Repce kontra napraforgó
Ahol az idén ki se kelt a repce, tavasszal valószínűleg napraforgó foglalja el a helyét. Mindez ki fog hatni a jövő évi árakra is. Hogy hogyan? Elemeztük a piaci esélyeket.
A repce és a napraforgó az Európai Unió két meghatározó olajnövénye. Az áruk korábban szorosan együtt mozgott, de az elmúlt hónapok ennek az ellenkezőjét bizonyították. Nyugat-Európa kikötői árai a június–októberi időszakban egyre nagyobb árkülönbség kialakulását jelzik. Repcemagból ugyanis kisebb, níg napraforgómagból nagyobb az idei globális termés.
Persze a fenti alapvető okok mellett számos más tényező hat a terményárakra, ami bizonytalanná teszi a piacokat. A helyzetet egy „fekete dobozzal” lehet leírni, amelybe sok információ megy be, és végül valamiként meghatározódik az ár. Érdemes a fontosabb bemenő elemeket megvizsgálni, így lehet következtetni a várható tendenciákra.
Repce: visszaeső termelés
Nemzetközi tényezők határozzák meg a magyar olajnövénypiacot, ezért érdemes belőlük kiindulni. Az Oil World hamburgi növényolaj-ipari piackutató cég októberi elemzése szerint az olajos magvak globális termése (449,75 millió tonna) elmarad a korábban várttól a 2011/2012 gazdasági évben. Pedig az előző időszakhoz képest 5 millió hektárral (246,4 millió hektáron) nagyobb területen termeltek olajnövényt.
A terméscsökkenést a kedvezőtlen időjárás és az elhúzódó vetés okozta. Az olajos magvak globális felhasználása 455 millió tonna lehet, ami a készletek apadásához vezet – a készlet-felhasználás aránya 18 százalékra eshet vissza.
Az Oil World közlése szerint a növényi olajok globális előállítása 7 millió tonnával 150 millió tonnára nőhet a mostani szezonban, ami az elmúlt évekhez képest gyorsuló növekedésre utal. Az élénkülő kereslet csökkenő alapanyag-kínálattal párosul, ami hatással van az olajos magvak és növényi olajok árára.
Az egész olajnövénypiacot meghatározó szójabab globális termése – elmaradva a korábbi várakozásoktól – 260 millió tonna lehet a folyó gazdasági évben. Ez 5 millió tonnás visszaesést jelent az előző időszakhoz képest. A legnagyobb problémát az USA idei termése körüli aggodalmak okozzák, mert azok az egész termékpálya árirányaira kihatnak. A szójababnak a legkedvezőbb az ára a repce- és napraforgómaghoz viszonyítva, és ármozgásai hatással vannak a másik két olajnövényre is.
A repcemag globális kínálata 65,4 millió tonna körül alakul a 2011/2012 gazdasági évben. Ebből a nyitókészlet 6,4 millió, a termés 59 millió tonna körül várható. Ez az utóbbi három év legkisebb kínálata lehet a piacon, ami jelentősen visszavetheti a repcemag felhasználását. A EU-ban a szélsőséges időjárás ismét megnehezítette a repce vetését.
A párizsi árutőzsdén (MATIF) a repcemag fronthavi jegyzése 443 euró/tonna volt október végén, ami a gyenge idei termés mellett a jövő évi várakozásokat is mutathatja. A repcemag nemzetközi ára stabil volt az elmúlt hónapokban, és egy újabb gyengébb termés a napraforgómag árára is kihathat.
A repcemag globális feldolgozása 57,56 millió tonnára csökkenhet a 2011/2012 gazdasági évben. Ez az első visszaesés az elmúlt 9 év felfutó tendenciájában. Az EU felhasználása 21,4 millió tonnára, Kínáé 12,1 millió tonnára eshet vissza a folyó gazdasági évben. A globális készlet/felhasználás aránya 3 év után ismét 9 százalék alá süllyedhet. A repceolaj és -dara globális kínálata (23,3 millió és 33,3 millió tonna) is szűkülhet a folyó időszakban, ami szélesedő árprémiummal járhat más olajnövények termékeihez képest.
Csak napraforgóból több
A napraforgómag globális termése 38 millió tonna lehet a mostani gazdasági évben, ez 1 millió tonnával több a szeptemberben vártnál, és 4,5 millió tonnával haladja meg az előző időszak termését. A globális felhasználás 37,4 millió tonna lehet, a globális zárókészlet 600 ezer tonnával 2,85 millió tonnára növekedhet a jelzett időszakban. Oroszországban 9,2 millió, Ukrajnában 8,7 millió, az EU-ban 8 millió tonna napraforgómag teremhet, így a korábban vártnál jobb az idei termés.
Nem érte váratlanul a piacot a kimagasló globális termés, ezért már korábban beárazta azt. Stabilizálódás helyett szeptemberig csökkentek a napraforgómag és származékainak jegyzései a nemzetközi árutőzsdéken, melyek októberben újra emelkedésnek indultak.
A visszapattanás mögött az akadozó orosz betakarítás, a kedvezőbb befektetői hangulat, az intenzív kereslet és más olajnövények szűkös kínálata állhat. A következő hónapokban továbbra is nyomás alatt maradhat a napraforgómag piaca, amit a kibontakozó gazdasági válság tovább mélyíthet.
A napraforgóolaj globális előállítása a nagy napraforgótermésnek köszönhetően 1,8 millióval 14,2 millió tonnára nőhet a mostani gazdasági évben, amit a fogyasztás emelkedése is követhet. Az Európai Unióban és a Független Államok Közösségében 3,5–3,5 millió tonnára bővülhet a felhasználás, ellensúlyozva a visszaeső repceolaj-kínálatot, és mérsékelve a függőséget más növényi olajoktól (pl. pálma-, szójaolaj).
A napraforgóolaj versenyképességét javíthatja, hogy előállításának felfutásával vélhetően az ára is mérséklődik. Az európai olajmalmok – a drágább szójabab és repcemag helyett – egyre inkább a jövedelmezőbb napraforgómag feldolgozására térnek át. Ez pedig tovább növelheti a napraforgómag iránti keresletet, illetve rekord nagyságú kínálatot hozhat napraforgóolajból és -darából. Az EU idei napraforgómag-felhasználása túllépheti a 7,8 millió tonnát, szemben a korábbi évek 6–7 millió tonnás igényével.
Magyarország napraforgó- és repcetermesztésének alakulását lásd a grafikonon. A 2011. év bőséges napraforgó- és gyengébb repcemagtermést hozott nálunk is (1,38 millió tonna, illetve 532 ezer tonna). A gazdák idén ősszel 272 ezer hektáron vetettek repcét, ám az aszályos időjárás nem kedvezett az állományok fejlődésének: gyenge állapotban várják a telet.
A hazai árak a nemzetközi jegyzésekhez hasonlóan alakultak. A Budapesti Értéktőzsdén a napraforgómag fronthavi jegyzése az október eleji 96 ezer Ft/tonna után a hónap végén 102 ezer Ft/tonna volt, a repcemagé nem mozdult a 119 ezer Ft/tonna szintről.
Spekulánsok a terménypiacokon
Akárcsak 2007-ben vagy 2010-ben, az árutőzsdéken megjelenő spekulánsok is felverték a mezőgazdasági termékek árát – a fundamentális indokok mellett. Az árupiac legnagyobb előnye a tisztán tőkepiacokkal szemben a kézzelfoghatóság, azaz fizikai teljesítés kapcsolódik hozzájuk. A tőzsdeguruk az amerikai „ingatlanpiaci lufi” kirobbanása után, 2007-ben hatalmas tőkét menekítettek a biztonságosnak tartott chicagói árutőzsdére (CME/CBOT), majd a 2008-as financiális válság idején sok pénzt vontak ki az árutőzsdékről. A szélsőséges időjárás miatt 2010-ben ismét kedvező lehetőségük volt az árak felverésére.
Első pillantásra kedveznek a termelőknek a magas terményárak, de az árkilengések növekedésével a bizonytalanság is emelkedik. A spekulánsok megjelenésével a terményárak egyre kevésbé mutatják a valóságot. Ez az új jelenség megnehezíti a termeltetői szerződések kötését. A problémát az okozza, hogy a befektetők nem végeznek fizikai teljesítést kontraktusaik után, hanem a lejárata előtt kilépnek belőle. A kockázati tőke hatására a tényleges árualap húszszorosa (!) is jelen lehet a piacon, ami torzítja a jegyzéseket.
Válság és árak
Nagy hatással van a termények árára a tőkepiaci és a világgazdasági környezet. Az elmúlt pár év nagyon változatos volt. 2009 végétől a világ tőzsdéi száguldottak a jó hírek hatására. Ez a pozitív tendencia fordult meg 2011. második felében, a vissza-visszakacsintó gazdasági válság miatt. A piaci „sokkok” gyakorisága és néhány makroadat arra figyelmeztet, hogy még messze a 2008-as gazdasági válságból való kilábalás. Éppen ezért nagy a félelem a „W”-alakú recessziótól, azaz egy újabb világgazdasági mélyponttól.
A gyengébb gazdasági adatok következtében valuta-leértékelési háború indult a világpiacon Kína és az Egyesült Államok között. A gyengülő deviza az abban jegyzett termény árának emelkedését okozza. Tehát a dollár esetében a chicagói terménypiac összes terméke drágul. A nemzetközi piacokon az EU válsága okozott nagy bizonytalanságot az elmúlt időszakban. A legnagyobb problémát több tagállamban a túlzott költségvetési deficit és az eladósodottság jelentette.
Az első nagy botrányt Görögország gazdasági nehézségei robbantották ki. A befektetők figyelme a „hellászi bukás” után az EU más tagállamaira terelődött, és több, korábban stabilnak hitt, az utóbbi években gyors fejlődést produkáló EU-s ország került nehéz helyzetbe. A makrogazdasági környezet kilátásai miatt nem várható áremelkedés vagy stabilizálódás az agrárpiacokon.
A begyűrűző gazdasági válság visszavetheti a globális fogyasztást, ami a növényi olajok és az olajos magvak árára is hatással lehet. Az elmélyülő bizonytalanság hatására a befektetők 2008-hoz hasonlóan ismét kivonhatják a tőkét a piacokról, és megtörhetnek a stabilnak hitt árszintek is. Ezzel együtt egy újabb gyenge repcetermés emelheti a napraforgómag árát is.
A növényi olajok élénk kereslete – és a főbb felhasználó államok bekeverési irányelvei – miatt a növényi olajok iránti igény középtávon biztosított. Ám óvatosságra kell hogy intsen a kibontakozó gazdasági válság és a spekulánsok jelenléte. Hiszen e két növény piacán is tapasztalhatunk a fundamentális alapokkal időlegesen szembemenő ármozgásokat.
