Biztosítási ügynököt, orvoslátogatót, értékesít?t keres? álláshirdetésekben visszatér? kikötés a saját gépkocsi. Ha azonban nem alvállalkozóként, hanem alkalmazottként dolgozunk kisebb- nagyobb társaságoknak, számíthatunk céges autóra is. A „car policy” azonban cégenként változik.

A fels? vezet?knek gyakorlatilag kivétel nélkül jár a vállalati autó. A bértárgyaláson nem is maga a gépkocsi a téma, hanem sokkal inkább a típus, az évjárat és az extrák. Ilyen lehet a klímától a b?rborításon át a CD-játszóig sok minden. A Hewitt Humán Tanácsadó Kft. kutatásából kiderül, hogy a fels? vezet?k nagyobb része (63 százaléka) kap luxus kategóriájú autót, míg a többieknek középkategóriás jut. Egy másik, ösztönzésmenedzsmentre szakosodott tanácsadó cég, a Watson Wyatt felmérése alapján a multinacionális vállalatok fels? vezet?inek 95 százaléka vezethet cégautót.

 

A felmérésben a Watson Wyatt 170 magyar cég jövedelempolitikáját vizsgálta (80 százalékuk multi). Arra is kíváncsiak voltak, melyik cégnél milyen irányelvek alapján osztanak céges autót a dolgozóknak, milyen feltételekkel használhatják azokat magáncélra, illetve hogy ki állja a fenntartási, javítási és egyéb költségeket. Amellett, hogy a menedzserszerz?dés elengedhetetlen része, a cégautó a vezet?k körében reprezentatív célokat is szolgál. Éppen ezért – bár sokszor felmerül az igény – ritka, hogy egy vezet? családi autót kapjon a cégt?l, még akkor is, ha több gyermeke van. A mikrobuszok helyett így marad a Saab, a Volkswagen, a Ford és a Volvo, illetve ezek luxuskategóriás változatai. A Budapest Banknál például 2004 óta a Ford van többségben a vállalati flottában. Amikor valaki autót kap, törekszenek a flotta leghatékonyabb kihasználtságára: ha van a „garázsban” használaton kívüli járm?, azt kapja az alkalmazott,de úgy oldják meg, hogy mindenki a leghamarabb jusson hozzá az új vagy alig használt járm?höz.

 

 

Ritka az a cég, ahol az értékesítést?l a fels?vezet?ig mindenki autót kap. A bevett gyakorlat az, hogy a kiemelt értékesít?k, területi képvisel?k a sok utazással járó munka miatt jogosultak erre. A fels? vezet?knél ezzel szemben a presztízs miatt fontos, hiszen a cég imázsát is építik vagy rombolják azzal, milyen autóval érkeznek egy üzleti tárgyalásra. Az autó típusa beosztással is változik: a Hewitt-felmérésben megkérdezett középvezet?knek már csak 6 százaléka kap luxusautót, nagy részüknek középkategóriás jár. Az értékesít?knek viszont már csak közel fele jár középkategóriás autóval. Egy lízingcégnél például csak a dolgozók negyede kap céges autót, a skála pedig a Skoda Octaviától az Opel Astráig terjed, beosztástól függ?en. Van azonban olyan vezet?jük, aki a munka miatt nem utazik – neki például nem jár a juttatás. F?leg pénzügyi igazgatók, gazdasági vezet?k, akik nagyrészt az irodában dolgoznak, járnak saját autó val, esetleg busszal, miközben az értékesít?k vagy egy autós cégnél a szervizmérnökök is kapnak gépkocsit. A Budapest Banknál pedig a beosztás mellett az is számít, hogy a többi cégnél hasonló munkakörben jár-e autó.

 

 

Lehet valaki Audi-függ?, korántsem biztos, hogy azt választhatja céges autónak. Leginkább a cég dönt a típusról és a felszereltségr?l, vagy listából választ a leend? sof?r, esetleg egy összeghatárig válogathat kedvére. A menedzserek itt is szabadabb kezet kapnak, bár vannak megkötések: családi autót, mikrobuszt például nem választhatnak.

Ha az autó típusa már adott, még mindig vitás pont lehet a felszereltsége. „A n?k esetleg a színét választják ki, de összességében kevesebbet követelnek” – mondta Kerti Piroska, a Watson Wyatt magyarországi képvisel?je. „Inkább a férfiakra jellemz?, hogy minél több és minél újabb extrát kérnek.” Mindez nem pozíció-, hanem személyiségfügg?: akár hárommilliós havi fizetés mellett is el?fordul, hogy egy vezérigazgató százezer forintos adott márkájú CD-játszót követel.

 

 

Maga az autó azonban még csak az els? lépés. A vállalati irányelvek azt is meghatározzák, ki mennyit használhatja a gépkocsit. Létezik úgynevezett kulcsos autó, vagy pool car, amit el?re bejelentve bizonyos feltételek mellett elvihet egy munkatárs – szigorúan üzleti ügyben. Ezzel spórolnak is a cégek, hiszen nincs egyetlen személyhez rendelve az autó, így a kihasználtsága is n?. A névre szóló, személyi használatú autóknál is korlátozhatják a használatot: van, ahol például a megtett kilométereket veszik figyelembe, vagy a munkahasználat bizonyos százalékában engedélyezik a magánhasználatot. Ráadásul a GPS elterjedése óta ellen?rizni is könnyebb, a munkatárs mikor merre járt.

Fels? vezet?knél jellemz?en nincs hasonló megkötés, sokszor a közvetlen hozzátartozók is a volán mögé ülhetnek. Máshol ezt tiltja a szabályzat, mégis nyílt titok, hogy a vezet? férje/felesége is használja a kocsit. A Watson Wyattféle nemzetközi felmérés azonban azt mutatja, hogy az alacsonyabb beosztásúak sem panaszkodhatnak: átlagosan minden második dolgozó használhatja magáncélra is az autót. A privát használat azonban természetbeni juttatásnak min?sül, így a cégeknek adózniuk kell utána – valószín?leg ezért is tiltják meg a dolgozók felének, hogy magáncélra használják a gépkocsit. Ami nem kevés, a jogszabály ugyanis a beszerzési árat veszi alapul: egy tízmilliónál többe kerül? autónál az adó 70-80 ezer forint is lehet.

 

 

Még a korlátlan használat sem mindig korlátlan: egyes szerz?désekben csak az országhatárig érvényes, utána külön engedéllyel használhatják a cégautót. A teljes kör? magánhasználattal legtöbbször az üzemanyag is együtt jár, de a dolgozónak arra sem kell figyelnie, hogy befizesse a kötelez? felel?sségbiztosítást és hogy érvényes legyen a zöldkártya. Az egyéb járulékos költségeket a cég állja, ahogy a rendszeres karbantartást is. Ez is könnyebbség a dolgozónak, nem csak a szervizbe járást spórolja meg ezzel, hanem a gyakran hosszas adminisztrációt is.

 

 

Teljes kör? felel?sséget vállalnak a dolgozók az autóért a Budapest Banknál, olyannyira, hogy akár a javítási költségekhez is hozzá kell járulniuk, ha a káresemény részben vagy teljesen felróható nekik, és az nem tartozik a kötelez? felel?sségbiztosítás körébe. A lopásnál már engedékenyebbek a cégek: általában akkor terheli felel?sség a dolgozót, ha a forgalmit a járm?ben hagyta vagy elveszítette. A dolgozókat igyekeznek érdekeltté tenni abban, hogy vigyázzanak a gépkocsira, általában távozáskor felajánlják nekik a kedvezményes vásárlást. Még ha jó állapotban is van az autó, a banknál ötévesen vagy 120 ezer megtett kilométer után lecserélik. Ebben az esetben nem élveznek el?nyöket a fels? vezet?k. Ez nagyjából megfelel a magyar átlagnak, a Hewitt munkatársai által megkérdezett cégek többsége korhoz köti az autócserét: egyharmaduk három év után selejtezi ki a régi gépkocsikat, a többség, 45 százalék négy év után teszi ezt. Kevesebben vannak, akiknél csak a megtett út számít, de az ehhez ragaszkodók fele 120 és 150 ezer kilométer közé tette a határt. Az általános irányelv az, hogy mindkét szempontot figyelembe veszik a cégek.

 

 

A vállalat autós irányelveinek egyik kérdéses pontja, hogy saját gépkocsiparkot tartsanak-e fenn, esetleg tartós bérletbe vegyenek autókat. Mindkett?nek megvannak az el?nyei, de akár a kett? kombinációja is elképzelhet?, azaz hogy a cég autóit flottakezelésre szakosodott cégek üzemeltetik. A flottakezelést márkakeresked?k is végzik, akiknél a cégek, ha sok autót vásárolnak, egyébként is kedvezményt kapnak. Kis- és középvállalkozások azért élnek a kiszervezés lehet?ségével, mert nincs elég pénzük arra, hogy több autót vásároljanak. Ugyanakkor ez a megoldás tervezhet?vé teszi a költségeket, ráadásul az áfája is visszaigényelhet?. A flottakezel?nek a cég havi fix összeget fizet, ez tartalmazza a cascót, a kötelez? biztosítást, a súlyadót, a kötelez? szervizeket, de baleset esetén a mentést és a csereautót is. Mások azonban még mindig ragaszkodnak a saját tulajdonú autóhoz: a Hewitt által megkérdezett cégek több mint fele saját autókat tart, 38 százalékuk lízingeli, és csak 12,5 százalékuk választja a bérletet.