Manapság egy magára valamit is adó étterem kínálatában ott sorakoznak a lúgosító és candida elleni menük. Napjaink egyik divatbetegsége az úgynevezett elsavasodás, amely miatt – legyen akár valós vagy vélt probléma –, tömegek képesek testük sanyargatására.

Az egészséggel kapcsolatos hóbortok azonban nem csak az étkezéssel kapcsolatban tűnnek fel, majd múlnak el nyomtalanul. Társadalmunk számos problémát generál, amely mögött gyakran üzleti érdekek húzódnak meg.

Az ember természetes viselkedéséhez tartozik a szorongás, amely egyfajta védőmechanizmusként működik. Mindannyiunknak ismerős, mennyire izgulunk egy vizsga előtt, vagy a fogorvosi váróban, esetleg nem merünk repülőre ülni. Ha valakiben ez egyáltalán nincs meg, komoly veszélyhelyzeteknek teheti ki magát, ha pedig túlságosan szorongó, aggodalmaskodó, az már betegségnek számít – mondja Túry Ferenc, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének vezetője.

Táplálkozási problémák

Az anorexiát 1873-ban jegyezték fel először betegségként, a bulimiát pedig 1979 óta ismerik az orvosok. Az evési zavarok legfőbb háttértényezője a társadalom által elfogadottnak vélt karcsú, sovány szépségideál, amelynek sokan drasztikus koplalással (anorexia), vagy falásroham után hányással (bulimia) próbálnak megfelelni. A becslések szerint Magyarországon hozzávetőleg ötvenezren szenvednek ilyen betegségekben.

Napjaink egyik legismertebb, s széles körben alkalmazott terápiája a lúgosítás, amely a szervezet sav-bázis egyensúlyának felborulását hivatott helyreállítani. A lapunk által megkérdezett dietetikus szerint a pH-érték a testben nem mindenhol egyforma: a gyomorban savas – s ennek a tápláléklebontás és a baktériumok elpusztítása miatt így is kell lennie –, a vérünk pH-értéke normál esetben eleve enyhén lúgos, 7,35-7,45 között normális. Egészséges ember esetén egyszerűen szinte képtelenség ebből a tartományból kimozdítani hosszabb távra az értéket, annyira összehangoltan szabályozott a szervezet sav-bázis anyagcseréje. Savas irányba csak betegségek esetében tolódik el ez az egyensúly – például légzőszervi megbetegedéskor –, hiszen a sav-bázis fenntartásáért a tüdő és a vese felelős. Ugyanez a helyzet a Candida albicans gombával is, amely az egészséges szervezet természetes mikroorganizmusa, s egészséges szervezetben nem okoz tünetet. Sokan azonban ennek tulajdonítják álmatlanságukat, hajhullásukat, még libidócsökkenésüket is, s szigorú diétával próbálják kiűzni szervezetükből a „kórt”.

Van, ami túl egészséges?

A túlontúl egészséges táplálkozás hajszolása következtében néhány éve új betegséget határoztak meg az orvosok: az ortorexiában szenvedő már túlzásba viszi az egészséges étkezést, és naponta kényszerűen órákat tölt el azzal, hogy a lehető legegészségesebb módon vásároljon, főzzön. Egy egészséges diétába való beleszeretés azt jelenti, hogy az illető kizárja az életéből az alapvető élelmiszereket, és merev szabályokhoz kezd alkalmazkodni. Egy ortorexiás számára például a fagyi vagy bármilyen tiltott étel elfogyasztása fenyegető és pszichés trauma, mely szorongással és szenvedéssel jár. A diéta miatt az illető elszakad barátaitól, hiszen nem jár étterembe, nem étkezik társaságban.

Az exorexia hasonlóan az egészséges életmód túlzása. A beteg mániákusan edzi testét, naponta akár több órát is. Elmosódnak előtte az egészséges határok, az áhított fogyás kedvéért képes kikészíteni a saját testét, ráadásul miután csontsoványra fogyott, ugyanolyan „kövérnek” látja magát, mint előtte.

Arról, hogy ezek a betegségek hány embert érintenek hazánkban, nincs pontos felmérés – teszi hozzá Túry Ferenc. „A tapasztalat azt mutatja, ha valamire túlságosan koncentrálunk, azzal előbb-utóbb problémánk lesz: ha valaki túlságosan tart a megfázástól, s mindenét alaposan bebugyolálja, nagyon valószínű, hogy megfázik” – mondja.

A meghűlés nem betegség!

Ki gondolná, hogy a meghűlés egyébként Magyarországon és régiónkban sokkal „rettegettebb” betegség, mint a kontinens nyugati felén. (Nem véletlen, hogy London utcáin sétálva számos papucsban flangáló fiatallal találkozni még 5-10 fokos hidegben is). Túry Ferenc szerint többen is fáznak meg nálunk.

A meghűlés azonban csak egy a hazai sajátosságokból. Számos felmérés látott napvilágot arról, hogy az egyik legdepressziósabb nemzet a magyar. Aki ezt elolvasta, legalább megnyugodott egy kicsit, hogy nincsen egyedül a problémájával. Tény, hogy a depresszió lassan népbetegséggé válik, s gyakran csak a legsúlyosabb esetek jutnak orvosi segítséghez (egy kutatás szerint 2020-ra a depresszió lesz az első, a rokkantsághoz vezető okok listáján). Vannak azonban olyanok is, akik valójában nem betegek, ám úgy érzik, ha depressziósnak mondják magukat, felmentést kapnak – például házastársi, szülői – kötelezettségük, teendőik alól.

Túry Ferenc szerint a „divatbetegségek” feltűnésének olykor pozitív hatása is van. A pánikbetegség több mint egy évtizede vált nagyon „felkapottá”. A média, a reklámok ettől voltak hangosak, aminek köszönhetően sok, addig nem kezelt beteg jutott orvosi segítséghez. Sőt, kutatások is kezdődtek e területen. A betegséghóbortok többsége azonban túllihegett divathullám.

Kik diktálják a betegségdivatot?

Terebessy András, megelőzéssel foglalkozó szakorvos egyik értekezésében felveti azt, hogy sokan úgy vélik, hogy a gyógyszercégek az igazi „divatdiktátorok”, ők próbálnak az orvosok manipulálásával egy-egy betegséget felfuttatni annak érdekében, hogy készítményeiket eladhassák. A legtöbbet vádolt típusok a vérzsírcsökkentők, antibiotikumok és az örökzöld antidepresszívumok. Elterjedtségük vitathatatlan, de aligha asszisztálnának ehhez a szakemberek, ha nem látnák nap mint nap betegeik állapotának javulását a készítményektől. A gyógyszerpiacon is verseny van, ezért nem csoda, ha egy újabb szert a régi konkurenshez képest biztonságosabbként, hatásosabbként vagy éppen alacsonyabb dózisban alkalmazhatóként próbálnak meg bemutatni a cégek, azaz divatot próbálnak teremteni neki.

Túry Ferenc szerint tény, hogy az antidepresszánsokat széles körben alkalmazzák a depressziósok, a bulimiások és pánikbetegek körében, sikerrel. Az azonban vitathatatlan, hogy a gyógyszeripar az egyik legmagasabb haszonkulccsal működő gazdasági ágazat, így nagy a nyomás a vállalatokon, hogy minél több betegségre minél több gyógyszert találjanak ki.

Az egyik legjobb példa erre a gyomorégés, amelyet korábban banális tünetként szódabikarbónával kezeltek. S manapság miért van annyi refluxos? Részben a civilizációs ártalmak, részben az alaposabb vizsgálati módszerek miatt. S éppen ezért egyre többen hiszik azt, hogy ebben a betegségben szenvednek, a gyógyszergyártók pedig tömegével állnak elő az újabbnál újabb savlekötő, gyomorégés-csillapító készítményekkel. Hiszen ahol betegség van, ott üzleti lehetőség, ugyanis az emberek a vélt vagy valós betegségeik gyógyítására nem sajnálják a pénzt.