Meghódítjuk Laoszt!

A Vitafort Zrt. többségi magyar tulajdonú vállalat, a takarmánygyártás terén mintegy 20 százalékos hazai piaci részesedéssel. Miért látnak fantáziát Dél-kelet-Ázsiában? Erre kerestük a választ Dabason.

Kulik Zoltán, a dabasi Vitafort Zrt. vezérigazgatója fiatal, lendületes vezető. Egy délelőtti beszélgetésünk előtti éjjel érkezett haza Laoszból, de fáradtságnak, az időeltolódásnak és az utazás alatti, 40 fokos lázzal járó vírusfertőzésnek nyoma sem látszik rajta.

?Épp készülök egy konferencián tartandó előadásra, mely a mai magyar agrárgazdaság lehetséges kitörési stratégiáival foglalkozik? ? kezdi a vezérigazgató. ?Mi éppen ezzel a céllal kerestünk lehetőségeket ebben a térségben. A világ népességének és a gazdaság fejlődésének jövőjével kapcsolatos előrejelzések alapján szilárd meggyőződésünk, hogy az élelmiszer-gazdaság legbiztosabban fejlődő térsége Délkelet-Ázsia. És most nem Kínára vagy Indiára gondolok, ezek az országok egy magyar cég számára talán túl nagynak tűnhetnek. Inkább Vietnam, Laosz és Kambodzsa az, ahol reális és jövedelmező lehetőségeket látunk.

Miért éppen most?

A népesség ezekben az országokban is gyors ütemben gyarapodik, és ezzel a saját, hazai élelmiszer-ellátásuk nem tud lépést tartani. A gazdaság ugyanakkor megbízhatóan növekszik, és ezek a kis országok nem csak élnek a nemzetközi hitelpiaci lehetőségekkel, hanem korrekten törlesztik is kölcsöneiket. Adva van tehát egy markáns kereslet: mi először is arra voltunk kíváncsiak, hogyan tudnánk bekerülni ennek vonzáskörébe. Ehhez, ahogy szoktuk, szakemberek segítségét kértük, mégpedig a Szarvasi Halászati Kutató Intézet és a Herceghalmi Állattenyésztési Kutató Intézet munkatársainak személyében. Így velük együttműködve kezdtünk bele egy projektbe a fél-magyarországnyi, 4,5-5 millió lakosú Laoszban.

Voltak kinti kapcsolataik?

A hetvenes-nyolcvanas években nálunk, különböző agrár-egyetemeken mintegy 70-80 laoszi diák tanult, akik a mai napig örömmel emlékeznek az itt eltöltött évekre, a magyar lányokra, a gulyásra? Közülük jó néhányan ma már fontos szerepet töltenek be Laosz mezőgazdaságában,sőt az állam vezetésében is. Ez azért lényeges, mert ugyan itt is teret adnak a vállalkozásoknak, de azért egy állami szerepvállalással létrejött projekt sokkal biztosabb lábakon áll. Ez arra is lehetőséget biztosított, hogy ne kelljen túl kis volumenben gondolkodni, hanem már új szereplőként egy 10 millió dolláros üzletbe kezdhettünk bele.
Ennek keretében építünk fel három takarmányüzemet, egy sertésvágóhidat, hűtő-csomagoló egységgel együtt, továbbá két-két sertés- illetve baromfi-mintafarmot, valamint részt veszünk három halastó halászati rekonstrukciójában. Az ezekhez szükséges gépek hazai gyártása már beindult, semmi akadálya annak, hogy jövő januártól megkezdhessük a szállításokat is.

Milyen jövőt lát Laoszban?

A feladat komplex: az állattenyésztést, a takarmányozást és a feldolgozást is érinti, ottani jelentőségét pedig jól jellemzi, hogy a létrehozandó kapacitások a laoszi belföldi kereslet mintegy 35?40 százalékát fogják kielégíteni. Célunk az volt, hogy olyan piacot keressünk, amely nem nélkülözi ugyan a kockázatot, ám a tendenciák és a gazdasági környezet minimálisra csökkentse ezt, miközben pénzügyi lehetőségeink mellett is nyereséges üzletet tudjunk lebonyolítani. A mostani utazás egyik legfontosabb tapasztalata és fejleménye volt, hogy a szomszédos Kambodzsában és Vietnamban is tudomást szereztek az üzletről, mi több, érdeklődnek a részletek iránt is. Kapcsolataink ezekkel az országokkal is hagyományosan jók, ráadásul Vietnam lakossága már lényegesen nagyobb, mintegy 80-90 millió fő. A továbblépés lehetősége tehát minden jel szerint adva van?

Cserkuti György