Nem lesz algavirágzás!

Bűzös iszapréteg, algavirágzás, halpusztulás ? ez minden tógazda rémálma. De mindez megelőzhető az iszapkotrásnál is olcsóbb és hatásosabb módszerrel.

Mezőgazdaságunk egyik versenyképes ágazata jelenleg is a halászat. A magyarországi adottságok optimálisak a természetes vízi, tógazdasági haltermeléshez, halászathoz. Az erre alkalmas természetes vízfelület 130 ezer hektár. Víztározókkal, mesterséges tavakkal együtt pedig összesen 172 ezer hektár szolgálja ezt az ágazatot. A hazai 330 ezer horgász (ez csak a hivatalosan nyilvántartott adat) a jövőben is sok pénzt hajlandó kiadni hobbijára ? hacsak el nem fogy a hal a vízben.

Túlburjánzó algák, bűzös iszap

Amíg egyensúlyban van a víz, öntisztulási folyamatai rendben működnek, de amikor a szennyezés folyamatosan érkezik, egy idő után már képtelen a védekezésre. A kommunális szennyvíz és a mezőgazdasági termelés okozta terhelések a talajvíz áramlásával, vagy egy tápláló vízfolyás által kerülnek bele az élővizekbe. A vízbe került nitrogén- és foszforformák az algák számára biztosítanak táptalajt, felborítva ezzel a vízi szervezetek optimális arányát. Megindul a vízi növények túlburjánzása a vízben. A víz oldott oxigénkoncentrációja csökken, a szerves iszapréteg pedig növekszik. Az eutrofizációs folyamat során folyamatosan csökken a biológiai változatosság.

?Intő példa a folyamatra a Balatonon zajlott algavirágzás a 90-es évek elején? ? emlékeztet a Malatech Water Kft. ügyvezetője, Malaczkó Szabolcs. ?A foszforformákat nagy koncentrációban tartalmazó befolyó szennyvizek súlyos ökológiai problémát okoztak. Mivel a Balaton hatalmas vízfelület, jelentős öntisztulásra képes. Mivel azóta a szennyvíztelepeket is szigorúan kötelezték az elfolyó vizük nitrogén- és foszforkoncentrációinak csökkentésére, a Balaton ökológiai egyensúlya szerencsésen, önmagától helyreállt.?

A kisebb tavak (de a nagyobb vízfelületek is) folyamatos terhelés esetén előbb-utóbb megadják magukat, és minden évben folyamatos lesz az algavirágzás, a nagymértékű iszapképződés. Ma sok horgásztól hallani a ?bezzeg az én időmben? panaszt. A környezetterhelés növekedése miatt ugyanis visszaesett a természetes halszaporulat. A tájidegen halfajok, különösen az invazív fajok elterjedése is csökkenti az őshonos halak egyedszámát, rontja a szaporodási és életfeltételeiket, azon felül káros irányba tolják el a vizek trofikus állapotát.

A legsúlyosabb problémát mindemellett a vizek lúgos vegyszerekkel történő kezelése jelenti. A tógazdák nagy része ugyanis az algaburjánzás megállítására egyedül a klórmeszes és mészhidrátos kezelést ismeri. Ezzel néhány hétre látványát tekintve rendbe jön a tó, de közben elpusztítják a víz mikrobiális élővilágát is. A víz pH-ja lúgos irányba tolódik, és ennek egyenes következménye a kékalgaburjánzás.

Gyógyító mikrobák

Kevés olyan gyártó van világszerte, aki komplett megoldást képes kínálni az élővizek problémáira. 
A biológiai kezelés során nagy mennyiségben adagolnak a vízbe olyan természetes eredetű mikroorganizmusokat, amelyek az egyensúlyi állapotban lévő vízben jelen vannak, és képesek visszaállítani az optimális ökológiai állapotot.

Az élővizek kezelésére többféle eljárás is létezik. Akadnak kifejezetten az iszap csökkentésére irányuló módszerek. Olyan mikrobiális oltóanyagot juttatnak a vízbe, amely oxigén hiányában is képes működni, ebben a folyamatban erjedés történik. A szerves lágyiszap nagyon gyorsan feltárásra kerül, de kiemelten fontos a technológia szakszerű alkalmazása, mert a rosszul kivitelezett kezelés veszélyt jelenthet a vízi élővilágra, ugyanis az iszapszint-csökkenése mellett a víztest terheltsége nem kívánt mértékben megnőhet!

Ezzel szemben a biológiai rehabilitáció nem jelent ökológiai kockázatot. Ilyenkor első lépésben a víz oxigénháztartását stabilizálják, majd oxidatív körülmények között zajlik az iszap bontása. A folyamat végeredménye szén-dioxid és víz. Ezzel egy időben történik a vízoszlopban lévő szerves anyagok lebontása, szintén szén-dioxiddá és vízzé, illetve az algák tápanyagául szolgáló nitrogén- és foszforvegyületek eltávolítása a vízoszlopból. A víz minőségének javulása maga után vonja a vízben lévő fertőző (patogén) mikroorganizmusok számának csökkenését is. Ennél a módszernél a túladagolás csak anyagi veszteséggel járhat, kárt nem okozhat a vízi élettérben, mivel a mikrobák elpusztulnak, ha már nincs elegendő tápanyagforrás számukra.

A vízbe juttatott anyagot olyan mikrobák keverékével is kiegészítették, amelyek kedvezően hatnak az édesvízi halak immunrendszerére. Normalizálják a halak bélrendszerének mikroflóráját, és a már megbetegedett halakra is gyógyító hatásúak ? természetesen a betegség stádiumától függően.

Mennyibe lesz a kezelés?

Egy rossz állapotban lévő, felborult egyensúlyú víz kezelése 3?5 évig is eltarthat. ?Persze minden víz egyedi. Volt olyan eset is, amikor másfél év alatt helyreállt egy víztározó egyensúlyi állapota. De előfordul az is, hogy az első évben csak a víz kémiai és biokémiai paraméterei javulnak, és a tógazda csak a második évtől lát látványos változást. Olyan is előfordulhat, hogy az első évben minimális az iszapcsökkenés, ugyanis nem kerül oxidatív állapotba a fenékzóna (igen terhelt vizeknél fordul ez elő), és csak később, a rehabilitációs kezelés második évétől indul rohamos csökkenésnek az iszapréteg? ? ? magyarázza Malaczkó Szabolcs.

Az élővizek biológiai kezelésének árát látatlanban nem lehet megmondani. Először az adott vízfelület ökológiai állapotfelmérése történik. Akkreditált laboratóriumban elvégzik a tápanyag-koncentráció, az ammónium-nitrát, az ortofoszfát elemzését, és vizsgálják az algaszámot, az algák faji összetételét is. A helyszínen műszerrel mérik a víz oldottoxigén-tartalmát és vezetőképességét, pH-értékét, valamint az iszapból több ponton mintát vesznek, valamint tájékozódnak az élővíz halállományáról és egyéb felsőbbrendű élővilágáról.

A teljes kiértékelés után lehet megmondani, hány évig fog tartani az egyensúlyi állapot helyreállítása ? és mibe fog ez kerülni. Az árat befolyásolja a tó nagysága is: ugyanakkora víztérfogat-köbméterre jóval több anyag kell egy kis tó esetében, ami a kisebb víztérfogat rosszabb öntisztulásával magyarázható.

?Azt lehet mondani, hogy egy 1?5 hektáros, másfél méteres átlagmélységű tó esetében a kezelés anyagdíja körülbelül 200 ezer?1 millió forintot jelent, a vízminőségtől függően. Nagyobb tavaknál ez a felére is csökkenhet? ? állítja a szakember. A biológiai kezelés költségkímélőbb, mint a kotrás, ráadásul környezethelyreállító hatású. Arról se feledkezzünk meg, hogy a kotrással vízbe kevert szennyezett üledékréteg életveszélyes a halakra nézve is!

Élővizek biológiai kezelése