Hogyan kerül jó helyre a hagyaték?

Krimiszerzők sokaságát megihlető témáról ejtünk szót: az öröklés minden második bűnügyi regényben feltűnik, különböző bűncselekmények indítékaként. A magyar igazságszolgáltatás sok energiáját kötik le azok a perek, amelyek az örökség megszerzése körüli vitákból indultak.

Betekintést nyújtunk e ?zűrösnek? tűnő jogterületre ? néhány alapvető öröklési jogi fogalom és jogeset áttekintésével.

Ügyvédi praxisomban gyakori problémát jelent a 18. életévüket be nem töltött kiskorúak öröklésének kérdése. Örökös természetesen bármelyik kiskorú gyermek lehet, ám cselekvőképesség híján kizárt az örökölt vagyonnal való önálló rendelkezés, ezért a kiskorú tulajdonába került ingatlannal kizárólag annak gyámja jogosult rendelkezni ? ő is csak a gyámhatóság hozzájárulásával. Ha a nagyszülők unokáikra hagyják lakásukat, egyéb ingatlanukat, annak értékesítése, az azzal való rendelkezés a gyermek 18. életévéig igen nehéz, kizárólag a gyámhatóság hozzájárulásával lehetséges. Az akkor járul hozzá a kiskorú tulajdonában lévő ingatlan értékesítéséhez, ha annak ellenértéke a gyermek 18. életévéig gyámhatósági letéti számlára kerül, vagy az ingatlan árából egy másik ugyanolyan értékű ingatlant (vagy ingatlanrészt) vesznek a kiskorú részére.

FONTOS HANGSÚLYOZNI, hogy a hagyaték nem azonos az örökhagyó halála pillanatában meglévő vagyonával. Az örökhagyó vagyonába beletartoznak olyan vagyoni értékű jogok, illetve kötelezettségek, amelyek a halállal nem szállnak át az örökösre, azaz a hagyatéknak nem képezik részét. Ilyenek a személyhez fűződő jogok, amelyeket csak az örökhagyó érvényesíthetett (például a szerzői jog nem vagyoni jellegű jogosítványa). Ugyancsak nem tartoznak a hagyatékba az örökhagyó életére szóló szerződésből fakadó jogok, így például a haszonélvezeti jog, a tartási vagy életjáradéki szerződésből fakadó jogok.

Az örökléssel rendszerint a hagyatékban lévő követelések és tartozások együttesen szállnak át az örökösre a halál bekövetkeztekor. Fontos szabály, hogy az örökös a hagyatéki tartozásokért kizárólag a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hitelezőknek.

Öröklési jogunk lehetőséget biztosít arra is, hogy pusztán a hagyaték egyes részei kerüljenek az örökös tulajdonába úgy, hogy az örökös a terhekben nem osztozik. Ilyen például a halál esetére szóló ajándékozás.

SOKSZOR OKOZ PROBLÉMÁT a házastársak közös vagyonának kérdése, mivel az elhunyt házastárs hagyatékában benne szerepelhet a másik házastárs tulajdonában álló és őt a házastársi vagyonközösség jogcímén megillető vagyon is. Ha ez a kérdés a hagyatéki eljárás során rendezhető, a közjegyző a túlélő házastárs vagyonát a hagyatékból kihagyja. Amennyiben a felek között e vonatkozásban vita van, akkor e vitát bírósági úton lehet és kell rendezni.

Például gyakran előforduló probléma, hogy az örökhagyó hagyatékában látszólag semmilyen vagyon nincs, mert minden jelentős vagyontárgy ? leggyakrabban az ingatlanok ? a túlélő házastárs nevén szerepelnek az ingatlan-nyilvántartásban. Ilyenkor vita esetén az örökösnek nincsen más lehetősége: pert kell indítania a túlélő házastárs ellen, és a peres eljárásban kell bizonyítania, hogy az elhunytnak ? a látszat és például az ingatlan-nyilvántartás adatai ellenére ? igenis van hagyatéka.

Ha az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg, míg ennek hiányában az öröklés rendjére a törvény az irányadó. Ha más örökös nincs, a hagyaték az állam-ra mint szükségképpeni törvényes örökösre száll.

A törvény alapján nem örökölhet az örökhagyó házastársa, bejegyzett élettársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak, bejegyzett élettársak között az életközösség nem állt fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem is volt kilátás.

A TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS A JOGSZABÁLYBAN meghatározott sorrend szerint érvényesül ? azzal a kiegészítéssel, hogy mindaddig, amíg a sorrendben előbbre álló örökös él, a sorrendben hátrébb álló nem örökölhet. Ezt az öröklési formát parenteláris öröklésnek nevezzük. A törvényes örökös elsősorban az örökhagyó gyermeke. Ha az örökhagyónak több gyermeke van, ők fejenként egyenlő részben örökölnek. Ha valamely gyermek nem örökölhet, azaz kiesett, helyébe az ő leszármazói lépnek.

A végintézkedésnek hatályos jogunkban három formája ismert: a végrendelet, az öröklési szerződés, illetve a halál esetére szóló ajándékozás.

CSAK SZEMÉLYESEN LEHET VÉGRENDELKEZNI, közvégrendelettel vagy írásbeli magánvégrendelettel, továbbá bizonyos feltételek fennállása esetén lehetőség nyílik a szóbeli végrendelkezésre is. A végrendeletek speciális ? és igen szigorú ? alaki követelményeit a Polgári Törvénykönyv pontosan meghatározza.

Fontos szabály, hogy a több különálló lapból álló írásbeli magánvégrendelet csak akkor érvényes, ha minden lapját ellátták folyamatos sorszámozással, továbbá a végrendelkező és ? ha a végrendelet érvényességéhez tanúk alkalmazása szükséges ? mindkét tanú aláírásával.

SZÓBELI VÉGRENDELETET az tehet, aki életét fenyegető rendkívüli helyzetben van, és írásbeli végrendeletet egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetne. A szóbeli végrendelet akkor érvényes, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében a tanúk által értett nyelven végakaratát egész terjedelemben szóval előadja, és ez alkalommal kijelenti, hogy szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete.

Végezetül ki kell térnünk az öröklési illeték kérdésére, mely sokakat igen érzékenyen érint. A vonatkozó hatályos jogszabály szerint 20 millió forintig illetékmentes az öröklés ha az örökösök az örökhagyó gyermekei, szülei, illetőleg házastársa. Nem vonatkozik e kedvezmény az itt nem említett örökösökre. Elsődlegesen ingatlanokra vonatkozik a kedvezmény, de ha az örökölt ingatlan értéke nem éri el a 20 millió forintot, akkor eddig az értékhatárig más vagyonelemek után is jár az illetékmentesség.

ÖRÖKLÉSI ALAPFOGALMAK

Öröklési jog: azon jogszabályok összessége, melyek az elhunytak vagyonának a sorsát rendezik. Hatályos öröklési jogunkban két fontos elv érvényesülését (sokszor harcát) figyelhetjük meg. Ezen elvek: a hagyaték feletti szabad rendelkezési jog és a családi kapcsolat(ok) védelme.

Örökhagyó: az örökhagyói minőséghez jogi értelemben vett cselekvőképességre nincsen szükség. Lehet örökhagyó akár cselekvőképtelen személy, például 14. életévét be nem töltött gyermek is.

Örökös gyakorlatilag minden jogképes ember lehet. Örökölhet tehát a méhmagzat is, feltéve, ha élve születik.

LEGFONTOSABB A KÖRÜLTEKINTÉS!

Munkám során többször találkoztam azzal a helyzettel, hogy idős, egyedülálló örökhagyók vagyonát ? más örökös nem lévén ? az állam szerezte meg. Egyik legemlékezetesebb ilyen témájú ügyemben úgy került az állam tulajdonába egy értékes budapesti belvárosi ingatlan, hogy az örökhagyó és az örökös közt köttetett öröklési szerződés első lapjáról lemaradt a felek aláírása, így az érvénytelen lett.

Hiába szerepelt a szerződés végén, a második lapon az aláírás, hiába tanúsították a perben többen is ? mások mellett az ügyleti tanúk ?, hogy az örökhagyó és az örökös igen jó viszonyban, nagy egyetértésben éltek, és az örökös igen sokat segített anyagilag is az örökhagyónak. Ezzel maximum egy hagyatéki hitelezői igényre futotta, és az ingatlan tulajdonjoga így is az államra szállt. Az ilyen élethelyzetekben igazságérzetünk erősen háborog, és a jog sajnos nem ad kellő segítséget a valós életviszonyoknak megfelelő megoldás megleléséhez.