Sok múlik a szecskázáson

A kukoricaövezetekben, így Magyarországon is, a nagy teljesítményű tehenek takarmányozásának alapját a jó minőségű kukoricaszilázs adja. Ehhez nemcsak a növény termesztéstechnológiájának és az időjárásnak kell ideálisan alakulnia, hanem szükség van egy jó szecskázóra is.

Magyarországon a tejtermelő tehenészetek döntő többségében 600?1000, vagy afeletti állatlétszámmal dolgoznak. Ennek egyszerűen jövedelmezőségi okai vannak. A nagy tejhozamú tehenek takarmányozásában 6000 kg termelés felett a silókukorica-, illetve a kukorica-keverékszilázsok etetése nélkülözhetetlen. A nálunk is egyre szélesebb körben alkalmazott TMR etetési technológiához egy 600?1200-as létszámú tehenészetben évente 450?900 vagonnyi kukoricaszilázst szükséges.

 

A termelés színvonalát meghatározza a tömegtakarmányok minősége (lásd 2008/3. lapszámunkban a tejtermelésről szóló írást). Ha ez rossz minőségű, akkor takarmány-kiegészítőkkel már nem tehetjük jóvá, csak a költségeink növekednek. Ahhoz pedig, hogy jól sikerüljön a szilázs, a takarmány-alapanyag puszta minőségén túl másra is szükség van: megfelelő műszaki háttérre és jól alkalmazott silózási technológiára.

Kis szecskamérettel jobb

A SILÓKUKORICA HAGYOMÁNYOS betakarítása 70 százalék körüli (a teljes növényre vonatkozó) nedvességtartalom mellett történik, ebben az esetben a szár és a levélzet még zöld, a kukoricaszemek pedig a tejes érés állapotában vannak. Ezt a kukoricát korábban 25?30 milliméteres szecskamérettel dolgozhattuk fel, de ma már a szecskázó dobok ennél hatékonyabb aprítást is lehetővé tesznek. 10- 11 mm körüli értékre beállítva a szecskahosszt, növelhető a betárolt mennyiség, a tömörítés mértéke, hatékonyabb a kitárolás, kiosztás is.

Teljes növényi zúzalék

A SILÓKUKORICA-SZILÁZS tápértékét a kukoricaszemek érettsége határozza meg. A hagyományosan aprított szilázsba azonban az érett, magas tápanyagtartalmú kukoricaszemek egészben, sértetlenül kerülnek be. Ezzel az a probléma, hogy az állatok nem tudják meg-emészteni, így a szemek tápanyagtartalma sem hasznosul.

Éppen ezért terjedt el a teljes kukoricanövényből készült zúzalék előállítása. Ebben az esetben a betakarítás a kukorica érettebb állapotában, 60?65 százalékos nedvességtartalom mellett történik. Ilyenkor a szár és a levélzet már kissé sárgul, a kukoricaszemek pedig teljes érési stádiumban vannak.

Javuló munkaminőség

A SZECSKÁZÓGÉPEKET gyártó cégek folyamatosan fejlesztik eszközeiket az említett célok elérése érdekében, azaz növelik a teljesítményt, javítják a munkaminőséget és csökkentik a fajlagos energia-felhasználást. A különböző nagyságú állattartó vállalkozások teljesítményben és az üzemeltető motor teljesítményigényének tekintetében széles palettán válogathatnak: az egészen kis teljesítményű függesztett szecskázóktól a nagy teljesítményű önjáró gépekig egyformán jó munkaminőséggel dolgozó gépek kaphatóak.

Függesztett gépek a kisüzemnek

KIS ÁLLATÁLLOMÁNNYAL ? kb. 20 tehénnel és azok szaporulatával ? gazdálkodók igényeinek elsősorban a kétsoros függesztett szecskázók felelnek meg. Ezek a gépek a traktor hárompont-függesztő berendezéséhez csatlakoztathatók, és a traktor hátrameneti sebességfokozatában üzemeltethetők, vagy pedig oldalra kihajtva a traktor jobb oldalával párhuzamosan. Ezek a kis szecskázók egyszerű szerkezetűek. A kukoricaszárat rotációs szerkezet vágja le, és láncos behordó szállítja a rendszerint két-három hengerből álló etetőszerkezethez.

A szecskahosszúság az etetőszerkezet hengereinek fordulatszám-, illetve kerületi sebességének változtatásával állítható, ez pedig két-három fokozatban, általában a hajtás áttételének változtatásával, lánckerék vagy szíjtárcsa cseréjével történik. A függesztett konstrukció és a kis tömegteljesítmény miatt az aprítóberendezés általában egyszerű, kör alakú tárcsára szerelt aprítókésekből és az adagolónyílás alsó részének kemény fémmel felhegesztett részéből, mint állókésből áll. A felaprított anyagot a tárcsára szerelt dobólapok forgatható kifúvócsövön keresztül juttatják a ? vontatott vagy szinkronban haladó ? szállítójárműre.

Vontatott gépek a nagyobbaknak

A NAGYOBB, 200?600 tehenes állományok igényeit elsősorban a háromsoros adapterrel szerelt vontatott gépek elégíthetik ki. Ezeknek a silókukorica-adapterei szintén rotációs szerkezettel vágják le az anyagot, amelyet fülesláncok szállítanak az etetőszerkezethez. Az etetőszerkezet ? a nagyobb mennyiség minél egyenletesebb tömörítése és szállítása érdekében ? általában négy hengerből áll. Közülük a felső kettő rugóval van leszorítva, és a változó anyagmennyiségnek megfelelő rugóerő ellenében ? a paralelogramma vezérlésű felfüggesztésnek megfelelően ? elmozdulhat.

Vontatott gépek esetében a tárcsás és a dobos aprítószerkezettel szerelt változatok egyaránt megtalálhatók. A tárcsás aprítóberendezések olcsóbb, egyszerűbb szerkezetűek: kör alakú tárcsára sugárirányba szerelt, egyenes vágóélű késekből és a terményt megtámasztó ellenkésből állnak. Az ellenkés itt is gyakran az adagolórés alsó, kemény fémmel felhegesztett lapja. A tárcsára szerelt kések élezése köszörűtárcsával történik, a tárcsa visszafelé forgatása közben.

A dobos aprítószerkezet a gép szimmetriatengelyére merőleges. A kétoldalt csapágyazott dob tengelyére ékelt késtartókhoz csavarkötéssel csatlakoznak az egyenes vagy kissé csavart vonalvezetésű kések. Az anyagot a dob késeivel szemben jó minőségű kopásálló acélból kialakított állókés támasztja meg. Utóbbinak elmoz-dításával állítható a késhézag, illetve az állókés ? kopás esetén ? 180 fokban megfordítható. A dob késeinek élezése ebben az esetben is kézi köszörüléssel történik.

Mind a tárcsás, mind a dobos vontatott szecskázók a teljes zúzalékkészítéshez passzív zúzóberendezésekkel szerelhetők fel. Ez a berendezés a tárcsára szerelhető zúzólapokból vagy a dob kései alá szerelhető törőlapokból, illetve a tárcsára és a dob alá szerelhető bordás vagy lyukas zúzóbetétből áll.

A készített szecska hosszúsága három- négy fokozatban, a lánckerék cseréjével vagy a fogaskerekes hajtómű áttételének változtatásával 4?14 mm között állítható be. Az aprított anyag a traktor vezetőüléséből vezérelhető kifúvótornyon keresztül jut a ? szecskázóval szinkronban haladó ? szállítójárműre.

Függesztett változatban is készülnek a fenti vontatott szecskázók, mégpedig a hátramenetben is tartósan üzemeltethető, nehéz univerzális traktorokhoz.

Önjáró szecskázók a csúcsteljesítményhez

ÁLTALÁBAN TÖBB SZÁZ vagon a nagy tehenészeti telepek silókukoricaszilázs-igénye. Ezt a mennyiséget csak nagy teljesítményű gépekkel állíthatjuk elő, amelyek már önjáró kivitelben készülnek. Teljesítményük 300?750 kilowatt, motorjuk nagy nyomatékrugalmasságú.

A szecskázógépek 4-6-soros vagy nyolc sornak megfelelő munkaszélességű adapterrel szerelhetők fel. Négysoros adapter esetében a silókukoricát forgó rotációs kések vágják le, fülesláncok szállítják az etetőszerkezethez. A nagyobb munkaszélességű, hatsoros adapterek esetében még középre szállító csigát is alkalmaznak.

Sorfüggetlen adaptereknél a függőleges tengelyű dobok palástjának alsó részén elhelyezett kések vágják le az anyagot, a dobok pedig tovább szállítják az etetőszerkezethez. Üzemi helyzetben mind a soros, mind a sorfüggetlen adaptereket csúszótalpak támasztják alá.

Az etetőszerkezet a mai korszerű szecskázókon kivétel nélkül hengeres kivitelű. Az alsó hengerek beépítése fix, a felső hengerek viszont rugóerő ellenében elmozdulhatnak ? az anyagáram vastagságának megfelelő mértékben. Ezért a felső hengereket rendszerint paralelogramma vagy ahhoz hasonló mechanizmus segítségével függesztik fel. Az anyag megfelelő tömörítését a rugók feszítésével lehet beállítani. Az etetőszerkezet hengerei hajtásukat általában fogaskerekes hajtóművön és kardántengelyen keresztül kapják.

A szecskahosszúság az etetőhengerek fordulatszámának, vagyis a hajtómű áttételének változtatásával állítható be. Vannak olyan típusok, ahol az etetőszerkezet hajtása hidrosztatikusan történik, ez esetben a meghajtó hidromotor fordulatszámának változtatásával lehet a kívánt szecskahosszúságot beállítani.

A nagy értékű gépek védelmére az etetőszerkezet első-alsó hengerébe fémérzékelőt is építenek, amely nemcsak leállítani, hanem az újabb típusokon már visszaforgatni is képes az etetőszerkezetet. A fémérzékelő használata lucernaszecskázásban a legfontosabb.

Profi aprítás és zúzás

AZ ETETŐSZERKEZET a szecskázódobhoz szállítja az anyagot. Ez egy erős, 150?250 kilowatt teljesítmény átvitelére alkalmas tengelyből és a tengelyre hegesztett kazánlemeztárcsákból, ékelt csillagokból és a rájuk rögzített késekből áll. Egyes típu-sokon a kések osztott kivitelűek: négy darab esetén lépcsősen helyezkednek el, két darab esetén a középső szimmetriatengely irányában ?V? alakban. Az anyagot a forgódob késeivel szemben az álló kés támasztja meg. Az állókés nagy szilárdságú, kopásálló acélból készül, négyszög keresztmetszetű. A dob késeit kopás esetén automata köszörűvel lehet élezni. A köszörülés utáni hézagállítás a vezetőfülkéből távvezérléssel történik.

Korszerű gépekben a szecskázódob után szemroppantó hengerek végzik a zúzást. Az egymással szemben, nagy fordulatszámmal (3000?4000 fordulat/perc) forgó rovátkolt hengerek a kukoricaszemeket megroppantják, az aprított anyagot pedig összezúzzák. A zúzóhengerek egymástól való távolsága állítható, ha pedig nincs szükség a zúzásra, teljesen szétnyithatók.

Az aprított, zúzott anyagot dobóventilátor juttatja a kifúvó csövön keresztül a szállítójárműre. A kifúvócső 180?270 fokban forgatható, az anyagáram iránya függőleges síkban terelőlemezzel szabályozható.

A nagy teljesítményű gépek erőforrása a nagy nyomatékrugalmasságú, állandó teljesítményű dízelmotor. A motor főtengelyének egyik végéről a munkavégző szervek mechanikusan, míg a másik végéről a járószerkezet hidrosztatikusan kapja a hajtását.

A gép teljesítményének kihasználása

MIVEL AZ ÖNJÁRÓ gépek nagy tömegteljesítményűek, a kiszolgáló szállítókapacitást ennek megfelelően kell meghatározni. Segítségként táblázatba foglaltuk néhány nagyteljesítményű szecskázó áteresztőképességének és fajlagos hajtóanyag- felhasználásának adatait. A szállítókapacitás meghatározásához legfontosabb az összes munkaidőre vetített tömegteljesítmény ismerete, így ezt is összefoglaltuk olvasóink számára. A táblázat adatai alapján az újabb fejlesztésű magajáró szecskázók tömegteljesítménye is megbecsülhető, azok műszaki adatai alapján.

A nagy teljesítményű szecskázógépek tömegteljesítménye silókukorica-szecskázáskor elérheti az óránkénti 150?160 tonnát, a teljes növényi zúzalék készítésekor pedig a 130-140 tonnát.

Emellett a szecskahosszúság is befolyásolja gépek tömegteljesítményét. A szecskahosszúság csökkenésével a tömegteljesítmény a 4?15 mm-es szecskaméret- tartományban maximum 20 százalékkal, míg a 7?15 mm-es tartományban 10?15 százalékkal csökken (silókukoricaszecskázás). Ez azt jelenti, hogy a nagy teljesítményű szecskázókat 8?11 mm szecskahosszúsággal célszerű üzemeltetni. A korábbi típusokhoz képest a korszerű önjáró szecskázók a teljes növényi zúzalékkészítésben is kisebb, mintegy 5?10 százalékos teljesítménycsökkenéssel üzemeltethetők. Ez a teljesítménycsökkenés a zúzalék értékes beltartalmi jellemzőiben minden esetben megtérül.

Jól meg kell szerveznünk a szállítókapacitást a szecskázógépek kihasználásához. Három-négy kilométeres szállítási távolság esetén is legalább négy-öt darab, 40 tonna össztömegű, vagyis cirka húsz tonna hasznos teherbírású szállítóeszközt szükséges biztosítani.

A beszállított szecskázott anyag tömörítéséről is gondoskodni kell. Szerencsés megoldás az, ha az áthajtó betonsilók mindkét oldalán üríthetnek a szállítójárművek, és a tolólappal felszerelt tömörítő traktorok kevésbé vastag anyagrétegen dolgoznak.

 

Kelemen Zsolt, MGI

Haszon Agrár 2008/4.