Szeretjük a baromfit

Az OECD-FAO előrejelzése szerint 2018-ra 330 millió tonnára nő a világ hústermelése. Magyarország a sertéshús termelése terén elvesztette piaci pozícióit, de a baromfihús előállításában jó adottságaink vannak. Az exportpiacok megtartásához viszont további beruházásokra van szükség.

Gyors fejlődés jellemezte a baromfihús termelését az elmúlt évtizedekben. Az OECD és a FAO becslése szerint a világ baromfihús-termelése 2008-ban mintegy 90 millió tonnát tett ki, 2018-ra pedig ? egyharmadával emelkedve ? elérheti a 120 millió tonnát. A legnagyobb baromfihús-termelők (USA, Kína, EU, Brazília) a világtermelés kétharmadát állítják elő. A jövőben elsősorban Brazília, Kína és az USA termelésének növekedése várható.

Az oroszok éhesek

Az USA a világ legnagyobb termelője és második legnagyobb exportőre (Brazília után) baromfihúsból. A termelés már jelenleg is eléri a 19 millió tonnát, ebből a csirkehús 15-16 millió tonnát tesz ki.

A világ második legjelentősebb baromfihús-termelője 2008-ban Kína volt (17 millió tonna), ahol az import és az export mennyisége nem jelentős, de a nettó import lassú emelkedése várható.

A baromfihús exportjában kiemelkedő szerepet játszik Brazília és az USA. E két ország kivitelének aránya a nemzetközi kereskedelemben meghaladja a 70 százalékot, és egyikük sem importál csirkehúst.

A világ legnagyobb baromfihús-importőre Oroszország, a világkereskedelem mintegy 15 százalékának a felvevője. További fontos importőrök még Kína, Szaúd-Arábia, Japán, Mexikó és Pakisztán.

Az EU-27 baromfihús-termelése 2008-ban megközelítette a 12 millió tonnát. A baromfihús-termelés több mint 70 százalékát a csirke, 18 százalékát a pulyka és 4 százalékát a kacsa teszi ki (a liba-, illetve a gyöngyöshús aránya jelentéktelen). Az EU-27 tagországaiban a fejenkénti baromfihús-fogyasztás évi 20 kilogramm körül alakult. A tagországok közötti baromfihús kereskedelmét elősegíti, hogy a nyugat-európai fogyasztók a mellhúst részesítik előnyben, az új tagországokban viszont elsősorban az olcsóbb testtájak (comb, szárny) keresettek.

Az EU baromfihús-termelésének kétharmadát mind össze öt tagország állítja elő: Franciaország, az Egyesült Királyság, Spanyolország, Németország és Olaszország. Az Európai Bizottság és az OECD-FAO előrejelzése szerint az EU-ban a baromfihús-termelés szerény mértékű növekedése várható, 2015-re megközelíti a 13 millió tonnát. Az EU-27 önellátottsága 2008-ban 100 százalék volt, de a következő években a nettó import évi 0,1 millió tonna körül alakulhat.

Áralakulás

A baromfihús világpiaci ára a következő években nő. A nemzetközi kereskedelem növekedését Oroszország, Japán, Szaúd- Arábia és Kína importja is elősegíti. A becslések alapján a csirkehús világpiaci ára az USA-ban szerény mértékben, de folyamatosan nő a vizsgált időszak alatt. Ennek oka egyrészt, hogy a takarmányár növekedésével a termelés 2010-ig vissza esik, másrészt az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) keretében a vámok lebontásával Mexikóban erőteljesen emelkedik a csirkehús importja. Ezzel szemben Brazíliában és az EU-ban legfeljebb az árak stagnálására, illetve csökkenésére számíthatunk. Az egész csirke feldolgozói értékesítési ára az EU-ban jóval magasabb, mint az argentin és brazil egész csirke importára.

Magyarországon a baromfi a legkedveltebb húsféleség, a fogyasztás 70 százaléka csirkehús, 30 százaléka pulyka-, kacsa- és libahús. Az egy főre jutó évi baromfihús-fogyasztás 31 kilogramm körül alakul, tehát meghaladja az uniós átlagot. A baromfihús-termelés felét a csirkehús teszi ki. Ennek export-import szaldója 11 ezer tonna volt (49 ezer tonna export, 38 ezer tonna import).

A nagy tengerentúli szállítókkal szembeni előnyünk, hogy a közeli piacokon friss, előhűtött baromfihúst tudunk értékesíteni. Az EU-csatlakozás óta a baromfihús- fogyasztásban az import aránya 12-ről 20 százalékra emelkedett. Az exportpiac megtartásával, illetve bővítésével párhuzamosan csökkent a belföldi piac részesedése.

Az alapanyag-termelésben a legnagyobb probléma, hogy a genetika tíz évvel jár a hazai átlagos tartástechnológia előtt. Komoly állategészségügyi problémát jelent a hazai állomány kirívó szalmonellafertőzöttsége is. További probléma az általános gazdasági helyzettel összefüggő hitelfelvételi nehézség és a magas kamat (12?15 százalék/év). A feketegazdaság (illegális húskereskedelem) magas aránya hátráltatja a koncentrációs folyamatot, nehezíti a legális feldolgozók helyzetét.

Említést érdemelnek még a viszonylag magas hatósági díjak (állatorvos, húsvizsgálat stb.) és a növekvő vagyonvédelmi költség. Az elaprózódott hazai feldolgozóipari struktúra, az elavult technológia és az alacsony kapacitáskihasználtság hátráltatja a versenyképes feldolgozást.

KERESLET ÉS BIZTONSÁG

A húsfogyasztásban a sertéshús versenye a baromfihússal továbbra is tartós lesz. A marha- és baromfihús iránti kereslet a nemzetközi piacon emelkedik a BSE-fertőzés és a madárinfluenza visszaszorításának köszönhetően. Ugyanakkor a világ húskereskedelmében jelentős átrendeződéseknek is tanúi lehetünk: az importőrök keresik az élelmezési szempontból biztonságosnak tekinthető beszerzési forrásokat. A világ hústermelésének ma mintegy 8 százaléka kerül a nemzetközi piacokra, ez tíz éven belül 9 százalékra emelkedik.

Popp József, AKI