Letűnt szabályozás az öröklési jogban
Az örökléssel kapcsolatos szabályok a polgári jog legnagyobb állandóságot mutató előírásai, hiszen még a jelentősebb társadalmi változásokat is képesek lényeges módosítás nélkül túlélni ? derül ki a tervezethez fűzött szakmai előterjesztésből. A családi viszonyok azonban az utóbbi időben jelentősen átalakultak, ami nem csak abban nyilvánul meg, hogy egyre kevesebben kötnek házasságot és szinte folyamatosan emelkedik az élettársi kapcsolatban élők száma, hanem abban is, hogy az életkorok kitolódása miatt a gyerekekkel szemben előtérbe kerülnek a szülők. Emellett figyelembe kell venni, hogy nálunk is elismeri a jogrendszer az azonos neműek házassághoz hasonló, úgynevezett bejegyzett élettársi kapcsolatát. Mindezekből következően az új polgári törvénykönyv (Ptk.) megalkotásakor a családon belüli törvényes öröklés szabályainak az átalakítása mellett felmerül az élettársak öröklésének a kérdése is.
A kódex előkészítésében részt vevő szakemberek azt tapasztalták, hogy a törvényes öröklés rendjével kapcsolatos, korábban uralkodó szemlélet lényegesen megváltozott Európában. Ez a változás abban nyilvánul meg alapvetően, hogy a házastárs öröklését szinte mindenütt a gyermekek és a távolabbi leszármazók öröklése elé helyezik, azaz az özvegy előnyben részesül a gyerekekkel szemben. A változtatást alapvetően nem az indokolja, hogy a szülők manapság kevésbé kívánnának a gyermekeikről gondoskodni ? állítja a szakmai előterjesztés ?, inkább arról van szó, hogy jelentősen megváltoztak az életkörülmények. A gyermekeknek a tanulmányaik folytatásához, valamint az önálló életkezdéshez jóval inkább szükségük van a szülők anyagi támogatására, a későbbiekben viszont már kevésbé szorulnak rá az örökségre. Az egyik szülő halálakor rendszerint már önálló egzisztenciával rendelkeznek, így inkább az egyedül maradó házastárs, azaz az özvegy az, aki a korábbi életvitelének a folytatásában nagyobb segítségre szorulhat a hagyatéki vagyon segítségével.
A másik oldalról figyelembe kellett venni azt is, hogy a házastárs öröklésének az előtérbe helyezése, vagyis az a megoldás, miszerint a gyerekeket megelőzve az özvegy lenne örökös, veszélyeztetné a korábbi házasságból született utódok jogait, mivel ők a mostohaszülő után már nem örökölhetnének. Éppen ezért egyre több államban a leszármazókkal egy sorban törvényes örökösnek tekintik a házastársat, azaz egy gyerekrészt biztosítanak az özvegy számára. Ezt a megoldást választotta az elfogadásra váró új polgári törvénykönyv tervezete is.
Gyerekrész az özvegynek
Az új alapelv a gyakorlatba ültetve azt jelentené, hogy fejenként egyenlő arányban az örökhagyó gyermekei lesznek a törvényes örökösök, mellettük a túlélő házastárs ugyancsak olyan részt örököl a hagyatékból, mintha ő maga is az örökhagyó gyermeke lenne. Magyarul, ha az elhunytnak két gyermeke van, akkor a gyerekek és az özvegy egyenlően, azaz egyharmad-egyharmad arányban osztoznak az örökségen.
Lenne ugyanakkor egy kivétel a főszabály alól. A túlélő házastárs ?kapná meg? az általa lakott lakás és az ahhoz tartozó berendezési és felszerelési tárgyak holtig tartó haszonélvezetét, amit viszont kizárólag a gyerekek örökölnének. Ez a megoldás a jelenlegi szabályokkal áll összhangban. Annyi a különbség, hogy amíg most a teljes hagyatékra ez az előírás érvényesül, addig a jövőben csak a lakás vonatkozásában kellene alkalmazni. Az özvegy által használt lakás tehát más elbírálás alá esne, mint a többi vagyon. Példával alátámasztva: a házastársaknak általában fele-fele arányú tulajdonában áll a közösen használt lakás. Ha a férj meghal, az őt megillető fele részt csak a gyerekek öröklik majd a jövőben is, természetesen az özvegy haszonélvezetével terhelten. A másik fele részt ellenben, mivel az eleve az özvegy tulajdonában van, az öröklés nem érinti. A nyaralót, az autót és az ékszereket viszont az új előírások szerint a gyerekek és az özvegy öröklik fejenként egyenlő arányban, ugyanakkor haszonélvezettől mentesen.
Ha nincsenek utódok
Leszármazó, azaz utódok hiányában másként alakulna a helyzet. Ilyenkor a házastárs örökli az általa lakott lakást és használt berendezési és felszerelési tárgyakat. Ezenfelül az ági vagyon (az elhunyt családjától származó vagyon) holtig tartó haszonélvezetének is ő lesz az örököse. Amennyiben egyéb hagyaték is van (pl. további ingatlan, értéktárgyak, társasági részesedés stb., de ez nem családi vagyon), annak a fele a házastársat, a másik fele pedig az örökhagyó szüleit illeti meg, fejenként egyenlő arányban. Ha csak az egyik szülő él, akkor egyedül ő lesz az örökös. Érdekes ugyanakkor, hogy utóbb, ha a szülők is meghalnak, a még meglévő örökség tulajdonképpen visszaszállna az özvegyre. A szülő halála után ugyanis a túlélő házastárs örökli azokat a vagyontárgyakat, amelyek elhunyt párjáról hárultak annak a szüleire azzal azonban, hogy az időközben felélt, elpusztult, elhasználódott vagy ingyenesen átruházott (ajándékba adott) dolgok pótlásának vagy az értékük megtérítésének nincs helye és a vagyontárgy helyébe lépett dolog (pl. örökölt autót eladják és vásárolnak helyette egy másikat) sem követelhető. Leszármazó (gyerekek, unokák) és szülő hiányában mindenféle megkötés nélkül egyedül a házastárs lesz az örökös.
Közös baleseteknél megszűnhet az igazságtalan helyzet
A már-már ijesztő méreteket öltő közlekedési balesetek számára tekintettel egyre gyakoribb problémaként jelentkezik az azonos eseményben elhunyt személyek utáni öröklési rend meghatározása. Az új Ptk. éppen ezért a külföldi tapasztalatokra is építve azt a szabályt fogalmazza meg, hogy a közös balesetben vagy más hasonló veszélyhelyzetben elhalt hozzátartozók az egymás után történő öröklés tekintetében a halál beálltának sorrendjétől függetlenül kiesettnek tekintendők. A kiesett személyt pedig az öröklés szempontjából úgy kell tekinteni, mintha nem is létezne. Ezzel a megoldással elkerülhető az az egyébként jelenleg még létező és sokszor rendkívül igazságtalan helyzet, hogy a halálesetek egymást véletlenszerűen követő sorrendjétől függően, rövid időn belül az egyik házastárs vagyona az őt csupán percekkel, vagy órákkal túlélő ?társa? családjához kerüljön.
Eddig, ugyanis, ha a gyermektelen fiatal pár egy sajnálatos autóbalesetben elhunyt, akkor, mivel leszármazójuk nem született, tulajdonképpen egymás után örököltek, illetve örökölnek még ma is. Pontosabban a korábban elveszített személy után a párja lesz az örökös. Mivel azonban akár csak percekkel később, de a másik házastárs is eltávozik, az ő családjához kerül a fiatalok valamennyi vagyona.
Az élettársak is ?kapnak? valamit
Újdonságnak tekinthető az élettársak öröklésének az elismerése. A zárószavazásra váró új Ptk. szerint az elhunyt élettársát az örökhagyóval közösen lakott lakáson és az ahhoz tartozó szokásos berendezési és felszerelési tárgyakon holtig tartó használati jog illeti meg akkor, ha az életközösség közötte és az örökhagyó között legalább tíz évig folyamatosan fennállott, és a halál pillanatában is fennáll. Egyebekben az élettárs után az általános szabályok szerint a leszármazók, vagy a felmenők lesznek az örökösök.
Két dolgot érdemes kiemelni ezzel összefüggésben. Az egyik, hogy özvegyi haszonélvezettel szemben az élettárs holtig tartó használati joghoz jut. A különbségtétel gyakorlati jelentősége abban nyilvánul meg, hogy a haszonélvezet csak az özvegy számára, míg a használati jog a vele együtt élő családtagok számára is biztosítja a lakás használatát. A másik dolog, ami ugyancsak fontos, hogy egy korábbi törvénymódosítás folytán jövő januártól bevezetik az élettársi nyilatkozatok nyilvántartását, amely a kapcsolat fennállásának a bizonyítását könnyíti meg. A közjegyzők által vezetendő regiszter azt igazolja, hogy az előtte nyilatkozatot tevő felek egymással élettársi kapcsolatban állnak.
Azonos neműek házassághoz hasonló kapcsolata
Tavasszal fogadta el a parlament a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt. Az új jogszabály az azonos nemű párok kapcsolatát is elismeri, amelyhez ? az anyakönyvvezető előtti regisztrációval ? a házassághoz hasonló következményeket kapcsolnak. A házasságkötés ellenben ettől függetlenül továbbra is csak a különböző neműek számára marad meg jogi lehetőségként. A bejegyzett élettársi kapcsolatban élők viszont ? néhány kivételtől eltekintve ? gyakorlatilag ?házastársi? helyzetbe kerülnek. A bejegyzés ugyanis a házassággal azonos vagyonjogi és öröklési hatásokat eredményez ? mutat rá a törvényhez fűzött magyarázat. Ezzel összefüggésben az új Ptk. tervezetének az eredeti változata kifejezetten elismerte a bejegyzett élettárs törvényes öröklési jogát. A zárószavazásra váró javaslatból azonban ez a passzus kikerült. Feltehetőleg azért, mert maga az élettársi kapcsolatról szóló törvény rögzíti, hogy eltérő rendelkezés hiányában a házasságra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársi kapcsolatra, a házaspárra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársakra, a házastársra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársra, az özvegyre vonatkozó szabályokat pedig az elhunytat túlélő bejegyzett élettársra megfelelően alkalmazni kell.
Kiemelés:
A kódex előkészítésében részt vevő szakemberek azt tapasztalták, hogy a törvényes öröklés rendjével kapcsolatos, korábban uralkodó szemlélet lényegesen megváltozott Európában.
Szerző: Dr. Farkas Katalin
