A tejelőállomány takarmányozása

Kisebb tejelőállományokkal különösen nehéz a jelenlegi átvételi árak mellett gazdaságosan termelni. De nem lehetetlen. Egy családi gazdaság takarmányozási gyakorlatát mutatjuk be.

A tejelő szarvasmarha-állományok takarmányozásában nélkülözhetetlen a kiváló minőségű energiával, vitaminokkal, ásványi kiegészítőkkel dúsított abraktakarmányok megléte. Magas termelési szintet csak így tudunk elérni és huzamosan fenntartani. A laktációs szakaszokban és a szárazon állás során eltérő a táplálékfelvétel, más az állatok energia- és fehérjeszükséglete is. Az adagok, a keverékek összeállításában mindig figyelembe kell vennünk ezt.

A laktáció eleji csökkent étvágy miatt az állatok negatív energia- és fehérjemérlegű állapotba kerülnek. A tejtermelés csúcsa ugyanis már az ellést követő 6. hét környékén bekövetkezik, míg a tehenek takarmányfelvétele a 10?14. hétben éri el a maximumot. A hirtelen nagy tejtermelést csak jóval később követi a megfelelő mennyiségű tápanyag elfogyasztása, ezért szükséges a jó emészthetőségű, koncentrált takarmány etetése. Így indítható be a tejtermelés és érhető el a termelés csúcsra hozása.

Mire kell figyelnünk?

Talán a legfontosabb, hogy kiváló minőségű tömegtakarmányt termeljünk. Gazdaságunk jó minőségű kaszálóval rendelkezik, és a réti széna kaszálásához, rendkezeléséhez és bálázásához is megvan minden gépünk. Így kiváló, rostokban gazdag zöld szénát kapunk, ami az állatok számára elengedhetetlen.

A leggazdaságosabban úgy tudjuk a drága abraktakarmányokat, kiegészítőket felhasználni, ha a takarmánykeverékeket etetőkocsiban osztjuk ki. A mi gazdaságunkban ez bizonyult az egyik leghasznosabb beruházásnak. Pontosan mérhetők az adagok, könnyebben helyettesíthetünk egyes abrakot vagy tömegtakarmányt más takarmányféleséggel. A gép összeaprítva, öszszekeverve juttatja az állatok elé a takarmányt, így azok sem pocsékolnak. A tömegtakarmányok fogyásán kifejezetten meglátszik ez.

Ha a takarmánykeverékek összeállításában nem vagyunk járatosak, egyes cégek az abrakkiegészítőik mellé szaktanácsot is nyújtanak, így közösen megtervezhető, hogy mi-ből, mennyit, hogyan adjunk az állatoknak. Ez a pénztárcánkra is jó hatással lehet, ugyanis könnyen kiderülhet, hogy amiről eddig azt hihettük, hogy kell a jószágnak, azt fölöslegesen etettük vele.

Szárazonállók takarmányozása

A szárazonállás időszakában készítjük fel a teheneket a következő laktációra. Az anyagcsere-betegségek (ellési bénulás, ketózis) megjelenését is nagyban befolyásolja a szárazonállók takarmányozása. Itt a cél a teheneket megfelelő állapotba hozni a következő tejtermelő időszakra, megvédeni az ellés utáni anyagcsere-betegségektől és felkészíteni a laktációs takarmánykeverék emésztésére.

A laktáció befejezésével a teheneknek szükségük van tőgyszöveteik, szervezetük regenerálására. A szárazonállítás időtartama akkor a legkedvezőbb, ha az apasztás az ellés előtti 60. nap megtörténik. Ha a napok számát csökkentjük, akkor a tehén nem tud megfelelően felkészülni a következő időszakra. A tőgy aktív inovulációja 30 nap, és a szövetek újjáépítése 20 napba telik, így mindenképpen be kell tartanunk a minimálisan 50 napos szárazonállást.

Arra is oda kell figyelnünk, hogy ez az időszak 60 napnál ne legyen hosszabb, mert akkor fennáll az elhízás veszélye. A teheneknek jó kondícióban kell lenniük a laktáció időszaka alatt is, nem a szárazonállás idején kell pótolni testtartalékaikat! Az állományokban elkerülhetetlenül vannak túlsúlyos állatok, ezeket lehetőség szerint szűkösebben takarmányozzuk, hogy elkerüljük az egészségügyi problémákat.

Az állatok takarmány- és táplálóanyag felvétele ebben az időszakban egyaránt alacsony. Az ellés előtti két hétig a táplálóanyag-szükségletük kisebb tápértékű, de kiváló minőségű takarmányokból áll, ilyen a réti széna, szenázs. A takarmányfelvételt ezekből nem korlátozzuk, fontos, hogy az állatok bendője tele legyen. Ha nem biztosítjuk a folyamatos, étvágy szerinti takarmányfelvételt, akkor az a laktáció ideje alatt is kisebb lesz, és hátrányosan befolyásolja a termelést!

A magas energiatartalmú takarmányok (abrak, siló, cukorrépaszelet, szója, CGF) mennyiségét korlátozni kell. Ha nincs elegendő rétiszéna- tartalékunk, akkor annak egy részét helyettesíthetjük szalmával is. Lehetőleg kerüljük a magas kalcium- tartalmú takarmányok etetését (lucernaszéna, lucernaszenázs). Az energia- és fehérjeszükséglet általában az ad libitum réti szénát tartalmazó, rostban gazdag adagok etetésével is fedezhető. Abrakot csak abban az esetben szabad a takarmányba tenni, ha a tömegtakarmányok gyenge minőségűek, de az abrak mennyisége ekkor se haladja meg az 1-1,5 kilogrammot.

Az ellés előtti két hétben növeljük az állatok takarmányadagját, mivel rá kell őket szoktatni a laktáció ideje alatti mennyiségre. A legjobb, ha a tejtermelő csoport takarmánykeverékének a harmadát adjuk nekik, persze a jó minőségű réti széna mellé. Ha erre nincs lehetőségünk, akkor a silóadagot növeljük, viszont ilyen esetben visszább kell venni a szálastakarmányt.

Takarmányozás a laktáció alatt

A tehenek csúcstermelésüket a 10. hét környékére érik el. Táplálóanyag- felvételük az első néhány hétben elmarad az igényeiktől, az energiaveszteséget a szárazonállás ideje alatt felvett tartalékaikból fedezik. A testtartalékok lebontása lényegesen több tej termeléséhez nyújt energiát, mint fehérjét, ezért a fehérjetartalékok gyorsabban ürülnek ki a zsírtartalékokhoz képest. Emiatt fehérjedúsan kell etetnünk: az abrak mennyiségének mintegy 20 százalékban fehérjedús kiegészítő legyen!

A tejtermelés eleji energiahiány mérséklése magas energiakoncent-rációjú takarmányok etetésével oldható meg. Viszont ne tévesszük szem elől, hogy ekkor a takarmánykeverékben csökken a rost aránya! Az abrak növelésével sok keményítő jut az állat szervezetébe, ami acidózist és tejzsírdepressziót válthat ki.

A takarmányadagok nyerszsírtartalmát hozzávetőlegesen 1,5-2 százalékkal lehet növelni normál (olajosmag, pogácsák, egyéb zsírféleségek) zsiradékokkal, és ezen felül 2-2,5 százalékkal védett zsírféleségekkel. A gyakorlatban általában 5-6 százalékos zsírtartalmú adagok etetése elterjedt.

Mivel most elég alacsony a tej átvételi ára, a költségeket úgy tudjuk ennek megfelelő szinten tartani, ha nem ?járatjuk csúcsra? a teheneket, hiszen a többletráfordítást a felvásárlási ár úgysem kompenzálja. A drága premixeket és egyéb kiegészítőket visszafogjuk. A fehérje-kiegészítésnél a költséges szóját helyettesítsük hidegen sajtolt repcepogácsával, és a jobb premixek helyett az olcsóbb, kevesebb beltartalmú termékeket etetjük.

A laktáció vége felé

A költségminimalizáláshoz hozzátartozik, hogy a takarmánykeveréket folyamatosan hozzáigazítjuk a laktáció szakaszaihoz és a tejtermeléshez.

A laktáció közepére a tejtermelés kicsit visszaesik, de az állatok takarmányfelvétele, energia- és fehérjeszükséglete is magas szinten marad. Az abraktakarmányokat 15 százalékkal visszavesszük, és a szálas tömegtakarmányokat adagoljuk jobban.

Sok esetben nem követhető pontosan a takarmányfelvétel, és egyéb tényezők (környezeti feltételek) is befolyásolhatják a táplálóanyag-szükségletet, ezért igyekszünk a tehenek kondíciója szerint kalkulálni a szükséges táplálóanyag-mennyiséget. Ugyanúgy, mint a laktáció elején, itt is fontos, hogy a tehenek állandóan hozzáférjenek a takarmányhoz ? a minél nagyobb takarmányfelvétel érdekében.

Kuzsmiczki Szilárd