A japánok már külön szóval – karosi – illetik azt, amikor valaki egész egyszer?en belehal az állandó hajtásba és munkahelyi túlórákba. A szigetországban becslések szerint évente ezer ilyen haláleset fordul el?. Minden ötödik munkavállaló munkamániás, betegségük pedig évi 160 milliárd dolláros bevételkiesést jelent évente az Egyesült Államokban.

Függ?ség vagy túlmunka?

Sokan szeretik a munkájukat, ezért sokat dolgoznak, vagy a környezetük szerint túl sokat vállalnak, mégsem bizonyos, hogy munkamániásak – mondja Szatmáriné Balogh Mária szakpszichológus, a Convictus-Consult Tanácsadó Kft. vezet?je. A „munkaalkoholisták” ugyanis függ?ségben szenvednek, a munkájukon kívül nem érzik biztonságban magukat. Aki „csak” keményen dolgozik, az munka közben várja a tengerparti nyaralást, a munkamániás pedig a tengerparton napozva is csak a munkájára tud gondolni. A munkaalkoholisták nem tudják élvezni az élet apró örömeit, és nem mernek mély érzelmi kérdésekkel foglalkozni. Szoronganak a lehetséges kudarcoktól, b?ntudatuk van, ha nem dolgoznak.

Testi-lelki tünetek

A munkamániában szenved?knél a folyamatos stressz miatt el?bb-utóbb pszichoszomatikus betegségek alakulnak ki: például rendszeres fejfájás, alvászavarok, allergiák, emésztési zavarok, fekélyek, mellkasi fájdalom, légszomj, másodlagos cukorbetegség, szív- és érrendszeri zavarok – folytatja a szakember. A testi tünetek miatt általában orvoshoz, legtöbbször belgyógyászhoz fordulnak a munkamániások, de a kiváltó okot nem képesek felismerni. A munkamániások környezettükkel szemben türelmetlenek, kirobbanó reakciók, túlreagálások és hangulathullámzások jellemzik állapotukat. Végül egyre inkább elmagányosodnak, és egyetlen érintkezési felületük a marad a világgal: a munkájuk. Els?sorban férfiak lesznek munkamániások, de egyre több n? is érintett. A férfiak fokozott veszélyeztetettségének egyik oka a hagyományos szerepfelfogásban rejlik, hiszen az ? kötelességük eltartani a családot. A férfiak megítélése – és önértékelésük is – attól függ, hogy a munkatárssal, a volt osztálytárssal és a hasonló munkahelyen dolgozó szomszéddal való összehasonlításban hol tart az illet?. Ha „alacsonyabbra” értékeli a környezet ?t vagy ? önmagát, az további küzdelemre és vállalásokra serkentheti az egyént, a lehet?ségek pedig „egyszerinek és megismételhetetlennek” látszanak.

A n?k sem kivételek

A vállalati karrier lehet?sége a fiatal n?kre is er?teljesen hat, különösen a multinacionális cégeknél. Aki egyszer lehet?séget kap ebben a környezetben az el?menetelre, az csak akkor tudja teljesíteni az elvárásokat, ha legalább napi 10-14 órát dolgozik – folytatja a tanácsadó. Ilyen életvitel mellett nagyon nehéz magánéletet kialakítani vagy azt megtartani. Nehéz a pótlás: az egyén vagy örökre magára maradhat, vagy csak jóval kés?bb, 35-40 éves kor után vállalhat gyermeket.

Nehéz gyógyulni

Mindig nehéz megszabadulni a függ?ségt?l, hiszen az valami más helyett létezik. Ha el akarunk t?le válni, akkor valami egészségesebbel kell helyettesíteni. Aki szeretne kigyógyulni munkamániájából, annak a szakember – pszichoterapeuta – segítsége mellett a család támogatása is feltétlenül szükséges – mondja Szatmáriné Balogh Mária. Viselkedésünk mögé kell nézni, szembesülni azzal, milyen hit tartja fent bennünk a tetszésvágyat, a minden áron való megfelelési kényszert és az érzelmi elkerül? viselkedést. Ez a folyamat fájdalmas, de közérzetjavító, és életet meghosszabbító hatása lehet, ha valaki komolyan vállalkozik rá. Amerikai kutatások szerint ugyanis azok a középkorú férfiak, akik öt év alatt egyszer sem mennek szabadságra, kilenc éven belül meghalnak. A boldog, pihent és koncentrálni képes embernek ráadásul a teljesítménye is javul.

Az Amerikai Egyesült Államokban a Névtelen Alkoholista (Anonim Alcoholics) csoportok mintájára szervez?dtek önsegít? munkaalkoholista csoportok – hazánkban sajnos még nincs ilyen. A Workaholics Anonymus szervezet szerint egyszer? eszközöket is be lehet vetni a függ?ség ellen: 

• Állítsunk fel sorrendet az elvégzend? feladatok között. Ez néha azt is jelentheti, hogy nem kell tennünk semmit. Legyünk rugalmasak, hiszen van, amikor a fontossági sorrendet is meg kell változtatni.
• Ne halmozzuk a különböz? tevékenységeket, hanem helyettesítsünk. Csak úgy kezdjünk bele újabb tevékenységbe, ha elhagyunk egy ugyanannyi energiát és id?t követel? régit.
• Koncentráljunk, egyszerre csak egy dolgot csináljunk.
• Tanuljuk meg ütemezni feladatainkat és meghatározni a számunkra megfelel? munkatempót. Miel?tt új munkafázisba kezdünk, gondoljuk végig, van-e elég energiánk elvégezni.
• Fogadjuk el munkánk minden eredményét. A tökéletes munka hajszolása, a türelmetlenség, valamint a rohanás csak hátráltatja a gyógyulást.

Munkamániás típusok

Grandiózus: munkájával hatalmat, sikert és elismerést akar kivívni. Általában túlértékeli saját és alulértékeli mások teljesítményét. Nem tud csapatban dolgozni, és nem is kedvelik ?t munkatársai.

Jó ember: azért dolgozik, hogy kedveljék. Nem tud követelni, gyakran kihasználják. Tipikus foglalkozások: pap, tanár, szociális munkás.

Könyvel?: legnagyobb erénye a rendtartás. Mindent szabályoz, és kínosan ügyel minden apró részletre. Nem szereti az új ötleteket, és mindent az ellen?rzése alá akar vonni.

Skizoid: vágyik mások társaságára, de fél is attól. Megoldásként a munkájába temetkezik.

Gyertyaéget?: célja az elismerés és a csodálat. Könnyen unatkozik, állandóan új feladatokat keres, hogy két végén égethesse a gyertyát. Munkája gyakran káoszba torkollik.

Nyuszi: mindig szüksége van valakire, hogy megmondja, mit csináljon. Nagyon fél a kudarctól, és azt gondolja, hogy ezt sok munkával elkerülheti.