Állami földek újrabérelve

65 ezer hektár állami földet újra haszonbérbe adnak – tömbösítve és egységes áron. A nagy állattartó társaságok, amelyek a hazai termelés döntő hányadát adják, attól rettegnek, hogy kihúzzák alóluk a földet. A kicsiknek viszont a kötelező állattartásba törhet bele a bicskájuk.

Gyakorlatilag megszűnt a korábbi bérlők elő-haszonbérleti joga az állami földeken. A földtörvény legutóbbi módosításával a jogosultsági lista élére az állam került, mégpedig az állam nevében eljáró Nemzeti Földalapkezelő Szervezetet (NFA). A most újra bérbe adandó 65 ezer hektár állami föld korábbi használói attól félnek, hogy elveszítenek majd olyan területeket, amelyek a gazdaság működtetése szempontjából fontosak.

A legnagyobb veszély abban rejlik, hogy megszűnik az agrártársaságok termelési biztonsága. A bankok pedig teljesen kivonulhatnak a bizonytalanná váló szegmensből, és elzárhatják a fejlesztést szolgáló, illetve forgótőke-hiteleket. A társaságok ellehetetlenülése miatt esetleg nem gyarapodni, hanem éppenséggel csökkenni fog a munkahelyek száma. A legnagyobb fehér foglalkoztatók pedig tagadhatatlanul a nagy cégek, amelyek egyúttal kiváló adózók is.

Feltétel: állattartás

A már felvett hitelek törlesztése is megoldhatatlan feladat elé állíthatja azokat a vállalkozásokat, amelyek elveszítik a bérelt állami földterületüket. De máris hallani olyan jelzéseket, hogy az új rendszerben a családi gazdaságok szintén elbúcsúzhatnak a bérelt földtől. Ennek oka részint az, hogy nehéz lesz kiszűrni helyi szinten a személyes érdekeket. De főként azért következhet be , mert az állami földek bérleti jogát kötelezően állattartáshoz kötik – nem is kevéshez –, ez pedig a kisgazdaságokra nem jellemző tevékenység.

Vállalni kell, hogy minden második hektár után egy nagyállat-egységnyi állományt alakít ki a pályázó, és azt öt gazdasági éven át megőrzi. Tehát egy átlagos, harminchektáros földdarab esetén 15 felnőtt tehenet vagy 100 birkát, vagy harminc kocát, avagy több mint ezer tojótyúkot kell tartani.

A lejárt haszonbérleti szerződésekkel érintett állami földterületeket birtoktömbönként hirdetik meg. A kiírások a www.nfa.hu oldalon jelennek meg. Az eddig felkerült pályázatok zömmel 20–50 hektáros területekre vonatkoznak – ezek jellemzően egybefüggő, jól művelhető területek. Persze akadnak kivételek: például Zalában néhány hektáros, széttagolt földdarabokat kínálnak. A termőföldeket a nyertes pályázók 20 évre kapják haszonbérbe, a bérleti díj kétévente felülvizsgálható.

A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet az eljárásnál a helyben lakó, életvitelszerűen mezőgazdasági tevékenységet folytató termelőket hozza helyzetbe. A földterületekre családi gazdálkodók, őstermelők, egyéni vállalkozók és gazdálkodó szervezetek jelentkezhetnek. A pályázók lakhelye illetve székhelye nem lehet távolabb az érintett termőföld 20 kilométeres körzeténél. Emellett a nyertesnek nem lehet köztartozása, és 1200 hektárnál több földet nem tulajdonolhat illetve bérelhet senkitől.

A tömbösített állami földekre kiírt pályázatokat az NFA területi irodáiban és az önkormányzatoknál kell kifüggeszteni, és ettől számítva 45 napon belül lehet benyújtani a jelentkezéseket. A regisztrációs díj 40 ezer forint, és további három alkalommal lehet (90 napon belül) 8 ezer forint (plusz áfa) ellenében pályázaton részt venni. A haszonbérleti díj – a föld elhelyezkedésétől és országrésztől függetlenül – 1250 forint aranykoronánként, hogy a „kicsikre” ne lehessen rálicitálni. Pályázati biztosítékot is le kell tenni, ami az éves haszonbérleti díj (aranykoronánként 1250 forint) 10 százaléka. Ez azonban beleszámít a létrejött szerződés bérleti díjába.

A pályázatokat egy 500 pontos értékelési rendszerrel döntenék el. A legnagyobb súllyal az állattenyésztés fenntartása, fejlesztése esik a latba. De számítanának a következők is: szakirányú végzettség, foglalkoztatotti létszám, állattartásra, terménytárolásra használt épületek méretei, továbbá az állatállomány, illetve a szőlő-gyümölcs ültetvények nagysága.

A gazdálkodási tervben pedig figyelembe vennék az állatállomány, a szőlő-gyümölcs terület növelését, az aranykalászos gazdák foglalkoztatását, az integrációs részvételt, a génmegőrzést, de még a gyermekvállalást is.

Kétévente újraszabott ár

„Ez a tervezet nem segíti azt a kormányzati elképzelést, hogy az állattartás aránya növekedjen, de még a hazai állatállomány fogyását sem lesz képes megállítani” – vélte Jancsó István, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Léhen gazdálkodó Abaúji Charolais Mezőgazdasági Zrt. elnöke.

„Mi éves átlagban 1100 nagyállat-egységet tartunk, húsmarhát. Csak nagy területekkel lehet biztosítani egy nagyüzemi állattartó telep szálas-, tömegtakarmány-, abrak- és alomigényét, a trágya elhelyezését. Hiába sorolják a tenderben első helyre az állattartás fejlesztését, ha a feltételekben a birtokpolitikai elemek keverednek a szociál- és népesedéspolitikai elemekkel. Mindez nem segíti a kívánt célok elérését.”

Jancsó szerint a termelésbiztonság miatt a legjobb lenne, ha lehetővé tennék a társas vállalkozások számára is a tulajdonszerzést. A bérleti szerződés nem ösztönzi az állattartókat hosszú távú fejlesztési döntések meghozatalára. Ez nemcsak a társaságokra, hanem az egyéni, családi gazdaságokra is érvényes – hangsúlyozza Jancsó.

„Különösen aggályos az, hogy kétévente felülvizsgálnák a bérleti díj mértékét, és ha nem fogadom el az NFA ajánlatát, akkor elveszítem a bérleti jogosultságomat” – teszi hozzá az elnök. „Nekünk öt év múlva lejár az állami földre kötött haszonbérleti szerződésünk, de hiába ígérik, hogy az állattenyésztés élvezi az elsőbbséget, ha időközben változnak a preferenciák… A telepünk körül kizárólag állami földeket bérlünk. Hogy kezdjek így fejlesztésekbe, rekonstrukciókba?”

Inkább több támogatást várna a szakember a kormányzattól, éspedig azoknak, akik még hajlandók vállalni ennek az ágazatnak a kockázatait. Szerinte az elmúlt 20 év kormányaiban irracionális a rettegés attól, hogy mi lesz, ha a társas vállalkozások földtulajdonhoz jutnak.

Pedig pont az az irracionális, ahogyan elválik egymástól az állattartás és a földtulajdon. Nem véletlen, hogy a holland, német szakmai befektetők korszerű technológiájú telepeiket Szlovákiába, Romániába viszik, és nem a kiváló adottságú Magyarországon próbálkoznak. Húsmarhát véleménye szerint 50–100 jószág alatt nem érdemes tartani, ehhez viszont tőkeerős vállalkozás kell. A cég 300 ezres marhaállományából egyébként alig 117 ezer a húsmarha.

„A Lajtán túl is zajlik a tőke- és birtoktest-koncentráció” – folytatja a vezérigazgató. „Ez a folyamat nemcsak a jövedelmezőség miatt gyorsult fel, hanem azért is, mert egyre kevesebb a fiatal, aki vállalja a mezőgazdasági munkát.” Szerinte a mai támogatási rendszerben egy állattartással nem foglalkozó növénytermesztő gazda jövedelmezősége sokkal jobb, „mint azé, aki bevállalja akár a tejelő, akár a húsmarha tartását, nem is beszélve a mélyrepülésben lévő sertéságazatról.”

30 marha elég lehet

Egy négytagú család talpon maradásához szükséges életképes üzemméret meghatározására tett kísérletet az Agrárgazdasági Kutató Intézet. Eszerint a növénytermesztésben az adott kultúrától függően (zöldség-gyümölcs, gabona, olajos növények) 1–300 hektáros földterülettel számoltak. Az állattartásban 31 tejelő tehén, vagy csaknem 11 ezer tojótyúk, avagy 853 hízósertés nyújthat biztos alapot a megélhetéshez.

Tikkel Andor a Somogy megyei Torvalyon gazdálkodik, és 120 jószágot tart. Foglalkozik tejelőállománnyal, de tart húsmarhákat is. A gazda szerint 30 tejelő tehénnel vagy marhával már elérhető a megélhetéshez szükséges bevétel. Ha van a gazdának saját földje is, akkor már 30–100 hektár bérelt terület is sokat könnyít a helyzetén.

Szerinte a tömbösített meghirdetés ugyancsak jó döntés volt, ezzel együtt előfordul, hogy fizikailag elaprózott területek szerepelnek a kiírásban. Márpedig az állattartók nemigen tudnak mit kezdeni az 1–2 hektáros darabokkal.

A gazda jónak tartja, hogy maximálták a bérleti díjakat. „Az ilyen pályázatoknak köszönhető, hogy mi, állattartók még egyáltalán labdába tudunk rúgni” – hangzik el. Tikkel Andor is úgy gondolja, hogy birtokfejlesztésbe legalább 20 éves futamidőre köthető bérleti szerződéssel érdemes belevágni. „Mi inkább a húsmarhatartást bővítenénk, mert a mi vidékünkön – főként ekkora üzemmérettel – ez a kedvezőbb megoldás.”

Tejelőállományt csak intenzíven éri meg tartani, az pedig nagy beruházást és komoly takarmánybázist igényel. Somogyban egyébként sok a vadkár, és a növénytermesztés kevésbé sikeres tevékenység, mint másutt. Inkább legeltetésre alkalmas a táj, ezért is döntöttek a húsmarha mellett. Tikkel Andort nem riasztja el a pályázástól sem a 40 ezer forintos regisztrációs díj, sem a bérleti díj összegének 10 százalékos kauciója. Az inflációval korrigált bérleti díjat is elfogadhatónak tartja.

Wagenhoffer Zsombor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezető igazgatója szerint a legelőre alapozott extenzív húsmarha-, illetve juhtartás esetén is életképes gazdaságot lehet kialakítani 100–300 hektárnyi gyepterületen. De a puding próbája az evés. Majd csak a pályázatok elbírálása során derül ki, mennyire tudja tartani a kormány a kitűzött célt: a közepes méretű, állattartásra is hajlandó gazdaságok erősítését.

„Bízom benne, hogy az állattenyésztőket képviselő szakmai szervezetek véleményét is kikéri majd a Birtokpolitikai Tanács” – említi az ügyvezető igazgató. Szerinte több ágazat fejlesztése és jövője áll vagy bukik azon, hogy sikerül-e végre az állattenyésztőket földhöz juttatni. A bérleti díjak megállapítását és a felülvizsgálatot bár kényes dolognak tartja, egyben ésszerűnek is.

„Ma már nagyon kevés állattartó gazdaság van, és igen kevés új belépőre lehet számítani. Ezt a szakma nehézségei és a szerény jövedelmezőség okozza. Jó lenne, ha a döntéshozókban is tudatosulna, hogy egy szűk körről beszélünk, ahol valamennyi szereplőre szükség van” – figyelmeztet Wagenhoffer Zsombor. Az állattartók között megnevezhetünk kedvenceket, de vigyázni kell, nehogy ezzel többet ártsunk, és a végeredmény még kevesebb gazdálkodó és haszonállat legyen.

Fontosnak tartja a szövetség igazgatója, hogy az állam támogatja az olyan fiatal, szakképzett, helyben lakó pályázókat, akik az állattenyésztést fejleszteni kívánják, és gyermeket vállalnak. De szerinte ezt úgy kell tenni, hogy azzal ne ártsunk a ma még működő, más típusú vállalkozásoknak.

Állategység-számítás*

Kérődzők, lófélék
Két évnél idősebb bika, tehén és más szarvasmarhafélék, hat hónapnál idősebb lófélék	1
Szarvasmarhafélék hathónapos kortól kétéves korig	0,6
Hat hónapnál fiatalabb szarvasmarhafélék	0,4
Szamár, öszvér	0,6
Juh	0,15
Kecske	0,15
Sertésfélék
Tenyészkoca >50 kg	0,5
Egyéb sertés	0,3
Baromfifélék
Tojótyúk	0,014
Egyéb baromfi	0,03

* Az állatok darabszámát beszorozva a megadott szorzóval megkapjuk, mennyi állategységet érnek.