Látványos és hasznos szegélyek

Túlburjánzik a dísznád, a csicsóka? Nem szeretné, ha a kavicsút anyaga rásodródna a gyepre? Valami ötletesebb szegélyt keres a virágágyáshoz? Itt sorakoznak az ötletek a vasúti talpfától a klinkertéglán át az ultramodern fémszegélyig!

Agyepfelületeket a kert más jellegű és „anyagú” részeitől – például a kaviccsal, kéreg- vagy faaprítékkal borított utaktól, virágágyásoktól – a talajba helyezett szegélyekkel választhatjuk el. Ezek a szegélyek többféle anyagból készülhetnek, feladatuk – a kiálló szegélyek szabályos látványán túl – az, hogy megakadályozzák a kavics, kéreg, föld rásodródását a gyepre, kerti utakra, illetve a fű gyökereinek átnövését a burkolt felületekre, virágágyásokba. A megfelelő mélységben leásott szegélykő arra is jó, hogy a szárazon rakott térkőburkolat a széleknél ne omoljon be: a szegélykő jó megtámasztást ad az elemeknek. A gyepszegélyek markáns határvonalat képeznek a különböző kertrészek között.

Fából, műanyagból, fémből, kőből, téglából készülhet a gyepszegély. A választást kertünk, házunk stílusa, valamint pénztárcánk és ízlésünk dönti el. Fontos hogy a szegélyező anyag tartós, kopás- és időjárásálló legyen.

Ágyásszegélyek fából

A legegyszerűbb gyepszegély a talajszintbe ásott deszkapalló. Hátránya a rövid élettartam mellett az, hogy csak egyenes vonalakat lehet vele szegélyezni. Ezért leginkább az egyenes házfal mellett húzódó vízelvezető kavicságy szegélyezésére és zöldségágyások keretezésére használjuk. Megtámasztásáról mindenképpen gondoskodjunk kétszeres mélységben rögzített, erős léckarókkal.

Még itt-ott fellelhető régi vasúti talpfa, amit szívesen használnak erre a célra. Előnye, hogy kátránnyal átitatott, így élettartama hosszabb, de éppen ezért a szaga nem túl kellemes, így mindenképpen csak talajszintbe süllyesztve alkalmazzuk. Hátránya, hogy kátránytartalma miatt idővel a növényzet kipusztulhat mellette. Bontásból származó fagerendát is használhatunk ilyen célra, viszont előtte víz és gombásodás ellen kezelni kell.

Viszonylag olcsó, természetes hatást keltő szegélyező anyag a farönk vagy félfarönk (dorong). Ezeket általában acéldróttal vagy alumínium pánttal összeállított tekercsben lehet kapni, és a szegély ívének megfelelően, tetszés szerint hajlítva lehet lehelyezni. Ha kezeletlen puhafából (pl. fenyő) készül, élettartama – természetes anyag lévén – csupán 2-3 év, mivel a talajban korhad. A felületkezelt (impregnált) vagy keményfából (akác, tölgy, trópusi teakfa) készült ágyásszegély valamivel tovább, 6-7 évig is bírja.

Ennél jóval hosszabb, 10–15 év az élettartamuk a telített fából készült szegélyelemeknek, persze drágábbak is, két-háromszor többe kerülnek, mint a legegyszerűbbeknek. Aki mégis az olcsóbb anyag mellett dönt, annak javasolt két-három rétegben falazúrral átkenni a szegélyelemeket, így pár évvel nő az élettartamuk. Ám ha megnézzük ezeknek a festékeknek az árát, nem biztos, hogy ez az olcsóbb megoldás.

A dorongszegélyt általában nem talajszintbe rakjuk, hiszen azért választottuk ezt a típust, hogy díszítő értékét is kihasználhassuk. Éppen ezért úgy ássuk le a talajba, hogy 10–15 centiméter magasságban kiemelkedjék a felszínből. Erre azért van szükség, hogy a fűnyíró gépet ne tudjuk rátolni a gyepszegélyre, mert az kárt tehet a késben. Ez a többi anyagra is ugyanígy érvényes. Ilyenkor azonban a gyepszegély körül kinövő fűszálakat kézzel kell eltávolítanunk, hiszen a fűnyíró burkolata és a forgóskés között legalább 5–8 cm távolság van, ami elmarad a nyírás során. Fűszegélynyírót nem célszerű használni a fa ágyásszegély mentén, mert a damil – különösen a fémszálas – megrongálja az anyagát. Így marad a kézi gyomlálás.

A kellő stabilitás érdekében a gyepszegély magasságának kétharmada legyen a talajszint alatt, ezért a méretválasztásnál ezt kalkuláljuk be. Tehát a 10 centiméter magasságban kiálló szegélyhez a 25 centis méretet válasszuk, a 9-10 centi magas dorongszegélyt csakis talajszintig süllyesztve helyezzük el. Ez a szabály más anyagokra is érvényes, amennyiben nem használunk kötőanyagot.

Ágyásszegély műanyagból

Kedvező ár és könnyű telepítés – ez a műanyag gyepszegélyek előnye. Kétségkívül tartós, ám egyes fajtái között jelentős minőségi (és árbeli) különbségek vannak. A barkácsáruházakban és szupermarketekben nagy előszeretettel kínált – zöld, fekete
vagy barna – hullámos polietilén műanyag ágyásszegély az olcsóbb, éppen ezért a rövidebb élettartamú megoldások közé tartozik. Annyira nem mutatós és nem ellenálló, hogy ha nyírásmagasság fölé emeljük, könnyen törik, és a nap is megszívja, ami tovább rontja élettartamát és esztétikumát. Ha talajszintbe süllyesztjük, akkor valamivel hosszabb ideig látja el funkcióját.

A kemény polietilén (KPE), polipropilén vagy ASB (akrilnitril-butadién-sztirol) műanyagokból készült, úgynevezett újgenerációs szegélyelemek a lágy polietilénnél tartósabbak és szinte láthatatlanok a felületen. Rendszerben is kínálják őket, amibe a kötő-, rögzítő elemek is beletartoznak. Ezeknek a műanyag szegélyszalagoknak nincs esztétikai funkciójuk, talajszintbe vagy a fűnyírási magasságnál alacsonyabb, 1-2 cm-es kiemelkedésben helyezzük őket a talajba. Gyakorlati hasznuk jelentősebb: megakadályozzák a fű gyökereinek átnövését a kavicsburkolatra, illetve virágágyásokba.

Sokszor okoznak gondot a gyökérsarjakról erősen terjedő növények, például a bambusz, az ecetfa, a csicsóka – vagy a lágyszárúak közül a gyöngyvirág –, amelyeknek sarjait nem szívesen látjuk a gyepben vagy az útburkolatban. Ezeket az egyébként mutatós növényfoltokat 50–70 cm mélységig függőlegesen leásott műanyag szegélylemezzel határolhatjuk el a gyepfelülettől, illetve a burkolattól.

Kő, tégla, beton

A nálunk is nagyon széles választékban kapható beton vagy klinkertégla anyagú díszburkolatokhoz a gyártók szegélyelemeket is kínálnak, amik megakadályozzák a térkövek szétcsúszását. Ezeket nemcsak térburkolathoz használhatjuk, hanem például murvával szórt sétaút és gyepfelület elhatárolására. Fontos, hogy ezeket az anyagokat betonágyban rögzítsük. Hátrányuk, hogy a hosszabb, 0,5-1 méter hosszúságú betonszegélyekkel csak egyenesen tudunk szegni, ívelt formához viszont darabolnunk kell, ami nem könnyű művelet.

Ívek kialakításához a rövidebb tégla- vagy terméskőszegélyek nyújtanak szabadkezet. Ezek az anyagok jó szolgálatot tehetnek, ha a murvával szórt út szintje alacsonyabb, mint a gyep. Gyöngykavicshoz szintben hozzá illő beton-, terméskő- vagy téglaszegélyt használjunk. Kéregzúzalékkal szórt úthoz jobban illik a dorongszegély.

A burkolásból megmaradt térkő, a bontott (nem málló) tégla is jól használható ágyásszegélynek. Fontos, hogy betonágyban rögzítsük, így nem csúszik el. Egyenes szélű térkövet oldalára állítva is elhelyezhetünk. Megkönnyíthetjük a fűnyírás utáni szegélygyomlálást azzal, ha egy tégla- vagy betontérkő sort fektetve helyezünk el a szegély gyep felé eső részén, a talajba ágyazva, amin könnyedén eltolhatjuk a fűnyíró kerekét. Fontos a pontos szintezés és a rögzítés.

Fémszegély

Talajszintben helyezzük el a fém szegélyező elemeket is, amelyek rozsdamentes acél- vagy alumíniumlemezből készülnek. Nálunk még nem terjedt el, legföljebb az egyszerű lemezváltozatok. A minőségi fémszegélyeket komplett rendszerként forgalmazzák, rögzítő csavarokkal, szegekkel, sarokprofilokkal stb. Nagyon mutatósak és tartósak, különösen ultramodern minimalista kertekben, ahol a kerti bútor és más berendezés is könnyűfémből készült. Érdekesség, hogy a párizsi Tuileriák kertjében is fém gyepszegély található, amely az 1800-as évek végén kapta mai formáját.

A kevesebb több

A gyepszegélyek kialakításakor is érvényes az az örök szabály, hogy a kevesebb több. Inkább nagyobb térrészeket határoljunk, ne kis, zsebkendőnyi szigeteket, egyesével. Ne kombináljuk az anyagokat, különösen akkor ne, ha egymáshoz közel vannak. Az anyagválasztásnál az ár és a kivitelezés költsége mellett vegyük figyelembe a ház, a kerítés és az útburkolat stílusát. Modern térkő mellé lehetőleg a típushoz ajánlott szegélyelemet válasszunk.
A terméskő és a klinkertégla rusztikus hatású, régies vagy mediterrán stílusú házak, falusi jellegű vagy romantikus kertekbe valók. Ne használjunk félfahasáb ágyásszegélyt, ha például kész betonelemekből épített, kovácsoltvas jellegű kerítésünk van.

A gyepszegély lerakása akkor lesz a legtökéletesebb, ha tereprendezéskor, a gyepfelület termőrétegének felhordása előtt rakjuk le a szegélyelemeket. Ha utólag szeretnénk kialakítani a szegélyt, akkor 30-40 vagy akár 50 centiméter szélességben is ki kell bontani a szegélyezni kívánt sávot. Ezt a munkát a legjobb tavasszal elvégezni, amikor a helyreállítás után csupasz területet a felülvetést követően rövid idő alatt benövi a gyep.