Barangolás az ismeretlenbe II.
Madárkás Furmint állt a területen. Homonna Attila aztán megjárta Franciaországot, s egy öreg francia borászhoz kopogott be az utcáról, tőle tanulta el a seprűkavargatást. 2005- ös száraz Furmintja a Határi dűlőből már bor a javából. Dugózás után mindjárt a Bodrog-part gyümölcsfáinak virága árad belőle: alma, körte, némi birs, később a Hegyalja lankáinak friss dió- és mandulabél illata. Aranyfénnyel csillogó bor. A vadélesztők munkája kemény italt adott, férfiembernek valót. Ott vannak benne a vulkáni erejű savak és a férfias elegancia. És ott van még a borban az a pillanat is, amikor Homonna Attila gondolt egyet, kiszállt az autóból, ami addig az otthona volt, elhajította a laptopot, kikapcsolta a mobiltelefont, majd sarlót és metszőollót vett a kezébe.
Egy renintens tokaji
TOKAJ OLY NAGY, hogy ha egy helyi gazda esetleg mást gondol a borkészítésről, mint a borbíráló istenek, akkor könnyen kiírhatja magát a médiából, és hiába termel, kevesek tudnak róla. A Bene-pincészet néhai tulajdonosa is így járt szegény, összeszólalkozott a legnagyobb dűlőszakíróval: ő maga a tradicionális tokaji bor híve volt, míg a szakember modern utakat keresett. Ma viszont már igazán ideje kiengedni a Tokaj-Bene Pincészetet a karanténból, mert a legjobb irányt vették, aranyló borokat készítenek az arany középúton. Van divatos száraz furmintjuk is a jó öreg tokaji eljárások ? máslás, fordítás ? mellett. A reduktív Furmint a János-áldás névre hallgat, de jobban kívánkozik az ebéd elé inni, mint a vendéglátás legvégén: ugyanis megalapozza a savakat az étkezéshez. Ez a bor már az ifjú Tátrai Zsolt műve, aki egyébként legalább olyan jól fényképez, mint amilyen ügyes borász. A 2006-os Tiszavirág fantázianevű édes borkülönlegesség címkéjét is az általa készített fotó díszíti, a kérészéletű rovarok násztánca. Ily rövid a mi emberi életünk és szerelmünk is, ezzel biztat a bor címkéje fogyasztásra, s mi tagadás: a tiszavirágot érdemes nem csak megszagolni, de megízlelni is. Datolyás, virágmézes bor, némi sav egyensúlyozza a 100 gramm körüli cukrot. Igazi fogyasztóbarát, az élet és a szerelem nagy pillanataihoz.
Aszú a javából
TOKAJ MEGACÉGEI FRANCIA, spanyol és brit tulajdonba kerültek, de az oroszok már a spájzban vannak. Egyre több aszú talál gazdára Moszkvában, csak az a fontos, hogy jó drága legyen, akkor veszik meg a dúsgazdag oligarchák. (Még jobb, ha a címkén sok az arany felirat.) Nem ilyen orosz a Gábor, a talán legígéretesebb hegyaljai borász. Orosz Gábor idáig a Gundel pincészetnél jeleskedett, majd a Bodvin és a Demetervin családi cég borait készítette, vagy éppen külföldre dolgozott, ezért a nevét idehaza kevesen ismerték, borkészítési tudományát viszont annál inkább. Borait 2003- tól kezdte erőteljesebben forgalmazni. Eddig a nagy kereskedőházak kínálatát gazdagította. Most viszont önállósította magát, és saját elképzeléseinek szolgálatába állította tehetségét. 2006- os száraz Furmintja ott lesz az első három legjobb ár-értékű hazai fehérbor között. Nagyjából 10 szőlő van a tulajdonában. Nagyon tisztán dolgozó borász, aszúiban szerencsésen ötvöződik a régi stílus és a gyümölcsösség megőrzésére törekvő újabb irányzat. Használ új hordókat is, amelyhez a dongának való fát maga szárítja.
Mecseki olajfaliget
HA MÁR HORDÓ: Szigetvár után jobbra, a világ végén kell két hatalmas ászokhordó között bekanyarodni Andreas Ebnerhez. Közvetlen, mosolygós fickó, kapásból tegeződik mindenkivel. Dél-tiroli ember, rókavörös szőrzettel a fején, és azt a fejet keményfából faraghatták, mert idejött a Végekre borászkodni, meg olajat préselni. Szülőhazáját, Bolzanot leszámítva, itt Mozsgón ültet csak az emberiség olívafákat ennyire magasan északon. Őrültségnek tűnik, tavaly el is fagytak az ültetvények, de Ebner gazda nem adja fel, ő már a globális felmelegedésre bazíroz, és ha 100 év múlva itt fogunk sétálgatni, egy mediterrán borászat képe fogad majd, öreg szőlőkkel, olíva alléval, ahogy fölvezet az út a házig. Valami már mozgolódik ezen a vidéken: Andreas Ebner egy marhaistállót átalakított borházzá, az etetővályú még ma is ott fut végig a fal mellett. A ház alatt bújik meg a pince, oda a nagy vörösborokért érdemes lebotorkálni. A klasszikus 3-as és 7-es vörösök (ilyen számozású hordókban tartja Andreas a bort) mellett kiemelendő a déli stílusú, sötét színű 2005-ös Pinot Noir. Telt illatú vörösbor. Szilvalekvárra, aszalt gyümölcsökre emlékeztető, kivételesen lágy ízvilágát szépen támogatja a 15 hónapos újfahordós érlelés.
Az ötös fogat
EZ A DÉL-TIROLI EMBER összefogta a magyarokat. Megszervezte azt, ami a magyar széthúzás miatt nekünk nem sikerülhet: értékesítési szövetkezést hozott létre a környékbeli termelők összefogásával. Tanuljuk meg a neveket: Bencsik Zoltán, Hegedűs Tamás, Kertész Zsolt, Novák Zsolt és persze Andreas alkotják az 5-ös fogatot. A piacra így könnyebben kijutnak, már csak egy közös termék kellett, de ezt is feltalálták. Úgysem volt még a piacon magyar habzóbor, most viszont itt az első hazai prosecco, a 2006-os Borzongás! Friss, gyümölcsös bor, ropogós savak repesztik szét, a másfél bar nyomással belé pumpált szén-dioxid pedig körbe futtatja a szájban a korty minden egyes íz-össze tevőjét.
A szigetvári termelők pedig valamit tudnak a gasztronómiáról is. Mert a Borzongás egy vendéglátóipari mindenes: éles aperitív a fogások előtt, zamatos garatöblítő az ételek között és még a menüsor végén is megfelel, hogy pihentesse a megfáradt gyomrot. Emeljünk ki egy tételt: Hegedűs Tamás habzóborát. A Bocknál tanult egykori építész mérnök szakszerűen felépítette ezt a bort, két fehér szőlőre és a hozzáadott habzásra. Sörhőmérsékletre lehűtve Királyleányka és Rizlingszilváni házasítása borzongat. Meg fogja nyerni a fogyasztó tetszését, a hölgyek nagy kedvence lehet, mert ez a Borzongás tud valamit a nőkről is.
Mátrai mérce
A BOR ÉS AZ ASSZONY. Hát igen, minden borangolás során ide lyukadunk ki. Németh Attila Kaliforniából hozta az új borszemléletet. Attila jól érzi, hogy ebben a mai világban mi az, ami eladható, ennek ékes bizonyítéka a Concubina, a Németh pince zászlósbora. Ágyas, szerető, vadházasságban élő nő, ezt jelenti maga a szó, s a független fiatalos életérzést, a szabad szerelmet, a bor szeretetét, a pillanatnyi örömöt hivatott a fogyasztó agyából előhívni. A Concubina kifejezetten könnyű vörösbor lett, korrekt ár-érték arányú, finom, gyümölcsös, a fogyasztó örömére, akár a szerelem. Mert ez az igazi lényeg a Mátrában, vagy bárhol. Újabban Attila elkészíti a vörös fehér párját, a Concubina Fehér Cuvée-t. Illatos fajtákra épített rafinált és csábító bor, éppen, mint a neve. 60 százalék chardonnay, 20 százalék hárslevelű, 15 százalék tramini és 5 százalék sárgamuskotály. Mindegyik fajta határozott, sajátos karakterrel bír. Hagyományos, 10 hektós ászokhordókban érlelődött, a természetességet hangsúlyozó szép bor lett belőle, stílusa szinte egybeolvad a nevével, sok gyümölccsel és pikantériával. Valódi ivós bor, hamar felhajt belőle az ember egy palackkal.
Dobozos nedű
EZUTÁN HAJTSUNK KI Farkasmályiba. A Mátra kapujában álló történelmi pincesor már kétszáz éve a gyöngyösi polgárok kedvelt szórakozóhelye. Rajta a Bárdos- pince pedig a sor netovábbja. Ott álljunk is meg egy borra. Béni és Tamás, apja és fia jegyzik a Bárdos és Fia Pincészet borait. Tisztességes, finom kézimunkát végeznek, amelynek eredményeképpen már ott lapul a vulkáni tufába vájt pincében az országos hírnév ígérete. Külcsínnel és belbeccsel egyaránt kísérleteznek: akácos érleléssel is próbálkoznak, és dobozba zárják a bort. Az ?acacia? olasz mintára, akácfahordókban erjesztett és érlelt Szürkebarát. Egyéni, karakteres, új szemléletű bor. A 2006-os Pinot Grigio ráadásul a 22-es cukorfok lebontása után került palackba februárban. A tavalyi Chardonnay meg a pincetörténet eddigi legjobbja lehet, hatalmas savakkal és alkohollal rendelkezik, ami az évjáratnak köszönhetően nagy testtel párosul. Bárdosék kreatív kedve azonban a külalakra is kiterjed, megcsinálták a kockabort. Elkövettek egy szentségtörésnek tartott cselekedetet: dobozos bort dobtak piacra. De szó nem érheti a pince elejét. A technológia tökéletes, a tetrapakk buliba, partikra praktikus, nehezen hozható fel érv ellene, hacsak a jó öreg magyar irigység nem. Valódi asztali bor, nem borul fel soha. Hát ilyen újítók ezek az ifjú borászok, érdemes megjegyezni őket.
