Készül az üzemszabályozás

Vadonatúj földtörvény kialakításán dolgozik a Vidékfejlesztési Minisztérium. A célkitűzés szerint ennek egyszerre kellene szolgálnia a családigazdaságok védelmét a nagyokkal szemben, a termelőkét a spekulánsokkal szemben. A megoldási elképzelések most formálódnak. Információk első kézből.

„Olyan modellt szeretnénk kidolgozni, amelyik érvényes mind a moratórium ideje alatt, mind a moratóriumon kívüli időszakban, vagyis hosszú távú megoldásban gondolkodunk. A földtörvény egyelőre csak előkészítés alatt áll, de a célok világosak: birtokrendezés és a földszerzés, illetve -használat mindenkire érvényes kidolgozása” – kezdi a tudnivalók ismertetését Alvincz József, a Vidékfejlesztési Minisztérium befolyásos főtanácsadója.

Nyílt földpiaci viszonyok között természetes személynek és társas vállalkozásnak, magyarnak vagy külföldinek egyforma játékszabályok között kell majd játszania. A tárca szándékai szerint a törvény a külföldi spekulatív tőkét – és a hasonló indíttatásból termőföldhöz jutni kívánó hazai személyeket/társaságokat is – kizárná a földszerzésből.

Ugyanakkor, ha földhöz juthat a magánszemély, nem zárható ki a földszerzésből a cég sem. De vajon mekkora legyen a birtokolható földterület?

A fő dilemmát a célkitűzés – családi gazdaságok előtérbe helyezése – és a realitások okozzák. A szocializmus 40 éve és a rendszerváltás óta eltelt 20 év alatt a nagyüzemek erősödtek meg, és ezen nem segített sem a kisgazda Torgyán József minisztersége, sem a Fidesz kormány 2001-es államigazdaság-privatizálási hulláma. Az MSZP gazdasági holdudvara inkább ellenérdekelt volt az ügyben, így mára náluk meglehetősen sok ellendrukkere támadt a kisbirtoknak. A Fidesz azonban úgy véli, van megoldás: az üzemszabályozás.

Előttünk a dán példa

A Fidesz által korábban emlegetett dán minta szerint (Haszon Agrár, 2009/12) a földtörvény szabályozási egysége a mezőgazdasági üzem. A dánoknál egy földtulajdoni egység akkora lehet, amennyit a gazdálkodó meg tud művelni saját és családja munkaerejével (egy állatokkal rendelkező gazdaság 500 hektárt birtokolhat).

Gazdasági társaság pedig akkor szerezhet földet, ha a társaságnál többségi szavazati joggal – és az alapító vagyon legalább 10 százalékával – rendelkező magánszemélyek megfelelnek a mezőgazdasági üzem tulajdonlásához előírt feltételeknek. A további részesedéseknek az előbbi személyekkel szoros rokoni kapcsolatban állók vagy intézményi befektetők kezében kell lennie.

 

A dánoknál egy üzemnek lehet több tulajdonosa, de egy tulajdonosnak nem lehet több üzeme. A teljes agrárüzemi hagyatékra kizárólag egy örökös nevezhető meg, akinek a többi örököst hozamértéken ki kell elégítenie. Dániában a gazdaság haszonbérbe is adható – de csak egyben –, bár az esetek 90 százalékában a tulajdonos műveli a földet.

 

Sajátosan magyar üzem

A magyar viszonyok egészen mások, ezért a mi üzemszabályozásunk biztosan másmilyen lesz. Alvincz József a magyar modellről így beszél:

„Az üzem egyetlen működőképes gazdálkodási egységet képezne minden ingó és ingatlanával együtt – kivéve a lakóházat. Egyben lehetne örökölni és bérbe adni. Megszabnánk, hogy milyen feltételekkel válhat valaki az üzem vezetőjévé. Ez lehet végzettséghez, lakhelyhez kötött feltétel is. Fontos, hogy egy üzemnek (gazdaságnak) csak egy tulajdonosa (vállalkozás vagy család) lehet, és viszont: egy tulajdonos is csak egy üzemmel rendelkezhet.” Eszerint a családi gazdaság mint üzem nem a vállalkozók közössége, akik külön-külön is tulajdonolhatnak 300 hektárt. Vagyis véget ér az „ezerhektáros családi gazdaságok” korszaka.

 

„Mivel a társas gazdaságokra ugyanazok a tulajdonlási szabályok vonatkoznának, mint a családi gazdaságokra, korlátozott méretben nekik is lehetne saját földjük” – folytatja Alvincz. „Még nem tudni, mekkora lesz az üzemméret felső határa, de nem tartjuk indokoltnak a 300 hektár felemelését. Ugyanakkor a bérelhető terület nagyságát lehatárolnánk. A jelenlegi gyakorlat szerint szinte korlátlanul növelhető a bérelt terület, ennek gátat kívánunk szabni! A birtokrendezésre fordítható valamennyi forrásunkat – lásd Nemzeti Földalap, de akár uniós pénzek is – arra kívánjuk felhasználni, hogy működőképes, saját tulajdonban lévő gazdaságok alakuljanak ki, amelyeket nem adnak bérbe.”

 

Mi lesz a vége?

Mindez azt jelenti, hogy valamiféle tágan értelmezett üzemi maximumnak van a legnagyobb esélye, vagyis a tulajdonolt és haszonbérelt terület együttes maximumát fogja megállapítani a kormányzat. A családi típusú mezőgazdasági vállalkozásokat az állam jogi szabályozás útján erőteljesen támogatni fogja, a cégeket pedig „megtűri”.

Olaszországban a családi üzemek pozitív megkülönböztetésére egyenesen alkotmányos joga van az államnak. Az alaptörvényben rögzítették, hogy a kisüzemi termelés védelme, fejlődésének előmozdítása érdekében az állam pozitív megkülönböztetést (pl. adókedvezményt) alkalmazhat. Például a haszonbérleti díj csak akkor adómentes a bérbeadó számára, ha azt családi üzemnek adja bérbe. Olaszországban a megvételre vagy haszonbérletre kínált területek vagy „parcellák”, amelyeket nem a tulajdonos művel, vagy pedig komplett „üzemek”. Ez utóbbiak mega méretű gazdaságok is lehetnek. Ezeket aztán sem eladni, sem bérbe adni nem lehet parcellánként – csakis egyben.

 

Pusztán jogi eszközökkel hosszú távon nem biztosítható a magyar földek hazai kézben tartása, vagy a spekulatív felvásárlás megakadályozása. A Nemzeti Földalap vásárlóereje korlátozott, ezért a tárca osztrák példára egy előzetes engedélyeztetési rendszert is be kíván vezetni. Ennek lényege, hogy földtulajdonhoz csak az juthat, aki mindazon feltételnek megfelel, amelyeket a most készülő földtörvény az üzem vezetőjének előír majd.

 

A tárca azt látná szívesen, ha inkább a természetes személyeknek kerekedne kedvük a földvásárlásra. Könnyen elképzelhető, hogy erre a célra a földvásárlást segítő, kamattámogatott hitelek nyílnak majd. Nem kétséges, hogy ez nagy lendületet adna a földpiacnak is, valamint segítené a birtokrendezést. (A forráshiányos Nemzeti Földalap – bár több mint egymillió hektárral rendelkezik és elővásárlási jogával is élhet – önmagában nem képes megoldani az osztatlan közös problémáját.)

 

Európai uniós támogatásokat szintén lehet úgy kiírni, hogy a kisebb üzemek előnyt élvezzenek a nagyobbakkal szemben (akárcsak a hátrányos helyzetű térség vagy a fiatal gazda).
A pályázati kiírások megfogalmazása és az értékelési rendszer átsúlyozása önmagában sem lebecsülendő eszköz az „üzemszerű” szabályozás megvalósítására. Az üzemet a Fidesz a növénytermesztés és állattartás harmonikus egységeként képzeli el. Nem kétséges, hogy puszta pályázati pontozással is elő lehet mozdítani az állattartási kedv fellendülését.

 

Ellentábor

Raskó György, ismert agrárközgazdász és nagygazda szerint világtendencia a birtokkoncentráció, és ezen semmilyen üzemszabályozás nem változtat. „Magyarországon legföljebb 30-40 ezer olyan egyéni gazdaság működhet, amelyik eredményesen képes árutermelésre.
A kormány keveri az agrárpolitikát a szociálpolitikával, az árutermelést a foglalkoztatási gondok megoldásával” – hangzik véleménye. „Igyekszem megérteni a törvénytervezet készítőinek gondolatmenetét, de csak arra jutok, hogy nem a termelés, hanem a fogyasztás ösztönzésére épül ez az elképzelés” – állítja Raskó György.

A tárca eddigi nyilatkozatai valóban nem titkolják: nem a termelést, hanem a megélhetést kívánják előmozdítani, és ehhez szociális vagy demográfiai szempontokat is figyelembe vesznek. Kérdés, hogy a támogatási források és egyéb szabályozók átalakításával mennyire tudnak szembe menni a mostanra kialakult (erő)viszonyokkal és az európai trenddel. A másik kérdés: lesz-e elég vállalkozó kedvű ember, aki például az Alföld távoli falvaiban akar gazdálkodni, és a nemkívánatos nagyüzemek helyébe lépni. A választ még az idén megtudjuk. n

 

A szóba jöhető eszközök

1. Az Alkotmányban rögzíteni a „kicsik” pozitív megkülönböztetését.

 

2. Lehatárolni a maximálisan birtokolható és használható földterületet.

 

3. Előírni, hogy egy tulajdonosnak csak egy üzeme és egy üzemnek is csak egy tulajdonosa lehet.

 

4. Az üzem csak egyben adható el, csak egyben bérelhető és örökölhető.

 

5. Előírni, hogy csak mezőgazdász, helyben lakó, 18 év feletti személy lehet üzemtulajdonos.

 

6. Előzetesen vizsgálható, hogy a vevő az üzemvezetői feltételeknek megfelel-e.

 

7. Támogatott hitelekkel, pályázati kiírások átsúlyozásával segíteni a kisbirtokot.

 

Egyéb ötletek a föld körül

 

Mielőtt a moratórium meghosszabbítása eldőlt volna, több érdekes elképzelés is napvilágot látott a földtulajdonlással és -használattal kapcsolatban.

 

Föld mint vagyontárgy

A termőföld a hatályos számviteli szabályok szerint nem szerepelhet a vállalkozás értékkel kimutatott vagyontár-gyai között. Ellentétben a nyugat-európai, USA-beli gyakorlattal, ahol az öt évet meghaladó földhaszonbérlet is vagyoni értékű jognak minősül, ezáltal hitelfedezet-ként is szolgál. A Magyar Agrárkamara alelnöke, jelenleg az elnöki teendők gyakorlásával megbízott Kun Mihály szerint ez nálunk is megvalósulhatna, főként, ha a földhaszonbérlet időtartamát 50 évre (!) egységesítenék.

 

A kamarai törekvés érthető, ám megvalósítása egyenlő lenne a földpiac befagyasztásával, és a jelenlegi földhasználati viszonyok konzerválásával. Azonkívül nyilvánvaló következménye lenne, hogy bankok kezébe is kerülhetne földterület.

 

Kedvezményes földlízing-program

A kamara példaként Lengyelországot hozza fel, ahol a moratórium lejárta előtt a kormány az állami földek esetében indított el egy ilyen programot. Lényege, hogy a hosszú távú bérleti díj (5–10–25 év) megfizetése után a terület a gazdálkodó tulajdonába kerül.

 

Ez mindenképpen egyik járható útja lenne annak, hogyan juttassunk gazdasági társaságokat földhöz.
A baj csak az, hogy a megfizetett bérleti díjnak – éppen a legnagyobb társaságok esetén – olykor kevés köze van a piaci viszonyokhoz.

 

Apropó, bérleti díj. A kamara azt szeretné, ha jogszabály tiltaná a területalapú támogatáshoz kötött földbérleti díj megállapítását. Javaslatuk szerint inkább egy árunövény (például búza) tőzsdei árához kellene kötni azt. (Nos, ennek most éppen senki nem örülne…)

 

Föld mint nyugdíjfedezet

Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára szerint elővásárlási jogot kell adni a földtörvényben az önkéntes nyugdíjpénztáraknak. Az önkéntes pénztárak szabályozásába külön korlátozásokat kell beépíteni a termőföld eladására (30 évig nem adható el). Kényszerértékesítés esetén csak egy nyugdíjpénztárnak vagy az államnak lehetne eladni a földet.

 

Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy nem a tőzsdére viszi az emberek megtakarítását, így a kockázat lényegesen kisebb. A bérleti díj folyamatos hozamról gondoskodik, a termőföld értéknövekménye az önkéntes pénztár tagjait gazdagítja.

A bérleti rendszer szabályozásával a birtokpolitika szabadon alakítható. A földtulajdon aprózódásának is elejét lehetne így venni. Talán nem mellékes az a nemzetgazdasági hatás sem, hogy a termőföld vásárlására az állami költségvetésnek, a Földalapnak nem kellene forrásokat előteremtenie.