Parlamentbe jutó pártok agrárelképzelései

A Haszon Agrár ugyan nem politikai lap, de olyan kormányváltás előtt állunk, amely garantáltan változásokat hoz. A vidéket járva is érezzük a gazdálkodók felemás érzelmeit és aggodalmait.

Az olvasók jogos igénye, hogy minél előbb képet nyerjenek a politikai szándékokról ? annál is inkább, mert agrárkérdésekről még a kampány hajrájában sem fognak sokat hallani. Ezért elsőként a magyar lapok közül a Haszon Agrár mutatja be a valószínűleg parlamentbe kerülő pártok agrárelképzeléseit.

Font Sándor, Fidesz

A Fidesz november elején ismertette gazdaságpolitikájának sarokpontjait. Ebben a mezőgazdaság és a zöldenergia-ipar fontos kitörési pontként szerepelt. Azok után, hogy a Fidesz támogatói bázisa vidéken él, de rossz emlékei is vannak a Fidesz kormányzásáról, ez fontos üzenet lehet.

Az, hogy mi a kisgazdákkal kellett hogy együttműködjünk, árnyat vetett a mezőgazdasági politikánkra. Most azonban más lesz a helyzet. A mezőgazdaságot sok szempontból fontosnak tartjuk, ebből csak az egyik az élelmiszer-termelés. Az ön által is említett megújuló energia többszörös hasznot hoz. Ha a kisközösségek el tudnák látni magukat tiszta energiával, az egyrészt csökkentené a környezeti terhelést, másrészt munkahelyet adna, harmadrészt csökkentené függőségünket az oroszoktól. A mezőgazdaság multifunkciós szerepe a vidéki munkahelyteremtésen kívül a környezetvédelemben is megnyilvánul, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni. Ez egy olyan feladat, amit a termelők úgy végeznek el, hogy ebből pénzre váltható hasznuk nem keletkezik. A társadalomnak ezt a szolgáltatást kell a támogatásokban megfizetnie, nem a termelést vagy a gépi beruházást kellene finanszíroznia.

Haladjunk sorban a kényes időpontokkal. Kezdjük a legközelebbivel: lesz SPS?

Nem lesz, vagy nem abban a formában, amiben a mostani kormány elindítani szándékozott. Legfőbb kifogásom ellene, hogy a tulajdon feletti joggyakorlás elve sérül vele: a föld tulajdonosának területére alapozva valaki más szerzi meg a föld után kiosztható támogatási jogosultságot. Az SPS-ben ragaszkodnak egyetlen, múltbeli időponthoz, és ehhez kötnek a földtől elkülönülten is forgalomképes vagyoni jogokat. Ha a tulajdonosok 2006 előtt tudták volna, hogy a támogatási rendszer ennyire megváltozik, akkor eleve más tartalmú bérleti szerződéseket kötöttek volna.

Finnországban hasonló okokból nagy felzúdulás követte az SPS bevezetését. Ott a földtulajdonosi közösség elérte, hogy a felek felbontsák és újratárgyalják a bérleti szerződéseket. Mi egyelőre csak azt merjük mondani, hogy a földhasználattól nem szabad ennyire elválasztani a támogatást, hiszen ma a szántóföldi termesztésben a nyereség ? ha van egyáltalán ? a támogatásból jön össze. E nélkül senki sem bolond termelésbe fogni.

Ha többséget szerzünk, és mégiscsak kierőszakolják a kormányváltás előtt az SPS elindulását, akkor azon leszünk, hogy a támogatási jog ne legyen önmagában forgatható vagyoni értékű jog, hanem szorosan kapcsolódjon a föld használatához. Ezzel a törekvésünkkel egyébként a nagybérlők érdekeit sem sértjük. Nem értjük, miért kellett ennyire sürgetni az SPS-t, amikor 2013 után úgyis megváltozik a Közös Agrárpolitika.

Milyen uniós politikát szeretnének látni?

Sokan nem értettünk egyet a Mariann Fisher Boel-féle irányvonallal, amely a termeléshez nem kapcsolna támogatást, viszont az élelmiszer-kereskedelmet liberalizálná. Az élelmiszer-termelés szerintünk stratégiai kérdés, a megújulóener-gia-termelés úgyszintén. Ezért újra kell gondolni, hogy az élelmiszer továbbra is benn maradjon-e az áruk szabad áramlásának rendszerében. Nem értünk egyet azzal, hogy olyan EU-n kívüli országok termékeivel kell versenyeznünk, ahol nincsenek állatjóléti előírások, szociális védőháló, HACCP, környezetvédelem stb. Hát szabad verseny ez? Nem! Olyanokkal viszont szívesen versenyzünk, akik hasonló feltételekkel állítják elő az áruikat, mint mi. Azon kívül úgy véljük, nem elég csak a versenyképességet hajhászni ? főként nem ilyen feltételek mellett ?, azt is figyelembe kell venni, hogy mi az ágazat társadalmi szerepe.

Úgy vélem, a 2013 után eljövő KAPnak is ennek megfelelően kell a súlypontokat áthelyeznie: kevesebbet kell költeni gépberuházásokra és többet a vidékfejlesztésre. A Leader kezdeményezés is szép dolog lenne, ha nem a haveri körök pénznyelő automatájaként működne.

Az új Közös Agrárpolitika előtt van még egy közelebbi, fontos dátum is: 2011. Hogyan készülnek a moratórium feloldására?

Mi arra számítunk, hogy kapunk még két évet az uniótól a moratórium fenntartására. Ezt arra alapozzuk, hogy egyrészt a földvásárlási moratóriumot létrehozó kezdeti okok most is fennállnak, másrészt 2013-ban érjük el azt a támogatási szintet, mint nyugati versenytársaink. Miért is nyitnánk előbb? A velünk együtt csatlakozó országokkal összefogva minden esélyünk megvan arra, hogy inkább ebben az egyébként is sarkalatos évben, 2013-ban nyissunk.

A kezdeti okok persze hogy fennállnak, hiszen sem működőképes föld piac, sem megfelelő agrárjövedelem nincsen. Mitől változna ez két év alatt?

A föld árát az fogja emelni, ha bebizonyosodik, hogy tisztességesen meg lehet élni belőle. Mi állítjuk, hogy a gazdálkodás profitábilis tevékenység, és ez előbb-utóbb tükröződni fog a földárakban is. Addig is más eszközökkel kell védenünk a földet. Az unió tiltja, hogy a szabad földpiacon diszkrimináljanak bizonyos állampolgárokat. A földtörvényben nekünk is olyan megfogalmazásokat kell tennünk, amelyek egyformán vonatkoznak mindenkire. A dánok például feltételül szabják, hogy szakirányú egyetemet végezzen az, aki élelmiszert állít elő, a trükk az, hogy a szakegyetemet Dániában kell elvégezni! Aki képes hat évig egyetemre járni, dánul megtanulni, ott élni, az meg is érdemli, hogy termeljen ? ha ugyan földhöz jut.

Hallani egy másik dán trükkről is. Mit értsünk az üzemszabályozás modellje alatt?

A dánok azt mondják, hogy egy termelési egységnek, azaz az üzemnek, lehet ugyan több tulajdonosa, de egy tulajdonosnak nem lehet több üzeme. Az üzemméret egy bizonyos határt nem léphet át. Náluk ez 300 hektár, nálunk ennek a duplája is szóba jöhet. Egyes pánikkeltő hangokkal ellentétben ez a nekünk tetsző modell nem érinti a földbérleteket, kizárólag a tulajdonlást. Bérelni továbbra is lehetne ezer hektárokat, csak ne állami földből tegyék ezt.

Szavaiból úgy érzem, a Nemzeti Vagyonkezelő tevékenységét visszatetszőnek tartják?

Felháborító, hogy a Nemzeti Földalapot mire használják! Az államnak szociális feladatai is vannak, nem profitorientált, haveri cégeket kellene kiszolgálnia bérlet-meghosszabbításokkal! Például elképzelhető lenne, hogy a földvagyonból csak olyan helybenlakóknak adjunk bérbe területet, akik 3-4 gyermeket vállalnak, ezzel szociális és népesedési szempontokat is szolgálnánk. A földnek és a víznek minden áron nemzeti kezelésben kell maradnia. A földalapból csak azokat a zsebkendőnyi telkeket adnánk el, amelyek például a ?Földért életjáradékot? programban kerültek állami kezelésbe. Ezekre a szabdalt területekre ugyanis lehetetlen birtokpolitikát alkotni, fel kell őket ajánlani a szomszédoknak megvételre. Magyarországon egyébként is kaotikusak a földtulajdoni viszonyok. Az államnak nem eladni, hanem venni, venni kell, hogy az összeállt földvagyonból rendezze például az osztatlan közös területek ügyét.

A kicsik védelme elsődleges célkitűzés a Fidesz számára. Jó ez a hazai termelés versenyképessége szempontjából?

Talán felvetődhet, hogy a kisgazdaságok kevésbé versenyképesek, mint a nagyok. Viszont egységnyi területen sokkal több munkahelyet teremtenek! Éppen ezért kell a segítségükre sietnünk. A multinacionális élelmiszerkereskedőkkel szemben már született egy törvény, amely védelmezi a beszállítókat (2009. évi XCV. törvény ? a szerk). Mi ezen felül visszatérnénk a kistérségi értékesítési modellhez is. Ennek lényege, hogy a helyben árusító kistermelőkre, kisfeldolgozókra ne vonatkozzanak mindenféle HACCPelőírások. Ezek a kistermelők bizalmi alapon árusítanak, a fogyasztót nem is érdekli, hogy teljesítik-e a HACCP-elveket. A személyes ismeretség elég kontroll egy kisközösségen belül. Mi a kicsiket ilyen jellegű könnyítésekkel erősítenénk, ezzel a vásárlóknak is lehetőséget adnánk arra, hogy visszataláljanak a hazai termékekhez.

Gráf József, MSZP

Miniszter úr, mit gondol, lesz SPS 2010- ben?

Nekem végre kell hajtanom a Parlament nagy többséggel hozott döntését, amivel elfogadták az SPS bevezetését. Amikor 15 szakmai szervezet kérésére bejelentettem az uniónak, hogy áttérünk az SPS-re, jeleztem, hogy az alkotmánybíróság másképp is dönthet. Véleményem szerint viszont ez az egyetlen garancia arra, hogy a fokozatosan csökkenő nemzeti támogatási hányad mellett fenntartsuk az állattenyésztés finanszírozási szintjét. 2012-re már csak 10 százaléknyi nemzeti mozgásterünk marad a támogatási forrásokon belül. Ez meglehetősen kevés, főként, ha figyelembe vesszük, hogy ebből a föld nélküli állattartók működését kell majd segítenünk. A juhászatok, a tehenészetek, a hízómarhások viszont történelmi alapon, uniós forrásból juthatnak majd hozzá azokhoz a támogatásokhoz, amelyeket régebben az államnak kellett állnia. A SAPS-ban az ő támogatási lehetőségük elveszne. Az abrakfogyasztó állatok ? a magyar sajátosságok miatt ? mindkét rendszerben hátrányban vannak, de mivel notifikáltuk az állatjóléti támogatásokat, így ezen a címen a szűkülő nemzeti keretből továbbra is számíthatnak állami segítségre.

2013 után új keretek között mozog majd a Közös Agrárpolitika. Volt értelme erre a 3 évre az SPS-t bevezetni?

Nem számítunk más rendszerre 2013 után sem, mivel bevált. Valamennyi régi uniós tagország ezt alkalmazza és a két új tagállam, Szlovénia és Málta is. Az SPS mögött egy olyan filozófia áll, amit nagyon sok állam a magáévá tett. A támogatás leválasztása a termelésről azt eredményezi, hogy nem érdemes csak a támogatásért termelni. Ha a gazdálkodó betartja a kölcsönös megfeleltetés előírásait, akkor megkaphatja a földterület után járó és a történelmi bázishoz kötött támogatást. Ezek birtokában viszont azt kell termelnie, ami a piacon eladható. A támogatás környezetvédelmi, állatvédelmi feltételekhez való kötése ? kölcsönös megfeleltetés ? pedig arról szól, hogy a társadalom bizonyos szolgáltatásokat elvár a pénzért cserébe.

Tehát marad az SPS típusú támogatás. Mi változhat 2013 után?

Sajnos sok a nagy befolyással bíró, de agrárhatalomnak semmiképpen sem nevezhető ország (például Anglia, Svédország), ahol megelégelték az ágazat nagymértékű közfinanszírozását. Franciaország, Magyarország, Lengyelország a másik oldalon áll, mi továbbra is ragaszkodunk egy, a maihoz hasonló forrásokkal rendelkező Közös Agrárpolitikához. A jövőbeni KAP-ról szóló munkaanyagon sajnos alaposan meglátszik a regnáló svéd elnökség keze nyoma. 2013 után az agrárköltségvetés drasztikus csökkentését javasolja, és ezen belül is eltolja az arányokat a vidékfejlesztés felé. Az unió első, egyszemélyes elnöke, Herman Van Rompuy is belga, nem az agrárországokból jön. Nagy harc várható, és a végső döntést nem is mi, agrárminiszterek hozzuk majd, hanem a költségvetésről döntő első számú vezetők.

A Mariann Fisher Boel asszony képviselte liberális vonallal mennyire tudott egyetérteni?

Sok vitás ügyünk volt vele, de akadt, amiben elnyertem a támogatását, például a bortörvény terén. Viszont meg tudom érteni a GMO-kat pártoló érveit, noha Magyarország e tekintetben konzervatív felfogású ? és én magam is. A föld fogyóeszköz, az emberiség viszont folyton növekszik, egyszerűen nem tehetjük meg, hogy el sem gondolkodunk a GMO-król. A kutatásról beszélek, és nem arról a gyakorlatról, amit Amerikától látunk. Ott két-három év alatt köztermesztésbe vonnak olyan GM-növényeket, amiket élettani szempontból nem vizsgálhattak meg elég alaposan. Tény viszont, hogy nem tudjuk ellátni magunkat fehérjével, a GM-szója pedig egyharmadába kerül, mint a hagyományos. Ilyen feltételek között a magyar állattenyésztés versenyképessége szenved csorbát, ha ragaszkodunk a GMOmentességhez. Az állati eredetű fehérjék etetéséből már származott galiba, ezzel együtt ezen a téren is folytatni kell a kutatásokat. Amelyik módszer biztonságosabb, azt kell alkalmazni.

Kanyarodjunk vissza egy korábbi dátumhoz. 2011-ben lejár a földvásárlási moratórium. Vagy mégsem?

Véleményem szerint a moratórium fenntartásának feltételei továbbra is fennállnak, de legközelebb már 26 agrárminiszter egyhangú döntése kell ahhoz, hogy ezt az unióval elfogadtassuk. Ellenünk szól egyrészt, hogy néhány új tagország azonnal megnyitotta kapuit az uniós állampolgárok előtt. Romániában például külföldi magánszemély nem, de cég vehet földet, ami furcsa elgondolás, de az ő dolguk. Másrészt két év haladékkal sem érünk el földár-kiegyenlítődést, egyszer pedig nyitni kell.

A kérdés az, hogy amikor ez eljön, hogyan tudunk a hazaiaknak előnyöket biztosítani?

Emlékeztetek arra, hogy már ma is vásárolhatnak uniós állampolgárok magyar földet, ha három éve itt laknak és itt gazdálkodnak. A helyieknek olyan szabályokkal biztosíthatunk előnyt, mint a szomszéd és a helyben lakó elsőbbségi joga.

Magyarországi agrárvégzettséggel nem?

Szerintem nem, hiszen a bolognai folyamat arról szól, hogy szeretnénk, ha a diplomákat kölcsönösen elismernék az európai nemzetek. Ha mi elvárjuk, hogy más országok elfogadják a mi diplománkat, milyen alapon utasítjuk vissza az övékét? Próbálkozni persze mindennel lehet...

Mit gondol, mennyire ideális az üzemméret- megoszlás Magyarországon? A következő kormányzat talán úgy véli majd, hogy e téren akad még tennivaló?

Én úgy látom, hogy Magyarországon minden üzemméretnek létjogosultsága van. Annak is, amelyik csak jövedelem- kiegészítésként termel, mert ezekszociális szempontból fontosak. Annak is, amelyik pár tíz hektár szántón termel, de látnunk kell, hogy ezeknél folyamatos a koncentráció. Ez egyébként a világon mindenhol így van, még a példaként sokszor emlegetett ?kisgazda- Dániában? is. A hetvenes években még 75 ezer sertéstartó gazdaságuk volt, ma kevesebb, mint 10 ezer. Versenyképesség terén nálunk is az 500 hektártól 11 ezer hektárig terjedő nagyüzemek azok, amelyek kitűnnek. Itt zajlik az állattenyésztés zöme is. Kár lenne ezeket feldúlni. Magyarország sok mindent kipróbált már, volt itt kolhozosítás és kárpótlás is, de mindegyikből csak hosszú idő után tért magához a mezőgazdaság. Súlyos politikai hibának tartanám, ha megint erőszakos módon próbálnának az agráriumhoz nyúlni.

Legalább amit elrontottunk, próbáljuk meg helyre tenni. Az osztatlan közös ügye mennyire helyrerakható?

Ha valami nagyon el lett rontva a magyar agráriumban, akkor az a kárpótlás volt. Az osztatlan közös a tulajdonviszonyok rákfenéje. Az unió sem érti, hogy lehet egy földdarab az enyém is, meg nem is az enyém. Időnként éppen emiatt kapunk megrovást. Ez volt az oka annak is, hogy fizikai blokkokat jelöltünk ki a támogatásigénylés alapjául, mert egy patak helyzete nálunk még mindig biztosabb, mint a tulajdonos személye. Az osztatlan közöst se bérelni, se kimérni nem egyszerű. Bár birtokegyesítés címén kedvezményes kamatot lehet kapni földvásárlásra, ez sem bizonyult megoldásnak a tulajdonosok elérhetetlensége miatt. Azokat kellene kedvezményekkel segíteni, akik az osztatlan közösben benne vannak, és van hozzá tőkéjük, hogy nagyobb darabokat vásároljanak belőle. Az lenne a jó, ha 100 hektár nem 100, hanem mondjuk három tulajdonosé lenne.

A Földalapnak lenne küldetése a birtokrendezésben, de újabban csak a botrányokat hallani.

Ami a Földalap működtetését illeti, kevesebb volt a jogvita körülötte, amíg a szakmai felügyeletét a földművelésügyi minisztérium látta el, mint most, amikor a Nemzeti Vagyonkezelőhöz tartozik. Volt egy olyan koncepció, hogy minden állami vagyonelemet központosítsunk. Kormánydöntés volt, én nem értettem vele egyet. Az osztatlan közösön egyébként a Földalap sem tud segíteni. A ?Földért életjáradékot? programmal megszerezhet viszont olyan földeket, amiket árverésen továbbértékesíthet a helyi gazdáknak.

Tart a következő kormányzat agrárpolitikájától?

A következő kormánynak azt tanácsolom, hogy ne avatkozzon bele politikai eszközökkel ott, ahol célravezetőbb gazdasági alapon közelíteni a kérdést. Lehet a kicsiknek kedvezményeket adni, például a hatósági szigort mérsékelni, de működőképes szerkezeteket működésképtelenné tenni ? kizárólag politikai okból ? nagy hiba lenne. A kifizető ügynökség szakmai működtetésére is felhívnám a következő kormányzat figyelmét. Én sose engedtem a politikát még a környékére sem, mert a kifizető ügynökség az uniónak felel, és nem a kormánynak! Ha nem szakmai kezekbe kerül, súlyos árat fizethetünk érte.

ROMÁN AZ ÚJ EU-AGRÁRBIZTOS

Az agrárnagyhatalom Franciaországnak köszönheti megbízását az EU új agrárbiztosa, Dacian Ciolos. A 40 éves agrárszakember az erdélyi Zilahon (Szilágy megye) született. Hat évet tanult, illetve tanított Franciaországban, ezután három évig a brüsszeli Agrárbizottságnál dolgozott. Szakterülete a vidékfejlesztés. Pártonkívüliként 2008-ig egy évig a romániai agrárminiszteri posztot töltötte be. Új megbízatását a hathatós francia támogatásnak köszönheti. Ciolos személyében az új EU-tagok, köztük Magyarország mezőgazdasága a mainál erősebb támogatót nyert.

Varga Géza, Jobbik

Önök mit gondolnak az SPS-ről?

A dolgok jelenlegi állasa szerint törvényesen január elsején nem lehet bevezetni, mivel az Alkotmánybíróság addig nem tud döntést hozni. Ha a döntés kedvezőtlen lenne számunkra, akkor esetleg élni fogunk a népszavazás lehetőségével. Az SPS jelenlegi formájában ugyanis megnehezíti a programunk megvalósítását. Mi nem szeretnénk olyan gazdálkodókkal belemenni egy vidékmegmentő programba, akiknek földjük van, de nincs hozzá támogatási jogosultságuk.

Milyen üzemméretet tartanak támogatandónak? Van félnivalójuk a nagyoknak, ha Önök kormányra kerülnek?

Mi elsősorban olyan gazdákat szeretnénk látni, akik a helyi fogyasztóknak helyben termelnek, és a termékeiket feldolgozni is képesek. A lokális termelés alapját szerintünk a háztáji gazdálkodás, az őstermelők, a kistermelők és a közepes vállalkozások adják. Nem vetjük el a nagyüzemeket, de úgy gondoljuk, hogy kevésbé szorulnak rá a támogatásokra, mint a kicsik, azon kívül a közjóért is kevesebbet tesznek. Közjó alatt a fenntarthatóságot értjük, a társadalmi, környezeti szempontból előnyös, munkahelyteremtő, energia-önellátó, a hozzáadott értéket növelő termelési célokat. A GOFR-növény túlsúlyú nagyüzemi modell fenntarthatósági szempontból nem előnyös. Alapvetően nyersanyagokat juttat el nagy szállítási távolsággal külföldi célpontokra. Onnan aztán feletetve, feldolgozva, átcímkézve ugyanaz az alapanyag ismét visszakerül hozzánk, ahelyett, hogy helyben dolgoznánk fel. Az sem fedi a valóságot, hogy egy hektárra vetítve a nagyüzemek teremtenek több munkahelyet.

A nagyüzemek támogatását azzal szokták indokolni, hogy ez a versenyképes modell. Szerintünk éppen ez az ellenérv, ezért kell a több közjóval kecsegtető, de gazdaságilag kevésbé versenyképes modellt helyzetbe hozni. A közjavak előállításával a társadalom válláról is leveszünk gondokat, és ezzel a mezőgazdasági támogatások legitimitását is biztosítjuk az emberek előtt. Ez a tendencia Európában is. A Közös Agrárpolitikát csak akkor fogja támogatnia az európai közvélemény, ha az összekapcsolódik a közjóval.

Úgy tűnik, már nem olyan EU-szkeptikusok?

Továbbra is szilárdan valljuk, hogy a globális problémák lokális megoldást igényelnek, de a realitás az, hogy EU-tagok vagyunk. A csatlakozási szerződést elrontottuk, de az EU-tagságból így is többet lehetett volna kihozni, mint amit a kormányaink kihoztak.

A 2013 utáni KAP-ról szóló vita is a lokalizáció felé tendál, a finanszírozás egyre nagyobb részét is nemzeti hatáskörbe utalná. A helyi erőkre való forrás- átcsoportosítás szükségességét már belátta az unió, reméljük, hogy az élelmiszer- kereskedelem terén is jobb belátásra tér. Az emberek (nemzetek) élelmiszer- önrendelkezési jogát ugyanis sarkalatos pontnak tartjuk. Vissza kell szereznünk a jogot arra, hogy a termelési költség alatti, megkérdőjelezhető minőségű, felültámogatott élelmiszereket megállíthassuk hazánk vagy akár az unió előtt. A globális élelmiszer-kereskedelmet éppúgy kordában kell tartani, mint a pénzvilágot.

Várnak-e változásokat e téren az új agrárbiztostól?

A Romániából származó agrárbiztos is liberális, de talán nem olyan drasztikusan, mint Boel asszony volt. Reményeimet arra alapozom, hogy olyan országból érkezett, ahol sok az apró gazdaság, ennek tükröződnie kell a szemléletében. A kereskedelem milyensége azonban nem rajta fog múlni. Kérdés, hogy az unió mennyire lesz hajlandó megvédeni gazdálkodói érdekeit a WTO-val szemben. 2005-ben Peter Mandelson, az EU kereskedelmi biztosa még úgy fogalmazott, hogy Európa mezőgazdaságát föl kell áldozni az ipari termékek és szolgáltatások harmadik világi exportja érdekében. Utóbbiak ugyanis több pénzt hoznak az uniónak. Cinikus megközelítés, és azóta is ennek isszuk a levét. Azóta kell leépíteni az európai vámokat és csökkenteni a támogatásokat.

Egyébként a támogatások csökkentését nem feltétlenül ellenzem. Ha mindenhol azonos mértékű lenne a lecsökkentett támogatás, az tulajdonképpen ? adottságaink okán ? versenyelőnyökkel járna a magyar gazdák számára. A mezőgazdaságot társadalmi feladatai és időjárási kiszolgáltatottsága miatt mindig is támogatni kell majd, de teljesen el tudom fogadni, hogy kevésbé és másként, mint jelenleg. Azt a keveset viszont adjuk egy társadalmi szempontok szerint átgondolt, hosszú távú agrárstratégia mentén. Ha a hátrányos helyzetű térségeket továbbra is megművelve akarjuklátni, vagy egy különleges minőségű terméket szeretnénk vásárolni a piacon, akkor nem mondhatunk le annak támogatásáról.

Hogyan oldható meg a támogatások differenciálása?

Jelenleg a támogatási kiírásokban a versenyképesség fokozásán van a hangsúly: gépek, magtárak, szárítók létesítése stb. Mi már ebben a pénzügyi ciklusban áthelyezzük a prioritásokat, és a kiírásokat olyan súlyozással hirdetjük meg, hogy megteremtsék az állattenyésztés és növénytermesztés helyes arányát és a vidék kisfeldolgozóira épülő, a gazdák tulajdonában lévő kereskedelmi szinteket. A támogatásintenzitással vagy a pontszámokkal ki lehet fejezni, hogy melyik térséget, ágazatot vagy üzemméretet részesítjük előnyben. Ha például egy hátrányos helyzetű térség családi gazdasága 50 tehénnel tervez egy fejlesztést, akkor azt magasabb arányban kell támogatnunk, mint egy gazdagabb övezet nagygazdaságát.

Fontos azonban, hogy minden támogatott fejlesztéssel valódi pia ci igényt lefedő termék keletkezzen ? helyben, elsősorban a térségnek. Ha ez sikerül, akkor a helyi termék előnyben van a távolról érkező, frissességét vesztett vagy tartósított áruval szemben. Csökkenne az élelmiszerek által megtett kilométerek száma, ha úgy tetszik, kisebb lenne az élelmiszerek ökológiai lábnyoma, és ez is olyan, amivel a közjót mérni lehet. Másrészt ezzel tömegesen munkahelyet is teremtenénk. Aztán, ha egy helyi termék versenyképesnek bizonyul, még exportáru is lehet belőle.

A kis élelmiszer-termelők helyzetét könnyítené egy előkészítés alatt álló jogszabály, amelyik a helyben termelt, helyben értékesített terméket mentesítené bizonyos előírások alól (a 14/2006. FVMEüM- ICSSZEM együttes rendelet módosításáról van szó ? a szerk.).

Közeledik 2011, a földvásárlási moratórium lejárta. Hogyan készülnek rá?

A föld az EU?15-ök Római Szerződése alapján nem tartozott a tőkejavak közé. Az új csatlakozókkal viszont elfogadtatták, hogy az. Most vékonyka jégen táncolunk, a csatlakozási szerződés megkérdőjelezése nélkül ugyanis nem lehet olyan önvédelmi programot kidolgozni, ami a külföldiek földtulajdonszerzése ellen irányul. Elsődleges célunk ezért a moratórium meghosszabbítása. Ha ezt nem sikerül elérni, akkor drasztikusabb lépések is szóba jöhetnek. Egy biztos: ami most az állam kezében van, annak ott is kell maradnia. Az állam számára fenntartott privilégiumokkal legalább a föld egy része kivonható a tőkejavak közül. A földünk a hazánk, és az egyetlen olyan termelőeszköz vidéken, amivel munkahelyet lehet teremteni.

Első lépésben a földtörvényt módosítanánk, ehhez még csak kétharmados többség sem kell. Az elővásárlási sorrenden változtatnánk. Most a föld használója áll az első helyen, ha ez jogi személy, akkor a cég tulajdonosa vagy a munkatársa. Mi mindenképpen az államot tennénk az első helyre, azután az önkormányzatot (feltéve, hogy ezzel egy időben felállítjuk a termőföldek belterületbe vonhatóságának korlátait), utána rögtön következne a helybenlakó fiatal gazda. A helyiek érdekében egy felsőbb kontrollt kapcsolnánk be a földszerzési folyamatba. Ezt a kontrollt a Nemzeti Birtokpolitikai Központ kezébe adnánk, amelyik ? ha strómant vagy más sandaságot sejt az adásvétel mögött ? az állam számára megvásárolja a földet. Az állam pedig jutányosan, hosszú távú haszonbérbe adhatná a földjeit az arra igényt tartó helyi gazdáknak, vagy térítésmentesen az önkormányzatoknak, demográfiai és közösségi földprogramok megvalósítását is szolgálva ezzel.

Az osztatlan közös problémáját is ilyen gyorsan megoldhatónak látják?

Az osztatlan közös ügye szerintünk 3-5 év alatt rendezhető. Ezeket ki kell méretni, és az előbbi elővásárlási jog szerinti hasznosítást vagy értékesítést kell bátorítani. A földtulajdon rendezésével és az anyagi források átcsoportosításával a helyi termék-előállításra való átállás is megvalósítható ez idő alatt.

SZANYI TIBOR ÖTLETEL

Szanyi Tibor MSZP-s politikus sokféle gazdaságpolitikai pozícióban feltűnt már, a mezőgazdasághoz is volt köze: a csatlakozás előtti két évben államtitkárként, illetve az Európai Integrációs Bizottság alelnökeként segítette a csatlakozási szerződés tető alá hozását. Afféle fenegyerekként odamond bárkinek, ha a helyzet úgy hozza. A Haszon Agrárnak nyilatkozva kifejtette, nem a csatlakozás, hanem a csatlakozásra való felkészülés lett ?elbizgerelve?. Véleménye szerint a legfőbb baj, hogy az állattenyésztés föld nélkül maradt, illetve, hogy a rendszerváltás kedvezett a ?zöld bárók? újbóli kialakulásának. Ezek persze ugyanolyan hangosan követelik a támogatási szint fenntartását, mint a nagy európai agrárhatalmak, holott kevesebb támogatás birtokában Magyarország versenyelőnyei jobban kiütköznének, vélekedik a politikus ? meglepő módon a Jobbikkal összhangban. Ugyancsak összecsengő elképzelés az állam elővásárlási jogának említése, illetve az állami földek szociális szerepének hangsúlyozása. Állami földekből a munkanélküli vidéki lakosság foglalkoztatását kellene koordinálni.

?A magyar gazda azt hiszi, furfangos, ha egy öt forinttal többet ígérő felvásárló miatt kiszáll egy szerződéses viszonyból, holott ezzel csak a gazdasági kapcsolatait teszi tönkre. Ausztriában kötelező a Handelskammer tagjának lenni. Ha valaki szerződést szeg, a kamarának joga van a vétkes felet bírsággal sújtani.? Szanyi Tibor szerint, ha a kötelező kamarai tagságot az elnökség választhatóságával kombinálnák, a legitim testületet a mainál sokkal erősebb jogosítványokkal lehetne felruházni.

Másik ötlete, hogy nevezzünk meg egy-két terméket, amelyek hungarikumként az egész agrárgazdaságot elvinnék a hátukon. ?A Pick működhetne ugyanúgy, mint a pármai sonka. Ez az egyetlen termék többet hoz az olaszok konyhájára, mint amen nyit nekünk az egész agrárium! Miért nem tudjuk mi ezt elérni a szaláminkkal? Vagy koccinthatnának az emberek Tokajival is a pezsgő helyett.? Szanyi szerint egy-egy marketingötlet végigmenedzselésén ágazatok sorsa múlik. A ?gagman? (ötletember) után mi is a menedzsereket várjuk.

Gönczi Krisztina