Kinek jut a Földalapból?
Csak 2011-ben a földet életjáradékért programra 11 milliárdot kell kifizetnünk, holott a bérbe adott állami földek hozadéka sincs ennyi!” – derült ki rögtön az előadás legelején. Ebből következően ezt a programot egész biztosan nem hirdetik meg többé (sőt, a tavalyi pályázatok sorsa is kérdéses). Még kevésbé világos, honnan lesz pénz a spekulatív földvásárlások megakadályozására, vagy az osztatlan közös területek felszámolására.
Az egyik elképzelés szerint ugyanis ott, ahol az állam 20-30 százalékban benne van az osztatlan közösben, vevőként léphetne fel a fennmaradó területen. Nem idegenkednek a kisajátítás gondolatától sem – a közérdekre hivatkozva –, noha világos az NFA számára is, hogy a polgárjogi szerződésekkel csínján kell bánni, végül is jogállamban élünk. A jelenlévő gazdák egy része egyértelműen kifejezte, hogy nagyon is egyetértene a központi beavatkozással, hiszen a jelen állapot ellehetetleníti a gazdálkodást, néhányan viszont az újraállamosítás rémképét vélték felfedezni az elképzelésben.
Kevés pénz, kevés szabad föld
De mint az elhangzott, a megoldás merőben hipotetikus, az NFA pillanatnyilag meglévő jogaival sem igen tud élni. „A közelmúltban két olyan spekulatív földvásárlás is történt, amit nem tudtunk megakadályozni” – ismeri el a birtokpolitikai helyettes, ennek okaként a jogszabályban rögzített rövid cselekvési időt nevezi meg: mindössze két hete van a Földalapnak arra, hogy egy tudomására jutott vásárlásba beleavatkozhasson. Úgy tűnik, ezen is változtatni szükséges.
Az NFA jelenleg minden energiáját arra fordítja, hogy felmérje, pontosan hol, mennyi föld felett rendelkezik, és ki mennyiért bérli azt. A vizsgálódás első eredményeként Ángyán József államtitkár március elején egy szolnoki gazdagyűlésen arról számolt be, hogy 180 tőkés társaság kezében van az állami kezelésben lévő földterület 80 százaléka.
A becslések szerint 1,8–2 millió hektár tartozik az államhoz, ennek fele mezőgazdasági terület. A maradék erdő, nádas, nemzeti park, utak, csatornák, árkok stb. A területet 15 ezer szerződés keretében hasznosítják, ebből 6 ezer jogviszony a közelmúltban járt le. A lejárt jogviszonyokat tavaly év végéig nem tudta felülvizsgálni a Földalap, ezért jobb híján egyéves megbízási szerződés keretében adta vissza a korábbi használóknak, hogy legalább az ötéves szerződések keretében futó agrár-környezetgazdálkodási célprogram ne kerüljön veszélybe. A tervek szerint augusztus 31-ig minden egyes jogviszonyt áttekintenek, a lejáró szerződéseket pedig szeptember 30-ig újra meghirdetik.
Hajrá önkormányzat!
A Földalap haszonbérbeadás, vagyonkezelésbe adás, földcsere és eladás révén gazdálkodna földjeivel. Eladni csak az 5–10 hektáros „szórványföldeket” szeretnék, ezt is csak úgy, hogy megszabnák, összesen mennyi föld lehet a pályázó kezében. A baj csak az ezekkel a szedett-vedett földekkel, hogy gyakran több bennük a villanyoszlop, az út és az árok, mint a föld. Vajon az önkormányzatok kapnák meg szociális célokra? Kérdésre válaszolva Medgyasszay László elmondta, hogy az önkormányzatok földszerzési törekvéseit ennél nagyvonalúbban támogatnák. „Támogatjuk például Tamási kérését, ahol 100 hektárt kérnek kötelező feladataik ellátásához” – hangzik el.
Valóban célszerű a helybeli foglalkoztatási gondokat helybeli termeléssel enyhíteni, egyúttal a közétkeztetés is megvalósítható ilyen módon. Az önkormányzatok mind az Új Széchenyi Terv kiírásaiban, mind a Földalap részéről kitüntetett figyelemre számíthatnak. Most érdemes pályázniuk, kapcsolatot keresniük döntéshozókkal! A tervek szerint a Földalap a döntésében figyelembe fogja venni a helyi viszonyokat is. Olyan 3-4 fős települési grémiumokat állítanának fel, amelyek tájékoztatni tudnák a pályázatkiírót arról, hogy melyik kérelem érdemes a támogatásra, ne adj isten tanácsot tudnának adni a pályázati kiírás megszövegezésében is. Talán ez az a grémium, amelyikről a készülő kamarai törvény kapcsán települési mezőgazdasági bizottság néven lehet hallani? A közeljövőben ez is kiderül.
Bérleti díjak és földadó
Bár Ángyán József újra és újra kinyilvánítja elkötelezettségét a demográfiai földprogram mellett (lásd még Haszon Agrár 2010/július), ezen a gyűlésen erről nem hallhattunk. Mint ismert, a gyermeket és a gazdálkodást élethivatásként vállaló fiataloknak ígértek kedvezményes, tartós földbérletet, mely örökölhető. A hallgatóban az a benyomás támadt, hogy szabadon felhasználható föld valójában igen kevés lehet a Földalap kezében. Az állami földeken 8 ezer haszonbérleti szerződés él, ezek jórészt igen „kedvezményes” bérletek. Hogy mennyire alacsonyak a bérleti díjak, arról az előadó találgatni sem mert, de nyilvánvalóvá tette, hogy a Földalap céljainak megvalósítását ez az alacsony bevétel nagyon akadályozza.
Medgyasszay László éppen ezért fontos célnak nevezte, hogy a meglévő bérleti szerződéseket módosítani lehessen. „Eddig csak a haszonbérlet időtartamát tudtuk kordában tartani, a bérleti díjra már sokkal nehezebb befolyást gyakorolni” – ismeri el. A lejáró szerződések esetében tudna a legegyszerűbben cselekedni az állam: nemcsak elővásárlási, de előhaszonbérleti jogra is igényt tartana, azaz nem a korábbi földhasználót illetné meg a föld további bérletének joga.
A meglévő szerződésekben a bérleti díjak megemelését kivitelezhetetlennek tartják, viszont komolyan fontolgatják a földhasználati adó bevezetését, amiből a haszonbérleti díjat levonhatná a földhasználó. Vagyis aki magas bérleti díjat fizet, az kevés adót fizetne, aki viszont alacsonyat, az sokat, így a korábbi versenyegyenlőtlenségek megszűnnének. A bérleti díjaknak felső határt is lehetne szabni – mondja a szakember. Francia példára mi is mondhatnánk, hogy a földalapú támogatás felénél ez nem lehet magasabb.
