Öröklés jogi szabályai

Írta: Dr. Kováts E. Ágnes - 2007. május 04. péntek, 12:31

Örököl az élettárs, vagy a rokonok kisemmizhetik? Lehet szóban végrendelkezni? Ki lehet valakit zárni az örökségből? Érvényes a saját kézzel írt végrendelet? Tartozást is lehet örökölni? Húsba vágó kérdések ezek, hiszen értékes vagyonok, vagyontárgyak sorsáról van szó.
A halálesettel együtt jár mindazon javak és terhek öröklése, melyeket az elhunyt hátrahagyott, és amelyeken az örökösöknek kell osztozniuk. Magyarországon az öröklési jog ? melyet a polgári törvénykönyv szabályoz ? egyelőre még a törvényes öröklést helyezi előtérbe, ám ez a közeljövőben változni fog. Ugyanis mára a jogalkotók is felismerték: egyre hangsúlyosabbá válik a végakarat útján történő öröklés.
A hagyatéki eljárás
AMIKOR A HALÁLESET bekövetkezik, és ennek tényét valamely hozzátartozó ? vagy bárki más ? bejelenti az elhunyt lakóhelye szerint illetékes önkormányzatnál, akkor először is kijelölik a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyzőt. A közjegyző felkeresi az elhunyttal együtt élő, vagy egyébként fellelhető hozzátartozókat, és listázza mindazokat a ?tárgyakat? (ingatlanok, ingóságok, értékpapírok, értékes műtárgyak, társasági üzletrészek, üdülési jogok stb.), amelyek az örökség részét képezhetik, illetve megpróbálja kideríteni, milyen tartozások terhelhetik a hagyatékot. Ezt követi a hagyatéki eljárás, amelyben tisztázzák, hogy valójában mely dolgok tartoznak a hagyatékhoz, és mely dolgok nem. Ekkor kerülhetnek elő olyan iratok (szerződések, egyoldalú akaratnyilvánítás stb.), melyekből kiderülhet: az örökhagyó még halála előtt rendelkezett egyik-másik tulajdonának elidegenítéséről, odaajándékozásáról.
Viták általában abból vannak, hogy a hagyatékra igényt tartók, a magukat kizárólagos örökösnek tekintők nem ismerik el ? vagy legalábbis nem minden esetben ? ezen rendelkezések valódiságát, jogosságát.
Fontos tudni, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok szerint az élettárs törvényes örökléssel nem örökölhet, kizárólag végrendelet útján. Mivel nem házastárs, így özvegyi haszonélvezeti jogra sem tarthat igényt, az öröklés egyetlen módja tehát az, ha az örökhagyó végrendelkezik a javára. Máskülönben még a mindennap használatos berendezési és felszerelési tárgyakat sem tarthatja meg. A készülő jogszabály módosítások éppen arra irányulnak, hogy a regisztrált élettársak egymás után örökölhessenek törvényes úton is. Addig is az élettársi kapcsolatban élőknek tehát érdemes végrendelkezniük, hiszen máskülönben az, akivel akár évtizedekig megosztották életüket, haláluk esetén nehéz helyzetbe kerülhet.
Okiratok, ajándékozás
A VITÁT ELDÖNTENDŐ először is megvizsgálják a rendelkező okiratokat tartalmi és formai szempontból. Ha például az elhunyt ajándékozási szerződéssel még életében odaadta valamelyik hozzátartozójának, barátjának egyik értékes festményét, és ezt ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalta, akkor jogosságát senki nem vitathatja. Azonban ha az okiratot elejétől végéig saját kezűleg írta az örökhagyó, de azon más ? tanú, ügyvéd ? aláírása nem szerepel, akkor a közjegyző a magát örökösnek tartó személy kérésére vizsgálhatja, hogy a kézírás valóban az örökhagyóé volt-e. Amennyiben igen, úgy ez az adott tárgy tekintetében végakaratnak minősül, különösen akkor, ha egyértelműen rendelkezik arról, hogy az ajándékozást halála esetére szánja. Ha viszont kiderül, hogy az okiratot más írta meg, az elhunyt pedig csak aláírta azt, akkor érvénytelennek kell tekinteni, és a festmény a törvényes örökösre, örökösökre száll.
Öröklési szerződés
AZ ÖRÖKHAGYÓ MÉG életében olyan szerződést is köthet (öröklési szerződés), amelyben a felek megállapodnak, hogy az örökhagyó halála után valamely tárgyát (ez ingatlan is lehet) egy bizonyos pénzösszeg vagy természetbeni tartás fejében az öröklési szerződéses örökösre hagyja. Amennyiben a szerződés ingatlanra vonatkozik, akkor a megkötéstől számított 30 napon belül be kell jegyeztetni az ingatlan-nyilvántartásba, ellenkező esetben az öröklési szerződés nem lép hatályba. Ha az örökhagyó a szerződés földhivatalba történő benyújtása előtt meghal, akkor az ingatlant felveszik a hagyatékba, így a törvényes örökösöket illeti majd meg. Természetesen a jóhiszemű szerződéses örökös, aki például már vételárat fizetett az örökhagyónak ? és ezt igazolni is tudja ? a pénzét visszakövetelheti, de az ingatlanra csak abban az esetben tarthat igényt, ha ahhoz a törvényes örökös hozzájárul.
Kisemmizett örökösök
VÉGRENDELETET ELSŐSORBAN írásban tehet az örökhagyó. Ezt közokiratÖröklésba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni (2 tanúval vagy ügyvédi ellenjegyzéssel ellátva). Másik lehetőség, hogy az örökhagyó saját kezűleg írt végrendeletet készít, amit természetesen alá is ír. A végrendeletből egyértelműen ki kell derülnie a végrendelkező akaratának: milyen tárgyakat kinek a részére kíván átadni, esetleg kit kíván kizárni az örökségből. Az örökségből kizárni valakit azonban nem egyszerű. Hacsak nem követett el bűncselekményt a kizárt személy az örökhagyó ellen, úgy a kizárás rendszerint érvénytelen. Ilyenkor a kizárt személy, ha egyébként törvényes örökös lenne ? legalább a köteles részre jogosult lesz, ami a törvényes örökrész fele.
Szóbeli végakarat
A VÉGRENDELKEZÉS egészen kivételes módja a szóbeli végakarat-nyilvánítás. Gyakran találkozni a hagyatéki tárgyalásokon azzal, hogy valaki tanúkkal próbálja bizonyítani: az elhunyt szóban neki ígérte a balatonfüredi nyaralóját, mert olyan sokat segített neki életében. Ilyenkor derül ki a várományos számára, hogy hiába hoz tanúkat: a szóbeli végintézkedés csak háborúban, végszükség esetében vagy olyan örökhagyótól lehet érvényes, aki írni-olvasni nem tudott. Ennek bizonyítása már csak perben lehetséges, ezért elmondható, hogy gyakorlatilag a hazai hagyatéki jogrendben nem fordulhat elő szóbeli végintézkedés útján történő vagyonszerzés.
Lemondás a hagyatékról
A HAGYATÉK ÁTADÁSA során persze az is felmerülhet, hogy valaki nem kívánja megszerezni a hagyaték rá jutó részét, vagy annak bizonyos tárgyait. Akár érzelmi vagy anyagi okokból teszi ezt, ehhez joga van, indokolnia sem kell, mindössze meg kell jelölnie azt a személyt, akinek javára le kíván mondani. Amennyiben a hagyaték átadása már megtörtént, ilyen nyilatkozat utólag nem tehető. Ezt követően már csak elajándékozni lehet a nemkívánatos örökséget.
Hagyatéki terhek, kötelezettségek
AZ ÖRÖKSÉGGEL EGYÜTT jár számos kötelezettség is, melynek egy része a hagyatéki terheket jelenti (például eltemettetés költségei, zálogból kiváltás költsége, tartozás visszafizetése), melyeket az örökösök ugyancsak örökül kapnak. A hagyatéki terheken olyan arányban kell osztozniuk, amilyen arányban az örökség megilleti őket. Ez alól csak a végrendeleti örökös kivétel, ha a végrendelet kifejezetten úgy szól, hogy ő nem felel az örökös tartozásaiért. Természetes ugyanakkor az is, hogy ha a végrendeleti örökös az egyetlen örökös, akkor a hagyatéki hitelezők (a közjegyző előtt vagy utólag a bíróságon) tőle fogják követelni a tartozásokat.
A túlélő házastárs haszonélvezeti joga
KÜLÖNLEGES HELYZETBEN van az örökhagyót túlélő házastárs, hiszen ő örökli mindannak a haszonélvezeti jogát, amelyet nem ő örököl. Ez azt jelenti, hogy a hagyatékban lévő ingatlanok, ingóságok haszonélvezeti joga a házastársat illeti. Ezen jogosultságok megválthatók, ennek értékében a felek is megállapodhatnak, vagy ha ez nem sikerül, akkor a közjegyzői értékbecslő feladata ezt megtenni. Amennyiben azonban a haszonélvezeti jog a túlélő házastárs által használt mindennapi tárgyakra vonatkozik, azok értékének megváltását nem lehet kérni, illetve az ilyen megváltás érvénytelen. A társaságban meglévő üzletrész haszonélvezeti jogának öröklése az osztalékra való jogosultságot jelenti. Eszerint amennyiben az örökhagyó gyermeke örökli a társasági üzletrészt és a házastárs ennek haszonélvezeti jogát, úgy a házastárs jogosult az évenkénti osztalékra, míg a gyermeket illeti meg a szavazati jog és az üzletrész értéke, melynek elidegenítése csak a házastárs hozzájárulásával történhet.

Kiadványunk a DigitalStandon is elérhető!  

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés



Hirdetés
Hirdetés