A nagyok ellen is lehet győzni

Nincs élvezetesebb dolog annál, mint egy működő piacra betörni kis cégünkkel és felvenni a versenyt a nagyokkal ? állítja Richard Branson, a Virgin-csoport vezetője e heti exkluzív cikkében a haszon.hu-n. Sokan megijednek ettől, pedig a nagy dinoszauruszoknak is vannak gyenge pontjaik.

Minden vállalkozóra, aki elég bátor ahhoz, hogy nekimenjen egy Góliátnak parittyával és kövekkel, akad több száz, aki azt mondja majd: ?Megőrültél! Én sohasem mennék neki egy ilyen szörnyetegnek!?

Üzleti pályafutásom során a legtöbbször Dávid szerepét töltöttem be ? és imádtam minden percét. Mindig hittem abban, hogy ami kicsi, az klassz. A fiatal, agresszív vállalkozásoknak meglepően sok előnye van a nagy, tőkeerős konkurenciával szemben. Annyit kell tenni, hogy fel kell mérni a gyenge pontjaikat.
Egy példa: 1984-ben, amikor a kis Virgin Atlantic harcba szállt az óriási British Airways ellen, nem sokan fogadtak volna ránk. Sőt, a bankoknak annyira nem tetszett az ötlet, hogy hitelt sem voltak hajlandók adni.

Pedig arzenálunkat feltöltöttük olcsó, elég meglepő és nagyon is szokatlan fegyverekkel. A leghatásosabb kitartásunk volt, amit céges kultúránknak és kis méretünknek köszönhettünk. A British Airways nehézsúlyú versenyző volt, a döntéshozatala hierarchikus volt, nehezen mozdult, amíg mi gyorsan válthattunk irányt.

A mentorom akkoriban Sir Freddie Laker, a legendás légügyi vállalkozó volt. Egyszer azt mondta nekem: ?Richard, ne feledd, hogy csak a bolond nem gondolja meg magát?. A Virginnél így is tettünk: ha az ügyfeleink vagy alkalmazottainknak azt mondták, hogy nem tetszik nekik valami, elhagytuk és a következő ötlet felé mozdultunk.

Kis méretünk lehetővé tette, hogy olyan szolgáltatást nyújtsunk, amilyet a nagy gépeken sosem kapnának meg az utasok, mivel nem engedhették volna meg maguknak. Például a ?felső osztályú? utasok (ez azonos a business class-al) háztól-házig szállító limuzinszolgáltatást kapnak oda és vissza. Versenytársainknak ezt az egész világon fel kellett volna ajánlaniuk, nem csak azokon az útvonalakon, ahol mi is jártunk ? ez viszont rengeteg pénzbe került volna nekik.

Vagy gondoljuk meg: ha mi limuzint küldünk a business class utasoknak, mit kellett volna tenniük előkelő versenytársainknak ? Rolls Royce-ot küldeni? Hamar rájöttek, hogy velünk nem versenyezhetnek ebben, így 25 év után még mindig nincs konkurenciánk.

Lehet, hogy nem hangzik túl dicsőségesen, de egyetlen Virgin cég sem lett piacvezető a maga kategóriájában.

A nyolcvanas évek végén a Virgin Records ugyan az iparág legnagyobb független lemezkiadója volt, de messze volt attól, hogy általában a legnagyobb legyen. A céget mindig kisebb vállalkozásokra bontottam, így megőrizhettük versenyszellemünket és gyorsaságunkat.

Úgy tűnt, ez működik. Elég befolyást szereztünk ahhoz, hogy olyan nevek szegődjenek mellénk, mint a Rolling Stones, akik tudták, hogy nálunk nem úgy kezeljük majd őket, mint egy szupercsapatot a többi szupercsapat sorában. Ugyanakkor elég kicsik maradtunk ahhoz, hogy lássuk, mi folyik az utcán és felfedezzünk izgalmas, új művészeket.

Az egyetlen cég, amely a legnagyobb a maga területén, a kereskedelmi űrhajózást művel Virgin Galactic, de az is csak azért, mert az egyetlen ilyen vállalkozás a világon.

Amikor azt mondom, a kicsi klassz, nem úgy értem, hogy a nagy cég csak rossz lehet. Azonban ha a jobbakat közülük alaposan megvizsgáljuk ? például az Apple-t ?, ők is úgy jutottak oda, ahol tartanak, hogy remek termékekre fókuszáltak, könnyedek maradtak, és sokkal nagyobb cégekkel versenyeztek. Az Apple csodás sikere hatalmas növekedést hozott ? már messze vannak a túlélésért folytatott küzdelem napjai. Most a cégvezetőnek, Steve Jobs-nak azért kell küzdenie, hogy megőrizze azokat az elemeket, amelyek cégét ugyanolyan könnyen alakíthatóvá teszi, mint versenytársait.

Nos, hol is hagytam a parittyámat?

Copyright by Richard Branson. Distributed by the New York Times Syndicate.

Richard Branson eddigi írásai itt olvashatók!