Mit kezdhetünk a munkahelyi talpnyalókkal?

Írta: Fülöp Norbert - Készült: 2017. március 17.

Egy felmérés szerint a munkahelyi talpnyalók, akik a főnök legnagyobb marhaságára is csak bólogatnak a dolgozók 77 százalékát mérhetetlenül idegesítik. De ez a kisebbik baj, mert vitakultúra nélkül a cégek hatékonysága is romlik, vagyis pénzveszteséget okoznak a folyton csak helyeslő kollégák. És persze mindez leginkább a főnök hibája, mert a többség egyszerűen képtelen normálisan kezelni a kritikákat. De akkor mi a megoldás?


Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve – ezt a szállóigévé vált mondatot többször is hangoztatta a hazánkba látogató Ferenc József. A magyar nagyurak pedig örvendeztek, milyen jó véleménye van a monarchia uralkodójának. De ha a beosztottainktól is folyton-folyvást ezt halljuk, akkor valószínűleg fejbólintó Jánosokkal és talpnyalókkal vagyunk körülvéve. Pedig az új ötletekhez, a jobb hatékonysághoz, a piaci fejlődéshez egyaránt nélkülözhetetlen az őszinte vélemények ütköztetése meg a konstruktív kritika. Még a minden változást ellenző „konzervatívokat” is érdemes meghallgatni. Ezzel szemben a főnöknek folyton hajbókoló kollégák mérgezik a vállalati légkört. Ez még számszerűsíthető is: egy újabb német felmérés szerint a megalkuvók és hízelgők kimondottan idegesítik a többséget, mégpedig a foglalkoztatottak 77 százalékát.



Látszik az őszinteség

Vajon hogyan kerülhetjük el főnökként, hogy a kritikátlan egyetértés szelleme hassa át a céget? Ehhez előbb azt érdemes tudni, miként ismerjük föl a fejbólintó Jánosokat. Azt se feledjük, hogy a nyílt eszmecserék eltűnéséért igen gyakran a vezetőség okolható. A témában jártas pszichológusok szerint a megalkuvásból fakadó egyetértés általában jól megkülönböztethető attól, ha az illető csakugyan egyetért valamivel. Ez utóbbit jelzi az őszinte mosoly és a nyílt szemkontaktus. Látszólagos elfogadás esetén viszont a beosztott kerüli a főnök tekintetét, mosolya pedig rövid és kényszeredett, vagy elő se jön. Ez jelzi azt a belső elutasítást, aminek nem mer hangot adni.
De vajon miért lesznek a kollégákból bólogató alárendeltek? Ez döntő részben azon múlik, hogy a vezetőség tagjainak van-e egészséges hibakultúrájuk. A többi pedig a munkatársak korábbi tapasztalataiból fakad, amelyeket más helyen szereztek – vagy ugyanitt, de az előző főnökök kapcsán. Ám ezek az élmények annál kevésbé számítanak, minél régebben ismerjük egymást. Tehát előbb-utóbb eljön az az idő, amikor egyedül már csak a főnök tehet arról, hogy senki nem mer őszintén megszólalni.
Van, aki a marhaságra is csak bólogat

Akad a fentiek alól egy kivétel, ez sem mentesíti azonban a vezetőt az alól a felelősség alól, hogy ő maga terjesztette el a kritikátlanság szellemét – az egészséges vita- és hibakultúra közös megerősítése (vagy kialakítása) helyett. Ez a kivétel az alapvetően elvtelen hozzáállás, az olyan személyeké, akiknek gyakorlatilag nincs saját véleményük, mindig az erősebb emberrel vagy az uralkodó nézettel értenek egyet. Ezen roppant nehéz változtatni bármilyen bíztatással vagy érveléssel, de legalább könnyű leleplezni őket. Elég, ha a főnök előad egy nyilvánvalóan ostoba javaslatot, amire a többség elszörnyed. A tősgyökeres hajbókolók viszont el lesznek ragadtatva még a marhaságtól is – ha az a „nagy ember” mondja.




Árfolyamok

EUR: 307.98CHF: 282.73USD: 275.38
 

Karácsony Zoltán: Karrier tippek

Hogyan keres új munkaerőt a Mercedes?

„Kecskemét most is jó hely, azonban a várossal azon dolgozunk, hogy még élhetőbb legyen. Ha vannak jó munkahelyek, minőségi óvodák, iskolák, szórakozási lehetőségek, akkor nehezebben csábítható el magasabb fizetési ígérettel a...
Tovább >>
Károly világa

A francia elnökválasztás igazi tétje

Luxusgonddal küzdenek a franciák, legalábbis innen nézve. Az EU második legnépesebb nemzete szereti az életet, szereti a jóléti államot és forradalmi múltja ellenére utálja a változásokat. ...
Tovább >>