Miklóscsabi még feszeng, de már nagyon igyekszik. A móri pince asztalán kockás abrosz, rajta harapnivaló: tepertőkrém, erős paprika, hagyma. A falakon oldott hangulatú képek: móri sváb parasztok szüret közben, Nagy-Magyarország térkép a temérdek borvidékkel, dugó kompozíciók. Miklóscsabi szabadkozik, merthogy vele még nem készítettek interjút. Én meg nem ezért jöttem ? mondom ? inkább beszélgessünk. Ebben maradunk, meg pulóverben, mert hűvös a pince. Bemelegítésként lekáderezem: a mai feltörekvő fiatal borász nemzedék rövid életútja az övé. Egy kicsit turkálok is a zsebében: 3 hektár, erősen terméskorlátozva, cirka 10 ezer palack évente, közepes pinceárak, ebből nehéz lehet megélni. De Miklóscsabi meg is mondja az őszintét, tőzsdézik a napi betevőért, csakhogy ez a bukszus maga a virtuális virágpiac. De az is világpiac, ahol a holland tulipántól a kenyai rózsáig mindenféle mirelitet lehet kapni. A pincében viszont legfeljebb penészvirág nő. A 2003-as Ezerjóba nyalunk bele. Ez a bor három évig ászokhordóban pihent, ám most aztán megmutatja az erejét: félszáraz, testes, mégis könnyedén citrusos, a végén enyhén borsos ízű, kell is neki egy kis maradék cukor. A tétel a Moorer (móri) névre hallgat, amire csak egyet tud mondani a művelt angol: more and more! Miklóscsabi ? még ha így is írja ? már nem kisfiú, több is mint nagykamasz. Pelyhes állú borászpalánta, aki megtanulta a szakmát, ráérzett a dolog ízére, kezdi megérteni a divatokat, és össze tudja rakni fejben a történetet. (Mert miről is szól? Jön a fogyasztó, akinek minden évben más mese kell, más palack, más ruhában, de legalább ugyanolyan jó bor és mindig baráti áron.) Lassan itt az ideje, hogy ebből a fiúból egy Miklós Csaba cseperedjen. Megérett a borászka arra, hogy felnőtté váljon. Mert ma dől el, hogy mit iszunk 15 év múlva.

Soproni seprő

HA AZ ÖREG PONCICHTEREK csemetéit nem számítjuk, akkor a Kékfrankos városában elsőként az ifjú Ferenczy Zsolt tett le valamit az asztalra. Szó szerint két üveg fehéret, egy rozét és egy palack vöröset. Ő volt az első vidéki magyar sommelier bajnok, mégis otthagyta a komissiót, és önállóan igyekszik felhasználni inaséveinek tapasztalatát. Járt a ruszti borakadémiára, dolgozott egy ausztriai 2 Michelin csillagos étteremben. Megértették az idők szavát, és unokaöccsével nekivágtak a borászkodásnak. Hat hektárral bajlódnak szorgalmasan, és az ígéretet már palackozták is. Az egyébként építész család leszármazottai módszeresen építkeznek, felépítettek egy elegáns sort: Irsai Olivérrel kezdődik (ő nem rokon), Zöldveltelinivel folytatódik és a rozét követően persze Kékfrankos a vége, végétére is Sopronban vagyunk. A Ferenczy pincészet vöröse különleges stílusú, savhangsúlyos, fűszeres bor. A 2005- ös Kékfrankosuk talán még nem elég gömbölyű, de kíváncsian várjuk, mi kerekedik ki belőle.

Villányi Vitézek

A VITÉNYI PINCE LÉPCSŐIN már jártunk, de most kíváncsi vagyok, léptek-e feljebb az elmúlt két év alatt. Vitényiéknél ma is 4 hektáros a birtok, és még egyszer annyi szőlőt vásárolnak hozzá. Pályázati pénzekhez nem jutottak, mert egy kis pincének is ugyanolyan feltételeknek kell megfelelnie, mint egy országos cégnek. A pincénél főznek is: a borkóstolóhoz magyaros egytálételeket (pörkölt, malacsült, babgulyás), vagy házi készítésű hidegtálat (sonka, szalámi, kolbász, hurka) kínálnak. A vállalkozás élén Donát vitéz vitézkedik. Dolgos fiatalember, semmi hókuszpókusz, pedig erre Villányban nagy a kísértés. Boraik mind fahordós érlelésűek. A Pincészet filozófiája: munka, munka, munka. Az árak emberbarátiak, a borász nem szállt el, két lábbal a földön jár, és két kézzel a pincében dolgozik. A Vitényi Pincészetben látni annyi kitartást, amennyi ebben az igazságtalan magyar gazdaságban a továbblépéshez kell. Javaslom, hogy nézzük meg a tavalyi, 06-os Merlot-ját 2010- ben! Addig meg kóstolják meg a 2004-es harapós Villányi Chardonnay-t, a friss Zweigelt alapú rozét, vagy a 2006-os Portugiesert, ami száz éve nem adott ilyen gazdag illatokat és ízeket.

Balatoni bakfisok

A VILLÁNYI PÉLDA IS MUTATJA, hogy a borászat nem gyerekjáték, de ha beletanul a gyerek, továbbviheti a gazdaságot. Erre már a kővágóőrsi Szakálvin a bizonyíték. A birtok a Köveskál fölötti lejtőkön nyújtózkodik. Nagy terület, széles fajtaválasztékkal: van mivel kísérletezniük a fiataloknak. Az új tulaj, Bakos Tivadar lánya és férje már a mai szellemet szeretnék palackba zárni. Viki és Miki együtt kelnek, terveznek, kóstolnak és fekszenek. De önálló munkálkodásuk közben mindig ott lebeg fölöttük az atyai, tivadari intelem: ?olyan borotok legyen, amilyet este Ti is szívesen az asztalra tennétek?. Egy tétellel feltétlenül érdemes tesztelni ennek a filozófiának a mélységét: a 2005-ös Chardonnay már meghálálja a terméskorlátozást, a dűlők termésének gondos szétválogatását és a hordós érlelést. A Viki- Miki édes-kettes most már édes borban is utazik, mert azért a német turista nem hal ki. Megjegyzem: mézese Keller Imrének is van, Szentantalfán. Az autodidakta borász valaha a vezetőfülkékben töltötte a napjait, majd belefogott a kis régi családi pince felújításába. A pályázaton elnyert támogatáshoz a fiatalok keze munkája is szükségeltetett. Ezért a két bakfis Keller-lány végigrobotolta a hétvégéket, majd lezuhanyoztak és mehettek a diszkóba.

Szekszárdi székelyek

A PAPÁK SORSA PEDIG, hogy otthon maradnak, így van ez Sebestyénéknél is, ahol az apa volt az, aki a családot elindította a szekszárdi szőlők lejtőin ? felfelé! A Csaba fiú tudatos, szisztematikus, lassan kibújik belőle a borász, mint illat a pohárból, kibontakozik. Kijárta a szakiskolát, ám alapvetően autodidakta. Eredendően szintén autó-, de szerelő. Szervizben dolgozott, amellett a bor csak hobbi volt. A Takler-fiúk a példaképei, ők már ugyebár sztárborászok, óriásplakátokon feszítenek. De 7 hektáron is lehet alkotni, most nagyjából ennyi van a Sebestyének birtokában. Egy fillér hitel nélkül, önerőből jutottak idáig. Úgy látszik, a pincealagútjuk végében lévő, löszbe faragott kereszt megtette hatását, védelmébe vette a vállalkozást és a fiatalembert. Ő az új generáció reménysége, az igazi ?Csaba királyfi?, a szekszárdi borászat egyik nagy ígérete, ráadásul valódi székely családból. Bukovinai menekültek Magyarországon. A Sebestyén tételek egyre szebbek, az új címke a kereszttel egyedi és azonosító erejű. Kadarka, Grádus, Icze cuvée, Indigó ? ezek mind Sebestyén borok, de ha ajánlhatok: Kékfrankos válogatás 2003-ból. Öt csillag, vitathatatlanul.

Egri csillagok

ERREFELÉ PÉLDÁUL OSTOROSON csillan meg a borvidék fiataljainak tehetsége. Az Orsolya pince a falu végén áll, a hegy oldalának támaszkodik. Szinte pelyhes állú borász fogad, amolyan okos tekintetű fiú. A szegény faluban Tarnóczi Zoltánnak párjával, a pincének nevet adó Turcsek Orsolyával van miből élniük. Munkából, persze, mi másból: hisz a tavalyi hordóminták is mutatják, hogy jobb világ vár hatéves gyermekükre, mint az Eger környéki nagyipari borászatok dolgozóira. A párocska a főiskolán jött össze , 10 éve vették a házat egy öregembertől, aki még abban az időben is a riolittufába vájt barlanglakásban tüzelte a sparheltet. A vulkáni lyuk mára pincévé terebélyesedett. Odabenn újhordóban is érlelnek bort, de az Orsolya pince barikk hordói csak az enyhén füstös első fokra lettek kiégetve. Boraik viszont 4 csillagosak. Különleges új viccük a 2005-ös Abrakadabra. A pincére jellemző szellemes névadás ezúttal egy Olaszrizling, Leányka, Hárslevelű házasítást takar. Nagy test, kis pince, lesz ez még nagyobb is.