Jön az ár, folyik a pénz

Csaknem 80 ezer hektár szántó víz alatt. A Hortobágy-Berettyó és a Kőrösök vidékén február végén elkeserítő volt a helyzet. A gazdák a csatornák után befizetett hektárdíjakat kérik számon, a vízitársulatok pedig pénzhiányra hivatkoznak. Sokszor az sem egyértelmű, kié a létesítmény, kihez lehetne segítségért fordulni?

Érthető a tanácstalanság, hiszen a belvízelvezető árkok, csatornák, gátak és zsilipek tulajdonosa és kezelője is gyakran más. De maradjunk csak a kezelőnél, hiszen a kétségbe esett gazda elsősorban vele szeretné felvenni a kapcsolatot, amikor betör a földekre a víz.

Egy konkrét gát- vagy csatornaszakasz kezelőjét három különböző szerv között kell megtalálnunk: az önkormányzat, egy vízgazdálkodási társulat vagy a vízügyi hatóság jöhet szóba. A helyzetet bonyolítja, hogy egy-egy területen 6?8 különféle vízgazdálkodási társulat is osztozhat, ezért az ?ütköző zónákban? különösen zavaros lehet a kívülálló számára, hogy az ő kis szakaszáért vajon ki felel?

Ki itt a felelős?

?A gátak és csatornák egy része mindenhol önkormányzati tulajdonban van, ilyenek hagyományosan a volt téesz-csatornák és gátak (most üzeminek hívjuk) és a belterületi csatornák. Ezeket az ő feladatuk működtetni, fejleszteni? ? mondja a Tiszántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságtól Nagy Gabriella. Egy szakember még hozzáteszi: annak idején, amikor a táblásítások végbementek, a téeszek kezelésében lévő vízelvezető árkok és gátak egy részét egyszerűen beszántották. Ezek a rétegvonalak mentén, tudatosan létrehozott vízelvezetők ma igencsak hiányoznak!

A vízügyi igazgatóságok végzik a kizárólagos állami tulajdonban lévő csatornák, árvízvédelmi töltések kezelését, karbantartását és fejlesztését. Irányítják és összehangolják a vizek kártételei elleni védekezést. ?Ehhez pénzt csak az államtól kapunk, annyit, amennyit? ? fűzi hozzá Nagy Gabriella.

Kezelőként szóba jöhet egy vízgazdálkodási társulat is. ?A mi területünkön hat vízgazdálkodási társulat működik? ? folytatja Gabriella. ?Feladatuk a kezelésükben lévő csatornák, szivatytyútelepek, zsilipek működtetése, karbantartása. Mielőtt az olvasó kétségbeesne, mindenkit megnyugtatok: olyan nincs, hogy a gát és a zsilip ne egy kézben lenne!?

Ha meg a kar juk tudni, kinek a kezében, a földhivatalban a helyrajzi számok alapján megmondják, kihez tartozik az adott létesítmény. A csatornák zsilipjeit kizárólag a csatornák tulajdonosai, kezelői nyithatják meg, ne kezdjünk ?partizánakciókba?!

Mennyi pénzt szedhetnek be érte?

Lapunk információi szerint a gazdák jellemzően bruttó 800 és 2500 forint közötti hektáronkénti díjat fizetnek be a vízgazdálkodási társulatoknak a csatornák kezeléséért. Az is kiderült, hogy ezt a vízitársulatok törvényi felhatalmazás birtokában kérik el. A díjról régebben a társulat közgyűlése, idéntől a küldöttgyűlés dönt, de mértéke nem lehet kevesebb, mint a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által megállapított előző évi díj (szakszóval: közcélú érdekeltségi hozzájárulás)fele. Ez 2010- re 2100?3300 Ft/ha, vagyis jövőre 1050 forintnál senki sem fizet kevesebbet.

?Mi a törvényben meghatározott díj minimumát szedjük be. Ezen felül a műszaki terv szerint sorra kerülő vízgyűjtő területen még egy differenciált érdekeltségi díjat is kérünk a felújításért? ? mondja Szilágyi Sándor, a Nagykunsági Vízgazdálkodási Társulat igaz gatója.

?A befolyó összeg felhasználásáról a közgyűlés, illetve a későbbiekben a küldöttgyűlés dönt. 2009-ben a befizetett díj közel nettó 44 millió forintot tett ki, a hozzájárulás mértéke 550 Ft/ha plusz áfa volt. Ebből az összegből kellene biztosítani a társulat kezelésében levő 578 km hosszúságú belvízcsatorna-hálózat és a 10 db belvízátemelő szivattyútelep folyamatos fenntartását és felújítását? ? folytatja Szilágyi Sándor. ?Persze ennyiből nem lehet megoldani ezt a feladatot, uniós pályázatokon is indulnunk kell. Jó ideig állami támogatást sem kaptunk, de idéntől az állami tulajdonú művek üzemeltetéséhez már ismét normatív támogatást biztosítanak.?

Mire megy el a pénz?

Egy dél-békési gazda, aki a Kőrösi Vízgazdálkodási Társulatnak hektáronként 2000 forintot fizet, elmondja, hogy a társulat a vízelvezető árkok mentét kaszálja, de kotrásra csak 8-10 évente kerül sor a területén. Egy jászsági gazda, aki hektáronként 800 forintot fizet, egyenesen azt állítja, hogy 18 éve nem látott a területén embert a vízitársulattól.

Szilágyi Sándor is elismeri, hogy vannak olyan csatornák, ahol 15? 20 éve nem tudtak semmilyen felújítási munkát végezni, és olyanok, ahol a fenntartási munkát is csak 6?8 évenként tudják elvégezni. Sietve hozzáteszi: ezeken a területeken ?a belvíz-veszélyeztetettség is kisebb?.

?Anyagi lehetőségeink 2009- ben 131 km belvízcsatorna gaztalanítását, a szivattyútelepek karbantartását, üzemeltetését, valamint az uniós pályázaton nyert 161,5 millió forint értékű vízkárelhárítási beruházás saját erő részének biztosítását tette lehetővé? ? magyarázza az igazgató. ?A pályázat keretében 26 km hosszúságú belvízcsatorna és két szivattyútelep teljes felújítása valósult meg. Jelenleg a legnagyobb gondot a belvízvédekezés jelenti. Január eleje óta folyamatosan védekezünk, de az elöntött terület még mindig 11 500 hektár. Eddig erre a célra csaknem 29 millió forintot költöttünk el, ebből mintegy 5 milliót az FVM megtérített.?

Az uniós pályázat elnyerésének elviekben feltétele, hogy a társulat öt éven keresztül minden, a kezelésében lévő vízelvezető árkon karbantartási munkát végezzen. Ez nyilvánvalóan nem valósul meg.

Adók módjára

Valamikor minden vízelvezető árok állami pénzből épült, ezért az állam törvényben rögzítette, hogy használatukért minden ingatlant fizetési kötelezettség terhel. A kötelezettség független attól, hogy az árokban az adott évben folyt-e víz, vagy végeztek-e rajta kotrást, és fölötte áll olyan kisebb jogszabályoknak, mint a Natura 2000-es területek művelését szabályozó miniszteri rendelet. Tudjuk: ilyen területeken tilos a belvíz-elvezetés, a belvízelvezető- árkok fenntartásáért azonban beszedik a díjat.

Ha a pénzbefizetést megtagadják, akkor az adók módjára behajthatóvá válik (jegyző vagy APEH által). Ezzel az állam többé-kevésbé elismerte, hogy a vízi létesítményekhez kapcsolódó díj egyfajta adó, amiért egy-egy ingatlant illetően nem feltétlenül jár ellenszolgáltatás. A közösség egészére terül szét a beszedett díj, és körülbelül annyira hatékony munkavégzést tesz lehetővé, mint ahogy azt az egészségügyben is látjuk

JOGSZABÁLYI HÁTTÉR

• a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény
• a vízgazdálkodási társulatról szóló 160/1995. (XII.26.) sz. kormányrendelet
• a vízitársulatokról szóló 2009. évi CXLIV. törvény

MONDJÁK KI: EZ ADÓ!

?Nádvágással foglalkozunk, Natura 2000-es területen. A víz már átlépett a gáton, hátul már úszik minden. Volna ugyan itt egy vésztározó, de a vízügyi igazgatóságnál ? ahová a gát tartozik ? négy napja nem tudják eldönteni, hogy kinyissák-e a zsilipet. A telep felőli oldalon is van egy zsilip a gátban, ami a víz levezetésére szolgál. Erre a zsilipre azt mondták, hogy az önkormányzathoz tartozik, az önkormányzat szerint viszont nem?

A vízgazdálkodási társulatnak a belvízelvezetés, az árkok rendbe tétele lenne a feladata, de több évtizede egy embert sem láttam itt tőlük! Azon kívül Naturás vagyok, itt jogszabály is tiltja a belvíz-elvezetést, mire fel kérik el akkor a díjat? Tavaly jött egy felszólítás, hogy fizessek be nekik 700 ezer forint vízitársulathozzájárulást. Nem fizettem, erre az APEH inkasszózott. Miféle pénzbehajtás ez, amiért nem jár ellenszolgáltatás? Mondják ki nyíltan, hogy kitaláltunk egy új adót! Én nem hagyom annyiban, bíróságra vittem az ügyet.?

Gönczi Krisztina