Kivágom a fádat!

Egy fa gyakran kerülhet úgy a telekhatárra, hogy később kiderül: túl nagyra nő, és áthajlásával zavarja a szomszédot a telekhasználatban. Még az is megeshet, hogy egy egész fasor rossz helyen áll: a szomszéd telkén és nem a telekhatáron. Ki az, aki ilyenkor kivághatja?

 

Senki nem teheti meg büntetlenül azt, hogy a közös telekhatáron – vagy netán azon túl! – kivágja a más tulajdonát képező fákat, bokrokat. Ez a cselekmény büntetőjogi felelősségre vonással végződhet. A Legfelsőbb Bíróság egy eseti ítéletében kimondta, hogy rongálás bűncselekményét követi el az a telektulajdonos, aki a szomszédjával közös telekhatáron, a korábbi tulajdonossal egyetértésben ültetett fákat – se szó, se beszéd – kivágja.

 

Ezt még akkor sem teheti meg, ha új tulajdonosként újra kiméreti a telket. Majd arra a következtetésre jut, hogy a telekhatárok nem stimmelnek, és a fák valójában az ő telkén állnak. Hogy mi a helyes eljárás ilyenkor, azt most ismertetjük.

 

Mi történt?

 

Az esettel érintett ingatlan egy kft. tulajdonában állt, míg a közvetlenül szomszédos ingatlan egy magántulajdonosé volt. Utóbbi a két telek közös határára, a saját telkén, annak teljes hosszában tujákat telepített még 1996-ban, és ezt a szomszédos ingatlan akkori tulajdonosával egyeztette. Amikor a kft. a szomszédos telket megvásárolta, a tujafák már több mint öt éve a telekhatáron álltak.

 

A kft. első teendője volt, hogy telkének pontos határait földmérővel kitűzette. Ekkor kiderült, hogy a magántulajdonos tujafáinak egy része valójában az ő telkén áll. Ezért a tereprendezési munkák során a telekhatár utcafrontról számított első húsz méterén lévő 30 db oszloptuját kivágatta, és a szeméttelepre szállította. A kivágott fák értéke 1,8 millió forint volt.

 

A kft. védője szerint rongálás nem valósult meg, mert az alapügyben eljárt bíróság helytelenül értékelte úgy, hogy a kivágott fák nem a kft. tulajdonát képezték. A Polgári Törvénykönyv rendelkezése szerint ugyanis a fák mint alkotórészek a telek jogi sorsát osztják. Vagyis a fa azt a földtulajdonost illeti meg, akinek a földjén áll.

 

Mivel az oszloptuják a kft. által kiméretett területre „kerültek”, azok nem minősülhettek idegen dolognak. A védő szerint a szomszéd azzal, hogy idegen tulajdonra ültette a növényzetet, annak gyökeresedése után elvesztette annak tulajdonjogát.

 

Kié a fa?

 

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak, az alapügyben eljárt bíróságok jogi álláspontjával értett egyet. A Büntető Törvénykönyv szerint rongálást követ el az, aki idegen vagyontárgy megsemmisítésével, vagy megrongálásával kárt okoz. A vagyontárgy idegen volta az elkövető szempontjából azt jelenti: tisztában van vele, hogy az elkövetési tárgy nem az övé. Jelen ügyben a kérdés az volt, hogy a kft. tulajdonosa tudta-e, hogy az értékkel bíró tujafák nem az ő, hanem a sértett tulajdonát képezik? Ha tudta, akkor azt is tudnia kellett, hogy csak a szomszéd jogosult rendelkezni róluk. A bizonyítás a továbbiakban erre irányult.

 

Amikor a kft. az ingatlant megvásárolta, a tujafasor már több mint öt éve a telekhatáron állt, azt oda a sértett jóhiszeműen, az előző tulajdonos hozzájárulásával ültette. A kft. vezetője tisztában volt azzal, hogy az értékkel bíró fákat a szomszédja telepítette és gondozza, tehát azok számára idegen dolgot jelentenek. Amikor az alkalmazottainak utasítást adott a 30 tuja eltávolítására, tudnia kellett, hogy ezzel a szomszédjának kárt okoz. Ezzel a rongálás törvényi tényállását maradéktalanul kimerítette.

 

Hogyan kellett volna?

 

Elkerülte a kft. védőjének figyelmét, hogy az ingatlan tulajdonjogának megszerzéséhez ingatlan-nyilvántartási bejegyzés is szükséges. A korábban fennálló telekhatárt pedig csak a földhivatal vagy a bíróság változtathatja meg. Ezért a kft. akkor járt volna el jogszerűen, ha először a telekhatár-kiigazítási igényét a sértettel szemben bírói úton vagy más hatósági úton érvényesíti.

 

Ehelyett a szomszéd értesítése és a hivatalos út igénybevétele nélkül a már több éve fennálló birtokállapotot önkényesen, a sértettnek kárt okozó módon megváltoztatta. Az ilyen magatartás jogellenes.

 

A városi bíróság ítéletével – melyet a megyei bíróság is helybenhagyott – a terhelt bűnösségét rongálás büntettében állapította meg. Ezért őt három évre próbára bocsátotta, és egyben a szomszéd részére 1,8 millió forint kártérítés megfizetésére is kötelezte.

 

Talán minden másképp történt volna, ha a kft. tulajdonosa a szomszédjával beszélő viszonyban van, és vele tárgyalja meg, hogyan oldható meg a probléma.

 

Ki vághatja le az áthajló ágat?

A Polgári Törvénykönyv értelmében a más tulajdonában álló, áthajló ágakat akkor vághatjuk le, ha azok zavarnak, a föld rendes használatában gátolnak minket, és a fa tulajdonosa azokat a felhívásunk ellenére sem távolítja el önszántából. Csakis e kettős feltétel együttes fennállása esetén élhetünk ezzel a lehetőséggel!

Ha a lombkorona nagy részét el kellene távolítani ahhoz, hogy a zavarás megszűnjön, és emiatt a fa élete vagy statikai állapota is veszélybe kerülne, célszerűbb a teljes fa kivágását kérni a szomszédtól. A fa kivágásának költségét az viseli, akinek a telkén a fa áll.

Tehát a szomszédot telkének használatában átnyúló lombkoronával gátolni, vagy letörésre hajlamos ágakkal veszélyeztetni nem lehet!