Visszavethető magyar burgonyák

A kiskereskedelemben kapható burgonya java része még hazai áru, de a termés alapját a holland import vetőgumó adja. Pedig nekünk is vannak gazdaságosabban termeszthető fajtáink ? csak még kevesen irmeik, keresik őket.

Burgonyából a belföldön megtermelt mennyiség nagyjából fedezi a hazai igényeket, a kiskereskedelmi láncok polcain ?csak? 8 százalékban van jelen külföldről bekerült krumpli. Vetőburgonyát viszont a hazai klimatikus viszonyok között sokáig nem tudtunk jó minőségben ? vírusmentesen ? előállítani. Az új magyar fajták bőtermőségben az uralkodó külföldi versenytársakkal vetekednek, míg a legjelentősebb vírusok elleni rezisztenciájuknak köszönhetően több évig saját gumójukkal visszaültethetők. Ez véget vethet az import fajták hoszszú ideig tartó uralmának. Alkalmazásuk jelentős költségcsökkentést és nagyobb hasznot jelent a termelő számára. A 1960-as évek végéig olyan jól bevált régi magyar fajtákat termesztettek nálunk, mint a Gül baba vagy a Kisvárdai rózsa. Aztán a magyar mezőgazdaság nagyüzemesítésével jelentősen változtak a termesztés körülményei. A korábban nem számottevő jelentőségű kórokozók térhódítása néhány év alatt alapvetően megváltoztatta a termesztett fajták körét.

Veszedelmes viszonyok

A levéltetvek terjesztette burgonyavírusok ? mint a levélsodródás (PLRV) és az Y (PVY) vírus ? lehetetlenné tették a betegség ellen védtelen fajták nagyüzemi termesztését. Az országban permanens vetőgumóhiány alakult ki, és megkezdődött az import, elsősorban a holland fajták térnyerése a piacon.

Egészen a 90-es évekig töretlen maradt a nyugat-európai nemesítésű slágerfajták ? ilyen a Desiree, a Kondor, a Cleopatra ? egyeduralma, három évtizedig nem volt magyar burgonyafajta piaci forgalomban. Ezt a helyzetet erősítette a magyar mezőgazdaság vetőgumófüggésében érdekelt, sokáig vetélytárs nélküli importőri érdekkör, amely ellátta az országot vírusmentes szaporítóanyaggal. Az előbb említett fő fajták hegemóniája folyamatos volt, és ez alakította a belföldi közízlést is.

Tavaly országosan a vetésterület 23 500 hektár volt, a vetőgumószaporító terület pedig mintegy 350 hektár. Ha az elmúlt három évtizedet vesszük alapul, akkor ez drámai csökkenést jelent. 1980-ban 4400 hektáron, de 1997-ben is még 1170 hektáron folyt vetőgumó-előállítás! A csökkenést részben az árutermelő területek szintén jelentős zsugorodása, részben pedig a vetőgumópiac szervezetlensége okozta.

Nekünk jobb van

A hazai fogyasztás állandó, míg a folyamatosan csökkenő vetésterület és szaporítóterület az importáru jelentőségének növekedését jelzi. Jelenleg a burgonyatermő területek mintegy 18 százalékán termesztenek magyar fajtákat. Az új biológiai alapok segítségével jelentősen növelni lehetne a termesztés területét és az ágazat jövedelmezőségét.

A burgonyatermesztés szempontjából a hazai agroökológiai adottságok ? elsősorban a forró és aszályos nyarak miatt ? lényegesen kedvezőtlenebbek, mint a tőlünk nyugatra vagy északra fekvő országokban.

A kontinentális éghajlatú Kárpát- medencében a vírusvektor rovarok ? melyek között legjelentősebb szerepe a zöld őszibarack-levéltetűnek van ? a vegetációs időszakban nagy számban fordulnak elő, és rövid idő alatt képesek nagy arányú leromlást okozni az érzékeny állományokban. A fertőzött növények gumói ? és ezentúl minden utóduk ? hordozza a kórt, ami már a következő évben 20?40 százalékos terméscsökkenést okoz!

Holland viszonyok között viszont a levéltetvek kártétele, a betegségek terjedése az időjárási körülmények miatt lényegesen kisebb. Ezért ott nem okoz gondot a vírusbetegségekre egyébként fogékony, de az optimálishoz közeli klímaviszonyok mellett a vírusmentes szaporítóanyag előállítása.

A piacvezető vetőgumó-előállítóknak gazdasági okokból nem is céljuk, hogy a vírusok ellen rezisztens fajták színre lépjenek. Fogékony fajtát termesztve ugyanis a vevők minden évben biztosan visszatérnek a forgalmazóhoz!

Így egészen a legutóbbi időkig a legveszélyesebb burgonyavírusok elleni egyetlen igazán hatékony védekezés az évenként megvásárolt, külföldről behozott vetőanyag felhasználása volt.

Kétszeresen meghálálja a hazai

A világ negyedik legjelentősebb élelmiszernövényének termesztése kifejezetten nagy költségráfordítást igényel, aminek egyik legnagyobb tétele a vetőburgonya ára. Ez gazdaságon kívülről megvásárolva, egy hektárra vetítve közel félmilló forintos költséget jelent minden évben.

Megfelelő fajtát választva azonban a gumó terméscsökkenés nélkül 3?5 évig nyugodtan visszavethető, így az éves vetőanyagköltség ? azonos árszint mellett is ? akár ötödére esik. (A saját vetőanyag előállításának önköltsége ? az áruburgonyaként való értékesítés elmaradásából adódó hasznot nem számolva ? kb. 20?40 forint, szemben a fémzárolt burgonya 100?160 forintos kilónkénti árával.) A lényegesen alacsonyabb vetőanyag-ráfordítás miatt ? ami az előző év önköltségi árát jelenti ? legalább kétszeres a haszon, ami egy gazadság életében sorsdöntő lehet (lásd táblázatunkat).

Korainak áll a világ

Keszthelyen 60 éves múltja van a burgonyakutatásnak. Az egyetem Burgonyakutatási Központja a legjelentősebb államilag is finanszírozott tudományos műhely. A 80-as években indult útjára az a rezisztencianemesítő program, amelyben új, kedvezőbb tulajdonságú fajták előállításával, valamint vetőgumó-szaporítással foglalkoznak.

Az első jelölt 1992-ben kapott fajtaelismerést, és 2010-ig fokozatosan 12 bejegyzett, egyre versenyképesebb fajtával rukkoltak elő. Ezeka hazai klimatikus viszonyok között hamar leromló holland fajtákkal szemben jól alkalmazkodnak a szélsőséges termőhelyi viszonyokhoz, stressztűrőek, stabil termőképességűek és mindenekelőtt ellenállóak a vírusbetegségekkel szemben.

Kruppa József, a Kruppa-Mag Kft. tulajdonosa, a Kisvárdai Növénynemesítési Kutató korábbi vezetője hívta életre azt a ? korai burgonyaként igen jó eredménnyel termeszthető ? Pannónia fajtát, amely 2005-ben kapta meg az állami fajtaelismerést. A korai burgonya területe abszolút mértékben (hektárban kifejezve) és relatíve (az összes burgonyaterület százalékában kifejezve) is növekszik, jelenleg 8 ezer hektár körüli. Ebből az átmeneti, fóliatakarás mellett folyó korai termesztés és a hajtatás kb. 700 hektáron folyik.

A nemesítő véleménye szerint biztosabb piaca és nagyobb jövedelemtermelő képessége a nyár közepéig kiszedett és értékesített korai burgonyának van és lesz. Ennek az előállítása többe kerül, de jóval magasabb (két-háromszoros) az értékesítési ára. A korai fajták termesztésének kedveznek a hazai termőhelyi viszonyok is, elsősorban a homokterületeken. Biztonságosabban, jelentős költségmegtakakarítással termeszthető a burgonya a hazai agro-ökológiai adottságok mellett is, ha a rezisztens magyar fajtákat használjuk. A szükséges biológiai alapok már rendelkezésre állnak. A továbbiakban a hazai közízlés pozitív irányú befolyásolása, a vásárlók megszólítása kulcsfontosságú lesz az ágazat szempontjából.

JÓ HELYEN JÓ FAJTÁKKAL

Hoffer Ervin Zircen, a Bakony fennsíkján minden évben nagyjából 10 hektár területen termeszt a keszthelyi fajtákból étkezési és vetőkrumplit. A hűs klímát igénylő növény számára a viszonylag nagy tengerszint feletti magasság és a 700 mm-hez közeli csapadék ideális feltételeket biztosít az első osztályú szaporítóanyag előállításához. Hofferéknél a 17?19 aranykoronás agyagos vályogtalajokon ? az AKG integrált szántóföldi célprogramban alkalmazható legnagyobb nitrogén-visszapótlás mellett ? évjárattól függően 35 t/ha átlagterméssel lehet számolni. ?Minél jobb a talaj N-ellátottsága, annál inkább kihasználható a fajtában rejlő potenciál. Az új fajták jó termőképességűek, és több évig nyugodtan visszaültethetők. Az, hogy nem örvendenek nagyobb népszerűségnek, leginkább az ismeretlenségüknek tudható be? ? mondja a termelő. Kedvenc fajtája a Hópehely, ami kitűnő ízével, egyszerű termeszthetőségével és bőtermőségével egyike a legjobbaknak.

ÖNTÖZVE DUPLÁZHATUNK!

Mórahalmon Molnár Mártáéknál a 40 hektár öntözött területből 14 hektárba minden évben krumpli kerül. Errefelé, mint mondta, csak öntözött körülmények között lehet eredményesen termeszteni. Úgy viszont évente akár kétszer is! A napfényben gazdag termőterület, a könnyen felmelegedő, laza homok és a rövid tenyészidejű fajta használata lehetővé teszi a március eleji vetést és a június második dekádjában történő betakarítást. Aztán a szükséges talajművelési munkák elvégzését követően a hónap végén újra vetnek, és időjárástól függően október vége felé szedik fel a termést. Így egy tenyészidőszak alatt ugyanarról a területről kétszer kerül le krumpli olyankor, amikor magasabb ára van. 2004 óta használják a Pannónia fajtát, és azóta alig csökkent a minősége, pedig nem vetettek csak saját gumót. Egy hektárról évente 50?60 tonnát takarítanak be ebből a fajtából.

Dezsény Zoltán