Értékelés: / 2

RosszJó 

Felfedezetlen és kis forgalmú Szabolcs-Szatmár-Bereg megye mezőgazdasági ingatlanpiaca. A híres nyírségi alma vagy az állattartás helyett most a halastó, az ipari ingatlan és a bokortanya a legjobb befektetés ? nem csak üzleti céllal.

A szabolcsi föld átlagos értéke az egyik legalacsonyabb az országban: 13,7 aranykorona/hektár. (Összehasonlításképpen Baranyában ez az érték 42,7). Virányi Pál értékbecslő, a megye mezőgazdasági ingatlanjainak legfőbb ismerője úgy fogalmaz, hogy ?ez az ország legrosszabbul termő földje?. Ha az aranykorona átlagos értékét, 32 ezer forintot számolunk, akkor a termőföld megyei átlagára 118 400 forint hektáronként. Persze ez igencsak elméleti érték, hiszen a földárak ettől jelentősen eltérhetnek. Vannak eladhatatlan területek, és akadnak, amelyek a milliós árkategóriába esnek.

A legjobb szabolcsi földek Rakamaz és Tiszaeszlár környékén találhatók, itt a maximális érték 25 aranykorona hektáronként. Forgalmi értékben ez átlagosan 700?800 ezer forintot jelent egy hektárra. A jobb minőségű, homokos földnek lesz piaca a jövőben is, értéke folyamatosan emelkedik.

Halban a pénz

Szabolcs legnagyobb üzlete jelenleg a halastó telepítése. Mondhatni, egymást tapossák a befektetők, mivel erre a tevékenységre jelentős állami támogatás nyerhető. A szubvención kívül is jó üzlet, hiszen a horgászat nemzeti hobbi Magyarországon, a napi díj pedig 2000? 2500 forint horgászonként, amelyhez még hozzájön a kifogott halért fizetendő összeg. A Nyírségben és környékén pedig számos mélyen fekvő, kifejezetten tónak való terület található, és természetesen a holtágak is alkalmasak a fejlesztésre.

A már létező halastavakat nem szokták eladni, hiszen jövedelmeznek, a kereslet tehát kifejezetten az újonnan kialakítandó vizekre irányul. A beszédes nevű Nagyhalászos körzetében már négy ilyen halastó is létesült.

Egyébként a horgásztavak mentén mind több az igényes komplexum. Éttermet, panziót, lovardát építenek a tulajdonosok, megteremtve ezzel az igazi családi pihenés lehetőségét is ? a halfogás élménye mellé.

Luxustanyák

Szintén a remek vételi lehetőségével kecsegtet egy kivételes helyzet, amelyet csak Nyíregyháza környékén teremtett az önkormányzat. A város körüli bokortanyákról még földrajzórán tanultunk, ám mára ez a fogalom egészen mást jelent. Amint Virányi Pállal körbejárjuk a várost körülvevő ?tanyavilágot?, megdöbbentő kép tárul elénk: hatalmas, kétháromezer négyzetméteres, félig-med-dig bekerített telkeken mediterrán villák, nyaralók, új építésű otthonok sorjáznak.

Mindez azonban nem a város része, mivel a tanyák nem belterületi ingatlanok. Tulajdonképpen egyszerű termőföldről van szó, átminősítés nélküli telkekről, amelyek beépítését 30 százalékos mértékben engedélyezte az önkormányzat, mintha egy városi lakóparkról lenne szó.

A hatalmas üzlet az, hogy a földterületek ára továbbra is ?mezőgazdasági? jellegű, azaz 1?3 millió forintért megszerezhetünk egy több ezer négyzetméteres, beépíthető területet, amelyen még a növénytermesztés sem kötelező. A helyben lakók közül mind többen használják ki a lehetőséget, és költöznek el a megyeszékhelyről vagy más környéki településekről a jó infrastruktúrájú ? mégis vidéki békét kínáló ? bokortanyákra, ahol így egyre többen lesznek a jól szituált, egykori városlakók.

Halódó legelők

Kevésbé keresettek a rétek és a legelők, átlagos értékük 5 aranykorona. Forgalmi érték szerint 100?150 ezer forintért lehetne őket eladni hektáronként, ha volna rájuk kereslet. A térségi állattartás azonban csődközeli helyzetben van, így nincsen olyan vásárló, aki nagy üzletet látna a legelők felvásárlásában.

Meglehetősen nagy az apátia a környéken lakó állattartók körében, mivel a szarvasmarhatartók helyben 60 forint/liter áron tudják eladni a tejet a felvásárlóknak, miközben a költségeik nagyjából 90 forintot indokolnának. Egyedül a mangalica felvásárlási ára emelkedett itt az utóbbi időben, nagyjából kilónként 400 forintra. Így aztán a kis parcellákból álló rétek, legelők üresek a környéken, alig látni kihajtott állatokat, pedig riportunk készítése idején már jóval túl voltunk Szent György napján, amikor hagyományosan először viszik ki a szabadba a csordákat, nyájakat.

Almadilemma

Jelentős a kínálat gyümölcsösökből, különösen a híres nyírségi alma termőföldjét lehet itt megvásárolni. Értékes gyümölcsösből azonban szűkebb a kínálat. E kategóriába a viszonylag fiatal telepítések esnek, nagyjából 7?15 éves fákkal. Fontos szempont még, hogy öntözhető legyen a terület, és hogy ne kelljen túl messzire szállítani a leszedett gyümölcsöt. Jó áruk van: Virányi Pál közvetített egy öntözhető, 12 ezer darab 7 éves fából álló gyümölcsöst hektáronként 4 millió forintért.

Ám a szabolcsi gyümölcsösöket elsősorban nem a helyiek veszik meg ? és nem gyümölcstermesztési szándékkal. A helyi és környéki termelőknek ugyanis nincsen elég tőkéjük, sem idejük, hogy kivárják a friss telepítés utáni 7?10 esztendőt, amíg a termelés csúcsára jutnak a fák.

Az alma átvételi ára szemérmetlenül alacsony, amióta a nagy áruházláncok külföldről hoznak be dobozos almalevet. Az ehhez szükséges léalma kilójáért így mindössze 23 forintot fizetnek, az étkezési almát jó esetben kilónként 100 forintért lehet eladni a felvásárlóknak. Gyakran azonban még így sem veszik át, tehát a térségben a kisebb termelők rákényszerülnek arra, hogy az út mentén árusítsák a gyümölcsöt. Nem egy helyen találkoztunk 50 forint/kilogrammért kínált zöldalmával, ami az országos átlagárhoz képest ? de még az alacsony hipermarket árhoz viszonyítva is ? nagyon olcsónak számít.

Az iparé a jövő

Így tehát a kedvezőtlen adottságú gyümölcsöst akkor lehet eladni (szántóáron), ha van lehetőség átminősítésre ? például iparterületté. Ez a folyamat zajlik az ukrán határ közelében, Záhony és Kisvárda térségében, ahol a széles nyomtávú vasútvonal fut, és ahol alkalmas a terület logisztikai központok, raktárak létesítésére.

A határ menti kereskedelem egyéb formái jelenleg a feketegazdaság zónájába tartoznak. A helyi gyümölcstermelőknek azonban némi reményt jelent, hogy Erdélyben még nem dőlt el, hogy a feldolgozóipar honnan szerzi be nagyobb mennyiségben a nyersanyagot. Ügyes helyezkedéssel, összefogással elképzelhető, hogy új felvevőpiacot találnak a magyar árunak, és a határközeli fekvés miatt jó áron tudnak majd szállítani.

A nem túl kelendő szántóföldeken igénytelen napraforgót, a rossz minőségűeken pedig repcét vagy energiafüvet termesztenek. A mezőgazdasági üzemeket, istállókat alacsony áron, többnyire földértéken lehet csak eladni. A kínálat amúgy is romos, életveszélyes épületek tömegéből áll.

Mehlhoffer Tamás