Törvény védené a magyar libamájat

Noha a világ libamáj-termelésének 80 százalékát hazánk adja, mégsem remélhetjük, hogy a pálinkához és a Tokajihoz hasonló védelmet nyerjünk számára. Ezt az, utóbbi időben sokat támadott, ízig-vérig hungarikum terméket ugyanis a franciák, a spanyolok és a belgák is termelik.

A hazai libatömés visszaesése gyakorlatilag nemzetközi szintű probléma. Köztudott hogy az évi 1600 tonna magyar hízottlibamáj- termelés a világ össztermelésének 80 százalékát adja! A közelmúltban az osztrák székhelyű, nemzetközi szinten ténykedő állatvédő szervezet, a Négy Mancs Alapítvány (Vier Pfoten) akciója nyomán a Hungerit Zrt. befejezte a hízott liba vágását, és több száz dolgozójától volt kénytelen megválni. A Négy Mancs ugyanis fekete listára tette a cég termékeit, egyben felszólította a németajkú területek üzletláncait, hogy ne vásároljanak a magyar (és francia) ?kényszertömött? libából.

Kínzás vagy sem?

A Négy Mancs szerint a libák tartása, tömése ?embertelen?, és a végtermék egy kórosan elfajult máj, amely az emberi egészségre sem lehet jótékony hatással. Tény, hogy a libákat egyedi ketrecekben tartják, és a hizlalás utolsó szakaszában négyóránként tömik. De így van ez már évszázadok óta, ami pedig ennek technikáját illeti, az folyamatosan szelídül.

Dr. Lorászkó Gábor és dr. Sótonyi Péter (SZIE Állatorvostudományi Kar) október elején úgy nyilatkoztak ez ügyben, hogy a libatömés ? ha az unió ban érvényes állategészségügyi és állatjóléti szempontokat betartják ? nem jár állatkínzással.

Érveik:

1. A tömött és nem tömött liba bonctani vizsgálata alapján megállapítható, hogy a tömőcső egészségkárosodást nem okoz. A nyelőcsőbe vezetett gumicső még magasabb rendű fajok esetében sem okoz fájdalmat, amit állatorvosi tapasztalatok egyértelműen igazolnak.

2. Maga a tömés igen rövid ideig, pár másodpercig tart. Ezt követően a madarak a takarmányfölöslegtől gyors fejrázással megszabadulnak, így a nyomásviszonyok egykettőre helyreállnak. A légcsőbe nem jut takarmány.

3. A tömésen átesett libák magatartása nem utal arra, hogy az állatok egy fájdalmas és kellemetlen élményen estek volna át. A libák a tömést végző gondozó közeledtére nem menekülnek ? és ez nem a tompultságukkal magyarázható. Ugyanis a ketrecek mellett gyorsan elhaladva, vagy rakodáskor továbbra is kiválthatók a félelmet jelző reakciók (gágogás, menekülés, lapulás).

Ami a liba májának minőségét illeti, nehéz elképzelni, hogy egy kórosan elfajult szerv miként tud a tömés megszűnésével három hét alatt eredeti állapotába visszaalakulni ? márpedig a kísérletek tanúsága szerint pontosan ez történik. Ezek szerint a tömés reverzibilis, azaz visszafordítható élettani hatással van erre a szervre. A magyar libamáj egyébként francia megfelelőjének ?javító? alapanyaga. A hasukra oly kényes franciáknak ugyanis eszükbe sem jut a magyar termék minőségét megkérdőjelezni. Az osztrák székhelyű Négy Mancsnak azonban igen.

Állatvédelmi mozgalmak hátán

Évszázados tradíciókon alapul a magyar libamáj készítésének módja, és a világ össztermelésének négyötödét adja. Exportpiacaink elvesztésével azonban ez a szektor egyik pillanatról a másikra megingott, és 5 ezer munkahely került veszélybe. Bárány László, a Magyar Baromfi Terméktanács elnöke szerint ez a pozícióvesztés a német és osztrák pecsenyeliba-, pecsenyekacsa-tartók malmára hajtja a vizet (mellesleg kínai konkurenseinknek is nagy örömet okozhat). Német nyelvterületen ugyanis nem képesek a magyar hízott liba minőségével és árával versenyre kelni, így az állatvédelmi mozgalmat meglovagolva védhetik meg a hazai piacot.

Zárjuk a sorokat

Válaszul a támadásra, a magyar termelők, feldolgozók is akcióba léptek. Két hónappal ezelőtt megalakult a Szövetség a Hungarikumért elnevezésű civil szervezet. Célul tűzte ki, hogy a magyar libamájat hungarikumként ismerteti el, illetve meggyőzi a fogyasztókat a vádak alaptalanságáról. A Szövetség egyúttal létrehozta a maga fekete listáját: honlapján jelezhetik az olvasók, ha olyan áruházláncba botlottak, amelyik nem árul hízottliba-májat.

A közelmúltban tartotta alakuló gyűlését Bulgáriában ? ahol a kacsa tömésének van jelentősebb hagyománya ? az Európai Májtermelők, Feldolgozók és Kereskedők Szövetsége is. Zászlajukra tűzték az európai májtermelés védelmét, a libaés kacsamáj minőségének kommunikálását a fogyasztók felé. Meggyőződésük, hogy végső soron a vásárlók kezében a döntés: elismerik-e a tradicionális, állatvédelmi előírásokkal körbebástyázott májelőállítást, vagy elvetik, és ezzel együtt kimondják az európai hízottárutermelők halálos ítéletét is.

Törvényt!

Lapunk megjelenésével egy időben várható a kormány döntése a hízottáru-előállítást védő törvényjavaslatról. Úgy tűnik, a Mezőgazdasági Bizottságon ellenállás nélkül átjutott tervezet törvényerőre emelkedhet, és ezzel létrejön a ?pálinkatörvényhez? hasonló, a technológiát elismerő jogi védelem. A törvény megalkotásakor a Franciaországban 2006 óta élő joganyagból indultak ki, amelyben leszögezik: a hízottáruelőállítás kulturális-gasztronómiai örökségnek számít, ezért védettséget élvez. Ha szabad Jupiternek, reméljük, szabad a ?kisökörnek? is?