Borangoltunk eleget, lassan 4 éve járjuk együtt a borvidékeket, ideje váltani. Bejártuk a borászatok javát, és hétszer is lejártuk a taposócsizma talpát. Ezért jövőre a Chateau Pálffy rovatban másként nézünk a pohár fenekére. Hogy miként, az majd kiderül, csak szeretném felkészíteni az olvasókat a változásra, nehogy úgy járjunk, mint bokros ember a csomagjával, hogy az alkotmánybíróság lyuggassa ki. Mi tehát hagyunk időt az átállásra, s addig még csapunk egy-két kört, ezúttal ismét Egerben.

Már régóta kíváncsi voltam a Gigászok Harcára, ezért az Egervinnél kezdtem. A Hungarovin, a Varga Kft. és ez a cég a három legnagyobb hazai borászati nagyvállalat. Hogy érzékeltessem: az Egervin egyedül közel annyi szőlőt dolgoz fel, mint egész Villány. 8 millió palack a végeredmény évente. Ha valaki azt hinné, hogy ez rányomja bélyegét a minőségre, téved. Nem mondom: magam is a háromemberes (kettő lefogja, egy tölti belé) bikavérek lidérces emlékével prejudikáltam, de hamar kiderült, hogy alaptalanul. Big is beautiful, a nagy gyönyörű, mondja az angol, és milyen igaza van. Lenyűgözőek a méretek, akárcsak Kínában. Csak a pincét egy órába telik bejárni, ha erősen kilép az ember. Az Egervin 5 kilométer hosszú pincerendszerében áll a második legnagyobb hazai tölthető fahordó, a maga potom 35 ezer literjével. Ebbe Eger egyheti borfogyasztása beleférne. És odalenn pihen félmillió palack muzeális bor, 1964-től kezdődően, durván 5 milliárd forint értékben, ha egyáltalán meg lehet az ilyet becsülni.

Olcsón jót

PAPP TAMÁS TERMELÉSI IGAZGATÓ nem tudja megmondani, hogy ez a csodálatos múzeum miért nem látogatható, már olyan értelemben, hogy meg lehessen kóstolni a kiállítási tárgyakat, de ez nem is az ő reszortja. Mondom is neki, hogy majd megmondom én annak a tulajdonosnak, hogy ő is csak egyszer él, úgysem tudná kiinni a készletet, ha még egy millenniumot megérne, akkor se. Hát akkor miért ne inná meg a piac, mielőtt megöregszik a drága kincs? Viszont addig is: megkóstoljuk az utánpótlást. Ekkor derül ki, hogy az Egervin mai borai bizony jók. A termékpiramis alján lévő, olcsó árfekvésű, Koronásnak elkeresztelt bort ugyan nem kóstoltam, de köszönöm , megvagyok nélküle. Hanem az Egervin széria tételei már nemcsak, hogy korrektek, de például a nagyon szépre sikeredett Kékfrankos Rosé 500 forintért a legjobb ár-érték arányú bor a magyar piacon. Magasabb minőségi kategóriát képviselnek a Tiba Valley borok, közülük a 2005-ös Bikavér gyönyörű teste és magas alkoholja emelkedik ki, alig többért, mint egy ezresért. A Bikavér atyjáról elnevezett Grőber márka már a csúcsborok kategóriája, még 80 gramm/liter cukortartalmú kései Tramini is akad a sor végére. A legnagyobb meglepetés, egyben megtiszteltetés azonban egy 1976-os Leányka, korban, borban talán már öregecske, ám asszonyban biztos nem, amiről a szájban aztán kiderül, hogy még mindig kemény szerkezetű, de már a mennyország illatait és ízeit árasztja.

Bikavér orgia

TÉRJÜNK VISSZA a jelenbe, mégpedig az egri főtér oldalában megnyitott borbárba. Itt 200 fajta helyi bor kapható, ráadásul egy egész bikacsorda patakvére folyik odabenn, össze lehet kóstolni és mikroszkóp alá helyezni a teljes borvidék Bikavér plazmáját, fehér- és vörösvérsejtjeit. Hogy van élet az agyonsztárolt borászatokon kívül, bizonyítja az itteni választék. Sike Sauvignon Blanc. Mond ez a név valamit? Pedig, mi az, hogy! Vagy a Farsang Pincészet 2005-ös érett Leánykája? A Simkó Pincészet 2003-as Olaszrizlingje pedig már matuzsálem, mégis él. Sorolom tovább! Gál Lajos Sillere. Kész dráma. No és a vérfürdő: Hangácsi egy decije 100 forintért, és Hagymási egy decije 350-ért, Juhászvin, Eged-Mountain és a többi bővérű ital. Zárni a sort ott van a Hegybíró Bora (Dula Bencepincéjéből), vagy éppen Juhász Péter hatosa, ami hat sebből vérzik, mindegyiket más-más szőlőn ejtette a borász, fájdalommentesen és csodálatosan. És Szabó Gyula 2002-es Chardonnay- ját majdnem kifelejtettem. E nappal nézzünk be csak egy órácskára Vincze Béla pincéjébe. Mert amióta nem borangoltunk arra, dolgozni kezdtek a 2006-os tételek. Érdemes hordómintát venni, ebből az évjáratból ismét kinéz egy-két bordeaux-i aranyérem. De Vincze szerint a 2007-es év sem lesz rosszabb, sőt! A Pinot Noir már szinte készen van, dűlőnként más és más izgalmakat kínálva, miközben a cseh és szlovák borászatokban népszerű fűszeres Alibernet (amolyan Cabernet) 05-öse megérett a fogyasztásra.

Tóth pince mélye

DE MÉLYEDJÜNK EL JOBBAN Tóth István pincéjében is. Mit tudnak Tóth István borai? Amit a tervező ember. Alapból csak kékszőlővel dolgozik. Szétválogatja a dűlők termését, később még az egyes hordókat is külön kezeli. Kész borokat házasít. Aztán a borász megkomponálja a bort: a Bikavérnek először is tartás kell, gerinc és savak, ezt a Kékfrankos biztosítja. A tüzet, amitől az egri várat ostromló török is visszahőkölt, a Cabernet és a Merlot adják fűszereikkel, gyümölcsökkel és nem utolsósorban magasabb alkohollal. A színt pedig ? amit ismét csak a törökök láttak lefolyni Dobó István katonáinak szája szélén, amikor ösztönzésképpen a várvédő csapra verte a hordókat ? a Blau burger adja. Még némi Zweigelt csavar az orron és az íz-képen, aztán jöhetnek a cimborák! Tóth úr Bikavérét ugyanis két ismeretlen és rejtélyes barát kóstolja be, az ő véleményük dönt végül az összetevők arányáról, természetesen hosszú hetek fáradságos pincemunkája után, amely során a munkavédelmi előírások nem követelnek meg alkoholmentes tudatállapotot. Ez után két év fahordós és egy év palackos érlelés következik, és kész is van a Tóth István Bikavér. De nem minden évben! A minőség diktál, ha a borász nem találja megfelelőnek az évjárat termését, nem csinál Bikavért. A név kötelezi.

Rosé fahordóból

KEZESKEDNEK A MINŐSÉGÉRT a Demeter pincében is. Itt is minden kézzel készül, kíméletesen. A szőlőt szinte csak a súlya préseli, még a rosét is fahordóban készítik, a borok egy életet leélnek ugyanabban a hordóban, míg palackba kerülnek. Nincs ide-oda szivattyúzás, nem macerálják azt a szegény bort. Fehértől a vörösig Demeterék mindent hordóba tesznek, de amelyik szőlő gyenge volna a fához, az is hatalmas fakácikban érlelődik. A java viszont új 500 literes francia tölgyfahordóban kezd dolgozni, s legalább másfél évig robotol a bor a fában. Egy hordót legfeljebb három évig használnak, kiszámítható hát, hogy mennyibe kerül egy üveg Demeter-féle Törökverő árából ez a mulatság. A számtanhoz megadom az adatokat: körülbelül 25 hektár termése, 50 mázsával számolva hektáronként, 300 ezer forint a közepesen pörkölt hordó ára.

Ősök dicsérete

A KÉZIMUNKA AZONBAN a Demeter pincében nem a divatozás része. Hitvallásuk szerint a borász (és segítőtársa, Mándoki Sándor) mindössze 1 százalékot tehet hozzá a bor minőségéhez, a többit megteremti a szőlő maga, ha hagyják. Ezért igyekeznek úgymond minél kevesebbet rontani a természet teljesítményén. Előbb szép, nagy és kész borokat érlelnek, majd ezeket házasítják. Azt tartják, hogy a felnőtt fejjel kötött házasság tartósabb, mint a fiatalok korai párosítása. Ilyen szellemes, átgondolt filozófia ritka a borászatok mögött.

Vagy ahogy a Csaba gyerek mondja: ?a Demeter-bor legyen mindig tömör, de nyelvünket a selyem és a bársony simogassa. Sugallja mindig, hogy szeretjük az életet, tiszteljük őseinket és azt, hogy a világ egyik ragyogó gyöngyszeme az egri borvidék.?

Évszázados munka csúcsa

AMIKOR FELMENŐI első borukat elkészítették, még nem tudhatták, hogy lesz egy fiuk, aki 32 évesen a család borát a világ csúcsára helyezi. Amikor 2005-ben Bordeaux-ban aranyérmet nyert, érezte: beérett a több évszázados munka. Mintha olimpiát nyert volna. Nyert is, mert a dobogón az áll, akire felnézünk, márpedig Demeter Csabát és borait nem kell piedesztálra emelni, hála istennek és a munkájuknak, már ott vannak.