A folyamat kányes pontjai

A magyar mezőgazdaság az átlagos terméseredményeket figyelembe véve mennyiségileg megfelelő szemestermény-tárolókapacitással rendelkezik. A tárolók egy részének műszaki színvonala azonban nem kielégítő, sőt. A problémát a gyakorlat a termények túlszárításával igyekszik orvosolni, ami jelentősen megnöveli az energiafelhasználást, valamint a termények fizikai és beltartalmi minőségét is károsítja.

 

Az elmúlt évek támogatott pályázatai mintegy 3 millió tonna kapacitásbővülést eredményeztek, ennek megközelítőleg egyharmada toronytároló és kétharmada csarnoktároló volt. Az új létesítmények kielégítik a kedvező termésmennyiségű évek tárolási igényeit is.

 

Silók és csarnokok

 

A silók (toronytárolók) döntően vasbetonból, fémből készülnek. Valamennyi fémsiló rendelkezhet lapos vagy kúpos fenékmegoldással. A palást megépíthető ívben hajlított hullámos lemezelemek, illetve ívben hajlított lemeztálcák helyszíni összecsavarozásával, vagy spirális galvanizált acéllemezből, helyszíni legyártással.

 

Egy-egy silócella kapacitása az átmérőjétől és magasságától függően tág határok között változhat.
A tárolótelepek az egyedi silócellák soros vagy körkörös elhelyezésével alakíthatók ki. A tornyok betárolása serleges felhordókkal, láncos szállítókkal vagy szállítószalaggal, kitárolásuk gravitációs úton, vagy ezt kiegészítendő mechanikus és pneumatikus módon történik.

 

A korszerű tárolólétesítménynek ma már tartozéka a szellőztető padozatból és a környezeti levegőt szállító ventilátorból álló szellőztetőrendszer. A szellőztetőpadozat lehet vertikális (szellőztetőcső) vagy horizontális. Ez utóbbinál két nagy csoportot, a szint feletti és a szint alatti szellőztetőpadozatokat különböztetjük meg.

 

A szellőztetés rendszere nyomott üzemű, illetve szívott üzemű lehet. Mindkét rendszernek megvannak az előnyei és hátrányai, alkalmazásuk eldöntését mindenkor a konkrét feladat határozza meg. Az egy- vagy kétkörös szellőztetőrendszer (egy nagyobb teljesítményű, illetve két kisebb teljesítményű ventilátorral) ventilátorai általában mobil kivitelűek, egy tárolótelepen egyik siló szellőztetése után egy másikhoz csatlakoztathatók. Egy ventilátorrendszerrel 2-3 silót lehet problémamentesen szellőztetni.

 

A hazai tárolókapacitás nagyobb hányadát a vízszintes tárolók (csarnokok) képezik. A szerkezeti kialakítások közül a legelterjedtebbek az előre gyártott vasbeton vagy acél tartószerkezetekből kialakított, egy- vagy többhajós, egyszintes épületek. A körülhatároló falaikat úgy kell kialakítani, hogy a 3-5 m-es gabonahalmazok oldalnyomásának statikailag megfeleljenek. Oldalfalként előre gyártott vasbeton elemek, tégla, vasbetonfal vagy ezek kombinációja jöhet számításba.

 

Fontos, hogy a tárolók belső falfelülete sima legyen, ne tartalmazzon beszögeléseket, mert ez nehezíti a tisztítást, és akkor a kórokozók könnyebben megtelepszenek. A tárolók tetejének kialakítását a tárolóba tervezett anyagmozgatási technológia határozza meg. Ismertek azok a tetőszerkezet-kialakítások, amelyeknél a gabona rézsűszögéhez igazodik a tetőfedés szöge. Ezeknél a tárolóknál, mint például a korábbi évtizedekben épült DV-T típusoknál, a stabil beépítésű anyagmozgatókkal (rédler vagy szállítószalag) a tároló teljes térfogata kihasználható, viszont az egyenetlen halmazmagasság (3–7 m) az állagmegóvást problematikussá teszi. A viszonylag egyenletes halmazmagasságot biztosító tárolóknál a tetőfedés szöge ugyan kisebb lehet, de ekkor lehetőségünk van a terményréteg magasságának növelésére. Az egyenletes terményréteg kialakítása ebben az esetben is beépített anyagmozgató rendszerrel oldható meg.

 

A tárolók tetejének fedése a régebbi konstrukcióknál főleg hullámpalával, az újabbaknál fém trapézlemezzel történik. Ez utóbbinál a tető szigetelése a párakicsapódás okozta terményromlás megelőzése érdekében kívánatos. A vízszintes gabonatárolókhoz a szellőztetőrendszert legtöbb esetben egyedileg kell megtervezni. Két lehetőség közül választhatunk: az egyik a padlószintre helyezhető csatornaelemekből kialakítható csatornarendszer, a másik a szint alatti csatornarendszer. Ez utóbbi előnye, hogy nem zavarja a be- és kitároló gépek működését.

 

A tárolt termények hőmérsékletének ellenőrzése az egyik legfontosabb feladat, mivel szinte minden károsodás hőmérséklet-emelkedésre vezethető vissza. A korszerűbb mérőműszereknél a hőmérséklet kijelzésén kívül azok rögzítése is megoldott.

 

Szárítás 

A szárítási technológiák legfontosabb célja, hogy a termény nedvességtartalma lehetőség szerint homogén legyen. Ez azért lényeges, mert a kevert anyaghalmazok esetén az egyes terményrészek túlszáradnak, míg mások nedvesek maradnak, és ez a különbözőség a tárolás során minőségi károsodáshoz vezet.

 

Fontos, hogy a berendezések szárítási egyenletessége + 0,5%-on belül mozogjon. Fontos továbbá, hogy a szárítóközeg hőmérséklete ne haladja meg az egyes terményfajtákhoz előírt értéket, biztosítva ezáltal a nagyobb beltartalmi és mennyiségi (törtszem növekedés a további technológia lánc során) veszteségek elkerülését.

 

Szellőztetés

 

A szellőztető rendszerek alapvetően a tárolt termények állagmegóvásánál alkalmazhatók, de esetenként szellőztetéses szárításnál is használhatók, sőt speciális fertőtlenítési (rovarirtási) feladatokban is szerepük lehet. Az utóbbi esetben a szellőztetéssel mozgatott levegő „hordozó közeg”-ként szerepel.

 

A terménygázosítás hazánkban ma szinte kizárólag foszforhidrogénnel történik. Toronytárolók esetében a gázosítás betároláskor vagy áttároláskor a gázosító szer kézi adagolásával, illetve valamilyen adagolóberendezéssel történik. A szer kijuttatása a gabona tömegáramának megfelelően szabályozható, de ez a pontosság csak a gabona mennyiségéhez viszonyítva igaz, a gázfejlődés térbeli egyenletességét így már nem lehet befolyásolni. Ezt a hiányosságot küszöböli ki az az új gázosítási eljárás, melynek lényege, hogy a tárolt szemes terményeket nem kell a gázosítással egy időben átforgatni, mivel a létesítményekben a kifejlődött foszforhidrogén-gázt egy ventilátor, nyomott rendszerű zárt átszellőztetéssel cirkuláltatja.

 

Amit az átszellőztetési technológiától elvárunk:

 

1. a tárolók rendelkezzenek beépített szellőztető- és hőmérsékletmérő rendszerrel,

 

2. a szellőztetést végző ventilátor kapacitása 0,02–0,03 m/s névleges légsebesség mellett biztosítsa a 10–15 m3/m3 légcsereszámot,

 

3. a szellőztetés megfelelő ideig és a szükséges gyakorisággal történjen,

 

4. a szellőztető levegő eloszlása a csatornarendszerek kialakítását és a terményréteg halmazmagasságának egyenetlenségét is figyelembe véve közel egyenletes legyen,

 

5. a tárolt termények szellőztetése csak akkor induljon meg, ha a környezeti levegő hőmérséklete és relatív páratartalma ezt lehetővé teszi: a termény hőmérséklete mintegy 5 ˚C-kal meghaladja a levegő hőmérsékletét, és emellett a levegő relatív páratartalma alacsonyabb 70%-nál.  

Kombájntól csak az adja el a gabonát, akinek muszáj, különösen most, hogy egy hónap alatt 15 ezer forintot esett a kukorica ára. A tárolással viszont csak akkor nyerünk, ha közben nem romlik a termény minősége. Most induló sorozatunk felvezető cikkében bemutatjuk a raktározási folyamat azon pontjait, ahol hibázni lehet, majd novembertől egyenként kibontjuk ezeket.

Gabonatárolás lépésről lépésre – I. rész 

A technológiai lánc főbb elemei

• a szemestermény mennyiségi és minőségi vizsgálata
• a tisztítás és szükség szerint a szárítás technológiája
• állagmegóvó szellőztetéses tárolás technológiája
• fertőtlenítési eljárás (ha szükséges)