Én hazajövök Magyarországra!

Valóban sok ezer hektárt birtokolnak, valóban kizsákmányolnak minket? Egy biztos: nálunk kevesebbet panaszkodva, szó nélkül dolgoznak velünk együtt és egy kicsit értünk is. Mitől sikeresek, és hogyan látják a magyarokat ők, a rettegett külföldiek?

Magyarországra 1992-ben érkeztem Steyermarkból. Mindössze 10 éves voltam, a szüleimmel jöttem? ? kezdi történetét az osztrák Ludwig Spiegl. A Sümeg közelében fekvő településen gazdálkodó Mast-Gutorfölde Kft. tulajdonosa inkább csak ért, semmint beszél magyarul. ?Akkoriban még sok föld hevert itt parlagon, a cégek és a külföldiek szabadon vásárolhattak területet. A mi családunk már több mint 100 éve foglalkozik marhahizlalással. A fő oka annak, hogy idejöttünk, az, hogy Steyermarkban igencsak be vagyunk szorítva: kevés a mezőgazdasági terület, rá adásul senki nem is akarja eladni.?

A család két másik osztrákkal a felbomló téeszből vett meg 1200 hektárt. Ez a tulajdonosi közösség nemsokára megszűnt: ?Nekünk 650 hektárnyi területünk maradt, főként rétek és legelők. Ehhez béreltünk még 120 hektár földterületet, és ma már egy 500 egyedes marhaállománnyal rendelkezünk. A bikák limousine-ok, a tehenek magyar tarkák. A borjakat 90 százalékban Magyarországon, Zala megyében értékesítjük.

Eleinte nagyon csodálkoztam, hogyan képesek itt az emberek ezer hektárokon gazdálkodni. Igyekeztem el is lesni tőlük néhány szakmai fogást. Szerencsére a gazdaságunkban is megbízható, jó munkaerők dolgoznak, akikkel jól boldogulunk. Vannak persze rossz tapasztalataim is olyanokkal, akik irigységből vagy idegengyűlöletből ? ki tudja, miért ? felgyújtják a szénakazlat, átvágják az elektromos vezetékeket. Nos, ilyen pillanatokban bánom, hogy idevetődtem.

Ausztriához képest Magyarországot sokkal bürokratikusabbnak látom. Saját marháimat akartam behozni Ausztriából, és másfél hónapig tartott, amire megkaptam minden engedélyt és pecsétet! Ami még feltűnően lassabb itt, mint odaát, az az információk terjedése. Itt csak szeptember végén tudtam meg, hogy októberben megkapjuk a területalapú támogatás 70 százalékát. Kint viszont már augusztusban tudta mindenki.

Most, hogy gazdasági válság van, a világon mindenütt felerősödik a radikalizmus. Én és osztrák szomszédom is tartunk egy kicsit a kormányváltástól. Nem gondolnám, hogy éppen mi, robotoló osztrákok veszélyeztetnénk az országot. Sokkal inkább azok az óriáskonszernek és a spekulánsok, akik 2011-ben fel fogják vásárolni a földeket ? és itt nemcsak a külföldieket értem! Ha akkor még megtűrik itt a magunkfajtákat, maradunk. Túl sok időt és pénzt áldoztunk már erre a gazdaságra, semhogy elmeneküljünk.?

Kik jöttek?

A nyolcvanas évek jól működő mezőgazdasága sokakat vonzott ide a rendszerváltást követően. Az akkor hozzánk érkező külföldiek jellemzően azért jöttek, mert gazdálkodni szerettek volna, de otthon már elfogyott a föld. A földhivatalok országos összesítése alapján Magyarországon mindössze 500 uniós állampolgár birtokol 900 hektár termőföldet. Bérlemény formájában viszont ?fehéren? is több százezer hektár lehet az általuk megművelt (nem birtokolt!) földterület nagysága.

Legnagyobb számban az osztrákok vannak itt, ők a szántóföldi termelést preferálják. Utánuk második helyen az olaszok állnak, ők elsősorban marhákkal és borászattal foglalkoznak szívesen. A hol-landok és a belgák szintén jelen vannak, ők jellemzően a takarmánygyártásban és a húsiparban érzik otthon magukat. A franciák viszont a vetőmagüzletben jeleskednek. Ez utóbbi három náció elsősorban nagy befektetőként jelenik meg, kevésbé érvényesülnek az alapanyag-termelésben. Az osztrákok és az olaszok viszont lelkesen művelik a földet, rajtuk kívül németek és angolok gazdálkodnak még mérhető számban.

Nyissunk vagy ne?

Mivel a magyar földek még mindig 5-6- szor olcsóbbak, mint mondjuk Németországban ? és vásárlóerőben hasonlóképpen el vagyunk maradva nyugati szomszédainktól ?, a külföldiek 2011-ig tartó földszerzési moratóriuma valószínűleg indokolt volt.

Tény viszont, hogy éppen a földszerzési korlátok miatt csak a támogatások emelkedése és az infláció húzhatta felfelé a földárat, a kereslet nem. Így a nyitás pillanatában váratlanul zúdulhat ránk az áremelkedés.

Gráf József agrárminiszter megígérte, hogy megpróbál további 3 év haladékot kieszközölni számunkra, ám nem titkolta, ennek sikere kétséges. Ezért az a törekvés, hogy a földtörvényben hajtsanak végre olyan módosításokat, ami kizárja a spekulatív földszerzést. Másrészt a földszerzés ?belső? könnyítése ? az előbb említett merev földárak miatt ? ésszerűnek tűnik.

Céltudatos belga

?1995-ben érkeztem ide? ? kezdi a belga származású és magyarul kitűnően beszélő Peter Claessens, a Claessens Group képviselője. ?21 éves voltam, tele energiával és lelkesedéssel. Háromgyerekes családból származom, és mint legidősebb fiút, kezdetben a szüleim segítettek terveim véghezvitelében. A gazdálkodás nálunk családi hagyomány, otthon is volt 2500 hízónk, egyértelmű volt, hogy ezt az irányvonalat kell nekem is követnem.

Akkoriban a közép-európai országok közül Magyarország volt a legjobb helyzetben. A többi országban vagy túl kis területek voltak, vagy túl nagy volt még a politikai, gazdasági káosz. 1995-ben a dél-dunántúli kombinát utódcégét vettem át. Mindössze 300 hektár bérelt területtel kezdtem, de 14 év alatt egy egész cégcsoportot sikerült felépítenem az állattenyésztésre alapozva. Ma már 12 millió kilogrammra szóló tejkvótával rendelkezünk, Nagyatád és Csurgó környékén 3 ezer tenyészkocánk és hizlaldánk van öt telephelyen, emellet bő 3 ezer hektár szántót művelünk.

Időközben a testvéreim is ide költöztek Magyarországra, felszámoltuk a belga gazdaságot, és a pénzt itt fektettük be. Magyarország csodaszép, jó adottságú ország. Hátránya a politikai viszálykodás. Véleményem szerint az sem jó, hogy a magyarok mindig valamiféle külső védelemre várnak. Brüsszel előbb-utóbb le fogja építeni a támogatásokat, hamarosan megszűnik a földvásárlási moratórium, és a GM-ellenesség is csak ideig-óráig tartható.

Az országnak hatékony termelőkre van szüksége, és ha elűzik innen a külföldit, azzal semmi sem oldódik meg. Mi családi vállalkozásként nem ugrálunk az országok között ide-oda, mint egy multi. Hiszünk abban, hogy az élelmiszer- és az energiatermelés nyertes ágazat lesz.Bízunk abban is, hogy a hazai sertésfogyasztás töretlen marad, és ha a délszláv országok is csatlakoznak az unióhoz, oda szintén szállíthatunk.?

Optimista holland

?A férjem, Wil Derks, 1998 óta itt gazdálkodik. Akkor jött létre a ma már 700 hektáron gazdálkodó Magyar Dagra Kft.? ? meséli Arina van Schaik, aki Egyházasradó con vezeti a szántóföldi növénytermesztésre berendezkedett céget, házastársával együtt. ?A férjem Hollandiában indított el egy vegyes profilú céget szüleivel. De ott, ahonnan ő származik, egy növénytermesztő gazdaságot bővíteni majdnem lehetetlen a magas földárak miatt. Ezért jöttünk ide, ami izgalmas kihívásnak is ígérkezett.

Számomra kezdetben a magyar nyelv okozta a legnagyobb nehézséget. De rá voltunk kényszerítve, hogy megtanuljuk, mert beszélni akartunk a dolgozóinkkal és a falubeliekkel. Itt ugyanis a jó személyes kapcsolatok fontosabbak, mint Hollandiában, ha el akarsz érni valamit. A klíma is okozott némi gondot az elején. Nehéz volt azt is megszokni, hogy itt nagyok a méretek.

A jogi védelem sajnos nem olyan itt, mint Hollandiában. Ha problémám van egy másik céggel vagy személlyel, akkor nem bízhatok benne, hogy a jogrendszer elfogadható időn belül logikus döntést hoz, és hogy ezzel elérek valamit. A magyarok már tudják ezt (ilyen az élet...), de nekünk még mindig nehéz ezt elfogadni.

Annak, hogy külföldi vagyok ? főként mióta magyarul is tudok ? inkább előnye volt, semmint hátránya. A magyarok segítőkészek, ha a saját nyelvükön beszélhetnek. Egyébként három gyerekünk van, egy négy-, egy kétéves és egy 10 hónapos. Ők kezdettől fogva nemcsak hollandul, hanem magyarul is tanulnak.

A magyaroknak azt tudom tanácsolni, hogy próbáljanak előre nézni, tanuljanak meg pozitívan gondolkodni. Mi sem félünk a jövőtől. Igaz ugyan, hogy nagyok a gazdasági problémák, de a magyar mezőgazdaságnak jók a kilátásai. Ebben az országban van hely. Itt nagyobb cégek alacsonyabb költséggel (föld, ember) tudnak gazdálkodni, mint a nyugat-európai országokban. A világ lakossága pedig csak gyarapodik, ezért hosszú távon is fontos lesz az élelmiszerellátás.?

Eredményes olasz

?47 évvel ezelőtt érkeztem Olaszországból, a Velencéhez közeli, 7 ezer lelkes Tombolóból. A Terimpex vállalat kereskedőjeként húshasznú magyar tarkát exportáltam Olaszországba? ? mondja tört magyarsággal Oreste Beghetto, a sárszentmihályi Ság-Mező Kft. tulajdonosa. ?Állítom, hogy az akkori magyar tarkánál ízletesebb marha nem volt egész Európában! Akkoriban az egész magyar mezőgazdaság jobban működött, mint ma. 1991-ben, amikor az itteni állami gazdaság felbomlott, külföldiek is vásárolhattak magyar földet. Hozzám hasonlóan sokan éltek a lehetőséggel. Ekkor jött létre a Ság-Mező Kft. Ma gabonatermesztéssel foglalkozunk, 4200 hektáron.

Meg kell hogy állapítsam, a magyar gabonának nincs értéke a piacon. Olaszországban a búza jelenleg 145 euró, míg nálunk csak 105. Hiába van raktáram, nem tudok annyit várni az értékesítéssel, hogy ez a helyzet érdemben változzék. Nemrég indítottam el 40 kamion repcét és 7 kamion kukoricátOlaszországba. A kukorica 39 ezer forintért, a repce 66 ezer forintért kelt el. Olaszként jobban ki tudom használni az ottani magas árakat, mint általában a magyar gazdák.

Ezzel együtt úgy gondolom, nagyjából ugyanolyan nehézségekkel kellett az elmúlt évtizedekben szembe néznem, mint bárki másnak. Hátrányom abból, hogy külföldi vagyok, soha nem volt. A cégben dolgozó fiatal csapatra sem panaszkodhatok. Itt házasodtam, egy fiam és egy lányom született. Sajnos a fiú már nem él, de a lányom itt dolgozik velem, a kft-ben. Ha visszatekintek, nem bántam meg, hogy Magyarországon próbáltam szerencsét.?

Idealista angol

?14 évvel ezelőtt érkeztem Suffolkból, Anglia keleti feléből. A volt feleségemet követtem ide, jó kalandnak tűnt az egész? ? meséli magyarul a gödöllői Babatvölgyi Biokertészet Tanüzem vezetője, Matthew Hayes. ?Akkoriban a gödöllői agráregyetemen dolgoztam, komposztálással kapcsolatos kutatásokat végeztem. Ez anyagilag és nyelvileg egyaránt küzdelmes időszak volt, a fizetésemből az albérletet sem tudtam kifizetni. Mivel tapasztalt biokertész voltam, a kollégákkal indítottunk egy biokertészetet, ami az egyetemi oktatást is szolgálta.

1999-ben hoztuk létre a Nyitott Kert Alapítványt. Innentől kezdve anyagilag függetlenedtünk az egyetemtől, és pályázhattunk is. Eleinte csak saját termékeinket adtuk el, kezdetben 40, majd 120 családnak. 2002-ben már Nyitott Kert Futár néven kínáltuk a szolgáltatásainkat. Átszerveztük a marketinget és az értékesítést. A vásárlók egy hétre előre, sokféle összetételben és kiszerelésben, interneten rendelhették meg az árut. Más biotermelők termékeit is árusítottuk, innentől kezdve volt sajt, kenyér, liszt, lekvár is a kínálatban, nem csak zöldség és gyümölcs.

Elgondolásunk sikeresnek bizonyult. 2006-ban egy biotermelő megvette a vállalkozást, mi pedig tangazdasággá alakultunk át. Most leginkább gyakorlati oktatással és rendezvényszervezéssel foglalkozunk, termékeinket a pesti ökopiacon értékesítjük.

Külföldiként a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy nem láttam át, miként lehet egy rentábilis biogazdaságot működtetni ? különösen egyetemi keretek között. Egyébként úgy látom, ugyanazokat az akadályokat kell végigküzdenem, mint bárki másnak. Szimpatikus nekem, hogy ebben az országban még mindig sok embernek van közvetlen kapcsolata a földdel, és átérzik, menynyire nem mindegy, hogyan bánunk vele. Megszerettem ezt az országot, és már nem vágyom haza.?

Büszke dél-tiroli

?Olaszországból, pontosabban az autonóm Dél-Tirolból érkeztem ide 1997- ben? ? kezdi az elbeszélést a már magyar állampolgárra vált Huber Wilmuth, aki a Miskolc melletti kis faluban székelő Geo-Fríz Kft. tulajdonosa. ?Megvásároltam az itteni állami gazdaságból kivált céget. Akkoriban már egyetlen állat sem volt a telepen, most viszont 650 holstein-fríz tehenet fejünk. 650 hektár bérelt területünk van, és több tucatnyi tulajdonossal állunk kapcsolatban. Nagyon rossz, hogy még mindig ennyire elaprózottak a földek Magyarországon. Már tíz évvel ezelőtt is sokkal több állami és banki segítségre lett volna szükség ahhoz, hogy a föld koncentrálódása végbemenjen.

A magyar termelők a szívós hegyi tirolival szemben más mentalitásúak. Kényelmesebbek, még bennük van a ?nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás?. Viszont hangosan követelik a támogatásokat, és az államtól várják a problémák megoldását.

Olaszországban a területalapú támogatás nem jön június előtt, a kifizető ügynökség egy-két év alatt hoz döntést egy kérelemről, és az áfa-visszaigénylés nagyon sokáig tart. Igaz, a kamatszint sem ugyanaz ott, mint itt, kevésbé értéktelenedik el a pénz, mire megjön. Ezzel együtt az MVH-ra egy szavuk sem lehet a magyaroknak!

Sajnos az itteniek nem tartanak öszsze. Ha valaki öt forinttal többet kínál az áruért, ott hagynak bármilyen termelői szövetséget. Ám a vásárló sem jobb. Egy öt forinttal olcsóbb termékért bármikor lecseréli a magyart. Ez Dél- Tirolban elképzelhetetlen lenne. A magyarok keveset tesznek azért is, hogyismertté váljanak, nem költenek marketingre, pedig az fontos dolog. Többet kellene áldozni a nyersanyagok feldolgozására is. Én is tervezem tejautomaták felállítását, csak hát félek, hogy feltörik.

12 éve itt vagyok, és látom, hogy bizonyos dolgok alakulhattak volna jobban is. Az élelmiszeripart a magyarok hagyták kicsúszni a kezükből. Most már arra kellene figyelni, hogy a termelés és a helyben történő feldolgozás a kezükben maradjon. Erre azonban nem megoldás az idegenellenesség. Én sem szeretem, ha a bécsi orvos magyar földbe fekteti a pénzét. A törvényeket kellene úgy alakítani, hogy a spekulánsok kiszoruljanak a földpiacról. Én itt élek, itt dolgozom, itt alapítottam családot. Bár a faluban még mindig én vagyok ?az olasz?, megkaptam az állampolgárságot. Minden évben ellátogatok Dél-Tirolba, de amikor visszatérek, úgy érzem, hazajöttem.?

Korrekt bajor

?1993-ban érkeztem Magyarországra a felső-bajorországi Alt öttingből. A sopronhorpácsi GSD Agrárprodukt Kft.-t egy magyar társtulajdonossal, Dorogi Árpáddal alapítottam még ugyanebben az évben? ? mondja németül Helmut Gsuk. ?Magyarország a történelmét és a mentalitását tekintve is nagyon hasonló Bajorországhoz. Amikor a kilencvenes évek elején alkalom adódott arra, hogy mezőgazdasági üzemet létesítsünk itt, nem sokat gondolkodtam.

Cégcsoportunk nagyjából 10 ezer hektár szántón gazdálkodik, fő profilunk a cukorrépa, a minőségi búza, a repce és a kukorica termelése. Integrátorként az a célunk, hogy a régió termelését összefogva olyan minőségi búzaárualapot állítsunk elő, amely nagy, homogén tételekben exportálható Olaszországba és Ausztriába.

Mindig elkeseredem, amikor azt látom, hogy a magyarországi búzatételek azonos minőség mellett is gyengébb áron kelnek el csak azért, mert itt termelték, és nem mondjuk Ausztriában. El kellene már szakadnia az országnak ettől az olcsóságra törekvéstől, a minőségi áruért tisztességes árat kellene követelni!

Üzlettársamnak köszönhetően a cégalapítás viszonylag könnyen ment. Azt követően viszont folyton bürokratikus akadályokba ütköztünk, jellemzően az export és az import terén. Nagyon rossz a kereskedelmi struktúra, de a magas infláció is kihívást jelentett.

Másik problémám az, hogy igen felerősödtek az idegenellenes, populista hangok. Ez mélyen fáj azok után, hogy 16 éve elkötelezetten és teljes bedobással dolgozom a magyar mezőgazdaságért. Ezzel az örökös vitával a földszerzésről és földbérletről a magyarok csak maguknak ártanak. Nem működik a földpiac, és ez nehezíti a gazdálkodás finanszírozását, hiszen a bankoknak nem nyújt garanciát a föld.

Mi és a hozzánk hasonlók már bebizonyították, hogy aktívan műveljük a földet, együttműködünk a helyiekkel, munkát adunk és az országot szolgáljuk. Tenni akarunk a mezőgazdaságért és nem elvenni tőle, mint a rövid távú hasznot leső spekuláns.

Magyarország a nyolcvanas években, amikor befejeztem a tanulmányaimat, a modern mezőgazdaság mintapéldája volt, ahol a világ bármely nagyüzemével versenyre tudtak kelni. Ezekről az előnyökről sajnos könnyelműen lemondott az ország. Most azon kell dolgoznunk, hogy együtt találjunk vissza a világpiacra.?

A németek újabban felfedezték maguknak az uniós taggá vált Romániát, ahol a 14 millió hektáros művelhető területből tavaly 5-6 millió (!) hektár még parlagon hevert. Itt ezer hektárokat lehet egyben bérelni, ahogy ezt az osztrák-spanyol Bardeau grófokhoz hasonlóan sokan meg is teszik. A föld vásárlása sem tiltott. Ami nálunk csaknem 20 éve történt, az ott most kezdődik el.

Gönczi Krisztina