltetési időszakban, télen plusz egy fő állatgondozó kell.?

Jancsó István a természetes vízzel nem rendelkező telepen az itatáshoz kutat szeretne fúratni, és indul a következő öntözési kiíráson is. ?A gyepek öntözésével ellensúlyozhatnánk a klímaváltozás hatásait. Szárazabb tavaszon is április közepén kezdődhetne a legeltetési időszak, nem sülnének ki augusztusban a legelők, hosszabb lenne a legeltetési idény, és mivel az anyának volna elég teje, későbbre tolhatnánk a borjúválasztást is? ? magyarázza a vezérigazgató. A marhahizlalás költségeinek 70 százalékát a takarmányozás adja, ezért az állattartó alapvető érdeke, hogy a borjút minél tovább a legelő tehén tején tartsa, úgyhogy érthető a törekvés.

?600 anyatehenünk van, telepenként 300-300. Ebből 400 tisztavérű pedigrés charolais, 200 pedig keresztezett. Ehhez jön még 250 szűz, illetve kétéves vemhes üsző, plusz tehenenként egy borjú. Ha a bikákat is beleveszem, éves szinten mintegy 1500 állatot kell eltartanunk.? Ami nem kevés, de egy hektár jól ápolt legelő képes eltartani egy tehenet és annak szaporulatát. A legelő hozamát 80?100 kilogramm nitrogén hatóanyaggal fokozzák, tavasszal fogasolják, legeltetés után tisztítókaszálást végeznek. Az első növedéket részben betakarítják, és a második, harmadik növedéket hasznosítják legeltetéssel. ?A szántón a hizlaláshoz szükséges abraknak valót termeljük meg, de tavaly 50 hektár lucernát telepítettünk, amihez nagy reményeket fűzök. Egyrészt az AKG-ban kötelező a pillangós, másrészt a kaszált első növedék értékes takarmány, harmadrészt a második növedékből exportképes lucernamagot tudunk fogni? ? érvel a megoldás mellett Jancsó István.

Hizlalni jobb, mint borjúként eladni

Nagy súlyra való marhahizlalással kevesen foglalkoznak Magyarországon. A léhi gazdaságban viszont úgy vélik, hogy 300 anyatehén felett nagyüzemi módon (fehéren alkalmazott munkaerővel) kizárólag választott borjúval nem lehet eredményesen gazdálkodni. ?A bikaborjú kilóját 700?750 forintért lehet értékesíteni (210 ezer Ft/állat), egy 600?700 kilós hízott bikáért viszont kilónként 580?600 forintot (420 ezer Ft/ állat) is megadnak, az euró árfolyamától függően. A választott borjút félévesen, a hízott marhát viszont csak másfél évesen lehet piacra dobni. Ez a fő oka annak, hogy a kisgazdaságok nem foglalkoznak hizlalással: nincs tőkéjük a plusz egy év megfinanszírozására.? Az exportpiac sem értékeli a háztáji vágóállatot, a kisüzemi marhaért bő 100 forinttal kevesebbet adnak. A kisgazdaságok értékesítési gondjait fokozza, hogy nem tudnak megrakni hízott marhával egy kamiont.

Feldolgozva még többet ér

Az elnök lát megoldást a kisebb gazdaságok problémájára. ?Elindítottuk a Minőségi Marhahús Programot, amihez Hajdúnánáson egy vágóhidat is találtunk. Itt rendelkeznek a marhahús érleléséhez és szeleteléséhez szükséges technológiával, és készek fogadni az egyesület kisebb gazdaságaiból származó 5-6 marhát is. Októberre egy nagy marketingakciót tervezünk, azzal a céllal, hogy itthon is megismerjék az emberek az igazi steaket. Ha át tudnánk szoktatni az igényesebb vásárlókat a tejhasznú selejttehénről a hízott húsmarhára, akkor az áru egy részét nem kellene Olaszvagy Görögországig utaztatni nagy költségen. Ha mindehhez egy exportközeli ár is érvényesíthető lenne, sok kisebb telep csatlakozna a programhoz. A korábbi 450 forintos kilónkénti átvételi árat akár 580 forintra is feltornázhatnák? ? vélekedik Jancsó István.

Hízott bikával érdemes foglalkozni. Bár egy állat csak másfél évesen értékesíthető, megfelelő méretű legelővel nem túl költségesen felnevelhető. Az anyaállat tömegtakarmányon (kukoricaszilázs vagy fűszenázs, rétiszéna) és legelőn él. Amikor felsül a gyep, kalászosok tarlóján az árvakelést, vagy a vetett muhart legelik az állatok. A fűhozam csökkenésével a kukoricatarló lép előtérbe. A borjak 2-3 hónapos kortól borjúindító tápot kapnak a borjúóvodában. A tejet választásig legeléssel egészítik ki. Ezután a hizlaldában naponta a mázsáik száma plusz egy kilogrammnyi abrakot fogyasztanak el. Vagyis 300 kilósan 4 kilót, 600 kilósan 6-7 kilót igényelnek. Az abrakhoz vásárolt koncentrátumot kevernek, egyébként a szemeseket a cég maga termeli, akárcsak a tömegtakarmányt.

Álljatok át!

?A továbbtenyésztésre alkalmas üszőkből tenyészállatot nevelünk saját magunknak. Az idei év volt az első, amikor vemhes üszőt is eladtunk, sőt 45 tenyészbikára is akad vevőnk. A baromfi-, a sertés- és a tejágazat folyton bajban van. Mi viszont kiegyenlített közgazdasági környezetben dolgozunk, a válság sem érint minket. Az igényes vevők körében az argentin fagyasztott marhahús nem rúghat labdába a friss tőkehússal szemben!?

Jancsó István éppen ezért azt tanácsolja a tejágazat szereplőinek, hogy ha elavult a tehenészet technológiája, kezdjék el inkább az állományt charolais-val keresztezni ? főként, ha megvan a szükséges legelőterület. ?Mi is 100 milliót fektetünk egy-egy telep felújításába, de ez semmi ahhoz képest, amennyit egy tejhasznú gazdaság korszerűsítése felemészthet. Minek ennyit beruházni egy kilátástalan ágazatba??

Kis területre kis fajta

Tegyük fel, hogy nincs ekkora területünk, mint a fenti példában, és főként nem egyben. Reménytelen a húsmarhatartás? Nem! A Március 21. Mg. Szövetkezet szarvasmarha-ágazatának jogutódjaként jött létre az adonyi Angus Kft., ahol ez a kistestű skót húsmarha 1987-ben lépett be a cég életébe. Ekkor került az országba ? elsőként ide ? 47 üsző és 5 bika. Azóta a magyar tarkát folyamatosan az angus irányába keresztezik, és fő profiljuk a tenyészüszők eladása lett. ?Kistestű, kisigényű, könnyen kezelhető fajta, a több mint 15 tagból álló, 300 hektáros legelőterületet sokkal jobban tudjuk hasznosítani vele, mintha egy nagytestű francia húsmarhát, limousint vagy charolais- t, választottunk volna? ? állítja Szakács Attila ügyvezető.

Minden négyzetcentit kihasználva

A területi beszorítottság persze több költségnövelő kényszermegoldást és leleményességet követel a cégtől, de magyar viszonyok között ez alighanem megszokott dolog. A 360 hektárnyi szántó nem elég arra, hogy a hizlalás irányába elmenjenek, ezért a rajta termő árunövényt eladják, a tarlót legeltetik, a befolyó pénzből pedig tömegtakarmányt vásárolnak. A rétiszénán kívül mindent kívülről hoznak be a termelésbe. Mivel természetes vízfelületük nincs a gyep öntözésére, ezért a kritikus augusztusi hónapot 50 hektárnyi szudánifű legeltetésével vészelik át. A legeltetési idényt úgy nyújtják meg, hogy tavasszal az állatoknak vetett őszi gabonán kezdik a legeltetést, majd a természetes és vetett sziki gyepen folytatják.

Jelenleg az állományt 40 vemhes üsző, 440 tehén és ezek szaporulata, valamint 20 darab tenyészbika alkotja. Tavaszi születésű borjúból 250 darab van, ősszel fog még születni 170. A két ciklusban végzett pároztatás egyik fő oka éppen a szabdalt terület: egy időben csak korlátozott számú állat igényeit tudják kielégíteni. A másik ok a szokásos: így az a tehén is kap még egy esélyt, amelyik elsőre nem termékenyült. Ha másodszor is üresen marad, akkor bizony vágóhídra kerül, és csak 300 forintos kilogrammonkénti áron értékesíthető. Az üszők 13-14 hónaposan már vemhesíthetők ? szemben a nagytestű húsmarhákkal, ahol erre másfél évig várni kell ?, és akár 16 éves korukig is a tenyészetben maradnak.

A borjak féléves korukig anyjukkal maradnak, és télen is csak kevéske (0,5?1 kg/nap) abrak-kiegészítésre szorulnak. A tavaszi borjak választáskor 200?220 kilót, míg az ősziek 180?200 kilót nyomnak.

A legdrágább az ember

Ahol az adonyihoz hasonlóak a területi adottságok, ott nemcsak a tömegtakarmányra kell többet áldozni. A szénakészítés, a takarmánykiosztás, az anyagmozgatás, az itatás ember igényén túl a ?szanaszét? legelő állatok őrzése itt kiemelt feladat. ?Idén egy jól szervezett banda ellopott hét tenyészüszőt? ? meséli a cégvezető. ?A kár több mint másfél millió forint. Most egy profi vagyonőr céget béreltünk fel a telepőrzésre, járőrözésre, de a három gulya mindegyikénél is ott van az állandó emberünk. Ha a marhatartás költségeit számba veszem, akkor nálunk a munkaerő költsége vetekszik a takarmányozási kiadásokkal.?

Tenyészállatot gyorsan, olcsón!

Mivel az adonyi adottságok nem teszik lehetővé a tömegtakarmányra alapozott, olcsó marhahizlalást, ezért a tenyészállat- előállításra koncentrálnak. ?Eddig Oroszország, Fehéroroszország, Ukrajna volt a fő csapásirányunk, de tavaly a kéknyelv betegség miatt ezek a piacok pánikba estek, nyugati irányból lehetetlen bejutni hozzájuk? ? meséli Szakács Attila, de mint mondja, volt kiút. ?A horvátok, bosnyákok kamionszámra rendelik az angus tenyészüszőket. Horvátországban a tenyészállat vételárának 40 százalékát támogatásként megkapják. Mivel származási lapot is kérnek az állat mellé, nem vásárolhatnak akárkitől. Ez javítja a mi pozícióinkat.?

A tenyészállat-előállítás legnagyobb költsége a minőségi sperma vagy apaállat, a származás-ellenőrzési vizsgálat, az extra állategészségügyi gondosság és ezek dokumentálása. ?Állatonként 20?25 ezer forintot költünk állategészségügyi és származás-ellenőrzési vizsgálatokra, papírokra. A 8-9 hónapos szűz üsző ? árfolyamtól függően ? 300 ezer forintért értékesül. Most legalább van vevő, aki értékeli az állatok minőségét.?

Mivel a tenyészállat mindig is eladható cikk volt, az ügyvezető nem tart attól, hogy a horvát vásárlási láz lecsillapodásával érdeklődő híján maradnak. Hízóalapanyagként csak a bikaborjakat és a tenyésztésre alkalmatlan üszőket értékesítik.

Európa vár

Mint láttuk, a hazai fogyasztás hiánya nem feltétlenül akadálya annak, hogy boldoguljon egy ágazat. Birkából is a szaporulat 90 százaléka kikerül Olaszországba, mégsem hagynak fel vele. Szerencsére marha esetében egész Európa szóba jöhet mint vevő, sőt Oroszország is ? amikor éppen nem zárja le a határait. A húsmarhát jellemzően féléves korában, választott borjú formájában értékesítjük hízóalapanyagnak, de akinek módja van rá, és többet áldoz az állat ?genetikájára?, a 9 hónapos szűz üszőket is nyereséggel forgalmazza.

300 tehén felett ? és jó területi adottságok mellett ? viszont a hizlalás ajánlható. A hízott állatokat egy nagy cégen keresztül jobb áron tudjuk eladni, mintha egymagunkban vívnánk szélmalomharcunkat, ezért ne zárkózzunk el az össze fogás elől! És még egy tanulság: ne mondjunk le a magyar piacról sem, azok a kamionok utazhatnának ezer kilométerrel kevesebbet is?!

A KÉKNYELV NYUGATI PROBLÉMA

A német agrárminisztérium eredményesnek ítéli a kéknyelv betegség elleni vakcinázási akciót. Ebben az évben eddig mindössze 137 beteg állatot regisztráltak, ami jó eredmény a tavaly ilyenkor mért 2200 esethez képest. Németországban kötelező a marhák kéknyelv elleni oltása, ami két ismétlésből áll, és mostanra jobbára végeztek is a második körrel. Nagy-Britanniában nem kötelező a vakcinázás, a szakmai szervezetek azonban folyamatosan az oltás elvégzésére hívják fel az állattartókat. Londonban májusban döntöttek úgy, hogy az oltóanyag iránti mérsékelt keresletet az ár drasztikus csökkentésével kell fokozni. Az oltóanyag még mindig nem fogyott el.

TÁMOGATOTT LEGELTETÉS

Németországban, Schleswig-Holstein tartományban egy újonnan nyílt program keretében támogatják a marhák legeltetését. Az ?állandó gyepek? elnevezésű intézkedés EU-val elfogadtatott célja az, hogy az állatok legeltetésével a zöldfelület biodiverzitását őrizzék. A célt a Bizottság az elkövetkező években több mint 2,5 millió euróval, 75 százalékos mértékben támogatja. A programban részt vevő gazdák hektáronként 60?80 euró (16?22 ezer forint) közötti összegre számíthatnak a gazdálkodás módjától függően, ami további 25 euróval (mintegy 7 ezer forint) növelhető, ha kis ?biotópokat? ? tavacskákat, erdősávokat ? létesítenek. A támogatásból jelenleg csak a programban megnevezett tartományi területek részesülhetnek.

BORJÚNEVELÉS ÉS MARHAHIZLALÁS ÖNKÖLTSÉGE (CHAROLAIS)

A borjú önköltségét az anyatehén-tartás költsége és a választási tömeg határozza meg. A magas önköltség a tenyésztői munka extra ráfordításai miatt alakult ki, amit ellentételez, hogy a szaporulat döntő része tenyészállatként értékesül, így megtérül. A marhahizlalás önköltségét kedvezően befolyásolja a kitömő charolais fajta, amelynek átlagos napi tömeggyarapodása eléri az 1300 grammot. Kizárólag a továbbtenyésztésre alkalmatlan bikaborjakat hizlalják, az üszőborjakat jellemzően továbbtenyésztik. A takarmányozást saját előállítású takarmányra alapozzák, amelyet önköltségi áron terhelnek az ágazatra.

Gönczi Krisztina