Alföldi borangolás
Kövidinka, Durbints Sógor, kannás borok: sokáig a szocializmus borászata vette el a borközönség kedvét az Alföldtől, később az olajszőkítő tartályokban erjedő répacukor írta le a vidéket. Pedig a Csongrádi és a Kiskunsági homokon, illetve a Hajós-Bajai löszön szép borok is készülnek. Merlot-ból az ország legjobbika, pezsgőből egy nagy magyar ígéret.
Jó, ha még Kínában is felkötik a gatyát, mert jövünk.
SÁRFEHÉR ARANY
A MAGYAR BOR TÖRTÉNELME az ország történelme, közelítsük hát innen a Kunsági borvidéket is.
Ma Helibor (Helvécia, Izsák és Orgovány szövetkezeteinek összefogásával) néven reinkarnálódik az izsáki pezsgőgyártás. A Helibor példás értékű vállalkozás lehet: Magyarország legnagyobb szövetkezése. Persze tulajdonosi szerkezet ide, vagy oda: úgyis a piac dönt. A fogyasztó pedig - egyelőre legalábbis - úgy látszik, megszerette a Helibor pezsgőit. És ha a termék is olyan, mint a gyár, baj már nem lehet. Az izsáki üzem ugyanis rendezett, szépen gondozott, felújított: tiszta udvar, rendes tartály. Kapitális méretekkel ugyan: egy-egy erjesztő akkora, mint egy kisebb város távfűtőműve. Az ital pedig? A saját márkás egyszerű pezsgő korrekt, az újra gyártott Szovjetszkoje Igrisztoje pedig olyan, amilyen 30 éve volt.
Az Arany Sárfehér védett helyi fajtapezsgő viszont akkor még nem létezett, ám jó, hogy megszületett. Két hangos pezsgős durranás is készül a Helibornál: a könnyű, lájtos Muscat d?Or kifejezetten a fiataloknak, a tekintélyt parancsoló Szent István pedig a komoly fogyasztói kategória számára. Válogatott szőlőből, másfél éves érleléssel, és még mindig ezer forint alatt! Sárfehér arany. Nem vagyok jós, de állítom: a következő évek nagy magyar pezsgője lehet. Bontsanak egyet: igazi pukkanás lesz. Aztán csapjunk a lovak közé: irány Kecel!
NÉGYLOVAS HOMOKFUTÓ
EZ JUT ESZEMBE, amikor a lényegre törő nevet viselő Kecel-Borker történetét hallgatom. Anyám ült azon az emlékbeli fogaton, meg a gazda kiskunhalasi molnárcsalád és az ő kocsisuk. Összeszedték a falubeli gyerekeket és behajtottak Félegyházára megcsodálni a szecessziós Városházát meg az ünnepibe öltözött csendőröket. No, hát a Kecel-Borkert is négyen húzzák, és most már egyfelé. 17 éve az induláskor még ötösfogatként futottak neki. Áman István van bal elől befogva, ő irányítja a mindennapi munkát. Amiből van bőven. A borászat a háború előtt sem volt jelentéktelen, ezt a pincebejárat fölötti 1936-os koronás címer is mutatja, ma pedig már 66 ezer hektó tárolótérrel bánnak, amiből 40 ezer az ipari műemléknek számító üvegcsempével bélelt vasbetontartály. Nyilván tömegborokat készítenek, ám a tömeg elégedett. A szupermarketek nem is engedik, hogy a jól bevált, de a 70-es éveket idéző címkéket a cég lecserélje, ezt ismeri és szereti a drága fogyasztó. Pedig Áman úr már új vinyettákat is tervezett, amolyan polihisztorként mindent maga csinál, igaz így legalább el van végezve a munka. Ott jártamkor éppen a cseh tolmács hívását várta, mert egy cseh cégnek exportáltak bort, csak éppen az érte járó koronát nem sikerült mindaddig importálni. A keleti piacok újranyitásáig tehát maradnak a hazai láncok, teszkó gazdaságos áron. De most komolyan: a Kecel-Borker Kékfrankos-Portugieser rozéja a maga kategóriájában mindent ver. 300 forint a polcon, szőlőből készül, színe van, iható, sőt, állítom: ízletes. Homoki, könnyű, mint a szellő, bőven megéri. S ha még a Vörös Cuvée-re is rátalálnak! A 2003-as Bács-Kiskun megye csúcsbora volt, és persze a 06-os év még jobb pirosbort fog adni.Szóval, az aranyháromszög egyik csúcsán ma már nem alkimisták és kémikusok főzik ki a pénz receptjét, hanem jó helyen, jó időben jelen volt agrár-szakemberek.
TOVÁBBI CSÚCSBOROK
A MÁSODIK CSÚCS Kiskőrös. A pénzügyi szakiskolában két órán is oktatják a leendő fináncoknak. Magyar irodalomból Petőfi Sándor szülővárosaként ismert, vám és pénzügyőri ismeretekből pedig a hamisítók központjaként. Több 1000 hektós tartály rejtőzik ezen a vidéken a föld alatt, mint ürgelyuk. A 90-es évek elején az elszemtelenedett olajosok sokszor már az éjszakát sem várták meg, hogy leeresszenek egy hamisításra szánt fűtőolaj- szállítmányt, benne volt az aranycsinálásban a finánc, a politika, mindenki. Később az olajmaffia profilt váltott, átmentek borhamisítóba. Nagy ész nem kellett hozzá, a Közértben cukrot venni minden hülye tud. Pedig Kiskőrös vidékét dolgos népek lakják: kemény kunok, menekült rácok, betelepített svábok. No, de borról lévén szó, az István Borház szekere viszont egyre szebben halad egyenesen előre. Átvészelték a nehéz időket, amikor az Alföldről érkező rossz hírek miatt homok került a gépezetbe, és alföldi néven legfeljebb színészt lehetett eladni. Az István Borház asztali termékei, a Barátok bora még úgy Barátok Közt, Hujber Feri és Vili bácsi poharazásán elmennek valahogy, de a minőségi borok: a Kakasvér és a testes Júlia Csókja már emlékezetesek is maradnak. Alkohollal a vérben és rúzsfolttal az inggalléron. Úgyhogy Kiskőrösön is csak lassan a testtel.
CSAK A TESTÉN KERESZTÜL
MERT OTT VAN MÉG a háromszöget bezáró harmadik csúcs, Soltvadkert. Sokáig szintén csak a szőkítőkről meg a borcukrozókról híresült el, az egyetlen pozitív élményt a fagyizó jelentette. A Korona Cukrászda 1971 óta töretlen sikerszériának örvend, a tulajdonos az a fajta őszinte magyar, akinek a buzgó hazafiságát a baloldalon sem nézik rossz szemmel, bár ez esetben a politikai megítélés talán keveredik a krémes és somlói galuska okozta enzimkiválasztás hatásával. A soltvadkerti Frittmann János megítélése viszont vitán felüli. Kiváló borász. Évek óta ott üldögélt a nagyok árnyékában a kispadon (Léglivel, Konyárival és Lőrincz Gyurival együtt) mígnem tavaly őt küldték be a pályára játszani. Ezzel a gesztussal a Magyar Bor Akadémia az Alföldet hozta helyzetbe. Felnőttkori nevén azt a Duna Borrégiót, amelyhez a legtöbb rosszízű emlék kötődött. Ezt elfelejtendő dolgozik nagy erővel Frittmann János, akinek mióta a 2007-es Év Bortermelője lett, megszaporodtak a felkérései. A család pedig már az 1700-as sváb betelepítés óta küzd a szőlővel az alföldi homokháton, meg viccesen: tótokkal és magyarokkal a széles rokonságon belül. A Frittmann fiúk - mert a csendes Jánosnak egy még szerényebb testvére irányítja a pincemunkát - is negyedszázada ezt csinálják. Ma már 40 hektárról szüretelnek, és az Év Borásza nem is a méltán híres rozéjára a legbüszkébb - még ha legtöbb munka a rozéval van, akkor sem -, hanem a vörösökre. Olyan bombák lettek időzítve 2007-ben a hordóban, amelyek hamarabb érnek meg, mint az előző évjárat és nemsokára szét fogják robbantani a hazai piacot. Testes Kékfrankosok és Cabernet-k taglózzák majd le a borissza közönséget, a Merlot- ról nem is beszélve. Mert azt kevesen tudják, hogy Vadkert mellett terem az ország legjobb Merlot-ja. Innen viszik Villányba és Egerbe is, csak nem mondják. De majd meglátjuk, amikor kijön a 2006-os Frittmann Merlot, feltárja széles testét és megmutatja az Alföldet a világnak.
A DUNAI HAJÓS
MINDEKÖZBEN az Alföld nevet a minőségi bort termelők szeretnék egyre gyorsabban elfelejteni. Sümegi József is nyomatékosan Duna Borrégiót mond a három idetartozó alföldi borvidékről (Csongrádi, Kiskunsági, Hajós-Bajai) szólván. Tény, hogy Trianon előtt Nyitrától Újvidékig egy régiót alkottak ezek a területek. És még egy kis történelem: a múlt század elején évente 6-7 irányvonat ment Bajáról egyenesen Svájcba, darabja 40 kocsival, a helyi borral tele. (Ma egy szerelvény sem telne meg.) Sümegi úr szűkebb pátriája, a Hajós-Bajai pedig abban különleges, hogy a 60 km-es parti löszfalat nemcsak a szerb határ vágja el az összetartozó délebbi területektől, hanem a Duna is a túloldali löszháttól. A borvidék sajátossága ugyanis, hogy nem homokon, hanem a folyó jobbpartján elterülő szekszárdi dombokhoz hasonlóan, lösztalajon terem a szőlő. Nem véletlen hát a hasonlóság a két borvidék borai között, amit Hajóson még az fejel meg, hogy a vegetációs idő alatt az egész országban itt a legmagasabb (2200) a napsütéses órák száma. Errefelé a Sümegi és Fiai Pincészet viszi a prímet. A Sümegi jó név, birtokosa a Magyar Bor Akadémia elnöke, fiai közül az egyik pedig már lényegében a borászat irányítója. A 85 hektár persze energikus fiatalabb vezetést követel, míg a pincészet nyugodtan megél a piacon az idősebb Sümeginek a hosszúhegyi ÁG-ban, és az elmúlt fél évszázadban szerzett tapasztalataiból. Ebből készült 1996-ban az úttörő eiswein, az ország első jégbora is. Tudományos fajtabővítés és szisztematikus telepítés után az idén már teljes lesz a borászati vertikum, pezsgőt is gyártanak majd. Az elnök úr most 68 éves, de messzire tekint, és a távlati tervek között szerepel a világ meghódítása is. Itthon senki nem ismeri úgy Kína szőlő és borgazdaságát, mint Sümegi és Fiai: jövőre Kínában már borászati üzemet építenek. Hát kérem, erre képes ez a sárga alföldi homok.
Pálffy István
