Tisza-tó, áradás után: Lesz hal bőven!

A Tisza-tavon nehezen indul a szezon, csak most oldották fel az árvíz miatt elrendelt hajózási és a horgászati tilalmat. A víz lassan apad, még három méterrel magasabb a nyári szintnél. A horgászok a halak ívása szempontjából nem bánták az áradást, a szúnyogokat pedig türelemmel viselik. Füstös Gáborral beszélgettem, akinek élete közel 20 éve egybefonódott a Tisza-tóval.

Lassan. A Közép-Tiszán ? ahol a Tisza-tó is elhelyezkedik ? összeért a felettünk lévő mellékfolyók vize, alattunk pedig a Körösök vízhozama és a befogadó Duna áradása lassította az árhullám levonulását. Ez hosszantartó tetőzést és lassú apadást hozott. Rengeteg problémát okozott ez, elsősorban a kikötősöknek, de a halállomány szempontjából jó volt. Szerintem a természetes szaporulat minimum öt évre rendbe rakja a Tisza-tavat és az egész Tiszát.

Ahhoz képest, hogy mennyire beszűkültek az ívóhelyek, feltétlenül. Sajnos a hullámtéri réteket az elmúlt évek, évtizedek során benőtte a gyalogakác, így a jelenlegi állapot nem a legideálisabb a halak ívására. A ponty a vízzel elárasztott füves területeken ívik, a gyalogakác dzsungelében azonban kedvezőtlenek a feltételek. Megoldásként csak a gyalogakác irtása, gyérítése kínálkozik. Ennek az ívóhely megteremtésen kívül árvízvédelmi jelentősége is van, hiszen a bozót kiirtásával növekedne a nagyvízi meder áteresztő képessége is.

Jogos kérdés. A hullámterek gödreiben, horpadásaiban az apadás után kint marad a hal. Ezt a halászati jogosultnak vissza kell juttatnia a főmederbe. Éppúgy meg lehet oldani ezt, mint ahogy a szemétszedést is megszervezik a Föld napján. Itt a remek alkalom, hogy horgászegyesületek, önkormányzatok, természetvédők kart karba öltve mentsék a kint rekedt ivadékot, hiszen a Tisza-tó és a Tisza halbősége közös érdek!

Ez az ország legnagyobb átfolyóvizes tározója. Teljes kiterjedése szigetestül, mindenestül 127 négyzetkilométer, a vízfelület 6 ezer hektár. Hatalmas mennyiségű vizet tartalmazó, nyitott rendszerről van szó, ennek megfelelően kell a halgazdálkodást is kialakítani. A gazdálkodás érdekein túl persze hangsúlyos az idegenforgalmi és a térségfejlesztési, településfejlesztési érdek is, hiszen ha nem lenne itt ez a víz, a környező községek még inkább hátrányos helyzetűek lennének. Ennek a három érdeknek van egy közös metszete, ebben érdemes mozogni. Ahhoz, hogy a fiatalok itt maradjanak, munkára van szükség! Ezt ? ipar híján ? csak a Tisza-tóra alapozott idegenforgalom képes biztosítani. Egész évben programokat kell tudnunk nyújtani az idelátogatóknak. 20 évvel ezelőtt, két hónapot leszámítva, teljes éves volt a horgászszezon. Mostanában az ökoturizmus, a kerekpáros, lovas, a fesztivál- és egyéb turizmus került előtérbe, ezek azonban kevésbé négyévszakos programok, mint a horgászat. Véleményem szerint aránytalanul sok pénzt is öltek ezek fejlesztésébe ahhoz képest, hogy hányan veszik igénybe például a bicikliutat. Stratégiai szempontból is zsákutca, ha csak olyan programokat kínál a Tisza-tó, amelyekből a vállalkozónak egy nyár alatt kell megszereznie az egész éves bevételt. Ez ugyanolyan problémákat fog gerjeszteni, mint a Balatonnál.

Sajnos nem maradt, és ennek természeti, de emberi okai is vannak. Természetes ok, hogy a Tisza-tó ? mint minden tározó ? azután, hogy 1978-ban közel a jelenlegi méretére árasztották, nagyon ?teleszaladt? hallal. Ezt folyamatos csökkenés követte, mígnem beállt a mai állapot. Ez a jelenség minden tározónál bekövetkezik. Évtizedes bontásban a ?80-as években volt sok a hal, a ?90-es években normális lett a mennyiség, az elmúlt tíz évben pedig már kevés! A Tisza-tó varázsa éppen az volt, hogy 20?25 éve még az amatőr pecás is tudott itt halat fogni, ma pedig még a profinak is komolyan meg kell izzadnia a zsákmányért. A tó horgászati szempontból tehát már nem nyújt mindenkinek sikerélményt, ennek megfelelően csökkent a vonzereje is.

Valóban, a fogyásnak halgazdálkodási okai is vannak. A múlt hibáival azonban nem érdemes foglalkozni, nézzünk inkább előre. Két dolgot is tehetnénk a halmennyiség növelése érdekében. A legegyszerűbb az ívóhelyek rekonstrukciója. Itt ? országos viszonylatban egyedülálló módon ? önkormányzati tulajdonban lévő szervezet gyakorolja a halászati jogot, ami leegyszerűsíthetné az ívóhelyek karbantartását. Közmunkára ide kellene kivezényelni a munkanélkülieket. Ezen kívül hosszú távon vissza kellene térni az ősi fokgazdálkodáshoz, kifejleszteni egy speciális, modern, halgazdálkodási célú változatot. Annyi áradás mindig van, amennyi néhány jól szintezett és karbantartott füves területet elönthet, ezután elég lenne csak a víz visszaáramlását ? akár homokzsákokkal ? megakadályozni. Amikor az ivadék megerősödik, kiszedhetők a homokzsákok, és a szaporulat visszajut a főmederbe. Ezzel együtt telepítésre mindig szükség lesz.

E tekintetben több szempontot is figyelembe kell venni. Törekedni kell arra, hogy megőrizzük a tiszai halállományra jellemző ősi génkészletet, például a nyurga- és a tőponty arányát helyesen belőni. Vagy például a telepítés során olyan tájfajtát keresni, amely a Tisza vízrendszeréből származik. A ragadozók közül pedig azt kell telepíteni, amelyiknek az ívása kevésbé volt sikeres az adott évben. A szakmai indokok mellett nagyon fontos a horgászok igényeinek a kiszolgálása is. A magyar horgászok miatt döntően pontyot kell telepíteni, minimum kétnyarast. A víz haleltartó és halnevelő képessége kiváló, a májusban telepített kétnyaras ponty augusztusra méretesre nőhet. Persze nyáron, a tilalom végén ? főleg marketing szempontból ? betennék egy kevés háromnyarasat is. A ragadozók ívását figyelemmel kell kísérni, és a gyengén sikerült ívásokat kiegészíteni telepítéssel. Idén például a süllőnek nem kedveztek az időjárási feltételek, most én ezt raknám a vízbe, jövőre talán a csuka pótlása lesz fontosabb. Folyamatosan pótolnám viszont a balin- és a harcsaállományt, mert a németek, osztrákok ragadozó-centrikusak, és jó lenne őket visszacsábítani.

A rabsicot vízen elfogni szinte lehetetlen, azonkívül életveszélyes is lehet. Nem egy tettlegességet tudnék említeni. Ráadásul az orvhalászt nem tartja vissza néhány tízezer vagy százezer forintos büntetés, inkább csak még megfeszítettebb ?munkára? ösztönzi. A halőrzés önmagában nem elég az orvhalászat visszaszorítására, el kellene vágni az értékesítési útvonalakat. Közétkeztetés céljára kizárólag állatorvosi igazolással rendelkező hús hozható forgalomba, ennek az előírásnak kellene érvényt szerezni. Magyarán az ellenőrzéseket erősítve akár be kell zárni azokat a vendéglátóhelyeket, amelyek lopott halat szolgálnak fel. Kisebb büntetésnek nincs visszatartó ereje. Nagyon pártolnám egy ?halkommandó? felállítását, ez valamennyi vízen országos érdek lenne.

Egy év alatt egyetlen víz sem tud regenerálódni. Tíz évvel ezelőtt a halak a halálos dózis többszörösét kapták a Tiszán. Még tíz kilós halak is elpusztultak tőle, nemhogy az ivadék! Kiesett egy teljes korcsoport, aminek a hiánya végigvonul a teljes korosztálypiramison, és jelentkezik a következő generációkban is. Igaz, egyre csendesül ez a mennyiségi hullámzás, de még most is kimutatható. Az, hogy a kár nem volt megsemmisítő erejű, az időjárásnak és a vízjárásnak volt köszönhető. Talán emlékszünk még rá, az Orbán-kormány regnálása akkor is árvizekkel kezdődött. 1998 őszén kilépett a medréből a Tisza, és kivitte a halakat a hullámtérre. Ahogy jött a hideg, a halak elvermeltek a kubikgödrökben. 1999 csapadékos év volt, a kubikok nem száradtak ki, a halak remekül elvoltak. A 2000 februárjában érkező cián ezeknek nem árthatott. Tavasszal aztán még nagyobb áradás jött, ami egyszerűen visszamosta a kint rekedt állatokat a mederbe. Így sok hal megmenekült. Egyébként a Tisza és a Tisza-tó jelenlegi ökológiai állapota jó, amit például a kérészek tömeges rajzása is jelez.

Gyakran az a benyomásom, hogy nálunk a természetvédelemnek több köze van az íróasztalhoz, mint magához a természethez. Tudomásul kell venni, hogy a védett fajoknak is van kártételük. Ezt vagy megtéríti az, aki a védelmet elrendelte, vagy engedi, hogy a tó eltartó képességét meghaladó egyedszámot gyérítsék. Ki lehet számolni, hogy egy tó kormoránból, vidrából, de akár horgászból is mennyit bír el, és ennél többet nem szabad a vízre engedni. Nem feltétlenül kilövésre gondolok ? pláne nem a horgász esetében ?, de ha más országokban annyira szeretik a vidrát, meg a kormoránt, szívesen átadjuk a létszám feletti egyedeket. Vagy például vörös könyves faj a nálunk ezerszer elátkozott sulyom is. A hollandok a csatornák hajózhatósága érdekében komplett kiirtották ezt a tüskés termésű vízinövényt, nálunk viszont harcosan védenék. Rendben, védjék, de adjanak pénzt az itteni sulyomrezervátum karbantartására is, és vegyék meg tőlünk a sulyommagot, hogy saját ökológiai rendszerüket helyreállítsák vele. A balin vagy a garda szintén kipusztult egyes európai országokban, ezeknek is szívesen lennénk génrezervátuma, pláne, ha megfizetik. Viszont, ha nem akarják visszatelepíteni, csak nálunk akarják védeni, ez nálam kimeríti az álszent magatartás fogalmát?

Ez nehéz kérdés. Amikor sok a törpe, szidja a horgász, amikor meg kevés, akkor azt emlegeti, milyen jó volt, amikor fogni lehetett?! Azt hiszem, itt is az a leghelyesebb, ha nem hagyjuk az állományt túlszaporodni, de tudomásul kell venni, hogy ekkora vízből kiirtani nem lehet. Legjobb, ha megtanulunk együtt élni vele.

A Tisza-tó nem igazán alkalmas a németek biológiai fegyverével, a Bacillus thüringiensis-szel való hatékony szúnyoggyérítésre. Ez egy baktérium, ami a szúnyoglárvákban élősködik, de a miénknél jóval kisebb tavacskákra találták ki. A vegyszeres védekezésnek pedig nem vagyok híve. A szúnyog hozzátartozik a vízparthoz. Aki idejön tiszavirágzást nézni vagy pecázni, annak nem tudok mást tanácsolni: fújja be magát szúnyogriasztóval!