Muszáj lesz eladni!

Kis hazánkban könnyen megbolydítja a gabonapiacot akár tízezer tonna gazdára találása is, a kereskedők azonnal ?be reagálnak?. De a gazdákat sem ejtették a fejükre. Ha nem is élnek az intervencióval, azért tudnak erre hivatkozva magasabb árért reklamálni.

FEKETE MIHÁLY, VARGA ÁKOS, UB Merchants Kft.

Meggyengültek az erősek is

A 2007-es árak ? most már tudjuk ? alapvetően a kereskedői ?hisztériának? voltak köszönhetők, de valós piac nem volt a 60 ezer forintos kukorica mögött. Ez abból is látszik, hogy a végfelhasználók 2008 első negyedévében végül csak 30 ezret adtak érte. Erre még rájött a 2008- as viszonylag jó termés, ami oda vezetett, hogy mi is végül 21 ezer forintért vettük meg a kukorica tonnáját ? meséli tapasztalatait Fekete Mihály, az évente 150?200 ezer tonna gabonát és olajos magvakat megmozgató gabonakereskedő cég export üzletágának vezetője.

A gabonát már szinte az aratás pillanatában felszívják azok a tőkeerős cégek, amelyek tisztító-, szárító- és raktárkapacitással rendelkeznek. Ők ráérnek várni az értékesítéssel. Az idei év azonban komoly finanszírozási nehézségeket hozhat még számukra is, főként, ha integrátorként áruhitelekkel segítették a termelést. A kis- és közepes méretű integrátorok, cégek gyakran szorulnak banki segítségre. A pénzintézetek azonban már 2007-ben is sokat tanultak saját kárukon, a 2008-as válság pedig még óvatosabbá tette őket.

Emlékezzünk rá, hogy 2007-ben a bankok az 55 ezer forintos kukoricaárhoz szabva 45 ezer forintot jelöltek meg menekülési értéknek. Ehelyett a kukorica ára lement 30 ezer alá, ők pedig sok milliárdot buktak a terményfinanszírozáson. Most 15 ezer forintos menekülési értékkel számolnak, és ennek is csak 80 százalékát finanszíroznák. Hiába tartozik a mezőgazdaság a ?megbízható? ágazatok közé, a bankok kockázatkerülő viselkedését máris megszenvedték az agrárcégek.

Árfelhajtó bioetanolgyárak

Általában Magyarország a megtermett mennyiség felét sem tudja felhasználni gabonából. Kukoricából is kétszer annyi van az országban, mint amennyire szükségünk van, az etanolgyárak felesleget elszívó hatásáról azonban már nem álmodozhatunk. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a bioetanol program nem bírja el, ha 30 ezer forint fölé kerül az alapanyag tonnánkénti ára. Így 2007- ben a magas kukoricaár, 2008-ban pedig a pénzügyi válság húzta keresztül a beruházási terveket. Ha mégis elkezdődne az építkezés, az tisztán politikai döntés eredménye volna, és ? véleményünk szerint ? erősen versenytorzító támogatásokkal lenne kibélelve. A magunk részéről örülünk, hogy ma nincs az a bank, amely ebbe belevágna.

A gabonafölösleg sokkal jobban hasznosulna a hazai munkaerő foglalkoztatásában és a hazai állatállományban, mint néhány óriáscég külföldre is távozó vagyonában. Forintgyengülés esetén a belföldön megtermelt és belső felhasználásra kerülő gabona előbb-utóbb ?bőrben? hagyhatja el az országot, azaz magasabb értékű, esetleg csomagolt, jól értékesíthető termék formájában. Ezzel kellene foglalkoznunk. A magyar állattenyésztésnek még volna hova fejlődnie. A megtermelt 3,5 millió tonna takarmánynak mintegy 70 százaléka gabona, de a takarmánygyártást a szükségleteken felül is érdemes lenne fejleszteni.

A bioetanolgyárak létrejötte tehát nem lett volna feltétlenül örömteli esemény: a kukorica felszívása miatt mesterségesen magasba emelkedő árak a takarmány árának növekedésén keresztül ártottak volna a magyar állattenyésztésnek. Ha már bioenergia, akkor inkább biomassza legyen! ? jegyezte meg Varga Ákos, a cég egyik ügyvezetője.

A kukorica ára és a kereskedés

Kereskedőként kedvenc termékünk a kukorica. A piac nagyjából konstans menynyiséget és minőséget igényel ebből a gabonából, nincsenek nagy meglepetések. Mióta az unió tagja vagyunk, és leépültek a vámok, olyan új piacok nyíltak előttünk, mint például Olaszország. Ezen kívül főként Hollandiába szállítunk hajón. Nagy tendereket írnak ki időnként még Spanyolországban, Portugáliában.

Holland viszonylatban a betakarítást megelőzően még 180 eurós tonnánkénti ár 135-re esett mostanra, Olaszországban pedig 150?170 euróról 130-ra. Ebből lejönnek a fuvar- és egyéb költségek, végül ott tartunk, hogy jelenleg 95 euró a telepi kukorica ára, azaz 28 ezer forint körüli.

Jelenleg 30 ezer forint körül áll a takarmánykukorica eladási ára a tőzsdén, és ez az intervenciós lehetőségnek is köszönhető. Annak ellenére, hogy elhanyagolhatóan kevés az intervencióra ténylegesen értékesített mennyiség ? a 700 ezer tonnás EU-keretből egyébként még 150 ezer tonna felajánlható ?, mégis megvan a piaci hatása. Mivel az intervenciós ár az előző hónap utolsó napján érvényes euróárhoz van kötve, ezért a meghirdetett 101,31 eurós felvásárlási ár (plusz havi növekmény) a forint gyengülésével egyre jobban hangzik. Ezzel együtt továbbra sem számítunk ilyen irányú értékesítésre.

Míg ősszel az erősebb forint, a 15 eurós tonnánkénti letét és a kivárás pszichológiája hátráltatta az intervenciót, addig mostanra az idő fogyott el. Amíg ugyanis a gazda zsebébe kerülhet a felvásárlás ellenértéke, több hónap is eltelik. Mire mennének májusban a vetésre szánt intervenciós pénzzel? Az egész piaci beavatkozásnak egyetlen hatása van a gazdák szempontjából: az intervenciós árra hivatkozva próbálnak magasabb értékesítési árat elérni.

Árcsökkenés várható

Ha esetleg lesz egy forinterősödés, ki fog derülni, hogy ez az átmeneti kukoricaár-emelkedés tisztán a forint gyengülésének volt köszönhető, semmi köze nincs az eladásra kínált vagy keresett mennyiséghez. A kukorica ára szerintünk visszamehet a tavaly év végi szintre.

Aki a forintgyengülés idején nem lépett, az már nem fog később sem, csak a kényszerértékesítés pillanatában. Ez pedig az új termés közeledtével és a tárolási költségek finanszírozhatatlanságával szükségszerűen bekövetkezik. Tudja ezt minden kereskedő. Az idei termést pedig jól megalapozza a téli bőséges csapadék. Ha nem lesz extrém száraz a nyár, nem lehet gond a termésmennyiséggel. A műtrágyaárak sem változtatnak ezen. Egyévi csökkentett trágyázás a termés szempontjából semmit nem számít. Vagyis nem lesznek magas árak.

A piaci környezetet tekintve Ukrajna egyre erősödő konkurensünk. Amíg vámkötelezett és a kvótái kimeríthetők, addig viszonylag biztonságban vagyunk tőle. (Ha a franciákon múlik, ez még sokáig így is lesz.) Azokon a piacokon viszont, amelyek kívül esnek az unión, élesebb köztünk a verseny, mivel ők olcsóbban tudnak szállítani például Észak-Afrikába.

A kereskedő szempontjából egyetlen gond a fuvarkapacitás biztosítása. Egy közepes cég havonta 5?10 ezer tonna gabonát tud kivinni az országból. Számunkra októberben kezdődik a szezon, és ehhez már júliusban le kell kötni a hajókapacitásokat. Már most figyeljük a termésesélyeket. Aki régóta a szakmában van, a kapacitáslekötés terén sem lő nagyon mellé.

Kockázatosan értékesíthető búza

Jót tesz ez a csapadékos tél a búzának is. A jó termést csak egy esős-viharos június ronthatja el. Az évjáratnak nagy a hatása a búza minőségére. Száraz évben szinte minden malmi búzának számít, csapadékosabb betakarítási időben pedig a takarmánybúza aránya a meghatározó. Emiatt a kereslet könnyen eltolódik ilyen vagy olyan irányba. Az is megfigyelhető, hogy minél nagyobb a kínálat, annál válogatósabbak a vevők, a végfelhasználók.

A tavalyi kiegyenlített termés is csak a minőségi, étkezési búzának teremtett keresletet, a takarmánybúza piaca szinte meg sem mozdult. Ráadásul az eurobúza minőségi paramétereibe is folyton belekötnek. Pedig örülnének a franciák, ha csak fele olyan jó búzájuk lenne, mint nekünk!

Nagy vevőink Németország és Görögország (főleg a minőséget keresik), ezen kívül gyakran írnak ki tendereket az észak-afrikai országok és Törökország. Búza esetében nem az intervenció, hanem egy-egy tender az, ami időszakonként felveri a belföldi árakat. Akár 10 ezer tonna áru is megbolydítja a piacot, ami egyébként nem számít nagy mennyiségnek.

Sajnos a határkereskedelem még mindig jelentős mindkét gabonából. 50 kilométerre bármelyik határtól egy kereskedő már nem rúghat labdába. Főként Boszniából jelentkezik nagy igény mindkét gabonára. A ?végeken? lazább is a szerződéses fegyelem, mint az ország belsejében.

A piac szeszélye miatt a kereskedők nem szívesen foglalkoznak ezzel a terménnyel.