Beállítási hibák a napraforgó vetésekor

A vetés során az elméleti tőtávolságtól való eltérés akár 10–15 százalékkal, a beállított vetési mélységtől való eltérés 5–10 százalékkal is csökkentheti a terméseredményeket. A pontatlanság sokba kerülhet. Íme a leggyakoribb beállítási hibák és azok elhárítása.

Anapraforgó hozamát és beltartalmi minőségét a vetési idő mellett a tőszám is jelentősen befolyásolja. Kedvező ökológiai és növény-egészségügyi körülmények között a tőszám növelésével egy ideig a hozam és az olajtartalom is nő. A napraforgót hazánkban a kukoricához hasonlóan 70/75/76,2 cm sortávolságra vetik, általában kukoricához használatos mechanikus vagy pneumatikus rendszerű vetőgépekkel. A tengerentúlon 45–50 cm-es sortávolságokat is alkalmaznak. Mivel tőszáma a kukoricától eltérő (kisebb), a napraforgó szokásos tőtávolsága 22–36 cm közé esik, a vetési mélysége pedig a talaj szerkezetétől és állapotától függően 4–8 cm közötti.

Általában a vetőgépek 4/6/8/12 soros kivitelűek, ritkábban 18 és 24 soros változatokkal is találkozni. A kisebb sorszámúak zömmel függesztett kivitelűek, a nagyobbak vontatott kivitelben készülnek.

A napraforgóvető géptől elvárjuk, hogy:

• az egyszemes vetések aránya érje el a 95 százalékot, a kettős vetések vagy a hiányhelyek aránya nem lehet több 5 százaléknál;
• a tényleges tőtávolság 60 százalékban a beállított elméleti érték + 20 százalékán belül legyen (30 cm tőtávnál ez 24–36 cm);
• a tőtávolság 20 és 40 cm között minimum 10 fokozatban legyen állítható;
• a napraforgómagokat 95 százalékban a beállított elméleti mélység + 1 cm-es tartományban helyezze ki a talajba, és aprómorzsás talajréteggel takarja be;
• a vetési mélység 4 és 10 cm között legalább 1 cm-es lépcsőkben legyen állítható;
• munkaszélessége, sortávolsága, fogáscsatlakozása igazodjék a technológiában utána következő műveletekhez (sorközművelés, betakarítás);
• a vetőszerkezet okozta magsérülések aránya mechanikus rendszernél maximum 1 százalékos, pneumatikus vetőszerkezeteknél 0,2 százalékos lehet;
• 5 százalékos lejtőig képes legyen betartani a munkaminőségre vonatkozó követelményeket;
• felszerelhető legyen sortrágyázóval és talajfertőtlenítő granulátum-szóróval;
• szállítási üzemben feleljen meg a közúti közlekedés-biztonsági előírásoknak, szállítási szélessége nem haladhatja meg a 3,5 métert;
• üzembiztossága 0,95 legyen, vagyis a meghibásodásokkal kapcsolatos időkiesés legfeljebb 5 százalékos lehet.

Szívó- és nyomólevegővel

A napraforgóvető gépek legfontosabb része a vetőelem (vetőkocsi). Paralelogrammás felfüggesztésű váza foglalja magába a magtartályt, a magadagoló szerkezetet, a vetőcsoroszlyát, a mélységhatároló kerekeket és a magtakarókat. Központi magtartályos és vetődobos gépeknél (Amazone EDX, Case IH Cyclo) a magadagolás és magszétosztás a csoroszlyakocsikhoz hosszabb levezetőcsöveket igényel. 
A ma már ritkának számító mechanikus adagolású vetőgépek peremcellás vagy szorítóujjas vetőszerkezettel rendelkeznek. Előnyük a kisebb tömeg és az egyszerű, jól áttekinthető felépítés. Érzékenyebbek viszont a vetőmagvak tömegére és alakjára.

Napjainkban főként pneumatikus rendszerű vetőgépeket alkalmaznak a napraforgóhoz, ezen belül is a szívólevegővel dolgozó tárcsás vetőgépek vannak többségben. Az ilyen vetőszerkezetek vetőházainak egy szekciója vákuum alatt van, és ez szippantja fel a magtartályból a vetőházba kerülő magokat – a vetőtárcsa furataira. Ezeknél a gépeknél napraforgó esetében a vetőtárcsa kiválasztása, az ajánlott vákuumérték beállítása és a maglesodrók beszabályozása a legfontosabb feladat. A beállításokkal nem érdemes kísérletezni, ehelyett a gyárilag javasolt értékeket ajánlatos alkalmazni.

A vetőtárcsa sebességarányos meghajtásáról a gerendelyt is alátámasztó talajkerekek gondoskodnak, általában kétszeres láncáttétellel. Az első láncáttétel a vetőtengelyt hajtja meg, a másik pedig a vetőelemekre adja át a hajtást. A tőtávolság beállítása a vetőtengelyt meghajtó láncáttétel módosításával (lánckerékcserével vagy a hajtóművön keresztül) valósítható meg. Ezekre is minden gépnél gyárilag bemért adatok állnak rendelkezésre a beállítási táblán vagy a kezelési utasításban.

A nyomólevegővel dolgozó szemenkéntvető gépeknél a levegő nyomása szorítja a vetőtárcsa peremcelláiba a magot. Elemenként felépülő vetőgépek esetén a levegő csak egy magot rögzít a peremcellában, a felesleget pedig kifújja. Ezeknél a gépeknél a mag kilökődésére és a cellák tisztítására kell figyelni, főként a kilökő ék beállítására (Becker Aeromat C).

A nyomólevegővel dolgozó, központi dobos magadagolású gépeknél (Amazone EDX, Case IH Cyclo) a levegő a dob palástján kialakított furatokban rögzíti a magot, a felesleges magokat lesodrókefe távolítja el a furatokról. A magokat a furatokat elzáró – ezáltal a levegő nyomását ellensúlyozó – gumi hengersor választja le a dobról. Így a magok közvetlenül a maglevezető csövek garatjába kerülnek, ahonnan a levegőtől felgyorsítva jutnak el a csoroszlya által nyitott magbarázdába. Ezeknél a gépeknél is arra kell ügyelni, hogy a levegő nyomása és a lesodrókefék helyzete a gyárilag ajánlott értékre legyen beállítva. A tőtávolság beállítása a dob útarányos fordulatszámának változtatásával történik.

A beállításokat leforgatási próbával kell ellenőrizni, amelyet a mai korszerű gépeknél nagymértékben megkönnyítenek az opto-elektronikus vetésellenőrző és magszámláló berendezések, amelyekre munka közben is nagy szükség van. Ezek jelzik a traktor vezetőjének, hogy minden vetőelem hibamentesen dolgozik, sőt az is pontosan ellenőrizhető, hogy hektáronként mennyi mag került a talajba, és várhatóan hogyan alakul a tőállomány.

Mélységállítás

Az egyenletes vetési mélységről gondoskodnak a vetőcsoroszlyák. Feladatuk a magbarázda nyitása, a mag befogadása és betakarása. A legtöbb vetőkocsin nyomókerék is található, amely a magbarázda fenekén a talajba nyomja a magot, ezáltal jobb kontaktust teremt a talaj és a mag között. A csoroszlyával összhangban dolgozó magtakarókra (lapok, fésűk, V-kerekek stb.) is fontos feladat hárul, hisz laza szerkezetű, aprómorzsás talajréteggel kell befedni a magot, tömöríteni és lezárni a magbarázdát.

A csoroszlya beállítása határozza meg a vetési mélységet, a csoroszlyaterhelés és a vetőkocsi nyugodt járása pedig a mélységegyenletességet. A vetési mélység a csoroszlya mélységhatároló kerekeinél állítható be, furatsorokon és rögzítő csapokon keresztül. A csoroszlyák terhelése általában rugók előfeszítésével, ritkábban hidraulikusan szabályozható be.

Ennek ajánlott értékei hagyományos magágyba történő vetéskor 50–60 kg/csoroszlya, mulcsba vetésnél 100–120 kg/csoroszlya. Mulcsba vetés esetén a sor letisztításához ék alakú vagy csillagkerekes sortisztítók és sornyitó tárcsák alkalmazását is javasolják a gyártók.

Napjainkban a vetőgépek fontos tartozékai a sorműtrágyázó és a mikrogranulátum-szóró adapterek. Ezek beállításait természetesen össze kell hangolni a vetőelemekkel. Hagyományos meghajtású gépeknél ezen adapterek is a vetőtengelyről kapják a hajtásukat, ahol a láncáttétel módosításával és az adagolószerkezet beállításával lehet a kívánt értékeket elérni.

A legújabb fejlesztésű, elektromos meghajtású vetőgépeknél (Becker Aeromat EC, Horsch Maestra CC és SW, Kverneland Accord Optima e-drive és Väderstad Tempo) a vetőgépek és adaptereik beszabályozását nagymértékben leegyszerűsíti az elektromos erőátvitel, mivel a vetőelemeket működtető elektromotorok fordulatszáma fokozatmentesen, széles tartományban változtatható. További előnyük, hogy akár 16–18 km/h munkasebességgel is dolgozhatnak. Így közel megkétszerezhető a teljesítményük, vagyis rövidebb idő alatt elvégezhető a vetés.

A szemenkéntvető gépek munkájára (teljesítményére és munkaminőségére) hatással van a kivetendő magvak alakja, nagysága, ezermagsúlya és – pneumatikus vetőgépek esetén – a vetőmag aerodinamikai tulajdonsága is. Ezek figyelembevételével kell a megfelelő beállításokat elvégezni a vetőgépeken.

Fokozatmentes beállítás

A minőségi vetés az adagolásnál dől el. A Monosem NG Plus 4 PRO vetőgép pontos, egyszerű és a megbízható magadagoló rendszerű. A gép pillanatok alatt beállítható a legtöbb vetési körülményhez. 
A beállítási lehetőségek fokozatmentesek a vetőegységen, így nem kell kompromisszumokat kötnünk. A Monosem szabadalmai közé tartozik, hogy a vákuum és a maglesodró helyzetének beállítása szorosan összefügg, így rendkívül precíz beállítás érhető el.

A dupla sornyitó tárcsa és V tömörítő kerekek között elhelyezkedő, rozsdamentes acéllemezzel burkolt, 295 mm átmérőjű alumínium PRO kerék biztosítja a tökéletes talaj-mag kapcsolatot a robbanásszerű kelés érdekében. A Monosem széleskörűen kihasználható vázkialakítású. A kisgazdaságoktól a nagygazdaságokig, a 4-sorostól akár a 16-soros kivitelig kapható, két év garanciával. 
A precíz, pontos vetés egyik alapja a vetőtárcsa, a legkedveltebb közülük a DC1825. Ezzel a 246 mm átmérőjű, 1,5 mm vastag, acél-bronz tárcsával a tőtáváv 12-35,5 cm között állítható. Nagyobb méretű napraforgómagok vetéséhez ajánljuk a DC1830 vetőtárcsát, ennek furatátmérője 3 mm.

Monosem NG Plus 4 PRO szemenkéntvető gépek dolgoznak a legnagyobb darabszámban a magyarországi gazdaságokban, ami bizonyítja, hogy napraforgó vetéstechnológiájába is kiválóan beilleszthetők.

Hibakeresés (pneumatikus gépek)