Emelkedő földárak

A föld árát tekintve egy dolgot mondhatunk biztosan: olcsóbbak vagyunk, mint nyugati szomszédaink, de még a ?keleti blokkban? is találunk nálunk drágább országot. A föld árát azonban elsősorban nem az határozza meg, hogy melyik országban található, hanem a terület megközelíthetősége és aranykorona-értéke.

A földárak változatos alakulását a föld fekvése, minősége és a helyi kereslet-kínálat mellett jelentősen befolyásolják az egyes fölvásárlók és földtulajdonosok szándékai, motivációi (értékmegőrzés és növelés, megélhetés, birtoknövelés). A termőföld forgalma a csatlakozás óta lényegében állandó, évente 200?220 ezer ha cserél gazdát. Az élénkebb kereskedést a bérleti gazdálkodás magas szintje, az állami tulajdonú termőföldek magas aránya és az osztatlan tulajdonok is korlátozzák. A hazánkban letelepedett tagállami gazdálkodók számára lehetővé tett földszerzés elenyésző (2005?2007 között mindössze 800 ha).

Bár a hivatalos magyar statisztika (KSH) nem közöl adatot a termőföld áráról, egyéni gazdaságok saját tulajdonú földterületének értékelésével készített tesztüzemi felmérések alapján kiderül, hogy Magyarországon egy hektár szántóterület átlagosan 411 ezer forint-ba került 2007-ben. Az országos átlagnál 10?15 százalékkal alacsonyabb átlagárak a dél-alföldi és az észak-magyarországi régiókat jellemzik, míg az országos átlagot harmadával meghaladó átlagár csak a dél-dunántúli régióban mutatható ki. A Közép- és Nyugat-Dunántúlon mindössze az országos átlagnak megfelelő a szántó ára.

Ha a magyar szántóföld árát (1,6 ezer euró) a 2006-os uniós (EU15) földárakhoz viszonyítjuk, átlagosan öt-tízszeres különbséget tapasztalunk. Óriási eltérések is lehetnek: Hollandiában hússzoros, Dániában tizenötszörös, Spanyolországban nyolcszoros, de még Franciaországban is háromszoros a szántóföld ára a miénkhez viszonyítva. Az új tagállamok közül Lengyelországban másfélszeres, Lettországban több mint kétszeres a szántóföld ára hazánkhoz viszonyítva.

A 2003?2006-os időszakban nem tapasztalhattunk határozott felzárkózást a magyar földárakban, annak ellenére, hogy a csatlakozás előtti árakhoz viszonyítva a növekedés 40?50 százalék körüli. Ugyan ebben az időszakban ugyanis a régi uniós tagállamok közül Belgiumban és Dániában is több mint 50 százalékkal növekedtek a földárak. Ugyanakkor Németország és Hollandia esetében kisebb árcsökkenés volt tapasztalható. Az újonnan csatlakozók közül viszont Lettországban hétszeres, Lengyelországban 1,8-szeres a növekedés.

Jelentős regionális és minőségbeli különbségeket mutat a szántóföld piaci ára (a bérleti díjakhoz hasonlóan). Átlagos földminőséget tekintve a legmagasabb árak az Észak-Alföldet és a Dél-Dunántúlt jellemzik (350?900 ezer Ft/ha), a legalacsonyabbak Észak-Magyarországot és a Dél- Alföldet (250?400 ezer Ft/ha), a többi régió árai 350?600 ezer Ft/ha között mozognak. Földminőség szerint a regionális szélső értékek (Észak-Alföld és Észak- Magyarország) között 15,3-szeres a különbség. Egy régión belül a legnagyobb szélsőség az Észak-Alföldet jellemzi, itt a gyenge minőségű földet 200 ezer forintért, míg a legdrágábbat több mint tízszeres áron (2,3 millió Ft) is vásárolják.

Biró Szabolcs, Agrárgazdasági Kutató Intézet