Nem a pénz: a tudás irányítja a világot

Globális gazdasági átalakulást jósol a svájci Fredmund Malik (65), aki a legtöbb svájci és német cégvezetőnek tanított vállalatirányítást. A gazdasági guru ? akinek főbb meglátásait foglaltuk össze ?, a pénzhajhászás korának végét, és a tudás, az ügyfelek elégedettségének felértékelődését várja.

A jelenleg zajló folyamatokról

Hasonlattal élve nem a vérkeringés omlott össze, hanem az idegrendszer. A FED (az amerikai jegybank) elnöke, Ben Bernanke már kapisgálta a helyzetet, amikor 2008 szeptemberében azt mondta: ?We have a total loss of control? ? teljesen elveszítettük az irányítást. Tehát új szabályozási rendszereknek kell létrejönniük, amelyek felnőnek ehhez a komplexitáshoz, és nem a látszatbefektetők rövid távú érdekeihez igazodnak.

A régi világ összedől, mert a helyén egy új világ keletkezik ? ami szemléletes hasonlattal olyan, mint amikor elpusztul a hernyó, hogy pillangóvá változhassék. Amit pénzügyi válságnak nevezünk, az csak felszíni tünet. Világszerte a történelem legnagyobb gazdasági és társadalmi átalakulása zajlik, mégpedig egy olyan társadalommá, amelynek legfontosabb ismertetőjele a rendkívül bonyolult összetettség. Ezért nevezem ezt komplexitás- társadalomnak.

Ennek a világnak nem a pénz, hanem a tudás a tőkéje. Nem a hatalom, hanem az információ irányítja. A hagyományos szervezetek nem működnek a komplexitás feltételei közt, mivel keletkezésük messze a múlt századba nyúlik vissza, amikor teljesen más viszonyok uralkodtak. Nem csoda, hogy napjainkon úrrá lett a tanácstalanság és az orientációhiány. Mindez tehetetlenséghez, gyakorta pedig lázas pótcselekvéshez vezet. A legtöbben csak a régit látják meg az újban. De a régi beidegződések hirtelen teljesen tévesnek bizonyulnak.

Az amerikai modell kifulladásáról

Az összeomlás egyik oka a teljesen vakvágányra vitt, amerikanizált corporate governance (vállalati szemlélet) a maga katasztrofális shareholder value doktrínájával, amely még mindig uralkodónak számít. Ezt radikálisan és gyökeresen fel kell számolni, mert eddig programszerűen azzal járt, hogy a gazdaság döntő fontosságú részeit hibásan irányították.

A globalizáció felgyorsította az összetettség amúgy is exponenciális növekedését. Az ilyen rendszerek megértéséhez és menedzseléséhez teljesen alkalmatlan a hagyományos gondolkodásmód és a régi módszerek. A rendszer folyama taitígy nem lehet kiszámítani, amire példa a bankok tökéletesnek hitt kockázatkezelési rendszerének összedőlése.

A vállalkozókról

Annak a típusnak, amelyet én VVV-nek nevezek ? azaz vállalkozóként vezetett vállalkozásnak ?, a legnagyobb a túlélési esélye. Erről azonban az MBA-tanfolyamokon egy kukkot sem szólnak. Pedig ennek középpontjában maga a vállalkozás áll, annak produktív ereje, funkcionális életképessége, nem pedig az érdekcsoportok ? részvényesek vagy résztulajdonosok ? mohósága. De a VVV-típusúaknak is új módszereket kell bevezetniük, hogy a megváltozott körülményei közepette ? mint nagyfokú komplexitás, hálózatba szerveződés és dinamizmus ? ne játsszák el a jövőjüket.

Az új szemléletről

A piacnak precízen átgondolt szabályozórendszerre van szüksége. Még az olyan liberális közgazdászok, mint a Nobeldíjas Milton Friedman is tudják, hogy jogrend és igazságszolgáltatás kell ahhoz, hogy a piac működjék.

Aki a shareholder value elvét propagálja ? miszerint a részvényesek érdeke mindenek fölött való ?, annak sem szabad azt hinnie, hogy ezzel a liberalizmus értelmében cselekszik. Egy vállalat létezésének ugyanis nem az a célja, hogy gazdaggá tegye a részvényeseket. A vállalat az ügyfelek megelégedésére kell hogy szolgáljon. Elégedett részvényesei csak olyan cégnek lesznek, amelynek elégedettek az ügyfelei.

Kétféle tulajdont kell megkülönböztetnünk. Voltaképpen a vállalkozóként gondolkodó tulajdonos jelenti egy részvénytársaság magját. Ma viszont a vállalatoknak rövid távon gondolkodó befektetőik vannak, akik részesedésüket egy telefonhívással vagy egérkattintással eladhatják. Viszont egyetlen vállalat sem szabadulhat meg ilyen könnyedén a napi üzletviteltől.

A tudás fontosságáról

Többek közt azt is meg kell tanulnunk, hogy a világot nem a pénz irányítja ? ahogy sokan el akarják hitetni ?, hanem sokkal inkább az elemi emberiesség. A mai társadalmakban hatalmas potenciális teljesítőképesség hever parlagon. Az intelligencia, a kreativitás és a releváns információk elképesztő mértékben kihasználatlanok. Napi kapcsolatban állok számos gazdasági vezetővel, és évek óta azt tapasztalom, hogy levertség, motiválatlanság, agónia és keserűség terjed sok vállalkozásban, különösen ott, ahol a shareholder value és a pénzhajhászás uralkodik.

A másik kiút a mai és jövendőbeli vezetők oktatásának és továbbképzésének radikális reformja. A shareholderközpontú vállalatvezetés téves módszere az egyetemekről származik, a számos MBA-programból és a tanácsadói szférából ered. Sok média is tevékenyen közreműködött ennek terjesztésében. Aki továbbra is ilyen katasztrofális tévtanokat terjeszt a menedzselésről, az útját állja a megoldásoknak, és hozzájárul a válság elmélyüléséhez. Ha ezen nem változtatunk, akkor a következmény szociális katasztrófa lesz.

A politikusok felelősségéről

A politikának meg kell értenie, hogy a mai problémák nem jobbosak vagy balosak, hanem sokkal inkább komplexek. Így a megoldás sem vörös, kék vagy zöld, hanem helyes vagy helytelen. A mai pártszerkezet, amelynek gyökerei az előző évszázad elejére nyúlnak vissza, aligha tud megoldásokat kiérlelni. Az a politika viszont, amely képes mozgósítani az említett kihasználatlan potenciálokat, megnyeri a választásokat és megleli a megoldásokat.

A szemléletváltásról

Már Einstein is tudta, hogy a problémákat nem lehet ugyanazokkal a módszerekkel megoldani, amelyek a problémát okozták. Mégis, az eddigi intézkedések túlnyomórészt az emberiségről alkotott groteszk, egydimenziós, tisztán ökonómiára redukált képen alapulnak.

Korábban ritkán mutatkozott meg ennyire a gazdaságossági elméletek alkalmatlansága. Az emberek nem engedelmeskednek a realitástól távol álló nyereségmaximalizálási kalkulációknak. Persze létezik a pénzhajhászó, egocentrikus, koordinációra képtelen embertípus, de ez beteges megnyilvánulási forma. Ha ilyen ember áll egy vállalat élén, akkor jóvátehetetlen károkat okoz.

Az innovációról

Az innovációkhoz idő kell. Ma azonban nincs elég türelem ? minden órában kihúzzuk a friss palántát, hogy lássuk, gyökeret eresztett-e már. Márpedig az innováció több mint invenció, azaz találékonyság. Sokáig csak kiadást jelent, amíg végre megmutatkoznak az első piaci eredmények. De még a legjobb gazdasági vezetőknek is gondot jelent, hogy ezt elmagyarázzák cégük felügyelő- bizottságának, a befektetőknek és a médiának. Minden vállalkozás jövője az innovációtól függ.

A saját befektetéseiről

Évek óta a készpénz a legjobb befektetés. A recept így hangzik: felejtsük el a hozamot, őrizzük meg a tőkét, a szubsztanciát. Nem a profitráta (megtérülési mutató, ROI, return on investment), hanem a befektetés megtérülése (return of investment) a sikeres működés elve, így volt ez a múltban, és még sokáig így lesz. A hozamközpontú befektetési politikának csak egy esetleges pénzreform vet véget, ami valószínűvé válik, ha a régi módon pepecselünk tovább. A készpénz a tartós defláció során magától válik napról napra értékesebbé, mert kevés kivétellel csökkennek az árak, különösen a dologi értékeké, mint részvények, ingatlanok, nyersanyagok, nemesfémek.

A karrierépítésről

• 1. A továbbképzés rendszeres kondicionáló tréning, feltéve, hogy az ember valamivel többet tesz, mint mások.
• 2. Ma minden szakmában a helyes menedzseri tudástól függ a siker. Még a legnagyobb tehetséget is csak megfelelő önmenedzseléssel lehet produktív eredménnyé változtatni.
• 3. A továbbfejlődés érdekében a meglévő erősségekre kell összpontosítani. Már kis erőfeszítések is nagyon nagy eredményt hoznak.
• 4. A legfontosabb karriertényezők egyikét a jó vezetők jelentik. Ezért mindig olyan főnököt válasszunk magunknak, akitől tanulni lehet. A többiektől gyorsan meg kell válni.
• 5. A továbbképzés és a karrier akarat kérdése. Amit valóban akar az ember, azt gyakorta el is éri. Ehhez függetleníteni kell magunkat a hiányzó motivációtól és a negatív hangulatoktól.

Fredmund Malik (65) évekig Európa egyik legtekintélyesebb felsőoktatási intézményében, a St. Gallen-i egyetemen tanított vállalatvezetési ismereteket, emellett számos írás és könyv szerzője. A svájci intézmény a német nyelvterületen egyedülálló státuszt harcolt ki magának ? a legtöbb svájci és német cégvezető itt tanulta a mesterségét. Szókimondó szakértőként már évek óta figyelmeztet a gazdasági fejlődés visszásságaira és bizonyos menedzsment stratégiák alkalmatlanságára. Malik maga alapította és vezeti a St. Gallen-i Malik Management Centre-t. Ez a központ vezetői tanácsadással foglalkozik, és közel 300 munkatársa van. Malik témája menedzsmentelmélet, általános menedzsment, stratégia és személyzeti fejlesztés. Fredmund Malik 1944-ben született Ausztriában, nős és két gyermeke van.