Boldog tyúkok és boldog termelők

A tojástermelők számára 2012-ben eljön a technológiaváltás határideje. Hogy ez milyen hatással lehet a piacra, abból először 2009-ben kaptunk ízelítőt. A németek átálltak, és drámaian nőtt a tojásbehozataluk. A keresleti piacnak örülnek a termelők.

Végig stabil és viszonylag magas is volt a tojás ára 2009-ben. Ennek oka a megelőző évek állománycsökkenése. A csatlakozás óta a termelőállomány közel egyharmada tűnt el. 2008-ban értük el a mélypontot, 2009- ben az állomány száma már lassacskán emelkedett. Azok számára, akik túlélték a csatlakozástól idáig tartó mélyrepülést, 2009 nem volt rossz év, a válság ellenére fordulatot hozott. Ebben nagy szerepe volt a viszonylag gyenge forintnak is. Az import takarmánykiegészítők aránya ugyanis csak 30 százalékot tesz ki a költségeket meghatározó takarmány árában, míg az import tojás visszafogásában igencsak áldásos hatású volt a gyenge forint. A hazai termelőket ez mindenképpen megerősítette.

Technológiaváltási kényszer

Ezzel egy időben tojáshiány lépett fel a külpiacokon. 2009-ben a németek teljesen átálltak a mélyalmos és szabadtartásos technológiára (illetve az új típusú ketrecekre), emiatt az önellátási szintjük 70 százalékról 49 százalékra csökkent ? ami jó ideig így is marad.

Bár a kutatók nem tudnak beltartalmi különbséget kimutatni a ?boldog? és ?boldogtalan? tyúkok tojásai között, 2011-2012-ben egész Európában kikerülhetetlenül eljön a technológiaváltás ideje. A ketreces tartás alapvetően átalakul: kevesebb állatot lehet egy térbe zsúfolni, a madarak kiszállhatnak a folyosóra, ülőrudakkal, tojófészkekkel kell állatbarátabbá tenni a tartási körülményeket.

?Mindez 8 százalékos költségnövekedést okoz a termelő számára? ? mondja Földi Péter, a Tojásszövetség titkára. ?A mélyalmos tartás ennél is nagyobb, 15? 20 százalékos költségnövekedést, a szabadtartás pedig 50 százalékos kiadástöbbletet jelent.? Ez ? különösen válság idején ? semmiképpen sem érvényesíthető a fogyasztói árakban. Legalábbis egyelőre nem. A szakember szerint 2012 után ugyanis olyan mértékű hiánnyal és keresleti piaccal kell számolni, hogy az ismét előrevetíti az 50 forintos tojás ?rémképét? ? legalábbis a fogyasztó számára. A termelők azonban éppen emiatt optimisták.

Földi Péter elmondása szerint a decemberben zárult állattartó telepek korszerűsítése pályázat iránt náluk is érezhetően nagy volt az érdeklődés. A pályázó ugyanis plusz pontokat kapott a terméktanácsi tagságért. ?Sok kezdő is jelentkezett. Én ezt úgy értelmezem, hogy a termelők felismerték a kínálkozó piaci lehetőséget, és ez magával húzta a beruházási szándékot.?

Úgy tűnik, lesz piaca mindazoknak, akik időben lépnek. Gondot talán csak egy erős forint okozhatna, de ahogy ma látjuk, erre sincs sok esély. A forint gyenge árfolyama megmentheti a magyar termelőket (és fogyasztókat) például az ukrán importtól is.

Földi Péter szerint Nyugat-Európa hajlamos minden technológiai szemetet keletre exportálni ? köztük a tojóketreceket is. Ott aztán ki tudja milyen körülmények között, milyen állatorvosi, élelmezés- egészségügyi kontrollal, hamis pecsétekkel kerülhet forgalomba a tojás.

?A magyar tojástermelők összességében jó értékesítési lehetőségek elé néz-nek ? kicsik és nagyok egyaránt. Ha a kistermelő ki tudja aknázni a helyi piacokat, megtalálja a maga értékesítési csatornáit, ugyanolyan jól boldogulhat, mint a nagybevásárlóknak árusító nagyok. Természetes, hogy a tartási körülmények nem egyformák (a takarmányozás egyébként az), és a mérettel hatékonyságnövekedés, előnyök is járnak, de mindez nem befolyásolja a kicsik túlélési esélyeit? ? vélekedik Földi Péter.

A fejlesztésnek nagy az ára

Káhn Norbert, a Gyermely Zrt. kereskedelmi igazgatója kicsit árnyaltabban fogalmaz. ?HiLine állományunkkal éves szinten 145?150 millió tojást állítunk elő. A termelés nagyobbik részét tésztagyártáshoz használjuk fel. Tavaly egész évben jó volt a tojás ára, az év második felében kimondottan magas. Ennek oka az, hogy csökkent a belföldi termelés, szeptembertől pedig az egész unióban hiány alakult ki. A takarmányköltség ezzel együtt folyamatosan csökkent, így a tojás-előállítás jövedelmezősége javult. Úgy gondolom, a jelenlegi árak húsvétig meg is maradhatnak.?

Az igazgató mégsem fogadja hurráoptimizmussal a technológiaváltási kényszert. ?Ha a technológiaváltást olyan szigorral követelik meg az unióban, mint ahogy az most látszik, akkor ennek lesznek negatív következményei. Az unión és a határokon belül is nagy a technológiai színvonalbeli szórás. Dél-Európában már a mostani előírásokat sem igen tartják be, vagyis unión belül sem egyenlő versenyfeltételekkel zajlik a termelés. Ez pedig kereslettorzító is? ? mutat rá a szakember. ?Attól tartok, uniós szinten éppolyan kevéssé lesz megvalósítható a technológiai egységesítés, mint határainkon belül. Itthon a termelők anyagi forrásai szűkösek a váltáshoz, akinek meg van pénze hozzá, az sem örülhet maradéktalanul. Például mi sem tudjuk a milliárdos beruházásunk költségeit a hazai fogyasztókra továbbhárítani. A pénztárcák még sokáig limitálni fogják az áremelés lehetőségét.?

Káhn Norbert szerint ésszerű lenne moratóriumot adni a nem túl régi, mondjuk tízéves technológiáknak, és csak a több évtizedeseket száműzni a termelésből. Középtávon mindenképpen azzal számol, hogy szűkülni fog a piaci szereplők köre, csak a tőkeerősek maradnak ringben, a kicsik viszont könnyen kisodródhatnak a szürke-fekete szférába.

?A feketegazdaság a baromfisok legnagyobb átka? ? mondja az igazgató. ?A kormányzati intézkedések pedig nem segítik, sőt, inkább gátolják a felszámolását. Az áfa-emeléskor a tojás nem került be a kedvezményezett körbe, de a gabona, a tészta és a liszt se, csak a pékáru. Ennek nehéz megérteni a logikáját, mindenesetre erősítette a feketegazdaságot. Ha csak lózungok szintjén harcolnak az áfa-csalók ellen, és csupán a látható cégeket vegzálják, sose lesz itt változás! Ez pedig sem a termelőnek, sem a fogyasztónak nem jó.?

Korszerűsít, aki tud

A kondorosi családi gazdálkodó, Kalhammer Mátyás 16?20 ezer darabos HiLine hibridállományokkal dolgozik. 2008-ban egy 8 ezres állományt befogadni képes ólban már lecserélte a ketreceket az EU-szabványnak megfelelőre. ?Ezekben 750 négyzetcenti jut egy tyúkra, van bennük madárfürdő, körömkoptató, ülőrúd is. Drága volt a beruházás, tojónként 13,5 euróba (3650 forint) került az új ketrec. A trágyatárolóval együtt 85?88 millió forintot adtam ki rá. A két létesítményre együtt csaknem 50 százalékos támogatást nyertem. Most van egy korszerű épületem, amelyet nyáron vizes panelekkel tudok hűteni, 26 foknál sosincs több bent, amit az állatok jó termeléssel hálálnak meg? ? mutatja be a tartási körülményeket a termelő, aki az átlag magyar baromfishoz képest szerencsésnek mondható: van saját takarmánytermő területe és keverője is.

?Csak fehérjét és premixet veszek. Egy mázsa premix 16?18 ezer forintba kerül. Ebből egy mázsa tojótáphoz 4 százalékot keverek. A fő fehérjehordozók a napraforgó, a lucerna és a szója. Ez utóbbi 11 ezer forintba kerül mázsánként, és 20 százalékban kell a takarmányba keverni. A jóval olcsóbb napraforgó felhasználását a baromfi rostszükséglete limitálja, a lucernaliszt pedig nehezen beszerezhető. A lucerna nemcsak értékes fehérjeforrás, de magas a rost- és a karotintartalma is. Nem kell mondanom, ez milyen áldásos hatással van a tojássárgájára. Nálam fontos szempont, hogy a magam keverte tápnak minél több komponensből kell állnia. Ez élettanilag a legmegfelelőbb.?

Kalhammer Mátyás a tojóállományban sem gyógyszert, sem vitamint nem használ. A jércék felnevelése viszont ?amit szintén maga végez ? az állategészségügyi kiadások szempontjából komolyabb tétel. A kötelező szalmonellamentesítés az utófinanszírozás miatt anyagilag megterhelő. ?Elvileg ugyan támogatják, de a gyakorlatban már júliusban kiürült a kassza, és alaposan megkéstek a kifizetésével? ? panaszolja a termelő.

Döntően a takarmányozási kiadások határozzák meg a tojás önköltségét, de egyre nagyobb a villany és a gáz ára is, ezért olyan beruházásokat kell végrehajtani, hogy csökkentsük az energiafelhasználást, tanácsolja a kondorosi szakember. Szerinte 2012-re nagy lendülettel készülnek a magyarok. ?Sokaknak van elnyert pályázatuk a korszerűsítésre, de 2009-ben keveseknek volt keretük a megvalósításra. Én decemberben beadtam a második körre is a pályázatomat, mert további ólakat szeretnék átalakítani, sőt, szabadtartásban is lesznek állataim. Az értékelésen 8 pontot kaptam arra, hogy már van egy megvalósított korszerűsítési projektem? ? büszkélkedik a gazda.

Javuló jövedelmezőség

Kalhammer Mátyás szerint végeredményben jól fog alakulni a tavalyi év mérlege. ?Nálam kicsit bonyolult az önköltség meghatározása a saját takarmánytermelés miatt, de úgy saccolom, hogy 2009-ben is 17 forint körül alakult. Harminc állandó partnerem van, akiknek a család helybe viszi a tojást. Akad köztük minden típus: nagybani piac, saját stand kisebb piacokon, magyar üzletlánc, boltok, zöldség-nagykereskedés, gyermekélelmezés. Csak a nagy áruházláncokkal nem állok szóba. Nem helyeslem, ahogy az import S méretű tojással elárasztják a fogyasztókat. Legutóbb a lengyel tojással voltak ilyen gondok, de jön ide holland, spanyol tojás is.?

Fontos, hogy többféle értékesítési csatornát kell találni. A gazda a különféle partnereknek más-más árban tudja értékesíteni az eltérő mennyiségeket. A nagyobb átvevőknek 19?23 forintos nettó áron megy el a tojás, a piacon viszont ? ahol a termelés egynegyede kel el ? ennél jóval többet, 30?35 forintot is el tud kérni. Ebből persze meg kell fizetnie a piaci jelenlét összes költségét: standot, eladót, mindent.

A közvetlen értékesítés jövedelmező, de nem lehet az egyetlen megoldás. ?Dömping időszakban muszáj a nagybanira bevinni a tojást. 2009-ben viszont már nem kellett semennyit sem 8 forintért eladni a törőbe? ? meséli a termelő, aki ebben látja annak visszaigazolását, hogy tényleg keresettebb a tojás.

?Ma kevesebben foglalkoznak tojótyúkkal, mint pár éve, a kisebb termelők abbahagyták. Sem fejleszteni, sem piacra jutni nem tudtak olyan mértékben, mint a nagyok. De úgy tűnik, túl vagyunk a mélyponton. 2009-ben kivételesen stabilak voltak az árak, azt hiszem, a válság ellenére jó évet zárunk? ? összegzi Kalhammer Mátyás.

A kilátásokat illetően reménykedik, hogy a sok végrehajtott fejlesztés tükröződni fog a tojásárakban is. Ha Európa átáll az állatbarát tartásmódra, egy háromforintos áremelkedés mindenképpen bekövetkezik, vélekedik a termelő. ?Csak két dolog vet árnyat az ágazat jövőjére: a hazai feketegazdaság és a forint esetleges erősödése, ami lehetővé teszi mindenféle selejt beáramlását. Ha e kettőt kézben tartanánk, nemcsak boldog tyúkból, de boldog baromfitartóból is több lenne az országban??

Gönczi Krisztina

TÁMOGATÁSI KÉRELMEK, ELŐLEG-ELSZÁMOLÁS

Az MVH tájékoztatása alapján 2009. december 23-ig bezárólag 887 db támogatási kérelem érkezett be állattartó telepek korszerűsítésének támogatására (előzetes adat). A 2008. évi pályázati kör nyertesei a 91/2009. (IV. 22.) kormányrendelet alapján előleget vehettek fel a beruházások megvalósítására. A felvett összeggel 2010. január 31-ig kell elszámolniuk, akkor, amikor a támogatási kifizetési kérelmeket is benyújtják. A kapcsolódó beruházásoknak legkésőbb eddig az időpontig el kell kezdődniük.

TAKARMÁNY- ÉS TOJÁSÁRAKA keveréktakarmány ára ? hiába csökkent fokozatosan a gabona ára ? lényegében nem változott 2009 eleje óta. A tojótáp tartja a nettó 5520 forintos nagykerárat, és a tojástermelés jövedelmezőségét leginkább ez a tétel befolyásolja. A gabonaár-csökkenést csak negyedév múlva érezheti majd meg a piac, a tavaly év eleji gyenge forint viszont egészen szeptemberig éreztette hatását a takarmány-kiegészítők piacán. Különösen a szójáért kellett sokat fizetni, azt egyébként is aranyárban mérték. A tojás ára viszont kiegyenlített volt 2009 folyamán. Szeptemberben kezdett el emelkedni, év végi termelői ára 8 százalékkal állt magasabban, mint a megelőző évben (20?23 forint plusz áfa). A tojás önköltsége nagyon függ az üzemmérettől és az alkalmazott technológiától, általában 16? 18 forint körül mozog. (Lásd az Árfigyelőben a grafikont!)

Földi Péter