Jó évet zárnak a halasok

A halgazdálkodás nyereséges. Kinek kicsit, kinek nagyon. A magyar ember ráadásul igen leleményes, sok érdekes ötlet, kezdeményezés indult el az ágazatban.

A nyereségesség mértéke persze függ a megtermelt halfajtól, a hasznosítási iránytól, a technológiától, a tó és az egész gazdaság adottságaitól, az egyéb tókörüli szolgáltatásoktól és emellett a kapcsolati tőkétől, ami ebben a kicsi ágazatban kiemelten fontos.

Lévai Ferenc, az Aranyponty Zrt. elnöke és a Haltermelők Országos Szövetségének társelnöke rámutat, hogy az állattenyésztés más ágazataival szemben itt nem csökkent sem a tógazdaságok száma, sem az előállított halmennyiség. Véleménye szerint ez annak köszönhető, hogy a halelőállítás 70 százaléka magánkézben van. Két nagy állami cég maradt csupán, a Hortobágyi Halgazdaság Zrt. és a Balatoni Halászati Zrt. Ez utóbbi céget éppen most bontják két részre, egy nonprofitra és egy nyereségorientáltra. A haltermelés eszközparkjára már meg is hirdették a pályázatot. Kérdés, mennyire lesz képes a két vállalkozás a turisztikai-természetvédelmi és a pénzügyi érdekeket összeegyeztetni.

A szakma tehát meglehetősen zárt, és a nagy öregek mellé felzárkózó fiatalok többsége is erős ?szakmai kiképzést? kapott ? kevés köztük az ?aranykalászos pesti jogász?. Mivel azonban meglehetősen szűk a piac, az a néhány ember, aki nem a szakmából került ide ? és lehalászáskor pánikszerű értékesítésbe kezd ?, pár száz mázsa hallal is letörheti az árakat.

Kevés fogy itthon

Hazánkban évente és fejenként 4,5 kiló körüli halmennyiség fogy, amiben benne van a tengeri is. Az, hogy ma már nem csak karácsonykor eszünk uszonyosokat, köszönhető a marketingmunkának is, hiszen tavasztól őszig egymást érik a halfőző versenyek, a halétkeket propagáló rendezvények. Nem tagadható azonban, hogy a bevásárlóközpontokban folyamatosan elénk kínált, hűtött és fagyasztott választék nagyobb szerepet játszott a fogyasztás bővülésében.

A hazai tógazdaságok polikultúrás rendszereiben 77?80 százalék a ponty aránya, 20 százalék a növényevő amur és busa, 2-3 százalék a ragadozó csuka, süllő, harcsa. 24 ezer hektárnyi tófelületünkből a két nagy állami cég több mint 4 és fél ezer hektárt igazgat (Balaton: 800, Hortobágy: csaknem 4800 hektár), és ők állítják elő a magyar pontytermelés egyharmadát. ?Országos szinten idén is 10?12 ezer tonna áruponttyal számolunk? ? tájékoztat Lévai Ferenc. Az előállított mennyiség 95 százaléka itthon marad, a többit Románia, Ausztria veszi meg tőlünk. Busából 3-4 ezer tonnát állítunk elő, ennek 70 százalékát külföldön ? főleg Lengyelországban ? értékesítjük. Az északi- tengeri gyengébb fogást szokták ?kiegészíteni? vele. Élőhalexportunk 14-16 százalékát a ragadozók teszik ki.

Számottevő az ivadékexportunk is. ?Ivadéknevelési technológiában nagyhatalom vagyunk? ? vélekedik Lévai Ferenc. ?Miután Bagdadban szétlőtték a mi bábáskodásunkkal, évtizedekkel ezelőtt létrehozott ivadéknevelőt, természetes volt, hogy ismét a magyarokhoz fordulnak. Nagy öröm, hogy Tiszaszentimréről Nagy Zoltán szállíthatott ki 12 ezer pikkelyes nyurgaponty-ivadékot Iránba.? Az arabok ugyanis nem szeretik a tisztátalanul csupasz tükröst.

Kevesebb a gond

A 10 évvel ezelőtt jellemző problémákból néhány megoldódni látszik. Ezek közül az egyik volt a kormorán lőhetőségénekkérdése ? ma már megvédhetik a tógazdák a halállományt. Egy több száz hektáros tó persze ebből a szempontból is védhetetlen. Apropó: védelem. A halasok nem sok jelentőséget tulajdonítanak a polgári törvénykönyv ez irányú módosításának. Mivel eddig sem bújhattak a törvény védőszárnyai alá, a haltolvajokkal (rabsicokkal) szemben továbbra is az ököljogban hisznek.

Egy másik nagy, komoly versenyhátrányt okozó probléma a vízdíj. Ezt egyrészt csökkenteni, másrészt egységesíteni szeretnék, évek óta. Mivel már bizottsági tárgyalás folyik a kérdésről, Lévai Ferenc bízik benne, hogy hamarosan pont kerülhet az ügy végére. ?Idén egy hónap alatt 40 centi párolgott el a tóból. Azt szeretnénk elérni, hogy az összes olyan víz, ami november és április között külön költség nélkül befogadható a tóba, az ingyen legyen. Az állam nem épít 100 milliókért víztározót, viszont tőlünk, tógazdáktól éves szinten 250 millió forintot szed be vízdíj címén. Mi vagyunk azok, akik itt tartjuk az országban a téli csapadékot, nekünk köszönhető a vizeket környező, gazdag élővilág és a kedvező mikroklíma, mégis adószerű díjakkal sújtják a működésünket? ? fakad ki az elnök.

Harmadik problémánk, az importnyomás ? legalábbis az európai édesvízi halak területén ? önmagától megoldódott. A csehek rendszerint aláígérnek a mi árainknak ? megtehetik, hiszen náluk nincs vízdíj! ?, képesek 350 forintért kínálni a pontyukat, miközben a magyar önköltség 380?420 forint körül alakul. A cseh áruhal-mennyiség egyébként nem tétel, az ő áraikkal való fenyegetőzés csak kereskedői fogás ? vélekednek a halasok. (Mint ahogy a búza árát is a tőzsdéhez kötik, holott az ott forgalmazott mennyiség elhanyagolható.)

Ám az idén oly gyenge volt a forint, hogy erre nem volt (nem lesz) módjuk az átvevőknek. Tavaly a válság árnyékában eltöltött karácsonykor még 15 százalékkal csökkent a kereslet, de a gyenge forint hatására (és a gyenge cseh árualapnak is köszönhetően) jól indult a tavasz, és júliusra már halhiány állt elő.

Komplex szolgáltatás

Busát négy év alatt, pontyot három év alatt lehet fogyasztható méretűre nevelni. Ahol persze több tó van, minden évben kivehető áruhal a rendszerből. Előnyös, ha van saját takarmánytermő terület, és ha van természetes befolyó víz, amely táplálja a tavat.

A bevételeket mindenki a maga módján fokozza. A leginkább kézenfekvő módszer a bérhorgásztatás. Magyarországon 300 ezer regisztrált horgász tolong a tavak körül kora tavasztól egészen késő őszig ? sőt télen is ?, dacolva a hobbi sok kis tételből összeálló, mégis magas költségeivel. A kifogott ponty tóparti ára nagyjából 700 forint plusz áfa, de még így is jobb, mint a bolti 900?1000 forintos ár. (Karácsonykor ez lecsökken 500? 600 forintra is.) Az igazán profi tógazdák vendégházakat, bicikliutakat és egyéb szolgáltatásokat is kiépítenek a tó körül, például éttermet üzemeltetnek.

Biohal aranyárban

Minél inkább a rekreáció irányába toljuk el az üzemi profilt, annál inkább belefér a képbe a biohal is. A Biokontrol Hungária Nonprofit Kft.-nél a szakterületért felelős Miklay Gábor szerint ma még tisztán biohalból nem lehet megélni, mivel meglehetősen szűk a felvevőpiac. ?Nálunk egyelőre 3-4 termelő próbálkozik ilyen irányban. Magyarország biotermékekből előbb mindig külföldre tör utat, és csak ezt követi a belpiac kiépülése, amit én fordítva tartanék normálisnak. Az érvényesíthető 50?100 százalékos felár azonban nem sokat hoz a konyhára, annyira kicsi az eladható tétel.? Pedig a biohalat nem sokkal drágább előállítani, mint a hagyományosat. A termelés legalább fele részben a tó természetes hozamának kihasználására épül, a maradék biotakarmányt pedig saját termésből lehet fedezni.

?Biobúzát nem nehéz termelni, és megspórolhatjuk a vegyszerköltséget. A kukorica kapásnövény, a plusz munkaműveletek valamelyest megdrágítják az előállítását, de ez sem vészes. Az állategészségügyi kezelések homeopátiás szerekkel történnek, szerényebb kiadással, mint a konvencionális rendszerben. Egyébként is egészségesebbek az állatok a kisebb állománynak köszönhetően. Ráadásul a kis egyedsűrűség jobb tömeggyarapodással is jár? ? sorolja a szakember a biotermelés előnyeit.

A biohaltermelés polikultúrás rendszerében hasonló a halfajok aránya, mint a konvencionális rendszerben. A 2-3 százalékot kitevő ragadozók adhatók el a legdrágábban. A pucolt süllőt a budapesti Csörsz utcai biopiacon 6 ezer forintért kínálják, a normál ár duplájáért. ?A kérdés nem is az, hogy mennyiért adható el a biohal, mint inkább az, hogy mennyit vesznek meg belőle? ? mutat rá a lényegre Miklay Gábor. Ma még a magyar biohalasok is a termelés 97 százalékát kitevő és rendszerint szokványhalként árusított mennyiségből élnek meg.

Drága ragadozók

Ragadozóhallal minden termelési rendszerben és korcsoportban megéri foglalkozni. Keltetni és ?zsengét? nevelni persze nem egyszerű a kannibalizmus miatt, szakosodni kell a feladatra. A termelők jellemzően előnevelt csukát vagy süllőt vesznek, és a gondosan előkészített, ?razbórával dúsított? tóra telepítik az állományt. Intenzív termelési rendszerben a csuka akár egy év alatt is piacképessé válik, és kilónként 1000?1300 forintért forgalmazható.

Igazán alkalmas az intenzív iparszerű termelésre az afrikai harcsa. Ez a nemrég divatba jött faj extrém egyedsűrűségben és alacsony oxigénszint mellett is rövid idő alatt produkál nagy súlygyarapodást. Piaci méretét 10?12 hónap alatt éri el, előállítási költsége 350?400 forint. A boltban 800 forint körüli áron találkozunk vele.

A Bükk-hegység Szinva-patakjában pedig Hoitsy György alakított ki szinte a semmiből egy pisztrángtelepet. A jól menedzselt üzem nyitott a turisták előtt. Egy bükki túra végén a megfáradt vándor frissen fogott, ropogós sebes pisztránggal csillapíthatja éhségét. A nyers pisztrángot 1400 forint körüli áron kaphatjuk meg a bevásárlóközpontokban.

Keresett újoncok

A magyar ember leleményes. Mivel a halfogyasztás emelkedése elsősorban a multik pultjaira folyamatosan kitett tengeri halnak köszönhető, a Jászkiséri Halas Kft. ügyvezetője arra a következtetésre jutott, hogy a jövő a tengeri halaké. ?Ennek elsősorban a szálkanélküli, jóízű hús az oka, de nem elhanyagolható az a kedvező élettani hatás, ami az omega-3 zsírsav magas arányának köszönhető? ? mutat rá Borbély Gyula. ?Ebből a hazai halfajok alig kimutatható mennyiséget tartalmaznak, míg a makréla 270 milligrammot, az általunk tenyésztésbe vont barramundi pedig 833-at.?

Az ausztráliai eredetű barramundi a magyar süllőre hasonlít, de attól is ízletesebb, szálkamentes, viszont a 28 fokos vízhőmérsékletet megkövetelő faj. A hasonló környezeti igényű, alakra márnaszerű vörös árnyékhalnak a Mexikói-öböl a hazája. ?Ezek a halak a természetben fordítva vándorolnak, mint a lazac? ? magyarázza az ügyvezető. ?Ívni a tengerekbe vonulnak, majd az ivadékok visszatérnek a folyókba. Mi a tengeri körülményeket életük első, kritikus időszakában mesterségesen biztosítjuk a számukra. A növekedésükhöz szükséges hőt pedig a település termálvizes fűtési rendszeréből kilépő, még mindig 40 fokos víz szolgáltatja.?

Izland után Magyarország rendelkezik a legnagyobb termálvízkészlettel a világon, de Borbély Gyula ígéretesnek tartja az újonnan nyíló, villanyáramtermelésre berendezkedett biogázüzemek hőfeleslegét is. ?Az ilyen rendszerek közelében szinte ingyen hozzá lehet jutni a hulladékhőhöz? ? mondja.

Az ügyvezető szerint a jövőben a halastavak elsősorban a turizmust, a rekreációt és nem a fehérjeigény kielégítését kell hogy szolgálják. Jászkiséren a 200 millió forintos beruházással létesülő, 900 négyzetméteres csarnok 500 köbméternyi medencéjében köbméterenként 200?250 kiló halat fognak előállítani. (Összehasonlításul: a tógazdaságokban köbméterenként 10 deka hal termelhető.) A halkülönlegességek a keléstől számítva 7 hónap múlva piacra dobhatók. A telep az év végére készül el. A beruházás jelentőségét mutatja, hogy augusztus 19-én külön FVM-rendelet született az idegen és nem honos halfajoknak akvakultúrában való alkalmazásával kapcsolatos szabályokról.

?Hetente másfél tonna tengeri halat leszünk képesek leszállítani. Ebből a hazai, előkelő szállodák, éttermek 400-500 kilót vesznek át. A maradék egy tonnára Európában van igény. Jobb pozícióban vagyunk versenytársainknál, hiszen közelebb vagyunk, és nem mélyfagyasztott, hanem friss árut szállítunk.? Az ivadékot kezdetben Thaiföldről és Izraelből hozzák, de 3 év alatt el szeretnének jutni oda, hogy maguk szaporítják az állományt. A merész beruházás 4 év alatt megtérülhet.

Szellemi bázis

Maguk a kutatóműhelyek is újabb és újabb ötletekkel állnak elő, muníciót adva a kísérletező kedvű tógazdáknak. A szarvasi Halászati és Öntözési Kutató Intézetben (HAKI) most tesztelik az Eurocarp névre keresztelt ?európai fajtát?, amit hagyományos nemesítéssel, szelekcióval állítottak elő. A cél az volt, hogy a kontinens tavaiban mindenütt jó takarmányhasznosítású, nagy növekedési erélyű és könnyen szaporítható fajtát állítsanak elő. Európa nyitott az Eurocarpra, itthon viszont ki tudja, lesz-e rá vevő, mivel ?mindenki a maga tájfajtáját nyomja? ? jellemezte a helyzetet egy megkérdezett.

A gödöllői Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékén többek között arra koncentrálnak, hogy az állatok minél jobban tűrjék a szállítási körülményeket. Itt dolgozták ki a csuka, a széles kárász és a kősüllő keltetőházi szaporításának módszerét is. Az eljárás a szaporítás hatékonyágát a többszörösére növeli. A tanszéken megoldották azt is, hogyan lehet nagy mennyiségű harcsaspermát sérülésmentesen mélyhűteni. Ezzel jelentősen csökken az üzemi szaporítás kockázata. Emellett foglalkoznak a tógazdaságok lágyiszap-eltávolításának technológiai kérdéseivel, valamint ökotoxikológiai kutatásokkal, amelyek az élővizekbe kerülő szennyező anyagok gyors kimutatására fókuszálnak.

Rosszul csoportosított támogatás

A gazdálkodási bevételeken túl ez az ágazat is számíthat a támogatásra. Ami a mezőgazdaság többi részének az EMVA, az a halászatban az EHA, az Európai Halászati Alap. Nagy különbség a kettő között, hogy a halasok céljaikhoz 75 százalékos támogatási hányadot élveznek. Mivel közpénzeket használnak fel, ugyanolyan szigorú elszámolási kötelezettség terheli őket, mint bárki mást a mezőgazdaságban, az elszámoltathatóságot azonban nehezíti, hogy ?zavaros a víz?.

Az ágazatban nem szívesen beszélnek arról, hogy mennyibe kerül előállítani a halat, és mennyiért adják el ? ezért az életképes üzemméretet sem lehet meghatározni. Ennek elérésére tehát nem kaphatnak támogatást, így inkább arra panaszkodnak, hogy a pénzügyi forrásokat rosszul osztották fel. Amikor ugyanis e két ágazat támogatását szétválasztották, a magyarok nem figyeltek rá, hogy a lejáró AKG-ban meglévő, halászati célokat szolgáló összeget átcsoportosítsák az EHA-ba.

?Furcsa, hogy a legnagyobb biodiverzitású közeg, a tó, nem támogatható agrár-környezetgazdálkodási forrásból. De ha már így alakult, legalább a pénzeket vitték volna át!? ? panaszolja Lévai Ferenc. ?Az EHA-ban a technológiai fejlesztéseket szolgáló II. tengelyt évekkel ezelőtt túligényelte az ágazat, nem maradt benne szabad keret. Innen évi 1,3-1,5 milliárd forint kifizetést kapunk. A most nyílt III. tengely az innovatív tudást és a promóciót szolgálja. Ez is hasznos, de ez a keret is kevés lesz? ? vélekedik a haltermelők elnöke, aki összességében nem titkolja: az újévi hallal nem fog elúszni az ember szerencséje. ?Ha a magyar állattenyésztés ilyen helyzetben lenne, mint mi, akkor nagyon sok boldog embert látnék!?

Gönczi Krisztina