Sikerre visz a húsgalamb

A rendszerváltás zűrzavara szétdúlta a galambtenyésztést is. Ezen a hasznot hozó szárnyason ma azok az országok keresnek a legtöbbet, amelyeknek a hetvenes években még mi szállítottuk a galambhúst. Szervezett felvásárlással még mindig megfordíthatnánk az ágazat szekerét.

A galambból, készült ételek mindigis az úri világ kedvelt csemegéi közé számítottak. A galamb húsa rendkívül értékes nagy fehérje- és csekély energiatartalma miatt, ugyanakkor könnyen emészthető. Íze, zamata, kivételes gasztronómiai élvezete miatt ma inkább a különleges ételek közé sorolják. Hát akkor miért nem fogyasztjuk olyan rendszeresen, mint az olaszok, vagy a franciák? A válaszok eltérőek: legtöbben a termelési háttér tönkremenetelét, a felvásárlói , felhasználói piac összezsugorodását okolják.

Galamblevest mindenkinek!

?Nálunk rendszeresek a galambhúsból készült ételek, a menükben folyamatosan szerepelnek, főként a galambleves és a -mell? ? mondja Juhász István, a budapesti Hilton Hotel séfje, aki kiváló nyersanyagnak tartja a galambhúst. A külföldiek vagy a külföldi csoportok gyakran kérik a galambétket is tartalmazó menüt.

?Az biztos, hogy a galambhús egészséges étel, és nemcsak diétázóknak lehet tartalmas levest készíteni belőle? ? mondja a mesterszakács. Ám ahhoz képest, hogy mennyire jó a tápértéke, a borjúhússal, a csirkével vagy a halféleségekkel összehasonlítva a galamb fogyasztása arányaiban igen csekély.

A Hiltonban nincs gond a galambhús beszerzésével, bármikor biztosítja számukra a kereskedelmi partnerük. Juhász István csak biztatni tudja a hazai tenyésztőket a termelésre, mert szerinte a galambhús jó exportcikk lenne.

Szétesett a felvásárlás

Bár a szigetszentmiklósi Voyagex Morini Kft. ? ismertebb nevén a Rozmár Hűtőház ? hosszabb ideje kereskedik galambhússal, csak két éve tapasztaltak nagyobb érdeklődést iránta. Ehhez az is hozzájárult, hogy ennek az értékes árunak a forgalmazását maguk is generálták, tájékoztatott Garadnai Gábor, ügyvezető igazgató. A csaknem 400 egyéb terméket forgalmazó vállalkozás talált egy megbízható tenyésztőt, aki egy közbeiktatott feldolgozónak adja a madarat, és innen kapja folyamatosan a cég a galambhúst, méghozzá jó minőségben, konyhakészre tisztítva, darabonként 400 gramm körüli tiszta súlyban.

Húshasznú galambot tartó vagy a felhasználásában érdekelt vállalkozásból kevés van nálunk, míg a verseny- és a díszgalamb-tenyésztés aránylag sikeres tevékenység. Erről beszélgettünk Meleg Istvánnal, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal főtanácsosával, aki korábban a Kaposvári Egyetem tanáraként el-ismert szakértője és oktatója volt a galambtenyésztésnek. Elmondta, hogy a Baromfiipari Tröszt 1990-es évek eleji megszüntetése óta semmiféle statisztika nem készül a húsgalambászatról, a belföldi forgalmazásról vagy az exportált mennyiségrekről.

Az akkor még jelentős szektor piacvesztésének az adta meg a kegyelemdöfést, hogy az áfész-ek megszűntek, és az olyan értékes állatok, mint a nyúl vagy a galamb szervezett felvásárlása lényegében véget ért. Nemcsak az áfész-ek, a galambtenyésztésből élők is padlóra kerültek, így hiába maradt meg a nyugateurópai piac, nem volt exportárualap. A piac persze ma is létezik, de ?ráröpültek? mások, például az olaszok, akik mintegy 500?600 ezer húsgalamb-tenyészpárral rendelkeznek. Nem sokkal maradnak le tőlük a franciák.

Korábban a hazai kiállításokon 80 százalékban a nagyobb testű haszongalambokkal szerepeltek a tenyésztők, mostanra teljesen megfordult az arány. Az állomány drasztikus csökkenésével eltűntek a speciális galambvágóhelyek és a központi vágóhíd is.

Hazánkban az 1970?80-as időszakban évi 1000 tonna körüli galambot vágtak le és exportáltak ? egyebek közt Svájcba, Németországba, Olaszországba. Napjainkban nem találni olyan szervezetet, amely a felvásárlást szorgalmazná, megszervezné, üzletet látna benne. Azok, akik galambtartással foglalkoznak, a 90- es évek eleje óta semmiféle támogatásra nem pályázhattak. Csoda-e, hogy odalettek az egykori Debreceni ÁG, a Devecseri ÁG, az Enyingi ÁG vagy a Kaposvári Állattenyésztési Főiskola több ezer párt tartó telepei?

A szakember a saját tapasztalatából kiindulva meséli, hogy abban az időben ? egészen fiatal korában ? maga is tartott 50 pár galambot, és a tartásból származó éves bevételéből (amelyet szülői hozzájárulással félretett) egy új Lada gépkocsit tudott venni a családnak. Akkor az első osztályú galambért kilónként 650 forintot lehetett kapni. Ma jó vásárt csinál az, aki kilónként 800?900 forintot kap érte, holott a forint azóta sokszorta gyengébb lett?!

Legalább otthon legyen belőle!

Korábban ágazatnak lehetett nevezni a galambtermelést ? mondja Bárány István, galambtenyésztő, szakíró, aki szerint a galambhúst speciális helyzetekben lévők élelmezésére is fel kellene használni. Például az immungyengeségben szenvedők, vagy a gyerekek, a terhesanyák táplálkozásában ? ahogy régebben. Őt is, társait is ismét többen keresik a galambhúsért. Legutóbb olyanok látogatták meg, akik ízületi bántalmaik miatt nem fogyaszthatnak disznóhúst.

Bárány István véleménye szerint a megfelelő piac megteremtésével a helyben űzhető galambtenyésztés (a kisállattenyésztés általában) beépíthető lenne a foglalkoztatáspolitikába. Az így lekötött emberekkel kevesebb gondja lenne a társadalomnak, miközben a galamb a család hasznát is szolgálná. Galambászattal régen és ma is sokan foglalkoznak ? a segédmunkástól a diplomás orvosig. A szakíró által ismert egyik legjobb galambtartó éppenséggel egy nehézgépkezelő.

Várják a felvásárlót

?Nagyon jó volna, ha tenyésztőtársaink valamilyen közös, felvásárlásra szakosodott vállalkozásban értékesíteni tudnák a galambokat? ? mondta Uhrner Antal, a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövetségének (MGKSZ) elnöke. A mintegy 3000 főt tömörítő szervezet tagjainak alig a fele foglalkozik nagyobb testű galambokkal (erősebb a röp- és a díszgalamb- tenyésztés). Jobb lehetne az arány, ha a felvásárlás kérdése megoldódna.

A szövetség elnöke elképzelhetőnek tartja, hogy egy-egy régióban egy tenyésztő megfelelő haszonért elvállalja a felvásárlást, esetleg az elsődleges feldolgozást is. Ez munkahelyeket teremtene a falun és a tanyákon. Uhrner Antal szerint nagyobb kínálat esetén a hazai kereskedelem, vendéglátás is több árut venne át, végül ismét egy értékes cikkel gyarapodhatna az ország exportáru-palettája.

Ám az állomány nagymértékű növeléséhez kevés a galambászok anyagi ereje. Leginkább az indulásnál jönne jól az anyagi segítség, amikor 50-60 pár megvásárlásával elkezdik a vállalkozást. Ebbe viszont csak akkor fognak bele az emberek, ha a felvásárlás rendszerét is kialakítja valaki. Ideje tehát, hogy felbukkanjon egy tőkeerős, jó üzleti érzékű vállalkozó. Galambhúsra ugyanis itthon és külföldön is megvan az igény.

Fehér István