Magyar-osztrák meccs a földeken

Hódítanak az osztrák vetőmagok, főleg az ország csapadékosabb részein, bár jelenleg mindenütt porba vetnek a gazdák. Eközben jogosan merül fel a kérdés, kell-e egyáltalán még a jó minőségű búza, vagy fontosabb a bő termés?

Nálunk a martonvásári fajták mennek, mint az Mv Suba, az Mv Kolo vagy az Mv Toldi. Általában négy jól ismert fajtához teszünk hozzá egy ötödik ismeretlent, itt például eddig még nem volt a szegedi Békés, ami idén a kísérleti fajtánk” – ismerteti a Heves megyei Havas Gazdaszövetkezet idei búzapalettáját Zsák Viktor növényvédelmi szakember. A 4-5 fajta oka, hogy a búzák teljesítménye eltérő a különböző évjáratokban, így mindig van olyan, ami jól sikerül. Véleménye szerint az osztrák fajták nem erre a környékre valóak, mert nem bírják a helyi rapszodikus esőket. Előző szezonban megpróbálkoztak a Lupusszal, de sem mennyiségre, sem minőségre nem érte utol a martonvásáriakat.

 

Az ország szárazabb vidékein – és ez alatt nemcsak a keleti régió értendő – továbbra is a magyar nemesítésű fajták hódítanak. A csapadékkal bővebben és egyenletesebben megáldott régiókban pedig most már a nyugati fajták az uralkodóak. Mindez független a tulajdonosi háttértől: a gazdák tapasztalatból választják vagy az egyiket, vagy a másikat – vagy taktikusan mindkettőt. Nagyon eltérő a termelők véleménye arról, hogy fontos-e még a búza minősége. Választásukat sokszor egyéb szempontok inkább befolyásolják.

 

A Sopron mellett gazdálkodó Hegykői Mezőgazdasági Zrt.-nél a búzát évek óta 500 hektár körüli területen vetik. Csapadékosabb éghajlat, gyenge adottságú barna erdőtalaj és vadkár jellemzi a környéket. Interjúnk idején pont a talaj-előkészítés zajlott – a szárazság miatt csak a kultivátorozás jöhetett szóba. A határ közelsége miatt nem csoda, ha osztrák fajtakörrel dolgoznak. A környékbeliek slágernövényei a Brutus, a Lupus, a Bitop.

 

Mit vetünk?

 

„Mi idén szinte a teljes területen Saturnust vetünk, és másodfokú Antoniust 40 hektáron. Ez utóbbiból lesz jövőre a saját fogású vetőmag” – mutatja be az itteni eljárást Szatmári István növénytermesztési ágazatvezető.Mindig 40 hektár fémzárolt (vagy nem fémzárolt) I. vagy II. fokú szaporítóanyagból áll elő a következő évi teljes vetőmagmennyiség. A fajtahasználati díjat megfizetik. Turpisságra nemigen van mód ezen a több jogcímen (KAT, AKG, anyatehéntartás) is támogatott nagygazdaságban. „Minket folyton ellenőriznek, nem lehet kimagyarázni, ha árubúzát vetünk 500 hektáron.”

 

A Lajta-Hanság Zrt.-től vett mag nem drága, és valamivel kevesebbet is kell vetni belőle. Egy hektárra elég 180–220 kiló, ami így is legalább 24 ezer forint kiadást jelent hektáronként. A vadkár miatt fontos a fajta szálkássága, és a gazdaság tehenészetében (600 tehén) jól hasznosul az osztrák búzák nagy szalmatömege is. „Akinek nincs állata, itt annak is nagy biznisz a szalma értékesítése. A magyar szalma kiváló, egy 350–400 kilós körbála nagyjából 15–17 ezer forintot ér (0,15 eurócent/kg), és 30 darab felfér belőle egy kamionra. Nemcsak az állatok alá, de az erőművekbe is viszik.”

 

„A mi cégünk búzavetőmag-palettáján jól megférnek a magyar és az osztrák fajták” – mondja Lantos Zoltán agronómus, a magyar-horvát határ mellett gazdálkodó lippói Agro-Lippó Zrt. munkatársa. „Mivel vetőmag-szaporítással is foglalkozunk, a magas hozam mellett nem közömbös az adott fajta betegségekkel szembeni ellenállósága sem. Mindkét szempontból beváltak nálunk a Raiffeisen-Agro osztrák nemesítésű fajtái, régóta termelünk Ludwigot, Capot, az idén arattunk jó átlaggal Eurofitet. Reméljük, nem fogunk csalódni az idén először elvetésre kerülő francia nemesítésű Graindorban sem. Jókat hallani róla termelői körökben mind a hozamot, mind a minőséget illetően.”

 

A Somogy megyei Koppányvölgye Mg. Zrt. szintén vegyes fajtaösszetétellel dolgozik, osztrák (pl. Lupus, Brutus) és martonvásári búzák (pl. Mv Marsall, Mv Suba) egyaránt vannak benne. A talaj többnyire kötött, gyenge termőképességű, és most még rendkívül száraz is.

 

„Az idén a nagy melegnek köszönhetően a magyar nemesítésű búzák többet hoztak. Csapadékosabb években, mint tavaly is, megfordul a helyzet. Mivel előre nem tudható, milyen lesz az évjárat, célszerű mindkettőre felkészülni a vetett palettával” – indokolja a döntést a cég szakembere, Sümegi József. Idén október első hetére tervezték a vetést, 350 hektáron.

 

A helyi tapasztalat az, hogy a nyugati fajták jobban teljesítenek, ha jobb talajra kerülnek, vagy intenzívebb gondoskodást kapnak. „A magyar fajták nagy előnye, hogy a nálunk gyakori szárazságban, rosszabb talajainkon, minimális ráfordítás mellett jobban teljesítenek, mint a nyugati búzák. Ilyenkor a minőségük is jobb” – folytatja Sümegi.

 

Akkor most mi cél, a minőség vagy a mennyiség? – tehető fel a kérdés. A szakember szerint figyelembe kell vennünk Ukrajna és különösen Oroszország törekvéseit. „Az oroszok tényleg fajsúlyos exportőrré tudnak válni, így egyedül a minőségben leszünk versenyképesek. Én tehát a minimál ráfordítással elérhető maximális minőségre szavazok” – hangzik a válasz.

 

Saját magból 600 hektáron vetik el idén a búzát a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Agro-Halász Kft.-nél. Rendszerint MV Marsall, GK Kalász, MV Ködmön, GK Petur alkotja a palettát. Különösen az utolsóval vannak jó tapasztalataik, ez foglalja majd el a terület felét. „A Peturnak jó a termésátlaga és jó a minősége is. Az utóbbi időben alig van különbség a takarmány és az étkezési minőség ára között – idén 10 százalék –, emiatt hajlunk rá, hogy egy takarmányminőséget tudó, bőtermő magyar fajtát is bevonjunk a termesztésbe” – mondja az ágazati felelős, Nagy István.

 

„Jókat hallottunk a Saaten-Union három hibridbúzájáról is. A HyBred akár 6-8 tonnát is tud teremni, de még homokon is hozhat 5 tonnát” – folytatja a szakember hozzátéve, hogy a hibrid vetőmag ára duplája a fajta árának. Ezt nyilván csak többletterméssel lehet ellensúlyozni. Kiemeli, hogy a hibrid búzából egy hektárra csak 80 kiló vetőmag szükséges, kevesebb mint harmada az eddig használt vetőbúzáknak. Idén lecsúsztak a kipróbálás lehetőségéről, mert augusztusban már nem lehetett hibrid vetőmagot kapni.

 

Mi a legfontosabb értékmérő?

 

A Heves megyében, magyar fajtákkal dolgozó Zsák Viktor szerint igazából nincs különbség a búzák között tél- vagy betegség-ellenállóságban, az igényeik is azonosak. A szárszilárdságra sem érdemes figyelni, mióta nincs túltrágyázva a föld. A beltartalomtól elvárja a magas fehérjeszázalékot, és – ahogy fogalmaz – nagyon fontos a szálkásság, nemcsak a vadkár miatt: „Az ilyen búzának jobb az aszálytűrése, mert a szálkák szabályszerűen összeszedik a reggeli harmatot.”

 

Somogy megyében a vadkár indokolja a szálkás búzák preferálását. Sümegi József fontosnak tartja a télállóságot is, mert vannak rossz tapasztalatai kifagyásra hajlamosabb búzákkal. „Ha egy kicsit is csapadékosabb az évjárat, a nyugati fajtákra rá kell költeni egy szárcsökkentőt is, a magyarra nem” – mondja. „Viszont a csapadékra több terméssel reagál a nyugati búza, mint a magyar. Aszályos években a hazai fajták közül a koraibb érésűek hoznak jobb eredményt. Ezek ugyanis a téli csapadékot maximálisan kihasználva bő termést adnak, még mielőtt kitör a kánikula.”

 

A beltartalmi értékekkel kapcsolatban megjegyzi, hogy csak egy dolog a genetika – legalább ilyen fontos az agrotechnika és az időjárás. A mai trágyaárak mellett ne csodálkozzunk azon, ha a téli tápanyag-feltöltés elmarad. „Hiába a talajvizsgálat, ha a foszfort így se, úgy se tudjuk megvenni. Igazából tavasszal kezdünk el gondoskodni a búzáról. Ilyenkor kapja meg a fejtrágyát, majd a szemképződés elősegítésére be-bevetünk lombtrágyát is.”

 

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a télállóság nem kérdés, mert a magyar búzák nem fagyérzékenyek. Nagy István ellenben az érésidőt tartja lényegtelennek: „E téren nincs nagy eltérés a fajták között, és a betakarításuk mindenképpen egybecsúszik.” Ennek oka náluk a repce, ami az ideálisnál 4–7 nappal későbbre tolja a búza betakarításának kezdetét, még ha két műszakban járnak is a gépek. „A szárhosszússág annyiban érint, hogy a szalmára nincs szükségünk, és örülünk neki, ha a búza nem vesz fel annyi tápanyagot az építésére. A Petur alacsony, szépen dolgozik benne a kombájn, jól fel is szecskázza. A szálkásság sem érdekes, mert nincs vadkár.”

 

A Sopron környéki Szatmári István szerint tévhit, hogy az osztrák fajták rosszabb minőségűek lennének, mint a magyar. Sőt, a helyi viszonyok között évjárattól függetlenül jobb minőséget adnak.

 

„Egy a lényeg: legyen akkora gépparkod, hogy a lehető leggyorsabban lehozd a termést, még mielőtt megázik. Aki több fajtával dolgozik, és hetekig arat, azt legalább egyszer elkapja az eső. Két nagyobb esőre pedig minden búzának drasztikusan zuhan a minősége. Mi hét munkanap alatt »letoljuk« az 500 hektárt” – mondja büszkén a szakember. És igazat kell adnunk neki: az időzítésen valóban sok múlik.

 

Zsák Viktor szavai is megerősítik: „Betakarításkor nagyon lényeges, hogy egynél több eső ne kapja el a táblákat. 15-16 százalék víztartalomnál indulnak el a saját gépeink, és bérmunkát is igényelünk. 4-5 kombájnnal folyamatosan dolgozva két hét alatt tudunk végezni az ezer hektárral.”

 

Még vetjük…

 

A válaszadók szerint – bár létezik „klasszikus” vetésidő – nincs vége a világnak akkor sem, ha nem sikerül október 1. és 20. között földbe juttatni a magot. Heves megyében Zsák Viktortól azt a választ kapjuk, hogy akár november közepéig is eltarthat a vetés: „A búza viszonylag érzéketlen a vetés időpontjára, volt már rá példa, hogy műtrágyaszóróval juttattuk ki a fagyos talajra a magot, mégis hozott eredményt.”

 

A Hegykői Mezőgazdasági Zrt.-nél (Győr-Moson-Sopron) Szatmári István tapasztalatból mondja: „Láttam már februárban kelt búzát, amelyik 5 tonnát hozott. Nem mondom, hogy ez a követendő példa, de a búza megkésett vetése közel sem akkora lutri, mint az időben vetett repcéé.” Hogy a repce időben vetése mennyire nem garancia a sikerre, azt éppen az idén a saját bőrén tapasztalja a termelők zöme. Idén október második felében is sokan nyergelhetnek még át a búzára.