Hol érvényes a társadalombiztosítás?

Az elmúlt években megindult a munkaerő vándorlása az EU országai között, és ez a mozgás ? talán csökkenő mértékben, de ? folytatódik a jövőben is. Így érdemes áttekinteni annak kérdését, hogy egy munkavállaló mikor, hol jogosult igénybe venni az egészségügyi szolgáltatásokat, tehát ?hol van biztosítva?. Ezt olvasóink is gyakran megkérdezik a Haszon honlapján.

Az egészség- és nyugdíjbiztosítás szabályairól az 1997. évi LXXX. Tv. (Tbj.) rendelkezik. A törvény alapján általánosságban az a szabály, hogy aki a Magyar Köztársaság területén tartózkodik, az részesülhet Magyarországon társadalombiztosítási ellátásban, feltéve, hogy eleget tesz az ehhez kapcsolódó díjfizetési kötelezettségének.

A tartózkodás esetünkben persze azt jelenti, hogy itt kell, hogy bejelentett munkaviszonnyal rendelkezzék. Tehát az alkalmi munkavállalók nem jogosultak az egészségügyi szolgáltatások igénybevételére ezen a jogcímen.

Abban az esetben, ha valaki nem munkavállalóként, hanem pl. gazdasági társaság tagjaként kiegészítő tevékenységet folytat, akkor kizárólag abban az esetben jogosult az egészségügyi szolgáltatásokra, ha utána a társaság 2009. január 1-től havonta 4500 forint összegű járulékot fizet, ellenkező esetben csak tőkét nyújtó ?csendestársnak? minősül, és ilyen alapon nem jogosult a társadalombiztosítás juttatásaira.

Az Európai Unión belüli munkavállalás esetén a főszabály az, hogy minden magánszemélyre egyszerre csak egy tagállamban terjed ki a biztosítás, mégpedig abban a tagállamban, ahol a munkát végzi. Itt is igaz az, hogy munkavégzés alatt a nem alkalmi jellegű, bejelentett munkaviszonyt kell érteni, tehát ha valaki külföldön alkalmi munkát vállal, akkor ahhoz, hogy legalább Magyarországon igénybe vehesse az egészségügyi szolgáltatásokat, a hazai biztosítottságát fenn kell tartania az egészségügyi járulékok folyamatos befizetésével.

Ilyen lehetőség például az, ha valaki hazai gazdasági társaságban társas vállalkozónak minősül, és a cég utána a 4500 forintos járulékot havonként megfizeti, vagy az is, ha valaki egyéni vállalkozóként saját maga után fizeti meg a járulékokat.

Ugyanígy lehet fenntartani annak a magyar nagykorú személynek a biztosítottságát is, aki külföldön, valamelyik EU-s államban folytatja tanulmányait. Ebben az esetben ugyanis, ha Magyarországon egyébként állandó lakhellyel rendelkezik, a havi 4350 forint megfizetésével teljesíti járulékfizetési kötelezettségét, és a szolgáltatásokhoz való jogosultsága megmarad.

Ha valaki Magyarországon rendelkezik bejelentett munkaviszonnyal, és külföldön alapított gazdasági társaságba tagként belép, akkor ? amennyiben a hazai munkáltatója fizeti a járulékokat utána ? a társaság székhelye szerinti államban nem jogosult az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére, kizárólag itthon.

Külföldön tehát kizárólag abban az esetben válhat valaki biztosított személlyé, ha legalább heti 36 órás foglalkoztatásban, bejelentett tartós munkaviszonyban áll a külföldi cég alkalmazásában.

Amennyiben a munkavállalónak több munkaviszonya is van egy időben, akkor azon a helyen válik biztosítottá, ahol munkaideje hosszabb, tehát ha pl. az egyik helyen heti 12 óra, a másik munkáltatónál pedig 24 óra a munkaideje, akkor az utóbbi munkáltató lesz köteles a munkavállaló járulékait megfizetni.

Azonos időtartamú heti munkavégzés esetén a magasabb munkabér alapján állapítják meg a díjfizetési kötelezettséget, azonos munkabér esetén pedig az, hogy melyik munkáltatónál létesített előbb munkaviszonyt a munkavállaló.

Több munkaviszonynak minősül az az eset is, ha valaki egyéni vállalkozása mellett társas vállalkozóként is tevékenykedik valamilyen gazdasági társaságban. Ebben az esetben mindkét jogviszony után meg kell fizetni a járulékokat, azonban a társas vállalkozás esetében a társaság lesz a díjfizetésre kötelezett.

Ugyanígy fennáll az egyéni vállalkozó díjfizetési kötelezettsége akkor is, ha vállalkozói tevékenysége mellett heti 40 órás munkaviszonyban is áll, járulékfizetés alól ugyanis a főszabály szerint a keresőképtelenség esetén kívül csak néhány igen speciális esetben lehet valakit felmenteni.

A nyugdíjas egyéni vállalkozó kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak minősül, aki havi 4500 forint összegű egészségügyi szolgáltatási járulék, és 9,5 százalék mértékű nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett. Ilyenkor a nyugdíjjárulék alapja a vállalkozói kivét vagy az átalányadó alapját képező jövedelem.

A járulékfizetési kötelezettség az adott munkáltatónál mindig a munkaviszony megszűnéséig, pontosabban az utolsó munkában töltött napig áll fenn. Abban az esetben, ha valakinek a munkaviszonyát a munkáltató jogellenesen szüntette meg, és ezt jogerős bírósági ítélet megállapítja, a munkavállaló munkabérével elszámolni és utána a járulékokat megfizetni addig a napig köteles a munkáltató, amelyik nappal a bíróság a jogviszonyt megszüntette, azonban amennyiben a munkavállaló részére a bíróság kártérítést is megítél, az már nem képezi a járulékfizetésnek alapját, csak a tényleges munkabér és egyéb elmaradt jövedelem.