Multinacionális ébresztő

Reggel hatkor megszólal a vekkeróra egy kétgyermekes budapesti családnál, felgyújtják a villanyt ? az áramot egy nagyrészt német tulajdonú cég, az ELMŰ szolgáltatja. Felkelnek az ágyból ? ezt tavaly vették a svéd tulajdonú Ikeában ?, és bekapcsolják az angol tulajdonú és jórészt angolszász zenét játszó Sláger rádiót.

Napjaink és nemzetgazdaságunk meghatározói a multinacionális cégek ? vajon szabadulni kéne tőlük, vagy még inkább idekötni őket?

Miután a gyerekek felkeltek, az anyuka egy amerikai gyártmányú fogkrémet nyom az amerikai márkájú fogkefékre. A példamutató papa eközben kinyitja a svéd Electrolux magyar gyárában készült hűtőszekrényt, és kipakolja a reggelinek valót: a joghurt a Danone francia tejóriás feliratát viseli, a zabpehely az amerikai Kellog?s gyártmánya.

Reggeli után a papa beül az Esztergomban készülő japán tervezésű Suzukiba, és egy Kínában gyártott mobilon felhívja édesanyját ? az eltelefonált percek a Pannont, egy norvég szolgáltató részvényeseit gazdagítják. Dugó van a fővárosban, mert az osztrák Strabag cég felújít egy fontos útszakaszt, ezért a gyerekek átszállnak a Siemens által gyártott villamosra. A családanya, mielőtt bemenne a munkahelyére, még gyorsan beszalad az amerikai tulajdonú Budapest Bankhoz, hogy elintézze a német Allianz vagyonát gyarapító biztosítását.

A családapa egy francia tulajdonban lévő kutatóintézetben dolgozik, ahol a kávéautomatát egy német cég tartja karban. Munkája után még elrohan a Tescóba, amelyet egy angol székhelyű társaság működtet, kutyaeledelt (Mars, amerikai cég) vásárolni. Hazafelé a Shell kútnál tankol, amely egy kettős székhelyű, holland?angol részvénytársaság tulajdona, s a pénztárnál még egy Blikket vásárol (Ringier, svájci tulajdonban). A mama hazafelé megáll egy kanadai cég bevásárlóközpontjánál és a francia Relay boltban vesz magának egy Nők Lapját (Sanoma, finn tulajdon).

Otthon, vacsora után a gyerekek bekapcsolják a számítógépet és megjelenik az amerikai Microsoft emblémája, aztán az interneten a szintén amerikai You- Tube-ot nézegetik. A szülők bekapcsolják a tévét, amelyen az RTL Klub (német), a TV2 (amerikai), és a Viasat (svéd MTG) programjai közül lehet választani. A tévékészülék egyébként magyarországi gyártású, ezt a német Mediamarktban tavaly vásárolták, de egy tajvani cég logóját viseli, a kábelhálózat pedig a Magyar Telekomé, amely viszont a német Telekom birtokában van. Lefekvés előtt a gyerekek egy pohár vizet isznak ? a víz még tisztán magyar, akárcsak a levegő.

Sokak számára ijesztő mértékben vannak jelen a multinacionális cégek Magyarországon, és döntően meghatározzák mindennapjainkat. Fizessenek a multik! ? ilyen és hasonló jelszavakkal tudott a Jobbik párt az európai parlamenti választásokon 427 ezer szavazatot nyerni.

Jelszavak és számok

Nem kell szeretni a multikat. Ám a kiűzésükre irányuló ? mostanában olyannyira népszerű ? jelszavak kísértetiesen emlékeztetnek a II. világháború utáni kommunista propagandára, amikor mindazt államosították, amit a kilencvenes évek óta nemzeti vagyonnak szokás nevezni. A politikai hangviharban sokszor elfejtődik, hogy a Magyarországon beszedett adó nagy részét a multik fizetik ? minden adóoptimalizálási ravaszságuk ellenére.

A napra pontos könyvelés és a pénztárellenőrző rendszer kevésbé teszi lehetővé, hogy eltűnjék az áfa, vagy hogy elfelejtsék kifizetni a társadalombiztosítást. Így a személyi jövedelemadó 37 százalékát a nemzetközi cégek fizetik be, a társasági adó és az áfa közel kétötödét, a tébé járulék 29 és a munkaadói járulék 32 százalékát. A fejlesztési hozzájárulásnak pedig nem kevesebb, mint 60 százalékát fizetik a külföldiek.

Magyarországon körülbelül 160 nagy nemzetközi vagy multinacionális vállalat működik, ezek értékesítési árbevétele közel 7 ezer milliárd dollár. Ez az összeg a bruttó hazai terméknek (GDP) közel százszorosa ? derül ki a budapesti Ecostat jelentéséből.

A lista első tíz helyén álló vállalatok a fenti összeg több mint negyedét állítják elő. A legtöbb nagyvállalat (56) az Egyesült Államokból települt Magyarországra, ezt követi Japán és Németország 22- 22 vállalattal, majd Franciaország 21 céggel. Emellett számottevő az osztrák, a brit és a dél-koreai jelenlét. A nemzetközi cégek többsége a következő területeken tevékenykedik: tartós fogyasztási cikkek gyártása, élelmiszeripar, számítástechnika és bankszféra.

Egy multinacionális cég nem kapkod. Általában több éves távlatban szokott tervezni. Saját elemzési osztályuk próbálja kitalálni, hogy az emberek 5-10 év múlva miként fognak élni, s mi befolyásolja majd vásárlási döntésüket mondjuk 2018-ban. A trendkutatók jelenleg a vagyonos nyugati társadalmak rohamosöregedésére ? és az emiatt megváltozott igényekre ? épülő szolgáltatások felfutását jósolják. Az idősek jelentős vásárlóerővel rendelkeznek. A trendkutatásban behozhatatlan előny a más országokban szerzett tapasztalat, mivel egy globális világban a divatok és trendek gyorsan ?utaznak?. De ügyelni kell a helyi sajátosságokra is, a svájci Nestlé ezért az egységes Nescafé márkanév alatt világszerte több mint 70 különböző ízű kávéfajtát kínál ? hazánkban és a déli országokban például jóval erősebbet, mint Ausztriában vagy Németországban.

Alaposan mérlegelt előnyök

Jellemzően több tucat országban is jelen van egy multinacionális cég, ami számos előnnyel jár: össze tudják hasonlítani a vásárlóerőt, a földrajzi adottságokat, az infrastruktúrát, a beszállítók közelségét, a munkaerő képzettségét, a munkatörvényeket, a járulékos költségeket, az adórendszereket ? és persze a kedvezményeket.

A száraz tények birtokában a multik mindig a számukra legkifizetődőbb döntést tudják meghozni. Több hónapon keresztül vizsgálódtak a stuttgarti Daimler-Benz elemzői is, mielőtt tavaly eldöntötték ? még a német szaksajtót is meglepve ?, hogy a 800 millió euróba (220 millárd forint) kerülő gyárat Kecskeméten építik fel.

Hogy egy nagy gyár építése mekkora erőket tud mozgósítani, az jelenleg Bács-Kiskun megyében látható. Elkezdődött a több ezer négyzetméteres gyárcsarnok felépítése, zajlik a toborzás a 2500 munkahelyre. Lázasan tárgyalnak a beszállítókkal, és amennyiben nekik fontos a földrajzi közelség, szintén felmérik a környékbeli lehetőségeket, hogy ?albeszállítót? találjanak. 2013-ig Magyarország még óriási előnnyel rendelkezik, ugyanis a Daimler- Benznek járó ? munkahelyenként 16 millió forintos ? támogatási összeg oroszlánrészét az EU strukturális alapjából fizetik.

Egy ?vérbeli? multi már az egyetemen kinézi a legtehetségesebb diákokat, és saját bevált rendszerében tanítja be a fiatalokat, akik az átlagnál jóval magasabb fizetést kapnak ? ez persze kevésbé vonatkozik a ?kékgallérosokra?. Nem magyar jelenség, hogy az óriásvállalatok elszívják a kisebb cégek elől a legjobb munkaerőt, amivel még nagyobb versenyelőnybe kerülnek. Ez a Kiskunságban és a szomszédos megyékben okoz majd fejtörést a vállalkozóknak.

Kecskeméten 2013-tól évente 100 ezer autó gurul ki majd a gyárcsarnokból. A nagy sorozatok előállítása előnyökkel jár, az alapanyagok beszerzése is jóval olcsóbb. Az értékesítésnél is előnyt jelent ez. Gondoljunk csak a Mars csokira, amely mindenütt kapható, és folyamatos a marketingje, így az egy darabszámra jutó marketingköltség alacsonyabb, mint egy kisebb cég terméke esetén. Még egy óriási, szinte behozhatatlan előnyük van a multiknak: bennük megbíznak a bankok és a pénzügyi piacok, így nagyon olcsón jutnak forráshoz. Ezt a megelőlegezett bizalmat úgynevezett alacsony kamatozású kötvények kiadásával tudják pénzre váltani. Ne feledkezzünk meg a nagy cégek lobbierejéről sem.

A magyar multik

Magyarország jelenleg két multinacionális céggel büszkélkedhet: a MOL olajipari vállalat és az OTP a környező országokban is jelen vannak. Mindketten számíthatnak a mindenkori magyar országgyűlés és a kormány segítségére, főleg akkor, ha egy ellenséges ? azaz külföldi ? felvásárlási kísérletet kell meghiúsítani. Közvetlen pénzügyi segítséget csak ritkán szokott engedélyezni az EU. Bár a politika könnyen talál olyan érveket, amelyek a helyi nagy cégek megsegítése mellett szólnak: nem mindegy hogy Bécsben vagy Budapesten keletkezik a nyereség, és melyik ország vagy város költségvetésén keresztül szolgálja a polgárok jólétét.

A nagy szériákban, a több piac megdolgozásában és a lobbierőben rejlő előnyöket egy kisebb ? vagy akár egy közepes méretű ? cég csak azzal tudja kompenzálni, hogy minden piaci változásra jóval gyorsabban reagál. Méreténél fogva kisebb egységekből áll, emberibb a felépítése és több múlik emberi kapcsolatokon, ami némi vigaszt nyújt az alacsonyabb átlagfizetésért.

Partnerek a múltból

S hogy miért ilyen nehéz egy multinacionális cég beszállítójává válni? Az óriások majdnem mindig magukkal hozzák a más országokban is bevált cégeket. Persze sokat számítanak az évtizedek alatt szőtt kapcsolatok: a régi partnerek garantálják a minőséget, ismerik a szigorúan ellenőrzött technológiát és stabilak. Egy magyar cég így általában csak a beszállító beszállítója lehet. A hálózat kiterjed a szolgáltatásokra is: egy Magyarországon gyártó holland cég nem a német vagy amerikai, hanem a budapesti székhelyű holland biztosító szolgálatait fogja igénybe venni. Ugyanezt teszi a francia gyógyszergyártó és az osztrák papírgyár.

És ha most látszólag sokan visszasírják a rendszerváltás előtti időket, gondolják végig, hogy miként telt egy nap a nyomasztóan szürke nyolcvanas években. Nagy az esély, hogy igen hamar vissza fogják sírni a kizsákmányoló ? de a mindennapi életet kétségtelenül megkönnyítő ? multinacionális cégeket.