Elszámolta a földhivatal

Bárki bármikor, határidő nélkül számíthat arra, hogy „térképezési és területszámítási hibára” hivatkozással a földhivatal megrövidíti a földterületét. Erre valóban korlátlan lehetőségük van a földhivataloknak, ám saját korábbi tévedését így nem korrigálhatná. Egy hivatallal viszont csak akkor húzzunk ujjat, ha be tudjuk bizonyítani: a döntése miatt kárunk keletkezett.

Az érintett gazdálkodók korábban öröklés jogcímén váltak külterületi földtulajdonossá, a hagyatékátadó közjegyzői végzésben foglaltak alapján. Az öröklést követően néhány év múlva egy egyszerűsített határozatot kaptak az illetékes földhivataltól, mely szerint a szántó művelési ágú ½-½ tulajdoni hányadú ingatlanuk az eddiginek a harmadára csökkent (15 672 m2-ről 5701 m2-re). A földhivatal azzal indokolta döntését, hogy korábbi – még a hagyatékátadó végzés alapján meghozott – döntését térképezési és területszámítási hiba kijavítása jogcímen kellett megváltoztatnia (jelentősen csökkentenie).

 

A földhivatal az adott földterület méretét annak idején, 1993-ban a Földkiadó Bizottság határozata alapján jegyezte be a nyilvántartásba. A Földkiadó Bizottság döntésében három helyrajzi szám alatt nyilvántartott földterületet adott át az eredeti tulajdonosnak, melyek mértékét egyenként határozta meg. Hogy hogy nem, amikor a területeket bevezették a földhivatal a nyilvántartásába, a Földkiadó Bizottság határozatában foglaltaknál nagyobbra hízott a terület.
A három helyrajziszám összevonása az eredetinél háromszor nagyobb területméretet eredményezett...

Nem létezőt örököltek

 

Az időközben elhalt eredeti tulajdonos örököseinek 2003-ban a közjegyző a fenti, ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett nagyságú ingatlant fele-fele arányban adta át. A közjegyzői hagyatékátadó végzés a közhiteles ingatlan-nyilvántartási adatok alapján 15 672 m2 szántó tulajdonjogához juttatta a két örököst. Ez ugyanakkor eltért az egykori Földkiadó Bizottság határozatában megjelölt 5701 m2-től. Utólag már lehetetlen kideríteni, hogy kinek a hibájából nőtt „papíron” közel a háromszorosára az örökösök tulajdonába került ingatlan, de annak tényleges nagysága vitathatatlanul az eredetivel azonos, 5701 m2.

 

Annak ellenére, hogy a földhivatali nyilvántartásba bejegyzett jogok és tények közhitelesek – így azokat mindenki köteles elfogadni –, nem lehet felülemelkedni azon sem, hogy a valóságban csupán harmadannyi földterület áll rendelkezésre, mint amennyit a nevezettek tulajdonaként nyilvántartanak. A földhivatal feltehetően az időközben bekövetkezett digitális földmérési kötelezettségének eleget téve észlelte 2010-ben a tényleges állapot és a hatályos bejegyzés közti ellentmondást. Ennek korrigálására lépte meg a „térképezési és területszámítási hiba” intézkedését.

Beperelhetjük

Erre a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény ad jogi lehetőséget a földhivatalok számára. A hivatkozott rendelkezés kimondja, hogy felmérési, térképezési vagy területszámítási hiba esetén az ingatlanügyi hatóság az alaptérképet – illetve a hozzá tartozó területi adatokat – bármikor, hivatalból is kijavíthatja. Ebből következik, hogy határidőkorlát nélkül hozhatnak olyan döntést, amelynek eredményeképpen kisebb vagy nagyobb lesz valakinek a földterülete, mint amennyi az ingatlan-nyilvántartás szerint addig volt.

Ezzel együtt nem vitás, hogy ez az eljárás mégiscsak sértette a vétlen tulajdonosok érdekeit. A kérdés az, hogy ilyen esetben ki és kitől követelhet kártérítést. Kártérítési igényünket azzal a szervvel, hivatallal szemben lehet érvényesíteni, amelynek a hibájából a tényleges és a jogi helyzet eltért egymástól. Ez a szerv jellemzően a földhivatal.

Ha úgy érezzük, álláspontunk védhető és bizonyítható, forduljunk bírósághoz kártérítési igényünkkel. Erre persze eredménnyel akkor van esélyünk, ha még az elévülési időn belül vagyunk, és ha bizonyítani tudjuk, hogy kárunk keletkezett, valamint azt, hogy a károkozás a földhivatali eljárással ok-okozati összefüggésben állt.

Amennyiben az új tulajdonosok a hiba napvilágra kerülése előtt a terület értékesítésére kényszerültek volna, könnyen előállhatott volna olyan helyzet, ami anyagi kárt okoz a szerződő feleknek. Ilyen esetben ne tántorítson el minket a jogi lépésektől az a tény, hogy egy hivatallal állunk szemben.