Sertéstartó épületek klímatechnikája

Számos sertéstartó épületben télen a szúrós ammónia, nyáron a fülledt meleg keseríti meg a bent tartózkodó állat és ember életét. A komfortérzet hiánya megjelenik a termelési eredmények romlásában is. Pedig mindez elkerülhető szakszerűen kivitelezett és üzemeltetett rendszerekkel.

A kedvező takarmányértékesítésnek, testtömeg-gyarapodásnak, tehát a gazdaságos termelésnek egyik lényeges feltétele a sertések megfelelő komfortérzete. Az alapvető hőkomfort-érzet több mikroklíma-paraméter együttes hatására alakul ki. Ezek az istálló levegőjének hőmérséklete, légsebessége, bizonyos értékek felett a relatív nedvességtartalma (fülledtség), valamint a környező felületekkel folyamatosan kialakuló sugárzásos hőcsere eredménye.

A klíma-paraméterek jelentősége

Az istállóban keletkező káros gázok (ammónia, széndioxid, kénhidrogén) felszaporodása az állatok egészségét megtámadja, ezért ezek koncentrációját megfelelő légcserével, átgondolt szellőztetési megoldással kell az állathigiéniai ajánlások határértékei alatt tartani.

A hőkomfort-ajánlásokban az egyszerűség kedvéért irányértékként csak a hőmérsékletet adják meg, a többi paraméter hatását vagy gyakorlati tapasztalatok, vagy műszeres mérések alapján veszik figyelembe. Műszeres méréskor az állatok testfelületén távozó ?száraz? hőleadás, a szélsebesség és a sugárzásos hőcsere együttes hatását modellezik. (Ennek ma már folyamatos, automatikus működésű elektronikus távadó változata is elérhető, ez a klímakomputer mérőberendezéseként a szabályozás alapjául szolgál.)

A testtömeg és az évszak jelentősége

Az állatok anyagcsere folyamataihoz szükséges oxigént és a káros gázok elszállítását a friss levegő bejuttatása és az elhasznált elszállítása biztosítja. Az elterjedten használt zárt istállókban ventilátorokkal kell gondoskodni a frisslevegőellátásról. A ventilátorok beállítását automatikus (ma már rendszerint többfunkciós, mikroprocesszoros) rendszerű szabályzók végzik a külső klímaviszonyok és a belső mikroklíma jellemzők mérése alapján.

Adott testtömegű állatok esetén a téli minimális légcsereigény a nyári maximális igény mintegy negyedrészét teszi ki. Ezt pedig a szellőző levegő térfogatáramának változtatásával kell megoldani. Ez a négyszeres eltérés a jellemző azokban az épületekben, illetve termekben, ahol az elhelyezett állatok átlagos testtömege nem változik jelentősen. Ilyenek a vegyes korú állatokat tartó kocasüldő-nevelők, a vemhesítők és a kocaszállások.

Az erősen változó testtömegű állatok tartási tereiben a minimális és maximális légcsere-igény között a hizlalók esetében 10?12-szeres, a malac-utónevelők esetén pedig akár 17?20-szoros eltérés is lehetséges.

Szellőztetési rendszerek és megoldások

Alapvetően háromféle rendszer alkalmazható a gépi szellőztetésnél. A depressziós rendszernél a ventilátorok a használt levegő elszívását, a túlnyomásos rendszernél a friss levegő befúvását végzik. A ma már alig alkalmazott, költséges kiegyenlített szellőzésnél mindkét funkciót külön ventilátor látta el, vagy a praktikusabb, egybeépített, koaxiális megoldású (általában tetőkürtős) berendezést lehetett alkalmazni.

Gyakorlati tapasztalatok szerint a túlnyomásos rendszernél a friss levegő egyenletes elosztása lényegesen nehezebb. Annak ellenére, hogy a befúvott légsugár mélyebb behatolást eredményez, és a környező levegőt is átkeveri, a hatás mégis csak a ventilátorok környezetére terjed ki.

Elszívásos szellőztetésnél a ventilátor környezetében kisebb a hatás, viszont az épületben egyenletes depressziós teret lehet kialakítani. Ezáltal a megfelelő elosztásban telepített légbeejtők (kisebb légcsere esetén perforált lemezes csatornák) használatával a különböző pontokon beszívott friss levegő jól elosztható, sőt a kutricában meghatározott helyen álló állatok fejéhez egyedileg is irányítható.

A szellőztetők szabályozása

A térfogatáram változtatását az elterjedt egyszerű megoldás szerint a tápfeszültség változtatásával szokták megoldani, amely ? erre kialakított villamos motor esetén ? arányos légszállítás-változást eredményez. Ez az itt szükséges 25 és 100 százalék közötti tartományban megfelelően alkalmazható.

Szélesebb szabályozási tartomány esetén az ilyen egyszerű eljárás nem működik megbízhatóan, mert 10 százalékos teljesítmény környékén a ventilátor hajtása már bizonytalanná válik. Emiatt az épületet érő oldalirányú szélhatás tartósan eredményezhet ellenőrizetlen mennyiségű és irányú légcserét.

Elterjedten alkalmazzák ezért a szabadon futó ún. mérőventilátor beépítését, amelynek fordulatszáma a ténylegesen kialakuló légáramlattal arányos, így szabályozási alapjelként használható fel. Az instabil ventilátorműködés elkerülésének másik ? ma már költségeiben is elfogadható ? módszere a hajtómotorok frekvencia-szabályozása. Ennek köszönhetően alacsony fordulatszám-tartományban is biztosítható a meghatározott fordulatszám. Azokban az épületekben, ahol az állatok testtömegében nagy változások mennek végbe ? például a malac-utónevelőben ? a működtetett ventilátorok számának változtatására (azok lépcsőzetes ki-be kapcsolására) is szükség van.

Hőszabályozás

Speciális klímatechnikai problémát jelent a fiaztatók hőkomfort-szabályozása, mert itt alapvetően eltérő hőigényű állatokat kell egy térben tartanunk. Az ilyen terem fűtését a hideg időszakokban korlátozni kell, mivel a kocák számára a 15- 16 °C-os környezet optimális.

A magas hőigényű, fejletlen hőszabályozású újszülött malacok esetében viszont törekedni kell a hőveszteség mérséklésére és a hőpótlásra. Ezeket a légmozgás gátlásával, a határoló felületek szigetelésével és sugárzó fűtőberendezésekkel vagy meleg fekvőhelyek (hőszigetelő anyagú fekvőhelyek vagy malacmelegítő lapok) biztosításával célszerű megoldani.

Ez utóbbiak alkalmazhatók malacutónevelők esetében is, mivel ezzel a terem alapfűtési költségei mérsékelhetők. Ide a 8 kg körüli testtömegű választott malacok kerülnek, ahol 30?35 kg-os korig tartják a növendék sertéseket.

Központi klímafelügyelet

A mikrokomputeres szabályzó berendezések elterjedése megteremtette annak lehetőségét, hogy ezek viszonylag egyszerű összekapcsolásával a telep központi számítógépen megfigyelhessük és regisztrálhassuk az egyes épületek, termek aktuális klímajellemzőit és a berendezések működését. Ennek a telepfelügyelő diszpécserközpontnak nagy jelentősége lehet az üzemeltetési fegyelem utólagos ellenőrzésében, az esetleges problémák okainak feltárásában is.

Ma már több funkció ellátására is alkalmasak a klímakomputerek. Az aktuális légcsere-szabályozás mellett ? adott paraméterek elérése esetén ? a szellőzéssel összehangoltan szabályozzák a fűtést vagy a párásító hűtést. Emellett riasztási feladatot is ellátnak abban az esetben, ha a klímaparaméterek veszélyes értéket érnek el. A vészjelzést a telepi központba, esetleg egy távol elhelyezkedő szervizirányító központba is továbbítják.

Teljes üzemkiesés (például áramszünet) esetén nyitni tudják az állatvédelmi előírások alapján kötelezően létesítendő vészszellőző nyílásokat is. Mindezek nagymértékben javítják a telep üzemeltetésének biztonságát.

A hőstressz mérséklése

A nagy testtömegű állatok (végsúlyú hízók, kocák, kanok) számára a nyári meleg által okozott hőstressz jelent nagyobb problémát, s ennek elhárítása nehezebb feladat. Ez hízóknál étvágytalanságot, súlygyarapodás-csökkenést okoz, anyaállatoknál vemhesülési problémákhoz, szoptatós kocáknál pedig a tejtermelés csökkenéséhez, ezáltal malac-elhulláshoz vezet. Súlyosabb esetben előfordul a nagy testtömegű felnőtt állatok elhullása is.

Magas külső léghőmérséklet esetén az állatok felületi hőleadását segíti a belső légmozgás növelése, ilyenkor a beépített keverőventilátorokkal 2-3 m/s légsebesség is biztosítható. Szoptatós kocák esetében a levegő hűtésére, esetleg a kocák testfelületének nedvesítésére van lehetőség. A levegő hűtésére talajlevegőhőcserélők alkalmazhatók. A föld alatt kialakított légcsatornákon áthaladó szellőző levegő a meleg időszakban hűvösebben, a téli időszakban pedig előmelegítve érkezik az állattartó térbe.

Párásító hűtéssel is érdemi, 6-8 °C-os temperálás érhető el, ha a külső levegő alacsony páratartalma miatt a fülledtség elkerülhető. De a légtér párásítása nemjárhat az istálló felületek nedvesítésével, ezért csak ennek megfelelő berendezések (80?100 bar nyomású vagy kisnyomású, légporlasztásos berendezések, párásító ventilátorok) alkalmazhatók.

Természetes szellőztetés

Csak megfelelő takarmányellátással és klimatikus környezetben képesek nagy termelésre a nemesített, intenzív hússertés fajták. Esetükben a természetes szellőzési rendszerek ritkábban kerülnek alkalmazásra. Pedig átmeneti és a meleg időszakokban az oldalfalak változtatható nyitásával a természetes légáramlás is kedvező belső klímaparamétereket tud biztosítani. Problémát csak a teljesen szélcsendes hőségnapok jelentenek.

Télen az oldalfalak csaknem teljes zárásával és a gerincszellőzővel egy kürtős jellegű természetes szellőzés valósítható meg. Az oldalfalak zárására az egyszerű ponyva nem megfelelő, mivel sem teljes zárás, sem hőszigetelés nem valósítható meg vele, az istálló pedig természetes fény nélkül marad. Hideg időszakban a takarmányfogyasztás növekedik, a hústermelés pedig csökken, mivel az energiát a test hőmérsékletének fenntartására is használni kell.

Az oldalfal-szabályozásra megjelentek az áttetsző anyagú, felfújható hengerekből álló, vezetett, oldalzáró panelek, amelyek magassága a befúvott levegő mennyiségével beállítható. Ezek zárt állapotban hőszigetelő és megvilágítást is biztosító felületet adnak. Így természetes szellőzésű, kürtős és szélszellőzésre is alkalmas, de hőszigetelt istálló is kialakítható.

Az alkalmazandó szellőzési rendszerek közül az alapján kell választani, hogy a termeléskiesést és a többlet-takarmányköltséget összevetjük a beruházási és üzemeltetési költségekkel.

Mészáros György, FVM MGI

PECZE LÁSZLÓ: ?TAKARÉKOS MŰKÖDTETÉS!?

?A HAGE Zrt.-nél az elmúlt öt-tíz évben nagyobb beruházás nem történt? ? kezdi a beszélgetést Pecze László sertéságazati igazgató, majd így folytatja: ?Emiatt ma már nem halasztható a fejlesztés, amelynek nagyságrendje eléri a hatmilliárd forintot. Ehhez pályázati forrást használnánk fel. A megvalósítást az idén kezdenénk, és jövőre fejeznénk be. Pályázati anyagunkhoz négy beszállítótól kértünk ajánlatot a szellőztetési rendszer korszerűsítésére. Végül az állandó légsebességű rendszer mellett döntöttünk.?

Pecze László szerint a hazai sertéstelepek jelentős részének legnagyobb problémája, hogy a szellőztetés során közvetlenül a külső levegőt juttatják be a ventilátorokkal. ?Ez nyáron sem célszerű, de télen különösen nem, mert tovább hűti és párásítja a belső légteret. A nyugaton elterjedt legkorszerűbb technikák esetében a friss levegő bevitele minden esetben folyosókon vagy a padlástéren, újabban a földbe épített csatornákon keresztül történik, amelyek révén megvalósítható a ?télen fűt, nyáron hűt? elve.?

Hogy mit tart a legjobb megoldásnak, arról a következőket mondja az igazgató: ?Meggyőződésem, hogy az elszívásos módszer a legtökéletesebb. Az így kialakult vákuum biztosítja a friss, de előtemperált levegő beáramlását a csatornákból, vagy a perforált álmennyezeten keresztül. A beszállítók ajánlataiban e téren nem is volt lényeges különbség, akár német, holland, francia vagy spanyol cég tett ajánlatot. A különbségek abból adódtak, hogy a cégek a saját országukban érvényesülő körülményeket jelentős mértékben figyelembe vették, például az alkalmazott elektronikus segédeszközök mértékében, vagy a működtetés költségeiben. Ez utóbbira különösen ügyelni kell, nem mindegy, hogy ezeknek a húsz-harminc évig működő berendezéseknek menynyibe kerül az üzemeltetésük. E téren közismerten a hollandok a legtakarékosabbak, ők ugyanis minden esetben a sertés frisslevegő-igényének alsó határaival számolnak? ? hívja fel a figyelmet Pecze László.

ESVÉG ROLAND: ?FEJLESZTENI KÖTELEZŐ?

A Tarnahús Kft. nyolc-tíz éve folyamatosan fejleszti a sertéstenyésztéssel kapcsolatos infrastruktúráját. Ahogy Esvég Roland ügyvezető mondja: ?A több tízmilliós beruházások nélkül nem maradhattunk volna talpon egy olyan piacon, ahol a dánok, a hollandok, a németek és a franciák is jelen vannak. Ha megelégszünk a múlt rendszerben megvalósított technológiákkal, régen becsukhattuk volna a kaput!?

Hogy milyen fejlesztéseket végeztek, arról így beszél: ?A fiaztatóban és a kocaszálláson folyamatosan biztosítani tudjuk a 16 Celsius-fokos hőmérsékletet úgy, hogy a búvóládákban 32?35 fokos meleg várja az egy-tíz napos malacokat. A technológia leglényegesebb elemei a kürtős, túlnyomásos elszívó berendezés, perforált álmenynyezettel és légbeejtőkkel kiegészítve. A hűtést Lubingtípusú szerkezetek biztosítják. Ez nem egyszerű párásítást jelent, hanem a vízpermetezés révén elért hőcserét. Az a lényege, hogy a vizet magas, 70 baros nyomással juttatja a légtérbe. A kürtők és a légbeejtők gondoskodnak arról, hogy a vízpermet úgy távozzon, hogy nem éri el az állatokat, miközben a kb. húsz fokos bepermetezett víz öt-hét fokkal csökkenti a belső hőmérsékletet. Ez különösen nyáron fontos!

A hizlaldában Echberg-kürtők, oldalfali légbeejtők és ugyancsak Lubingpermetezés állandósítja a hőmérsékletet mintegy 16-18 Celsius-fokon. Ennek működése állítható, minden istállóban egyedi beállítást tudunk megvalósítani? ? magyarázza az ügyvezető. ?A kocaszálláson pályázati támogatás segítségével alakítunk ki természetes szellőzést. Fontos volt a nyílászárók modernizálása is, ennek hiányában a legjobb műszaki megoldás sem működhet. A fejlettebb technológiák révén lényegesen javult az állomány egészségi állapota, sokkal kevesebb a légúti megbetegedés. Ha nincs betegség, akkor pedig többet eszik az állat, nagyobb a súlygyarapodás. A sertés nem fázik és nincs melege, így ezek kompenzálására sem kell saját szervezetéből energiát elvonnia.?

Cserkuti György