Kit érdekel az elégedett munkatárs?

A sikeres vállalkozó fenegyerek többször is arról írt e hasábokon, hogy élvezzük a munkát és tegyük boldoggá alkalmazottainkat. Egy induló kisvállalkozó azonban azt kérdezi: mi van, ha a szegényes körülmények és az indulás nehézségei miatt éppen, hogy boldogul, és nincs ideje, pénze az alkalmazottak igényeivel foglalkozni.

Kérdés: Bármennyire is egyetértek Önnel és bármennyire is példakép nekem, néhány javaslatát meglehetősen irreálisnak tartom, főként kezdő vállalkozók esetében. Például én is örülnék, ha az alkalmazottaim boldogok lennének, én pedig jól érezném magam, de a korlátozott források ezt igen nehéz megvalósítani. Nem tudom megfizetni a munkatársaimat, és kellemes környezetet sem vagyok képes megteremteni. Az elsődleges feladat most a pénztermelés és az üzleti ötlet valóra váltása. Alkalmazottaim pedig jó fizetést akarnak és modern munkakörülményeket. Érdekeink ütköznek, ezért arra kényszerülök, hogy a napi ügymenetbe belefolyjak és irányítsam a munkájukat, ha eredményt akarok. Várom a tanácsát, mit tehetnék, hogy elégedettek legyenek az embereim?
Emily Bosco, Kenya

Válasz: Emily érdekes és valós dilemmát vet fel: egy vállalkozás érzékeny, induló periódusában megengedhetjük-e magunknak, hogy nagylelkűek legyünk, hogy vidám és törődő atmoszférát alakítsunk ki és hagyjunk mozgásteret az alkalmazottaknak?
Erre nem csupán igenlő a válaszom, hanem úgy vélem, mindez létfontosságú az új vállalkozás hosszú távú sikeréhez.
Ha a Student magazin első időszakára gondolok, akkor sem volt túl sok pénzem a munkatársak fizetésére vagy a szerkesztőség fejlesztésére. Egy alagsori lakásban dolgoztunk, babzsákfoteleken ültünk, volt néhány asztalunk és telefonunk. De a siker ígérete egyesített minket, így késő éjszakáig dolgoztunk a béna körülmények ellenére. Az alacsony jövedelemre senki sem panaszkodott ? mindenkinek az volt a célja, hogy a magazin működjék.
Ugyanez igaz az első Virgin-cégekre ? egy csomagküldő cégre, később pedig néhány üzlethelyiségre. Igyekeztünk nyugalmas hangulatot teremteni, kis, barátságos és egyszerű irodákat nyitottunk. A döntés kifizetődőnek bizonyult, mert remek csapatjátékosok érkeztek hozzánk, akiket a rugalmas munkaidő és az izgalmas iparág vonzott.
Mindig a csapatszellem és a kölcsönös megbecsülés jegyében dolgoztunk. A Student magazinnál minden alkalommal bulit rendeztünk, vagy legalábbis koccintottunk egyet, ha bárki behozott egy nagyobb hirdetőt, és minden megjelenést megünnepeltünk. Igyekeztünk elérni, hogy mindenki remekül érezze magát, ami aztán növelte az általános lojalitást a cég iránt.
A filozófiám azóta sem változott: olyannal foglalkozzunk, amit élvezünk és lelkesedésünk átragad másokra is. Így kell elkötelezett és lelkes csapatot felépíteni. Tulajdonképpen 40 éve az az egyik legfontosabb feladatom, hogy nagyszerű embereket szerezzek meg cégeim számára és motiváljam őket. Ők valóban úgy érzik, hogy munkájuk többet jelent a pénznél.
Emily arról beszél, hogy az alkalmazottak napi felügyelete köti le az idejét. Ezt nem tartom hatékonynak: az alkalmazottak nem vállalnak felelősséget munkájukért, ha úgy érzik, hogy a főnök ott áll a hátuk mögött. Nem lesznek motiváltak, hogy bevállaljanak egy kis pluszmunkát, hogy még egy telefont megeresszenek vagy még egy kicsivel többet kihozzanak egy tárgyalásból.
A Virgin tartós és változatos formájú sikereit a legtöbbször nekem tulajdonítják, de valójában azoknak köszönhető, akik elindították ezeket a cégeket. Az a szemléletem, hogy önállóságot és felelősséget adok nekik és kockázatvállalásra biztatom őket, többirányú növekedést eredményezett, miközben a költségeket visszafogtuk.
Gyakran szó szerint ?helyet adtam? a munkatársaimnak, és egyszerűen kiköltöztem a cég székhelyéről. Eleinte egy lakóhajón volt az irodám, később a Holland Parkban, a lakásomon, így a cégvezetőknek teret és hatalmat adtam önálló döntések meghozatalára.
Amikor a zenei cégünk túl nagyra nőtt és fejnehéz lett a túl sok igazgató miatt, kettébontottuk, hogy mindenki a zeneiparra koncentráljon és ne a belső harcokra. Ezt addig csináltuk, amíg 9-10 cégünk lett London nyugati részén, mindegyik saját épületben. Ez segített nekünk felfedezni olyan sikerzenekarokat a hetvenes és nyolcvanas években, mint a Sex Pistols vagy a Culture Club.
Ha dolgok kezdenek rosszul állni, vegye rá magát és hallgassa meg az alkalmazottait, majd biztassa őket megoldások keresésére. Ha aggódik a pénzügyek miatt, ossza meg ezt a kollégákkal, majd hallgassa meg javaslataikat a helyzet javítására. A munkatársai ne fizetett beosztottaknak érezzék magukat, hanem társaknak.
Úgy tűnt nekem, mintha néhány alkalmazott nem jól dolgozna Emily cégében. Ha ez a helyzet, nézzen magába alaposan és gondolja végig, hogyan kezeli a munkatársait. Aztán tekintse át a vezetőket (a fejétől bűzlik a hal) és hogy az Ön által meghatározott irányt valóban követik-e. Az elbocsátás az utolsó lehetőség legyen!
A vezetők sohase a félelem útján vezessenek. A lelkesedést, a valódi nyitottságot és a bajtársiasságot sokkal célravezetőbbnek találom. A sikeres vállalkozók általában értenek az emberekhez, ezzel pedig hatványozottan nő a sikeres megvalósulás esélye.
Tehát ne feledjük: bátorítsunk, lelkesítsünk, élvezzük a munkát! Gyakorljuk ezt, bármilyen kicsi is legyen a cég. Ha így teszünk, előbb-utóbb kipróbálhatjuk hogyan működik a módszer ? egy jó nagy cégnél!.