Óvatos optimizmus

Lapunk év végi beszélgetésre hívta az ágazatba belelátó szakembereket, akik elmondták, hol látják a veszélyzónákat. A 2011-es év összességében nem lett rossz, de a jövő évtől tartunk egy kicsit.

Idén a mezőgazdasági vállalkozások 30–40 százalékkal többet kerestek, mint tavaly az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) szerint. Az árukészletek ugyanis világszinten megcsappantak, ami áremelkedéshez vezetett, és ez kitartott idén is. Párosult mindez egy viszonylag jó terméseredménnyel, vagyis a gazdálkodók bevételei szépen alakultak 2011-ben. Az év végére még a sokat panaszkodó sertéságazat bevételei is megnövekedtek, a tej és a húsmarha pedig végre hasznot is hozott. De így maradhat ez jövőre is?

 

A sikeres növénytermesztők nagy ívben kerülték a bankokat, a beruházások finanszírozása kétharmadrészt saját zsebből történt. Őszintén be kell azonban vallani, hogy az új gépekre fordított és ovációval üdvözölt 77 százalékos forgalomnövekedés mindössze 32 milliárd Ft ráfordítást jelent. Év végéig a gépekre kiadott pénz a felét sem fogja elérni annak, mint 2009-ben, amikor az utolsó gépesítési támogatás megjelent. A gépforgalmazók ezzel együtt örülnek a pozitív fordulatnak: idén már az első félévben annyi traktort adtak el, mint tavaly egész évben (700 darab), kombájnból időarányosan több mint kétszer annyit (augusztusig 123 a 49 darabbal szemben).

 

Nagy Miklós: „2010 volt az abszolút mélypont. Tavalyhoz képest 30–40 százalékos forgalomnövekedést értünk el, alkatrészből pedig emberemlékezet óta nem adtunk el annyit, mint az idén. Ezek eladása az ötödével nőtt. Ez azért érdekes, mert alkatrészt az elhasználódások függvényében, nagyjából állandó szinten vásárolunk, míg gépberuházásainkat jellemzően a megnyíló támogatásokhoz igazítjuk. Persze tudjuk, mi az oka: tavaly az esővíztől átitatott, majd kiszáradva tömörödött talajokon idén a traktorosok törték-zúzták, koptatták a munkagépeket.”

 

Sákán Antal: „Teljesen más egy abrakfogyasztó állatot tartó vállalkozás helyzete, mint egy tisztán növénytermesztőé. Ha egy kapavágást nem tesznek, akkor is jön az 56 ezer forint! Eközben az állatjólétre szánt pénz gyakran elfogy, a termelői árak emelkedési dinamikája pedig rendre elmarad az inputáraké mögött. Persze be fog gyűrűzni a magas gabonaár, de teljes egészében nem lesz érvényesíthető a költségek növekedése. A félsertés most 400 forintért is elkel, de ez nem elég ahhoz, hogy az állattartók – vagy a bankok – perspektívát lássanak az ágazatban.”

 

Szabó János: „Valóban nagyobb biztonságban látjuk a pénzünket egy növénytermesztőnél. Idén olyan jó évet zártak, hogy a termés egy részétől jövő évi fizetési határidővel szabadulnak. A bank megértéséhez képzeljük el, mit tennénk magánemberként. Én csak annak az állattartónak adnék kölcsön, aki messze az országos átlag feletti színvonalon termel. Kivétel a húsmarha ágazat.”

 

Az AKI felmérése szerint az idén beruházott pénz 34 százalékát épületekre és 39 százalékát gépekre fordították a gazdaságok. A növénytermesztésre idén 9,5 milliárd forinttal jutott több, mint tavaly (67 százalékos emelkedés), míg állattenyésztés terén 4,4 milliárd Ft-tal emelkedett a befektetett összeg (14 százalékos növekedés).

 

Sákán Antal: „Számításaink szerint az állattartó telepek korszerűsítésére kiírt pályázatokban lekötött 266 milliárd forintból 100–110 milliárdot végül nem használnak fel a nyertesek. A tárcának módjában állt volna az elnyert pénzek felhasználását 2015-ig engedélyezni, ahelyett, hogy a félig megvalósult beruházásokból visszaszedik, és jogosulatlannak minősítik a támogatást. Jobb lesz, ha egy csupasz beton trágyatárolót hátrahagyva abbahagyják a termelést az állattartó telepek?”

 

Nagy Miklós: „Senkinek sem jó, amikor a támogatásokat ’lebegtetik’ az emberek orra előtt. Mi is azt tapasztaljuk, hogy ilyenkor minden beruházás megáll, a vásárlók kivárnak. Aztán amikor végre-valahára megjelenik a támogatási rendelet, a hazai gépgyártóknak két hónap alatt kellene legyártaniuk az egész éves mennyiséget… Aztán csodálkozunk, ha az importra fanyalodunk, már ha futja a gyenge forintból a behozott munkaeszközre. A dánok már októberben közlik a forgalmazóval, jövőre mire lesz szükségük. Az, hogy a gépgyártó előre tervezhet, sokat ér, ezért jellemzően árengedménnyel jutalmazzák az előre gondolkodó vásárlókat. Nálunk hosszú idő óta ez volt az első olyan év, amikor a gazdák zsebből vásároltak. Ennek megfelelően azt és akkora gépet vettek, amire szükségük volt, nem pedig olyat, amire a támogatást kiírták. A gazdaságok tavaly elhalasztották a beszerzéseiket, de a végtelenségig nem lehet kivárni, csak kopik az a gép.”

 

A növénytermesztők idén nagy optimizmussal indítottak, köszönhetően a magas gabonaáraknak. Bár csak az év közepére állt le a műtrágyaféleségek nonstop áremelkedése, a gazdaságok mégis 16 százalékkal többet vásároltak belőlük. Így összességében 62 százalékkal több pénzt adtak ki tápanyag-utánpótlásra, mint tavaly. Nem tették volna, ha a tavalyi és az idei árak nem ösztönzik őket a nagyobb gondoskodásra – mintegy befektetésként a jövőbe.

 

Póser István Szabolcs: „A vetőmagok terén nem beszélhetünk forradalmi változásokról. A termelők egyre inkább preferálják a bőtermő, de malmi minőséget adó búzafajtákat. Továbbra is nagy területen szerepelnek a kiváló minőségű fajták, de a malmi és a takarmánybúza közti csekély árdifferencia a nagyobb termés felé orientálja a termelőket. Ezen csak a malmok, kenyér- és tésztagyárak igényei változtathatnának. Az viszont álom, hogy a tízforintos zsömlével csalogató láncoknak szükségük lesz a javító minőségre, a vásárlók nagy része ugyanis inkább az akciókat, semmint a minőséget igényli.”

 

Szabó János: „Meglátásom szerint általános hiba, hogy még mindig sok gazda előbb vet, mint gondolkodna. Pedig a vetés pillanatában már tudni kellene, hogy kinek adják el és milyen célra a terményt. Egy integrátor e téren hasznos tanácsadó lehet.”

 

Póser István Szabolcs: „Hadd tegyem hozzá, hogy a vetőmagfelújítás terén ’világháború utáni állapotok’ uralkodnak, Az utántermesztett vetőmag aránya a 80 százalékot is eléri őszi búzából. Sokallják a gazdák a hektáronkénti 5–600 forintos fajtahasználati díjat, viszont igénylik az újdonságokat a nemesítésben. A termőterület 80 százalékát 20 búzafajta uralja, ezek többsége magyar. A kukorica esetén – lévén hibrid – nem az utánvetés magas aránya okozhat fejtörést a forgalmazónak, hanem az az elvárás, hogy a vetőmag igazoltan GMO-mentes legyen. Ezt az idei év rossz tapasztalata után a gazdák meg fogják követelni az értékesítőktől. A botrányban érintett cégek jövőre vélhetően jobban ügyelnek majd a vetőmagtételek mentes státuszára.”

 

Sákán Antal: „Évente 8–10 millió tonna gabonafölösleg terem az országban, de eszünk ágában sincs feldolgozni, vagy bőrbe kötni. A kész sertést jól el lehet adni, és amíg Kína és Japán vásárol, addig nőni fog az ára! A szántóföld kevés munkaerővel, nulla hozzáadott értékkel állít elő alapanyagokat, holott a világ egyre több húst igényelne. Képtelenség, hogy Magyarország élő sertésből nettó importőr, feldolgozott sertéshúsból viszont nettó exportőr. Hajlamunk tehát volna a feldolgozásra – ha volna hozzá elég árualap. De nincs, és a gyenge forint miatt nem is lesz. Az év végére 2,7 milliós lehet a sertésállomány.”

 

Kemény Gábor: „Épp most, amikor a húságazat komoly áremelkedés elé néz. Ennek egyik oka a világ élénkülő kereslete, ami egy lecsökkent sertésállománnyal párosul, hiszen az elmúlt másfél évben a húsárak képtelenek voltak lépést tartani a magas gabona- és szójaárral, emiatt sokan feladták a termelést. A hazai sertéstartókat inputoldalról külön is sújtja a gyenge forint. A külföldi árualapból is dolgozó húsipar, szintén a forintárfolyam miatt, alapanyaghiánnyal küzd.”

 

Sákán Antal: „Ha már egy kiló sertésből nem tudok 10 kiló gabonát venni, abba kell hagyni a termelést. Elég nagy a baj, ha egy liter gázolaj többe kerül, mint egy kiló sertéshús… Márpedig ez a helyzet. A baromfiszektor rugalmasságát, csekély abrakfelhasználását persze sose érheti el az ágazat, de törekedni kell a 3 kiló alatti takarmány-felhasználásra. Csak a leghatékonyabb, legtőkeerősebb gazdaságok maradhatnak fenn hosszú távon, ezekből itthon igen keveset látok.”

 

Kemény Gábor: „A mezőgazdaságnak éz élelmiszeriparnak általában véve nem rossz, ha az importot megfékezi a forintgyengülés. A baj az, hogy kamatemelésekre kényszerülünk, ami megdrágítja a forinthiteleket és megnehezíti a visszafizetésüket. Márpedig mind az állattartók, mind a feldolgozók rákényszerültek olyan beruházásokra, amelyek nem a kapacitásbővítésről szóltak, jobbára csak vitték a pénzt, de nagyon keveset hoznak.”

 

Szabó János: „Magam is láttam, ahogy egy tojástermelő kidobálja a szinte új ketreceket. Az állatjóléti előírások betű szerinti betartásából az uniónak semmilyen előnye nem származik, sőt, komolyan veszélyezteti az itteni gazdálkodók versenyesélyeit az Európán kívüliekkel szemben.”

 

Bár jövő év júliusáig belföldi feldolgozásra forgalmazható lesz a hagyományos ketrecekből származó tojás, új állományok már csak az uniós direktívának megfelelő állománysűrűséggel telepíthetők. Ez mindenképpen tojáshiányt és áremelkedést fog gerjeszteni, nemcsak nálunk, hanem egész Európában. Hiszen rajtunk kívül Bulgária, Franciaország, Görögország, Olaszország, Lettország, Lengyelország, Portugália, Románia, Ciprus és Spanyolország sem teljesíti az állatjóléti előírásokat.

 

Kemény Gábor: „Veszélyben van mindenki, aki a válság előtt vett a nyakába beruházási hiteleket. Ez az oka annak, hogy a most szépen teljesítő tejszektort is labilisnak látom. A nyerstej hazai termelői ára 90 forint felett van, míg kiviteli ára 100 forint felett jár. Ezzel együtt a hazai termelőknek még évekre lesz szükségük ahhoz, hogy a trágyatároló árát ledolgozzák.”

 

Nagy Miklós: „Egy jó gép viszont ’hozza’ a pénzt. A mai dízelárak mellett nagyon nem mindegy a munkaeszköz energiahatékonysága. Szempont a gép területteljesítménye is, hiszen egy kétszer megázott búza étkezési minőségűként már nem adható el. Képesnek kell lennünk rá, hogy két hét alatt lehozzuk a tábláról. Világszerte terjed a precíziós gazdálkodás és az automatizálás, amivel részint a felhasznált növényvédő szerek, trágyák vagy a takarmány mennyiségét, részint az élőmunka-ráfordítást lehet csökkenteni.”

 

Sákán Antal: „Ha már a munkáskéznél járunk: szerintem a minisztériumnak kevés az esélye a megígért 300 ezer agrármunkahelyet elővarázsolni a cilinderből, ha megcsappan az állattartók száma. Az ’egy koca – egy porta’ elgondolás rossz irány. Az erős integráció és a PRRS-mentes státusz viszont jó. Ez utóbbi főként azért fontos, hogy a gyógyszer-megtakarítás révén 25–30 forinttal csökkenthessük egy kiló sertéshús előállítási költségét. Jövedelmező állattartással lehet munkahelyet teremteni.”

 

Kemény Gábor: „Nem maradnak örökké magasak a gabonaárak sem. ’Lehangolóan jó’ terméssel lepte meg a piacot Oroszország és Ukrajna. Az egyik 25 millió tonnát tud exportálni, a másik 8 millió tonnás export árualappal rendelkezik, és a jövőben is képesek hasonló teljesítményre. A tőzsdén már megindult az árcsökkenés, amit mi csak azért nem érzünk, mert nyár közepe óta 12 százalékot gyengült a forint. A folyamat a növénytermesztők számára veszélyeket rejt, az állattartóknak viszont pozitív hír.”

 

Szabó János: „A pénzintézetek bíznak a mezőgazdákban, de különösen a növénytermesztőkben. Készlet-finanszírozás, forgóeszköz-finanszírozás – ilyesmire mindig jut pénz, fedezetként a támogatási jogok is megteszik. Beruházási hitelek esetén maga a beruházott munkaeszköz a fedezet, és ez lehet a föld is. A bankok az eredményesen gazdálkodó középvállalkozások mellett legszívesebben az integrátoroknak nyújtanak pénzügyi segítséget. Az integratív üzleti kapcsolatok az állattenyésztés fehéredését is hozzák.”

 

Póser István Szabolcs: „Bízom benne, hogy a magyartermék-rendelethez hasonlóan létrejöhet egy egyértelmű szabályozás a pékárura is, amelyik megmondja, mitől kenyér a kenyér. A ’fogyasztók érdekében’ a tárca már beleszólt a lekvárok cukortartalmába, a chipsek sótartalmába, talán egyszer sort kerít a kenyér adalékanyag-tartalmára is. Mindennapi kenyerünk olcsó tömegcikké degradálódott. Ha a felvásárlói oldal valóban igényessé válna az átvett gabona minőségére, helyreállna az étkezési búza becsülete.” Aggodalomra ad okot az aszályos ősz. A repce az elvetett 272 ezer hektárból október végéig csak 137 ezer hektáron kelt ki. Az őszi búza vetésével bő egymillió hektáron végeztek a gazdák, a triticálé összesen 114 ezer hektáron, a rozs 36,7 ezer hektáron került földbe. A vetés csapadékra vár.

 

Kemény Gábor: „Nem tudni, milyen termésre számíthatunk jövőre. A világ gabonaéhsége viszont kitarthat egy jó darabig – amíg a tányér a tankkal versenyez mindenképp.” Németországban a biogázüzemek száma 7 ezerre emelkedett, Európa repceéhsége pedig csillapíthatatlan, feldolgozóipara folyamatosan importra szorul. Szűkös termelőeszközzé vált a föld, és miközben az energianövények az élelmiszercélúakkal a helyért versengenek, mindennek felmegy az ára. Szabó János: „Én azt tanácsolnám mindenkinek, most raktározzon el minél több műtrágyát, takarmányt, és minden fölös fillért rakjon el. Az idei jó év bevételeiből tegyünk félre a jövő év finanszírozására. A raktározásra való képesség – akár az eszközöket, akár az épületet, akár az anyagi hátteret tekintjük – egyre fontosabb lesz.”