Birtokpolitika az EU-ban

A termőföld tulajdonlása körül időről időre parázs viták robbannak ki. Nem csoda, hiszen ez a legfőbb termelőeszköz és komoly támogatási összegek is kapcsolódnak hozzá. A földtulajdon és -használat valamennyi uniós tagállamban stratégiai kérdésnek számít, és Római Szerződés ide vagy oda, mindenhol a nemzet történelmi gyökerei dominálnak.

Az unió minden tagállama arra törekszik, hogy úgy alakítsa ki saját birtokszabályozási rendszerét, hogy az ne legyen ellentétben a Római Szerződésben rögzített szabályozási elvekkel, viszont tükrözze az adott tagállam agrárpolitikai sajátosságait is. Az említett keretszerződés előírja, hogy ?a földtulajdon szerzését és hasznosítását minden másik tagállam állampolgára számára lehetővé kell tenni?. Az irányelv alapján bármely tagállamban a minimum két éve gazdálkodók tevékenységüket bármely más gazdaságban folytathatják. Az unió országaiból bárki bármilyen birtokot bérelhet, ezért a mezőgazdasági bérletek diszkriminatív jellegű korlátozását meg kell szüntetni. E rendelkezések miatt az unió országaiban olyan szabályozási modelleket dolgoztak ki, amelyekben az egyes államok nem különböztetik meg a mezőgazdasági vállalkozókat tagállami állampolgárságuk szerint, viszont a vidéki, helyben lakó, ténylegesen mezőgazdasági tevékenységet végző alanyokat előnyben részesítik a földtulajdon és -használat jogának megszerzésekor. Az EU-ban alkalmazott modellek arról tanúskodnak, hogy a szigorúnak tűnő kereteken belül is van mozgástere az adott államnak.

1. Az angolszász modell

NAGY-BRITANNIÁBAN és Írországban a történelmi fejlődés nyomán önellátó, saját értékeire jól támaszkodó, viszonylag nagy, körülbelül 75-80 hektár átlagnagyságú birtokméreten alapuló, családi és bérmunkára támaszkodó, vállalkozók által üzemeltetett mezőgazdasági farmstruktúra alakult ki. Az angolszász országokban a földforgalom és földhasználat szabályozása erősen liberalizált, és nem képez átfogó rendszert sem.

A) Tulajdonszerzés. Termőföld az Egyesült Királyság egész területén szabadon adható-vehető, külföldiek és gazdasági társaságok is korlátozás nélkül vásárolhatnak. A mezőgazdasági ingatlanok megvásárlásához nincs szükség mezőgazdasági képesítésre sem. Anglia területén például akkor is érvényes a földadásvételi szerződés, ha erről a földnyilvántartási hivatalt nem értesítik.

B) Haszonbérlet. Az 1995-ben elfogadott új bérleti törvény (Agricultural Holding Act) alapján megszűnt a kötelező életre szóló bérlet, helyette a határozott idejű haszonbérleti szerződések váltak általánossá. A két évnél rövidebb időre kötött szerződések ? amennyi ben nem mondják fel őket idejében ? lejártukkor automatikusan ugyan ennyi idővel, a két évnél hosszabb időre kötöttek viszont csak 1- 1 évvel hosszabbodnak meg. A bérleti díj a szerződő felek kölcsönös alkuján alapszik, időnkénti kiigazítását bármelyik fél 3 évente kérheti a bíróságtól. Érdekesség, hogy az új szabályozás szerint haszonbérleti szerződés szóban is érvényesen megköthető.

C) Öröklési szabályok. Angliában 1925- ig, Skóciában 1964-ig a mezőgazdasági birtok a legidősebb fiúra szállt. A hatályos angol jog ezt az előírást megszüntette, így a termőföldre is az általános öröklési szabályok vonatkoznak. A hagyatéki termőföld az örökhagyó halálakor egy mezőgazdasági végzettséggel (is) rendelkező vagyonkezelőé (végrendeleti végrehajtóé) lesz. Ez a kirendelt végrehajtó a birtok hozamából először kielégíti a hitelezőket, mivel a hagyaték megnyílásakor minden birtokra felvett követelés lejártnak tekintendő, majd tehermentesen átadja a hagyatékot az örökösöknek.

2. A francia modell

FRANCIAORSZÁGBAN FŐKÉPPEN az örökösödés szabályai miatt elaprózódott birtokszerkezet alakult ki, mely a földhasználati viszonyokat a haszonbérlet irányába mozdította el, és az állam a földhasználó oldalán be is avatkozott a magánjogi viszonyokba.

A) Üzemszabályozás. A francia rendszerben elsősorban a mezőgazdasági üzemre mint termelőegységre vonatkoznak korlátozások, s nem a földtulajdonra. Így tehát egy személynek akár több ezer hektár termőföldje is lehet, a tulajdonjog megszerzésére ugyanis az általános szabályok az irányadók. Az ilyen tulajdonos viszont csak földje töredékét használhatja saját maga,a többit haszonbérletbe kell adnia. Amennyi ben erre nem volna hajlandó, államigazgatási úton jelölnek ki egy bérlőt azok közül, akik birtokuk növelésének igényét előzetesen bejelentették a helyi földrendezési bizottsághoz. A termőföldre irányuló szerződések (adásvételi, ajándékozási, haszonbérleti) érvényességéhez hatósági jóváhagyás szükséges. Ennek oka az, hogy az igen szigorú alanyi és birtokméret- korlátozások betartását ellenőrizni kell. Az üzemi birtokminimum általában 25 hektár, de a helyi (regionális) sajátosságok, vagy különleges művelési mód (például intenzív kertészeti termelés) függvényében ez az érték csökkenthető. A birtokmaximum 125 hektár, extenzív marhatartás esetén pedig 250 hektár. Mezőgazdasági haszonbérleti szerződést csak olyan személy köthet, aki az így szerzett földterületet saját mezőgazdasági üzeme részeként kívánja művelni. Így érthető az az ? első látásra szigorú ? korlátozás, mely szerint a haszonbérelhető terület maximuma 75 hektár. A haszonbérleti díj minimális és maximális mértékét hatósági úton évente közzéteszik. A bérleti szerződés minimális ideje 9 év, s a bérlőnek joga van egyoldalúan a szerződés újabb 9 évvel történő meghosszabbítását kérni. Ezt a tulajdonos csak akkor utasíthatja vissza, ha maga vagy családtagja kíván a továbbiakban a birtokon gazdálkodni.

B) Állami földalapkezelés. A földpiac jelentős szereplője a Földrendezési és Mezőgazdasági Beruházási Társaság, melynek tulajdonosai mezőgazdasági érdek-képviseleti szervek, kamarák és agrár-hitelintézetek. E földalapkezelő szerv általános elővásárlási joggal rendelkezik bármely elidegenítésre váró mezőgazdasági ingatlanra, sőt a vétel - árat maga állapítja meg, ez ellen a tulajdonos csak a bíróságon élhet kifogással. A megszerzett földrészleteket a Társaság racionálisan művelhető egységekké formálja, majd köteles 5 éven belül gazdálkodók számára értékesíteni vagy legalább 18 (9+9) évre haszonbérletbe adni.

C) Öröklés.

Franciaországban a hagyatékot a bíróság utalja ki az arra érdemes örökösnek. A termőföld-öröklési szabályok szerint a mezőgazdasági üzemet egyben kell tartani, ezért a bíróság elsősorban annak adja az üzemet, aki annak továbbvitelére kötelezettséget vállal, és lehetőség szerint szakirányú végzettséggel is rendelkezik. A bíróság által kijelölt személy a többi örökössel forgalmi értéken köteles elszámolni.

3. A dán modell

DÁNIÁBAN A PARASZTSÁG politikai érdekérvényesítő képessége mindig is erős volt, így a XX. század első felében a nagybirtokok felszámolása során állami tulajdonba került földeket 30 hektáros gazdaságokká alakították, és kedvezményes állami kölcsönnel megtoldva kiosztották a paraszti családok között. Napjainkban is a dán jog korlátozza legszigorúbban a földszerzést.

A) Üzemszabályozás. A dán termőföldtörvény a mezőgazdasági üzemet tekinti szabályozási egységnek, így a termőföld használatának mennyiségi korlátozása is az agrárüzem szintjén értelmezhető. Egy földtulajdoni egység akkora lehet, amennyit a gazdálkodó saját és családja munkaerejével meg tud művelni, ez a gyakorlatban 3?125 hektárt jelent, kivéve a kizárólag állattenyésztéssel foglalkozó üzemeket, melyek legfeljebb 250 hektár legelőterülettel rendelkezhetnek. Ha a farmer állattartással is foglalkozik, garantáltan rendelkeznie kell akkora földterülettel, ami a gazdaságban keletkező trágya környezetbarát elhelyezéséhez szükséges. Az állatok száma üzemi szinten nem haladhatja meg az 1,7-2,3 számosállat/hektár mértéket. Mivel Dániában az agrárüzemek több mint 90 százalékán a tulajdonos él és gazdálkodik, a haszonbérlő védelme kevésbé részletesen szabályozott. Haszonbérleti szerződés írásban, határozott időre, de legfeljebb harminc évre köthető, a bérleti díj pedig szabad megegyezés tárgya. A haszonbérlőnek sem elővásárlási, sem előhaszonbérleti joga nincs. Gazdasági társaság akkor szerezhet mezőgazdasági földtulajdont, ha a tár-saságnál többségi szavazati joggal és legalább az alapító vagyon 10 százalékával rendelkező magánszemélyek megfelelnek a mezőgazdasági üzem tulajdonlásához előírt feltételeknek. Egyúttal a társaságban fennmaradó további részesedéseknek az előbbi személyekkel szoros rokoni kapcsolatban állók vagy intézményi befektetők kezében kell lennie.

B) Öröklés. Dániában végrendeletben a teljes agrárüzemi hagyatékra kizárólag egy örökös nevezhető meg, akinek a többi örököst az üzem forgalmi értékénél alacsonyabb, úgynevezett hozam értéken ki kell elégítenie. Végrendelet hiányában a közjegyző osztatlanul adja át a gazdaságot az örökösöknek, akik vagy közösen üzemeltetik tovább a gazdaságot, vagy haszonbérbe adják, vagy ha van olyan az örököstársak között, aki vállalja a föld megművelését, akkor az kérheti a bíróságtól, hogy neki adják át a gazdaságot.

4. A porosz (német) model

A POROSZ MODELLT KÖVETŐ országok földjogi szabályozása átfogóan kiterjed a földtulajdon, földhasználat és a földöröklés intézményeire, azonban a felek szerződési szabadsága sokkal erőteljesebben érvényesül.

A) Tulajdonszerzés.

A termőföld tulajdonszerzését rendező törvény alapján a földadásvételi szerződések hatósági jóváhagyás mellett érvényesek. A jóváhagyás akkor tagadható meg, ha a tervezett ügylet egy hektárnál kisebb, azaz életképtelen üzemméretet eredményezne. A helyi lakosoknak, illetve a helyi önkormányzatoknak elővásárlási joguk van, ha a vevő nem főfoglalkozású mezőgazdasági vállalkozó, vagy ha nem rendelkezik megfelelő mezőgazdasági képzettséggel. A tartományi szinten meghatározott mérethatár felett az eladási szándékról értesíteni kell a helyi polgármesteri hivatalt, amely a birtokot vagy maga vásárolja meg, vagy felkínálja megvételre a helybeli gazdáknak. Külföldiek és jogi személyiségű társaságok a belföldiekkel azonos feltételek mellett vásárolhatnak termőföldet.

B) Haszonbérlet.

A német haszonbérleti törvény szerint haszonbérleti szerződés csak határozott időtartamra köthető, és legfeljebb 18 évre hosszab bítható meg. A szerződés csak hatósági jóváhagyással érvényes. A legtöbb tartományban a bérlőnek elővásárlási, illetve előhaszonbérleti jogot is biztosítanak. A túlzott birtokkoncentráció megelőzésére üzemi méretmaximumot is megállapíthatnak tartományi szinten. Eszerint nem szerezheti meg a földterület bérleti jogát az a személy, akinek a használatában lévő földterület nagysága meghaladja a tartományban érvényes felső birtokhatárt. Ez jellemzően 80-100 hektár körüli.

C) Öröklés.

A német öröklési rendben elsődlegesen a végrendelkezés szabadságának elve érvényesül. Ennek lényege, hogy ha az örökhagyó végrendeletében kikötötte, hogy az általános öröklési szabályok érvényesüljenek, akkor a termőföld fejenként egyenlő arányban szétosztható az örökösök között, ha viszont nincs végrendelet, akkor a termőföld örököse csak közeli hozzátartozó (le- és felmenők, illetve a túlélő házastárs) lehet. Ha több jogosult is van egy örökösi osztályon belül (például két leszármazó), akkor az az örököstárs jogosult a gazdaság továbbvitelére, aki vállalja, hogy legalább tíz éven keresztül működteti a mezőgazdasági üzemet. Elsőbbséget élvez a szakirányú képzettséggel rendelkező örökös.

D) Tagosítás.

A német jog szerint azokat a földeket, amelyek öröklés vagy más átruházási ügyletek (például adásvétel) folytán szétaprózódtak, államigazgatási eljárás kertében 20 évente tagosítással egyesíteni kell. Az eljárás alá vont területek tulajdonosai egy kényszertársulás jellegű, jogi személyiséggel rendelkező közbirtokosságba kerülnek, melyen belül a földeket birtok- összevonási célú cserék formájában egyesítik, a földjükről lemondó tulajdonosok pedig pénzbeli kárpótláshoz jutnak.

5. Osztrák óvatosság

AUSZTRIÁBAN a földjogi szabályozás tartományi szinten, a helyi sajátosságokat figyelembe véve valósul meg. A szabályozás jellege az előzőekben leírt német modellel mutat hasonlóságot a következők szerint:

A) Tulajdonszerzés.

A földforgalom (adásvétel, haszonbérlet) előzetes hatósági hozzájáruláshoz kötött. A telekspekuláció kivédésére a tiroli hegyvidékekben csak olyan személy szerezhet termőföldet, aki megfelelő szakvizsgával rendelkezik, illetve egy gazdakamarai szakbizottság előtt bizonyítani tudja ?gazda mivoltát?.

B) Tagosítás.

Minden tartomány meghatározza a művelhető legkisebb gazdasági egységet (birtokminimum), maximális birtokméretre vonatkozó előírás azonban sehol sincs. Kötelező képesítési megkötések nincsenek, de indirekt módon (például hitelkedvezményekkel) az osztrák agrárpolitika érvényre tud juttatni ilyen kritériumokat is.

C) Öröklés.

A mezőgazdasági üzem mint hagyaték először az összes örökösre száll, akiknek meg kell egyezniük, ki lesz az egyedül tovább gazdálkodó, megegyezés hiányában viszont a bíróság jelöli ki azt a személyt, aki tovább viheti a gazdaságot.

Orlovits Zsolt

Haszon Agrár 2008/1.