Egy amerikai szakember egyszer azt mondta nekem egy beszélgetés során: Ti, magyarok ugyanolyan individualisták vagytok, mint mi, de velünk ellentétben képtelenek vagytok az együttműködésre, így az egyénben rejlő lehetőségek sokkal nehezebben hozhatók elő. Nos, nyilván nem hall szívesen az ember kritikát saját népéről, de ha a magyar utca égbeszökő kerítéseit hasonlítjuk össze a filmekben oly sokszor látott amerikai kertvárosi képpel, ahol a kerítések nem hogy alacsonyak, hanem nem is léteznek, akkor talán fogalmat alkothatunk a világ sokszínűségéről? Pedig sokszor apróságokon múlik minden.

ÖSSZEFOGÁS. EGYÜTTMŰKÖDÉS. KÖLCSÖNÖSSÉG. Meggyőződésem, hogy ezek az értékek benne vannak minden normálisan gondolkodó emberben. Hányszor láttuk, tapasztaltuk már, hogy bajban, szűkösségben azonnal összeáll a segítség, összefog kicsi a naggyal, erős a gyengével. Mert a helyzet úgy kívánja. Adja magát a kérdés: az üzleti életben hogyan is nézhet ki mindez? Ha jól megy a szekér, az ember hajlamos nem foglalkozni a tartalékokkal, elfogadja, hogy az adott teljesítmény bőségesen elegendő. Szokták is mondani, hogy a siker veszélyes állapot, elkényelmesít, eltompít. Okos cégek ilyenkor is azt vizsgálják, lehet-e még jobban csinálni a dolgukat, hogy így is előnyre tegyenek szert a versenytársakkal szemben. Nehezebb időszakokban aztán nyilván az ember rákényszerül az együttműködésre. Illetve ezt gondolná az ember, aztán járva- kelve hall ilyet is, olyat is. Üdítő szövetségeket és egymással végképp összevesző volt partnereket. Kisebb a torta, az étvágy meg a régi, és nehéz elfogadni, hogy a biztos kevesebb sokszor hasznosabb, mint a bizonytalan több.

EGYÜTTMŰKÖDNI NEM TUD MINDENKI, hiszen versenytársak ilyetén kooperációja akár piacellenes is lehet (kartellezés), vagyis nem ez a leglogikusabb irány. Egymás tevékenységét kiegészítő vállalatok viszont biztosan találnak olyan területeket, amelyeket érdemes megfontolni. Mik is lehetnek ezek?

ITT VAN MINDJÁRT az értékesítési lánc maga. A gyártástól a végfelhasználóig terjedő úton sokszor akadnak olyan pontok, amelyekkel lehet mit kezdeni. Talán a leglényegesebb a piac, vagyis a vevő ismerete. A vevőt sosem lehet elég jól kiismerni, mert változik a környezet, változhatnak a szokásai, és ezt nekünk folyamatosan figyelembe kell vennünk. Egy közös piacelemzés, egy kutatás hosszú távra segítheti az együttműködő felek munkáját.

AZ ÉRTÉKESÍTÉS MÓDJA, útja, formája is kínál lehetőségeket. Közösen fejlesztett, felszerelt üzlethelységben kínálhatunk egymás mellett jól megférő termékeket. Sajtüzletben minőségi borok kínálása, lakberendezési üzletben belsőépítészeti szaktanácsadás, vagy mondjuk építőipari szakmunkák együttes képviselete amolyan ezermesteri szolgáltatásként egészen biztosan vonzóbbak lesznek az ügyfélnek, mint ha külön-külön igyekeznénk a kedvükben járni.

NEM IS BESZÉLVE a közös kommunikáció lehetőségéről. Minél több, összeillő terméket vagy szolgáltatást mutatunk be egy helyen, annál nyilvánvalóbban járhatunk a kedves vevő kedvére. Üzleti ajánlataink tartalmazhatják partnerünk anyagait, üzlethelységünk is elbírja a plakátot, információs kiadványokat. És mindez természetesen a viszonosság elve alapján számunkra is nyitott lehetőség. És ne feledkezzünk meg az egyre népszerűbb, sőt, egyre nélkülözhetetlenebb internetről sem. Ott aztán tényleg ?nem kér enni? egy link a megfelelő tartalommal. Fontos persze az indokoltság és az ésszerűség, hiszen a cél nem a vevő megzavarása, hanem a jobb kiszolgálás.

BESZÉLGESSÜNK, EGYEZKEDJÜNK tehát, mert együtt könnyebben fog menni!